Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-03 / 26-27. szám
Budapest, 1918. július 3. 3 foglalnak le, telepítik ki. Ezzel egyidejűleg a főváros is kitelepíti a maga hivatalait. De rákerül a sor a központokra! is. A központok közül azok, amelyek nem üzlethelyiségben vannak, hanem bérházakat foglalnak le, 76 bérházban 134 szobát használnak. Meg van most már állapítva az is, hogy a Haditermény egymaga 32 házat 461 szobával foglal le. Úgy, hogy a kereskedelmi minisztérium és alárendelt hatóságai, valamint a központok együttvéve 1160 szobát és 548 mellék- helyiséget foglalnak le, s mindezeket a kereskedelmi miniszter a saját hatáskörében kitelepítheti. Ha a főváros és Szterényi miniszter példáját a többi miniszterialmok és egyéb hivatalok is követni fogják, az első ilyen nagy lépést máris megtettük a lakáskérdés megoldása felé. Az igy kitelepítendő hivatalo'k olyan házakba fognak költözni, amelyek 15- -20—30 esztendeig teljesíteni tudják feladatukat.-— Van azonban a kormányakciónak még egy része. A kormány ugyanis elrendelte, hogy a MÁV. 2500 lakást építsen, amelyek közül 500 már az idén készen lesz. Ugyancsak az idén felépül még a Wekerle-telepen újabb 134 lakás, amelyhez az anyag máris rendelkezésre áll. Elrendeli végül a kormány, hogy a háború előtt megkezdett állami építkezések befejeztessenek. Így fel fog épülni a pestvidéki törvényszék és az igazságügyminiszterium is, ami által ismét egész sora szabadul fel a magánlakásoknak. Mindezeknek koronája1 az, hogy a kormány elvállalta, hogy a főváros által tervezett 10,000 kislakást felépiti. E tekintetben hosszas tárgyalások folytak a főváros és a kormány képviselői között. Oktalan pletykák azok, amelyek arról szólallak, hogy a kormány nem akarta a fővárosra bízni az építkezést. A tárgyalásokon az derült ki. hogy állami és pénzügyi szempontból sokkal helyesebb, ha a kormány épit és a fővárostól csak a szükséges telkeket kívánják. Az állam vállalja azután azt a rizikót is, amelyet a ma rendkívül magasra felhajtott lakbérek és a majdan olcsóbban kiadandó lakások között való különbözet az államra hárít és and évi 2—3 milliód fog kitenni.- A főváros a kormánytól a 140 milliós bcegyizben a kassai tanács a székesfehérvári prépost utján arra kérte a pesti tanácsot, hogy rendszabályozzon meg egy pesti polgárt, aki kassai származású feleségével rosszul bánik. A pestiek tehát feleséget is vásároltak Kassán, de rosszul bántak velük. A budaiak a győri káptalan lisztjét ették, de a budai vásárokon is ott van mindig a győri káptalan embere. A pénzügyekről is van számos adat, amelyek során már akkor is sok szerepe volt a sónak. Voltak budai és pesti sókamaraispánok, voltak budai polgárok. akiknek sóárusitási joguk volt Kassán, végül pedig a király is sóval fizette az adósságát. A Mária Magdolna templom plébánosa. Az uj adatok közül a legtöbb a vallási életre vonatkozik. Az apácák leveleiből kiderül például, hogy Erzsébet királyné pápai engedéllyel meglátogathatja az óbudai. Klarisszák kolostorát, de még neki sem volt szabad ott megszállania, sőt étkeznie sem. A lakosság rendkívül vallásos, rengeteg vallásos alapítványt tesznek kolostoroknak, templomoknak, előkelő urak és úrnők díszruhájukat egyházi ruhák készítése céljából a templomokra hagyják, nagy divatban van a templomokban való temetkezés. Jó dolga volt például a Mária Magdolna templom plébánosának, akinek a szabó-céh minden egyes tagja husvétkor 12 zsemlyét, 2 pint bort, 1 bárányt, Űrnapkor 12 zsemlyét, 2 pint bort és 4 csirkét, karácsonykor 12 zsemlyét, 2 pint bort és 1 nyalat ajándékozott. Kölcsön a királynak. A királyi udvar életére is akad nehány adat. Zsigmond királynak még vizhordója van, Mátyás ki- rál\ azonban a várban kutat, vagy a felhasznált ólom mennyisége után ítélve, valami kezdetleges vízvezetéket építtet. Kassa városa a királynénak 1493-ban 1500 kősót ad kölcsön. Losonci Zoltán budai prépost 1505-ben Anna királyné bizalmas titkára és tanácsadója lesz. A győri káptalan a királynénak 1524-ben egy 34 forintos kupát küld ajándékba, 1528-ban pedig a királynak 400 forintot ad kölcsön. fektetésre harminc évre 6,300.000 korona hozzájárulást kívánt, amiből tízezer kislakást, nép- szállókat és diákszállót akar építeni. Magát a tízezer kislakást számítva, ez öt százalékos kamattal számítva, az államnak 118 millió korona tőkebefektetést jelentett volna. Ez és pusztán ez A főváros beavatott köreiben napok óta csúnya botrányról suttognak. Arról van szó, hogy a VI. kerületi Népszálló részére már régebben kiutalt cukrot Klein Dávid üveges, a főváros szállítója szerezte meg, aki, a szállítmány igazolványait már tovább is adta. Egyszóval megkezdődött az üzérkedés a Népszálló szegény emberei részére kiutalt cukorral. Az egész botrányt a katonai rendőrség leplezte le és éberségével megakadályozta, hogy a Népszálló cukra a lánckereskedelem ingoványába zuhanjon, amelynek kiinduló pontja a tizenkét koronás kilónkénti ár lett volna. Most, hogy az egész manipulációt csirájában elfojtották, szinte lehetetlen elképzelni, hogy a) minden ellenőrzés alól felszabadult cukorrall, a mai viszonyok között, milyen hajmeresztő árdrágítást idéztek volna elő. A katonai rendőrség a vonatkozó iratokat és a nyomozás adatait már beterjesztette a katonai törvényszéknek. Ott fognak törvényt ülni a bűnösök felett, de a főváros som nézheti tétlenül a történteket. A fővárosnak nemcsak a tényleges bűnösöket kell sújtani, hanem azokat is, akiknek könnyelműsége lehetővé tudta tenni a botrányt. A Bethlen-utea titokzatos kocsija. A nyolcadik kerületi katonai rendőrséget figyelmeztették, hogy a Betnlen-utcában nagy visszaélést leplezhet le. A katonait rendőrség tudomására hozták, hogy Mock László, az Aréna- utón levő Népszálló igazgatója, a Cukorközpontból nagymennyiségű cukrot kapott a Képszálló szegény emberei számára, az igazgató azonban a cukrot nem a Népszálló nyomorultjainak juttatta, hanem átadta Klein Dávid üvegesnek. Klein Dávid nem egyszerű üveget, hanem nagy vagyonú ember, a főváros régi szállítója és befolyásos ember a városházán. A följelentés még azt is elárulta, hogy az üveges tovább fogja adni az árut, sőt annyira jól volt informálva, hogy pontos árról is tudott. Tizenkét korona lett volna az eladási ár, amely elég szép haszonnak Ígérkezett az üveges számára. A katonai rendőrség nem tétovázott sokat. Polacsek főhadnagy vezetésével! épen akkor ütöttek rajta a szállítmányon, amikor azt le akarták rakni és a cukrot lefoglalták. A kocsis első ijedelmében mindent bevallott és ez a beismerő vallomás elég volt a katonai rendőröknek. Polacsek főhadnagy jelentést tett Alszeghy ezredesnek, a katonai rendőrség parancsnokának, aki az iratokat beterjesztette a főváros közjótékonysági ügyosztályához. Tilos a fölvilágositás. A katonai rendőrség mesterien végezte el a dolgát és — hallgatott. Ezt a helyzetet igyekeztek kihasználni a városházán és megpróbálták az egész dolgot elsimítani. Senki sem árult el a botrányos ügyről semmit sem, mindenki hallgatott, sőt még az illetékeseknek a hangját is sikerült elnémítani. Mindenekelőtt Polacsek főhadnagyot kerestük fel, hogy tőle, mint aki az egész vizsgálatot vezette, felvilágosítást kérjünk. Amikor a főhadnagy meghallotta, hogy miről van szó, igy felelt:- A legnagyobb sajnálatomra erről a dologról nem adhatok felvilágosítást. Tessék Alszeghy ezredes úrhoz fordulni, aki egyedül nyilatkozha- tik ebben az ügyben. Csak még azt jegyzem meg, hogy igen érdekes eset /olt. Elmentünk Alszeghy ezredes úrhoz, de a mél- tóságos ur sem volt bőbeszédűbb. Az eset a vizsgálat stádiumában van! — mondotta és kitért a felvilágosítás elől. — Az iratok különben a fővárosnál vannak. — Ott — vetettük közbe — azt beszélik, hogy a katonai rendőrséget beugratták és az egész csak felültetés! volt az oka annak, hogy a kormány a 120 milliót felemésztő építkezést teljesen magára vállalta. Tudomásunk szerint ott vannak még a kormány tervei között a luxusépítkezés megtiltása és általánosságban ti magánépitkezésnek engedélyhez való kötése is. Ez már nem tetszett Alszeghy ezredesnek, aki nem ok nélkül büszke a katonai rendőrség érdemeire. Mondja meg az uraknak, akik önt informálták — felelt egy kissé haragosan, — hogy a katonai rendőrség nem tévedett, még akkor sem, ha fővárosi szállítók, vagy más magas állású urak a ludasok. A katonai rendőrség nem szokott tévedni! Az ezredes ur azonban ennél többet már igazán nem akart elárulni. Már nem is emlékszem pontosan a dologra, — mondotta az iratok a fővárosnál fekszenek. A főváros vizsgálata eredménytelen. Ezekután csak a fővároshoz fordulhattunk. A kilencedik ügyosztályhoz tartozik a dolog, ahol L i e- b e r Endre dr. tanácsjegyző, a közjótékonysági ügyosztály helyettes vezetője a következő felvilágosítást adta: Tény az, — mondotta a tanáesjcgyzö — hogy a katonai rendőrség át küldötte nekem az iratokat és engem főleg az érdekelt, hogy a főváros emberéit mennyiben terheli bűn vagy mulasztás ebben a dologban. Azonnal vizsgálatot indítottam a Képszálló vezetősége ellen. A Népszálló vezetősége tagadja a dolgot és erre az egész Népszálló adminisztrációját átvizsgáltam. A Népszálló vezetősége ellen indított vizsgálat meddő maradt. Mivel a vezető ellen semmi gyanú nem merült fel, meghagytam állásában és tovább vezeti az ügyeket. A vizsgálatnál kétségtelenül kiderült, hogy a Népszálló vezetője a város régi szállítójának adta at a cukorjegyeket kiváltás céljából. A jegyeket Klein tovább adta. Én nem akarok ebben az ügyben megállapítani, de ha valaki bűnös lehet, úgy az Klein szállító, aki már a cukor jegyeket másnak át is adta. Még nem látok tisztán ebben a bonyolult ügyben és ezért visszaküldöm az iratokat a katonai rendőrségnek, hogy a nyomozást folytassák. Klein Dávid nem található. Klein Dávid üveges, fővárosi szállító úrral is szerettünk volna beszélni, de több ízben hiába kerestük. Egyszer estére ígérték a lehetőséget, máskor reggelre, hogy beszélhessünk vele. Később már csak a közvetítést ajánlották fel, mert egész nap nincsen a városban. így tehát Klein védekezését nem adhatjuk elő. Mit mondanak a Népszállóban? A cukor-botrány képe nem lenne teljes, ha a Népszálló védekezése iránt nem érdeklődtünk volna, íi o c k László igazgató éppen a katonai ügyészségen járt és igy helyettese nyilatkozott: — Nevetséges félreértés az egész, amely már el is intéződött. A Népszállo a cukorközponttól árut kapott és megbízta a Klein céget, a főváros régi szállítóját, hogy a cukrot hozza el. Klein el is ment érte és a félreértés következtében a katonai rendőrség útközben lefoglalta. A kilencedik ügyosztály már intézkedett, hogy az árut a lefoglalás alól oldják fel. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ez a m a- gyarázat egy kissé ellentmondani látszik Lieber t a u á c s j e g y z ő nyilat- k o z at á n a k. Hock László nyilatkozata. Végre Hock Lászlót, a Népszálló igazgatóját is sikerült megtalálnunk, aki a történteket igy ismertette: — A Cukorközpont kiutalta a cukrot és én szállító után néztem. Az eddigi szállítókkal sok baj volt, mert minden szállítmányból ládánkint 15—20 kiló hiányzott. Épp az irodámban volt Klein Dávid üveges, aki úgy nekem, mint valamennyi fővárosi üzemnek dolgozik. O vállalkozott arra, hogy a maximális áron elfuvarozza nekem az árut. Azt mondta, hogy van egy meeÜzérkedés a Népszálló cukrával A katonai rendőrség lefoglalta a VI. kerületi Népszállo cukrát — Rejtélyes szállítmány a Bethlen-utcában — Ki a bűnös ?
