Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-07 / 32. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. augusztus 7-én 32. szám. liiiiaiiiDiiiaiiioiiiniiiaiiiaiiiniiiniiiDiiiaiíimiiniiiDiiiPiiiniiiamBiiiDiiiBiiiaiiiamonioiiinmciiiainDim: ELŐFIZETÉSI finXKi Égési, évvé .......... 25 /f. Fal évre ................ Í4 K. Eg yes sitimé fr kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős sierkesztö í JOCLCSÓ &TT1ÍI Megjelenik minden sí* dón. Szenhesitöség és kiadóhivatalt VI. hei». Szív-utca ...... 18. szóm Telefon ................ 137-13 Kilencezer anya jajdult föl egy napon Budapesten és velük sírtak. az apák, akik idehaza voltak, akik meg a harctéren szolgálják a hazát, ott a lövészárok feketeségében éreztek valami gyötrő aggodalmat. Kilencezer szegény asszony elengedte nyaralni, mulatni, a király vendégeként a maga apróbbfajta gyerekét idegen földre, idegen szót hallani, de hazai kénye et enni. A nagyobb gyerekekből bizony már sok hullott J a becsület mezején, sok senyved a táborozás nélkülözésében, a kicsinyekre, a jövő nemzedékre, a jövő katonákra és jövő anyákra bizony ráfért volna egy kis királyi vendégség, egy kis isten'xe- napja, egy kis gyógyító, életet erősítő tengervizecske. És kaptáik helyette barátnak hitt népek gyűlölködő tekintetét, kaptak vendégszerető alomszalmát, gyenge t,estüket elernyesztő pincelakást. A vendéglátó gazdáik kifosztották az apró vendégek gondosan vaggonokba rakott éléskamráját, elették az élel miket és ha tudták volna, a levegőt is elszívták volna apró kis véreink elől. Ma, amikor már minden rendben van. mikor a rendcsinálás megtörtént, a megtorlást a pedig nem tartunk igényt, el kell mondani erről a botrányról egyet-mást, amit igazságos és objektiv Ítéletünk el sem hallgathat. Mi tudjuk, hogy mindent a legminuciózusabb pontossággal készítettek elő, tudjuk, hogy nemcsak élelemről gondoskodtak bőségesen, de még fésűről, hajtüről és a kisleányoknak hajbavaló szalagról is; mégis azt kell mondanunk, hogy súlyos mulasztás terheli a mozgalom vezetőinek lelkiismeretét, mert nem számoltak a két leghatalmasabb tényezővel. Nem számoltak azzal, hogy háború vau és nem számoltak azzal, hogy egy áldatlan, évszázados, kölcsönösen uszító politika undorító harca éppen a legsúlyosabb időkben robbant ki a legveszedelmesebben. Senki sem gondolt arra, hogy az emberi indulatokat a gyermek iránt érzett, vagy talán nem is érzett szeretet sem tudja megfékezni. Mert ha ez is. beleesett volna az emberi gondolat horizontjába, akkor nem tették, nem tehették volna ki a király költői gondolatát a kudarcnak és ami még több, kilencezer budapesti anyát az éjjel-nappal való reszk.tés, aggódás gyöt- relmes fájdalmának. Komolyabb baj nem történt, nagyobb veszedelem nem volt, de mi, akik láttuk a budapesti anyáknak a városháza poklát járó dantei csoportját, mi soha sem felejtjük el ezt a képet. Mi bűnösnek tartunk mindenkit, aki az anyáknak fájdalmat, kétségbeesést ok ázott. Bűnösek, akik nem számoltak minden lehetőséggel, bűnösök, akik a politikai gyűlölködést átvitték az apró gyermekekre, bűnös a cenzor, aki vastag, riasztó plajbászszal feküdt bele a gyermekek gyenge vonásokkal irt levelibbe, bűnös pedig légióként a sajtó, amely az aggodalmak záporát zúdította az anyákra, ahelyett, hogy a bajok elsimítása, a gyermekek biztonságba helyezése után kiáltott volna halált a bűnösök fejére. Mirevaló volt a szenvedő gyermekek mellett az anyákat is szenvedtetni és a bűnösök helyett bűnbakokat állítani, amikor a botrány úgy is olyan nagy, hogy a oünhödésnek amúgy sem szabad elmaradni. A szép gondolat a királyé volt, lelkes emberek derekas munkával fáradoztak annak megvalósításán, nem lesz nehéz kideríteni, ki volt a lelkiismeretlen, kik voltak azok, akik gáládul ellenszegültek a királyi parancsnak? A kánikula nem egyedül a kibírhatatlan melegben szó kott megnyilatkozni, hanem leginkább abban, hogy minden emberi energia, minden nuinkakedv, minden testi erő és lelki aka- . rat egyszerre mondja föl a szolgálatot. Valószínű, hogy eljutottunk ahhoz az időponthoz, amikor ez a szomorú állapot ismét törvényszerűen elkövetkezett. A főváros két utolsó közgyűlés:’ már botrányosan sivár képet mutatott, de a főváros tisztikara még küzdött megcsappanó energiáiéival. Ma azonban már a városháza is üres, álmosan kánikulám jelenség. Elmenekült mindenki, üres hivatalok és zárt ajtók köszöntik a bajos embereket. Akad ügyosztály, ahol egyszerre nyaral a tanácsnok és helyettese, az ügyosztályt pedig egy újdonsült, beosztáséiban is uj jegyző vezeti. Nem vigasztalás ezzel szemben, hogy a polgármester, talán éppen munkaerejének rováséira, nem mozdul poszt járól, az., ö, keze és az ö szeme mim -érhet el niindcEhovu. Égető és fikrfos kérdések vannak napirenden, a főváros őszi ellátása ruhával, és élelemmel, a lakás építés, a pénzügyi gondok elhárítása, mind olyan probléma, amelyeket nem lehet a tanács nélkül elintézni.1' És mi nem szójátékként akarjuk mondani, mert tényleg úgy van, hogy a főváros ma — tanácstalanul áll. A cukrászokat igazán nem sajnáljuk, ha tojást nem kapnak, süssenek kenyeret, a pékek úgy sem teljesítik a kellő hűséggel módfelett fontos háborús hivatásukat. A cukrászsütemény amúgy is a mai időknek meg nem felelő luxus volt. Amikor a város éjszakánkint félsötétben van, amikor kimérik a kenyérporciónkat, amikor a gyermekeinknek nem int egy pohárka üdítő tej, a húsra nem elég a Dárlus kincse, ükkor igazán nem illik cukrászsüteményben tobzódni. A legfőbb érvet pedig maguk a siránkozó cukrászok adták a kezünkbe. Kiderült ugyanis, hogy a háború alatt háromszorosra emelkedett a cukrászdák száma és hogy a cukrászdák hetenként egymillió tojást használnak fel. Egymillió tojás, mennyi tej, tejfel, liszt és cukor? Hát nem volna okosabb ezt a töméntelen mennyiséget is okosan felosztani a lakosság között, ahelyett, hogy a milliomosok tömjék vele a kendőjüket? Az iskolakerülőket a jövőben külön hivatal fogja ellenőrizni. Okos és jó intézkedése ez a tanügyi osz- tály vezetőinek, de ebből az alkalomból egy elriasztóun szomorú szám is került napfényre. Az, hogy Budapestnek tavaly huszonhatezer iskolakeriilöje volt. Annak a Budapestnek, amely mérhetetlenül sokat, erején túl áldoz kultúrára. Bárczyt hányszor megvádolták ezen i ponton pazarlással? És mégis huszonhatezer iskolakerülő. Sajnos, itt megint az a tanulság bukkan napfényre, amit soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy a kultúrához nem elég a sok és elegendő iskolaépület. A kultúrához a kultúra akarása, vagy kényszere is kell. Ez a kettő, ami nemcsak Budapesten, de egész Magyarországon nincs meg. Visszaélés az akció-hússal Többszörös feljelentés a Húskereskedelmi R. T. ellen Néhány hónappal ezelőtt érdemes szociális intézkedés látott napvilágot. A székesfőváros tanácsának kezdeményezésére a Közélelmezési Hivatal elhatározta, hogy a szegényebb közép- osztálynak olcsóbb húst fognak kimérni. Az „olcsó husakcié)“ intézését a Haditerményre bízták, amely az árusítással az arra vállalkozó mészárosokat bízta meg. Lényegében az olcsó husakciót tulajdonképen úgy kell értelmezni, hogy a másodrendű marhahúst a napi forgalmi árnál jóval olcsóbban bocsátják a közönség rendelkezésére. Amikor ez az intézkedés megszületett, akkor az olcsóbb árat kilónkint 16.80 koronában állapították meg és a húst elnevezték: akció-húsnak. Ezzel az olcsó hússal szemben az elsőrendű husfajtákat extrémhusnak keresztelték el és annak eladási ára 24 korona volt. A főváros tanácsa, hogy minden esetleges manipulációnak elejét vegye, határozatilag kimondotta, hogy akció-húst csak azok a mészárosok kaphatnak, kik extrém-hús árusításával nem foglalkoznak. Ezzel az intézkedéssel a visszaéléseknek akarták elejét venni, nehogy lelkiismeretlen mészárosok- az : olcsón kapott akció-husi [esetleg extrém-áron árusith tssák. A mészárosokkal szemben az elktilönitutí árusításra vonatkozó rendelkezést szigorúan betartották, de kivételes elbánásban részesítették a Húskereskedelmi részvénytársaságot, amely engedélyt nyert arra, hogy mészárszékeiben mind a kétfajta húst -— extrémhust és akcióhust — árusíthasson. Amig a központi vásárcsarnok mészárosai csak egyfajta húst árusíthattak, irigyen és meglepődve állapították meg, hogy a Húskereskedelmi r.-t. két egymás mellett levő helyiségében úgy extrém-, mint akció-húst árul. A mészárosok ismerték a tanács intencióit, amikor megtiltotta, hogy egy mészáros kétfajta húst kapjon és bizonyára alaposan ismerték a maguk mesterségét is, hogy az akció-hus egy szót se fog szólni, ha 16 korona helyett S koronával drágábban, 24 koronáért „extrém"- nek fogják kimérni. Figyelni kezdték tehát a Húskereskedelmi árusítását.■ Weinberger Márton mészárosnak, akinek a részvénytársaság fülkéje mellett van az üzlete, Horváth János segédével napokon keresztül figyelemmel kisérte a Húskereskedelmi két üzletét, s az egyik nap észrevették, hogy az akciő-husból levágták a jobb részeket és átvitték az „extrém1'-üzletbe. Erre a manipulációira figyelmeztették Lesslauer Gyula, Suszter József és Dubovetz Emil mészárosokat, akik maguk is meggyőződtek arról, hogy a Húskereskedelmi tényleg az akció-hus selejtes részét méri ki olcsón, a szebb husda- rabokat ellenben az extrém-üzletből 24 koronáért árusítják el. A mészárosok a piszkos konkurenciának ezt a módját nem akarták tovább tétlenül nézni. Ipartestületükhöz fordultak tehát jogorvoslásért, ahonnét két ipartestületi tagot küldtek ki nyomozásra. A kiküldöttek annyi terhelő adatot szedtek össze a Húskereskedelmi két igazgatója, Schwarz Ignác és Fuchs Dezső ellen, hogy a husrendekt kijátszásának ügyét Lesslauer Gyula kedden délelőtt a vásárcsarnoki rendőrkirendeltségnél feljelentette. A feljelentésben nemcsak azt panaszolják a mészárosok, hogy a 13 koronáért vásárolt húst 24, majd augusztus 1-től kezdve 26 koronáért. tehát 100 százalékos nyereséggel árusította a Húskereskedelmi, hanem abban is visz- szaélést látnak, hogy az egyik részvénytársa-
