Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-17 / 29. szám
Budapest, 1918. Julius 17. 3 sével veszedelembe jut, igen határozottan fosok síkra ."Szálláni az áremelés mellett. 1:1 lehetünk tehát készülve a gázárak uja.bb emelésére, amiben meg kell nyugodnunk annyival is inkább, mert a tanács — mint értesülünk — amikor a főváros jövedelmeinek növeléséről gondoskodott, igen határozott formában foglalt állást a mellett, hogy úgymint a többi üzemek, a gázgyár is lényegesen nagyobb jövedelmet szolgáltasson. Úgy képzelték ezt, hogy az egységárakat nem kevesebb, mint 10 fillérrel emelik, ami a fővárosnak kerek 7,000.000 korona évi jövedelemtöbbletet adott volna. A tervet Ripka Ferenc>;vezérigazgató akadályozta meg, akinek — most kiderül — igaza is volt, mert bármily kívánatos lenne is a főváros háztartásának rendbehozatala, ezen az áron igazán nem szabad azt lérni. A tiz fillérrel 36 fillérre emelt gázárak most újabb emelés előtt állanáúak ugyanis, amit már alig tudna kibírni a közönség, amelynek ilyen messzire igazán nem terjed a teherbíró-képessége. Polónyi rcdivivus Amikor még Polónyi a Közmunkatanács ellen harcolt — Kísérletek a mu tbói — Tüntetés készül a szerdai közgyűlésen Polónyi Gézának, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökévé való kinevezéséről nem igen beszélnek a városházán. Abban a tudatban élnek, amit Polónyi százszor elmagyarázott a közgyűlési teremben és amely szerint a Közmunkák Tanácsát nem szabad komolyan venni, nem más az, mint a főváros autonómiájának eleven sérelme és kerékkötő mindenben, amit a főváros csinálni akar. Body polgármester úri re- zerváltsággal kezeli az ügyet, ám sokkal hevesebb már Vázsonyi Vilmos, akit ez a szomorú, vagy éppen vidám eset hosszú idők után most hozott el először a városházára és azt mondják, hogy szerdán is megjelenik a közgyűlésen, ahol valami készül Polónyi ellen. A közgyűlés egyik legtekintélyesebb tagja ezt mondta Polónyi kinevezéséről a Pövárosi Hírlap munkatársának:- Polónyi közmunkatanácsi elnökké való kinevezése alkalmával nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy a Közmunkatanács ollen hányszor mennydörgőit a közgyűlésen, hányszor, követelte a pénzekkel való elszámolást és hányszor akart pert indíttatni. Ez addig tartott, amig. a legutolsó városatya- választásokon ki nem bukott. Azóta a parlamentben hányta a sarat, többé azonban nem a Közmunkák Tanácsára, hanem magára a fővárosra. Ezek a beszédek örök szégyenei maradnak Polcnyinak, aki hosszú ideig ült bent . a főváros törvényhatósági bizottságán ban és akit a főváros egyik kerülete is érdemtelenül megtisztelt azzal, hogy ország- / gyűlési képviselővé választotta. Az, hogy a Közmunkatanácsot uton-utfélen szidta és most vállalja, sőt kicsikarja magának az elnökséget, puszta inkonzekvencia, Polóriyi-féle könnyüvériiség, amit azonban a parlamentben követett el a főváros ellen, azt sohasem felejtheti el neki Budapest, amelynek most majd bizonyára szerelmeket fog vallani. Így látják, igy állítják be a városházán és a törvényhatósági bizottságban Polónyi uj méltóságát, aki eddig még nem adott hangot jövőbeli terveinek. Pedig pikáns és érdekes lesz, amit először mond, ha majd megszólal, de még pi- kánsabb lesz a hatás, amit ki fog váltani. ♦ Elmentünk hát, hogy nyilatkozatot kérjünk tőle a F ő v á rosi Hírlap szántára. A gróf Károlyi- utca 24. szám alatt diszkrét zárt kapu fogad, belül a kapu alatt két ügyvédnek a firmája. A kettő közül az egyik P o 1 ó n y i Dezső. A harmadszori csengetésre a. házban levő íiiszeresiizlet tulajdonosnője jön ki. Azt mondja: ugylátszik senki sincs az egész házba n. Aligha van Budapesten még egy ház, amelyből mindenki elmegy hazulról. De Polónyiéknál igy van. Pár perc múlva azonban megérkezik a házmes tér, egy postaszolga személyében, meg a felesége. A piacon vásároltak. — A kegyelmes ur nincs itthon, még tegnap elutazott Köröskénybe és csak kedden heggel tiz órakor jön meg, akkorra rendelt ki bennünket a pályá- ndvarra. A Közmunkatanács uj elnöke vidéki birtokán gyűjti a.z energiát a meginduló harcra. Mert hogy harc lesz, azt az egyet biztosra lehet állítani. Harc lesz mindenekelőtt a városházával. Bé>dy polgármester ugyan angyali türelmű ember, de nem lehet elhinni, hogy cgyetérthessen az öreg harckeverővei, aki mindenesetre nagyobb súlyt fog tulajdonítani a saját hatáskörének, mint amennyi tényleg kijár reki. Az első jeliuntkezése ugyan elég szerény és szimpatikus volt, csak egy kicsit, sietve jelentkezett telefonon a polgármesternél. — Kedves öcsém -í— mondta —tudatom veled. hogy a minisztertanács előterjesztésére őfelsége a király a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökévé nevezett ki. Kötelességemnek tartom, hogy ezt elsősorban Keked jelentsem, be hivatalosan. Remélem, hogy jő egyetértésben fogunk együtt működni a főváros javára. Most elutazom Köröskénybe, de a jövő hét első napjaiban itt leszek és akkor teszem tiszteletemet nálad. így beszél ma Polónyi, de akik ismerik, (pedig sokan és jól ismerik), azt mondják, hogy ez csak bevezetés, a folytatás nála másként szokott hangzani. < Vessünk azonban egy pillantást arra a viszonyra, amelyben Polónyi és a Közmunkák Tanácsa, valamint Polónyi és a főváros az utolsó időkben voltak. Ez az a viszony, amelynek sötét árnyéka minduntalan újra föl fog vetődni: i Polónyi a Közmunkatanács vádlója. Polónyi Géza volt az, aki a főváros közgyűlésén legnagyobb sikereit akkor' aratta, amikor a Közmunkák Tanácsát vádló beszédeket mondott. Egy fél- századon keresztül meggyőző érvekkel magyarázta, hogy a Közmunkatanács -intézménye megérett a halálra.; a Közmunkatanács intézménye túlélte magát és ma már csak kerékkötője ár főváros fejlődésének. Érveléseit olyan meggyőzőnek és igaznak találták még a váltakozó kormányok E. hogy voltak idők. amikor már csak hajszálon függött n Közmunkatanács élete. Leginkább az volt a vesszőparipája, hogy pontosan számoljanak cl a Közmunkatanács által kezelt fővárosi pénzalapról, mert szerinte ez az elszámolás sohasem történt meg. A kormányokat vádolta ilyenkor Polónyi azzal, hogy a fővárosi pénzalap jövedelmeit választási célokra fordítják. Ezért egyszer s z á m adási port is szeretett volna a főváros által indíttatni. Hogy a fővárosi pénzalap elszámolásai tekintetében mennyire nem volt igaza Póló nyitlak arra vonatkozólag illetékes helyen ezeket mondták a Fővárosi Hirl.a.p munkatársának:- A Közmunkatanács mindig híven elszámolt a fővárosi pénzalap kezelésérő., de Polónyi annak idején bizonyosan összetévesztette a fővárosi pénzalapot a 24 millió forintos sorsolási kölcsönnel, ameiylyel tényleg az állam gazdálkodik. Az 1870. X. t.-c. kimondja, hogy a budapesti Dunaszakasz szabáyozásának céljaira felhataimaztatik a minisztérium egy huszonnégy millió forintos sorsolási kölcsön kötésére. Ezt a kölcsönt ötven esztendő 1 alatt kell visszafizetni, úgy hogy az utolsó rész 1920. juh 1-én esedékes. A kölcsönből fedezendők a lánchíd megváltása, két uj állóhid építése, a Dunának a főváros határain belül való szabályozása, tágas kikötök biztosítása, uj rakpartok és közraktárak létesítése stb. stb. A kölcsön törlesztésére szükséges évi 1.224,000 forint évi járadékot megfizették a Lánchíd és a két másik hid jövedelmei, a vasúti hídon átszállított áruk mázsájáért fizetett egy krajcár, az osztrák területen székelő, de Magyarországon fiókkal biró pénzintézetek, biztositótársulatok, gvárak és közlekedési vállalatok adópótléka, a szabályozásokból nyert telkek eladásából befolyt értékek jövedelmei és az időközi kamatok. — Ez eddig a 24 millió forintos sorsolási kölesön. Kimondja azonban a törvény azt is, hogy a kölcsönből eszközölt kisajátítások által nyerendő telkek eladási árából külön fővárosi pénzalap alkotandó. íme, a kettő egészen különböző. Itt következik azután a fővárosi Közmunkák Tanácsának megalkotása, amelyet a törvény a további teendők tervezésének és kivitelének vezetésére, valamint a fővárosi pénzalap (tehát nem a sorsolási kölcsön) kezelésére jelöl ki. A harmincas bizottság követelése. Polónyi legnagyobb sakkhuzását a Közmunkák tanácsa ellen 1901-ben az úgynevezett harmincas bizottságnak ai kormányhoz intézett felterjesztésében csinálta. Ebben a felterjesztésben Polónyi leghatározottabb kívánságára többek között a következő kérdések reformját követelték: 11. a terjed ék megváltás, ügye; 12. az útadó; 13. az osztrák-magyar bank, a szab. osztrákmagyar vasúttársaság (délmagyarországi bányamüvei után) és azon pénzintézetek, biztosító-társulatok, gyárak, gyárminőségii vállalatok és közlekedési vállalatok községi adópótléka, amelyeknek igazgatási székhelye, illetőleg igazgatósága az osztrák államterületen vau, de amelyek üzletüket a magyar államterületre is kiterjesztik; 14. a fővárosi pénzalap rendeltetése, kezelése, bevételi forrásai, nagysága, állapota és jövőbeli alakulása, továbbá a 24 millió forintos sorsolási kölcsönre s annak tartalékára vonatkozó részletes számadások, valamint annak megállapítása, hogy a kölcsön törlesztésére kijelölt jövedelmekből és ezek tartalékából az Eskü-téri hid munkálatainak befejezése előtt vagy után, mennyi és mikor szabadul fel és lesz a fővárosi pénzalapba átutalható. Ez volt az a halálos Ítélet, amelyet Polónyi a harmincas bizottságban meghozatott a Közmunkatanács ellen, és amelyre mindig igen büszke volt. Ennek a Közmunkatanácsnak az élére kerül most a kiöregedett Potermacher. A főváros ellen. Nem sokkal volt azonban finomabb a fővárossal szemben sem. Az utolsó években valóságos perverz dühve1 rontott parlamenti beszédeiben neki a fővárosi adminisztrációnak. 1915. április végén mondta ci első hasonló természetű fulminans beszédét. Polónyi akkor személyében támadta Bárczy polgármestert, akit a. behügyminiszter védett meg és akit a főváros közgyűlése ebből az alkalomból tüntetőén lelkes ovációkban részesített. Polónyi azonban nem nyugodott. 1916 szeptemberében- megismételte vádjait és ha lehet, még meg is toldotta azokat. Elsősorban azt akarta bizonyítani, hogy Bárczy polgármester könnyelmű adósságcsináló, mondván, hogy a Bárczy-rezsim alatt a főváros három kölcsönt vett föl és a kamatok fedezésére uj kölcsönre van szükség. Kijelentette, hogy Becs jobban szituált főváros, mint Budapest, mert olcsóbb kölcsönöket kap és hogy Bécs a postatakarékból szerez pénzt, ugyanakkor Budapest a nagybankok üzleteit segíti elő. Szemére hányta a fővárosnak a Városi villamos részvényeinek megvásárlását, ami szerinte könnyelmű gazdálkodás volt. Szemére hányta a polgármesternek a pótadónak 5 százalékkal való felemelését is. amit pedig azért kellett felemelni, mert a fővá- ros pénzügyei nagyon súlyos helyzetbe jutottak még abból az időből, amikor - Polónyi volt az ur a városházán. Fölhánytorgatta a Müszer- iizem-ügyet, a Sárosfürdőt és sok minden mást. íme, ilyen elfogult ember az, aki most a Közmunkák Tanácsának elnöki székébe ül, hogy onnan diktáljon a — városházának. BEKETOW-CIRKUS;;“;“ | Budapest egyetlen cirkuszában Ma és minden este V2b órakor. noggszerfiklilönlegességiéssportel6adás#k l Denvers-trio, művésznők a telefondróton. — f Kaiser nővérek zsoké lovarnők. — Buyamaas 1 arabs létramüvészek| — facianu a legjobb nő- I imitátor. — Wang Chio Tsching kínai akro- | baták. — Repülő humoristák. — Fatme Sulejka ■ török iskolalovarnő. — Ralf és Rolf táncos * akrobaták. — Smaragda az idomított csodamacskákkal és még 9 attrakció. | Délutáni előadások: [ Csütörtökön 11-én d. u. 1p4 órakor \ teljes esti műsor i Szombaton 13-án d. u. V25 „ / félhelyánkkal. 1 Vasárnap 14-én d. u. R24 órakor nagy előadás, f
