Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-17 / 29. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. julius 17-én 29. szám. tai»iai'iíinlTiaiiiaigiaiíinHianiaHininamDtiiE8iiiaiigania»»BanamaHia»ianaaiiiamaimaaiiaiígnaüBiiiPnir BcönzETésr Ann*t Városi9 politikai és közgazdasági hetilap Egész. évwe .......... K. Fal évre ....... 14 K- Felelős szerkesztő : DűtCSÚ Emii Eg yes számolt kap fia- tőt* a kiadóhivatalban. Megjelenik minden szén- dán. Szerkesztőség 4a kiadóhivatal: V/. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 Az 1870. X. t.-c.-t mégis csak revízió alá kell venni. Addig bizonyította Polónyi Géza, hogy a Közmunkatanácsot föl keli robbantani, el kell tenni az élők sorából, amig végre most mindnyájan elhisszük neki. Sohasem volt ez az intézmény Budapestnek a szeinefénye, most azonban Géza bácsival súlyosbítva, igazán nem tarthat igényt arra, hogy a keblünkre öleljük. Az eseményről, hogy Polónyi Géza került a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöki székébe, politikai szempontból Vázsonyi Vilmos mindent elmondott. Igazán kár lenne a dolognak ezt a kedves, ötletes poénjét letompitani. .,Vakmerő politikai zsarolás“ ... — olyan szépen beleillik a magyar politika finom, gració- zus menetébe. A politikusok különben sem fogják nélkülözni Polónyi áldásos tevékenységét, követ akar maradni őexcellenciája, hiszen az államtól nem fizetést, csak —honoráriumot kap. Működésének legfőbb területe azonban remélhetőleg Budapest székesfőváros lesz, amelynek törvényhatósági bizottságába a polgárság bizalmából nem tudott többé bejutni, visszakerült tehát politikai erőszakoskodással. A polgárság kidobta az ajtóm hát visszajött'áz ablakon. ' ~ A Közmunkatanács elnökei eddig az idősebb Andrássy Gyula gróf, Podmaniczky Frigyes báró, Gromon Dezső báró, Tolnay Lajos és Némethy Károly voltak. Egy szálig Budapest barátai. Ha mást nem jehet a Közmunkatanács javára Írni, de az bizonyos, hogy az elnökei legnagyobbrészt Budapest kedves, öreg liází- butorai voltak, hűek, hálásak Budapesthez. Andrássy nagysága, Podmaniczky piros szekfiije, Gromon pepitanadrágja és Némethy mérhetetlen jóindulata után jön az öreg tintahal, aki évek óta gyűjtötte tág kopoltyujában a legkc- scrübb és legfeketébb köpéseket. A vén oroszlán, aki annyi ideig ette az ellenzék keserű kenyerét, a hatalom árnyékában megfeledkezett a múltról és ott terem, ahol osztozkodni lehet. A koalíció bölcsőjénél is ott állt és gyorsan rátette a kezét az igazságügyi tárcára. Akkor egy kis baj esett, a bíróság előtt feledhetetlen jelenetek játszódtak le és Polónyi egyidőre „megcsömöriött“ a politikától. Az idők azonban múltak és Polónyi elfeledte, hogy meg van sértve, visszatért a közéletbe és mire az Esterházy-kormány jött, ismét teljes szépségükben virágzottak virgone ambiciói. Tudta, hogy miniszter nem lehet, kifürkészett tehát egy olyan bemohosodott, megdohosodott -hivatalt,- amire igazán ő gondolhatott csak, aki annyit támadta azt. Esterházy alatt mégsem tudott célt érni, mert nyakát szegték az An- drássyak. Most azonban mégis sikerült neki. Valami előkelő helyre be nem engedték ugyan, de Budán a Döbrentei-tér 4. alatt a kopott bör- divánok hazájában nyugodtan élvezheti a méltóságát és nagyokat kurjanthat át — ha úgy tetszik — a városházára. A Közmunkatanács uj elnökében semmiképen sem láthatunk mást, mint a főváros régi, elhagyott szeretőjét, aki vitriolos üveggel jött vissza bosszút állani. Visszajött a gyűlölt és éppen általa halálra ítélt Közmunkatanácson át, mert a városháza kapuját a saját bűnei csukták be előtte. Megkegyelmezett tehát a jogosan halálra itéltnek, mert az ártatlan Budapestet még inkább halálra szeretné Ítélni. Annyi ravaszság és annyi rosszindulat azonban még Po- lónyiban sem lehet, hogy ez sikerüljön neki. Féljóakarat volt az csak, amit a kormány a fővárossal szemben tanúsított, amikor százötven milliós kölcsönt engedélyezett. A dolog ugyanis úgy áll, hogy négyszáz kellett volna, háromszázat kértünk és százötvenet kaptunk. A főváros nem gondolta, hogy dupláját kell kérni annak, amit tulajdonképpen akar, s csak akkor kapja meg a felét annak, amire szüksége van. A százötvenmillió pedig tulajdonképpen még nincs is sehol. Huszonhét milliót kifizettek az Általános Villamossági megváltására, tizenhét milliód kifizettek az élelmezési üzletek dotáláséira, a deficit meg százegy millió. Ezt akár elölről számláljuk össze, akár Hátulról, száznegyvenöt millió jön ki, amihez már csak ötmillió kell, hogy meg legyen a, százötven. És mit kapott érte, mit csinált belőle a főváros? Semmit. Holnap pedig kétségbeesve csaphatja össze a kezét a pesti polgár, uram bocsáss, Bódy polgármester nyilatkozik a főváros aktuális kérdéseiről A közlekedési adó és a háborús kiadások megtérítése — Mi lesz a Közútival ? — Törvényjavaslat a főváros háborús segélyéről — Az üzemek adómentessége — Felemelik a városi kislakások bérét — Házikezelésben építik a városházi barakkokat — A közélelmezés, mint állami feladat Elérkeztünk 'a szezonvéghcz, ezúttal azonban még mindig igen fontos és életbevágó kérdései vannak a fővárosnak elintézni valók. A hátralevő két közgyűlés exisztenciális kérdéseket tárgyal. Ezekről a nagy télmákról alkalma volt a Fővárosi fi i r 1 a p munkatársának B ó d y Tivadar dr. polgármester véleményét kikérni és azt a következőkben közölni:- Mikor lesz — kérdeztük — a főváros nyári szünet előtti utolsó közgyűlése? Még. két közgyűlésünk lesz — mondta a polgármester — szerdán tárgyaljuk le a költségvetést és julius 31-ikén a zárószámadást, amelyek közül egyiket sem lehet a nyári szó
