Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-29 / 22. szám

4

Budapest, 1918. május 29.

Hó márkái áldozott. Ez az összeg a rendes költségeken kívül pusztán a propaganda céljait szolgálta. Es állíthatom, hogy Lipcse városa nem fizetett rá. Most, háború idején a tavalyi lipcsei vásáron 72,000 idegen jelent meg. Ha egy-egy. idegen csak 70 márkát hagyott ott naponkint, ami nem magas számítás, akkor az egy nap alatt öt millió márkát jelentett. Egy hetet mindenki ott töltött, ami a,zt jelentette, hogy az idegenek harmincöt milliót hagytak Lipcsében egy hét. alatt. Ez az egész összeg a lakosság zsebébe ment és ha csak 10 százalékot veszünk, ami a városnak jutott belőle, akkor Lipcse város jövedelmét negyedfél millióra kell taksálni, ami az egy milliós befektetésnek egy hét alatt való jövedelmezőségét harmadfél millióra emelte. Most tessék ehhez hozzávenni a többi anyagi és erkölcsi hasznot! A személy- és áruszállítás rengeteg jövedelmet nyújtott a vasútnak és egyrészt emeltei a gazdasági presztízst, másrészt pedig — üzletek kötése utján — rengeteg effektiv gazdasági hasznot hozott. Nem is számítva a csodás ingyen-propagandát, amelyet Lipcse város és a kereskedelem elkönyvelhetett a maga számára.

Megkérdeztük azután Zilahi igazgatót, hogy a vendégek elszállásolásáról hogyan fog gondoskodni?

— Sajnos, — mondta — mi nem tudunk ugy- dolgozni, mint a lipcseiek. Ott minden polgári család be van rendezve vendégek látására, ami a lakosság kezébe adta azt a jelentékeny jövedelmet is. Mi egyelőre semmi mást nem tudunk biztosítani, csak azt, hogy a szállodák meg fogják tenni a kötelességüket, minden felhasználható szabad helyet rendelkezésünkre fognak bocsátani. Az iskolákban nem tudunk idegeneket elszállásolni, felmerült ugyanis ez a gondolat is, de kiviteléinek rendkívüli akadályai vannak. A tanügyi ügyosztály igen természetesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nyári szünet az iskolák takarítására szükséges. A szülők amúgy is állandóan a betegségektől féltik gyermekeiket. Másrészt pedig ágykészletek sem állanak rendelkezésünkre, hogy az iskolatermeket hálókká alakíthatnánk át. Nem tudjuk biztosítani a kiszolgálást sem, ami pedig igen fontos kellék, mert végre is nem a szokásos szentistvánnapi vendégekről, vagy pláne erdélyi menekültekről, hanem kényelemhez szokott Kereskedőkről van szó.- A budapesti vásárral egyiidőben lesz különben a lipcsei vásár és i. y gondoskodni fogunk arról, hogy a Balkán kereskedői és érdeklődői innen Budapestről menjenek )da, természetesen útba ejtve a magyar fővárost. Meg van minden reményünk, hogy nemcsak a vásár fog jól sikerülni, nemcsak iparunknak és kereskedelmünknek lesz belőle haszna, de Budapest lakosságának is.

Letörik a nyaralás uzsorásait

Módosítások a házbérrendeleten

Meleg szív, félreismerhe.etlen jóakarat és a háborús konjunktúrák által amúgy is agyonsanyargatott pesti lakó jajkiáltása adott életet a lakbérrendeletnek. De mint minden rendelet, ez is foldozásra, javításokra szorul. A kifejlődött gyakorlat rámutatott arra, hogy számos ajtót hagytak nyitva és az illetékes körök elég gyakran kénytelenek kiegészít0) i, pótolni a rendelet hiányait.

Vázsonyi Vilmos miniszterségének vége felé kérdést intéztek dr. Szabó Imréhez, a lakáshivatal elnökéhez, hogy a lakáshivatal részéről történt-e valami a lakásbérrendelet észlelt hiányainak pótlása dolgában? Szabó Imre főügyész több héttel ezelőtt előterjesztést is tett az igazságügyminiszternek, melynek első része a nyári lakások immár tűrhetetlen áremelésének megfékezésére irányul. Az utóbbi éveikben ugyanis az egész országban a nyaralásra szolgáló helyiségek bér0 oly horribilisen emelkedett, hogy lehetetlen a pihenésre leginkább rászoruló, munkában kifáradt középosztálynak az üdülés. A főügyész előterjesztése ennek a mizériának a megszüntetésére a következőképen szól:

Nyári lakás bérét akár a jelenlegi, akár az uj bérlővel szemben nem lehet magasabb ösz- szc- emelni, vagy magasabb összegben meg- szai annál az összegnél, amely az illető nyári lakásra nézve az 1916-iki idényben bérül ki volt kötve. Ha a lakás ekkor nem volt bérbeadva vagy az akkori bért a bérbeadó igazolni nem tudja,

z^tmeoy7Y//^M/y

a bérleményért járó árat, az összes helyi körülmények tekintetbevételével, az 1916. évi árak alapján a lakáshivatal állapítja meg.

A lakáshivatal igénybeveheti az olyan nyári lakásokat vagy szobákat, amelyeket akár buto- rozottan, akár butorozatlanul nyári lakás céljára bérbe vagy albérbe szoktak adni, hacsak a nyári lakással rendelkező, a hozzáintézendő felliivás vételétől számított 13 nap alatt a lakáshivatalnál a bérleti megállapodás felmutatása mellett nem igazolja, hogy az illető nyári lakást vagy helyiséget ilyen célra már bérbeadta<. A megállapodásnak a bérösszeget is tartalmaznia kell.

A határozott időre szóló bérletekre vonatkozó rendelkezésnél csak „lakás“ tekintetében találunk intézkedést, mig a határozatlan tartalmú bérletnél a nem lakásul (üzlet, raktár vagy iroda) céljára békéit helyiségekre is vonatkozik a felmondás korlátozása. Azt javasolja tehát Szabó Imre, hogy ezt a

felmondáskorlátozást terjesszék ki azokra a helyiségekre is, melyeket nem használnak lakásnak. Módosítás lesz még az is a határozott tartamú bérletek javára, hogy éppúgy, mint a határozatlan tartamú bérletek, ezek is automatikusan, a rendelet erejénél fogva és a bérlő minden külön nyilatkozata nélkül hosszabbodnak meg és csak akkor szükséges a bérlő nyilatkozata, ha a bérlet megszüntetését kívánja.

Az előterjesztés a lakbérleti bizottság hatáskörének kiterjesztésével is foglalkozik, mert a hatáskörök tekintetében ma igen gyakori az összeütközés a lakáshivatal, a lakbérleti bizottság és a rendes polgári bíróság között. Ma az a helyzet, hogy sem a felek, sem az eljáró hatóságok gyakran nem tudják megvonni a kellő határvonalat és ingadozást mutatnak abban a kérdésben, hogy valamely ügy a rendes bíróság, vagy a lakbérleti bizottság elé tartozik-e. A javaslat a lakbérleti ügyeket három csoportba kívánja osztani. Az első csoportba tartoznának a bérösszeg fizetése a másodikba a szavatosságból, szerződés nem teljesítéséből eredő kártérítési perek, és a harmadikba a bérlet átadása és a bérlet megszüntetésére irányuló perek, tekintet nélkül arra, hogy a per marasztalásra vagy megállapításra irányul-e. Az első és második pontban említett ügyek a rendes bíróságok hatáskörében volnának meghagyandók, a harmadik pont alatti minden per elbírálása azonban a lakbérleti bizottságra ruházandók.

Szabó Imre itt körvonalozott indítványa, mint már említettük az igazságügyminiszter asztalán fekszik és tekintettel az ügy sürgősségére reméljük, hogy a lakásbérleti rendeletet a főügyész javaslatai értelmében rövidesen módosítani is fogják.

Reformok a zsibvásáron

Újra szabad az árusítás — A lánckereskedők

távoltartása — Mindennapos razziák

Két hónappal ezelőtt Sándor László főkapitány íöloszlatta a Teleki-téri zsibvásárt. A rendőrségnek az volt az álláspontja, hogy a zsibvásáron úgyszólván kivétel nélkül lopott holmi kerül eladásra, a vásárlók pedig egytöl-egyig lánckereskedők és így a zsibvásár árdrágítást idéz elő. A rendőrség tiltó végzésének érvényt is szerzett. A nyolcadik kerületi kapitányság, amelynek hatáskörébe tartozik a Teleki-tér, egymásután tartotta meg a razziáit és minden vásárlót és eladót előállított. A nyolcadik kerületi kapitányságon az uj rend óta nagyon meggyii- lemlett a munka. Az emberek nem tudtak belenyugodni abba, hogy az évtizedes vásári kedvezmény megszűnt és mindig újabb meg újabb alakok kerültek be a rendőrség épületébe. Néha kétszáz előállított szorongott a folyosókon. Az előállítottak között tényleg sok volt az ügynök és a zugkereskedö, de sok ártatlan ember is akadt. Szegény emberek tiz-husz koronás büntetést kaptak, sőt le is csukták őket azért, mert a megélhetés nehézségei miatt holmijukat elkótyavetyélték.

A nyolcadik kerületi kapitányság vezetősége T ó t h Lajos főtanácsos és Koós Géza kapitány belátták, hogy ez a megoldás nem volt a legszerencsésebb és ezért tanulmányozni kezdték a kérdést. Megállapították, hogy az uj rend még inkább felhajtotta az ára k at. A szegény emberek nem kereskedhettek a maguk holmijával és kénytelenek voltak áruikat az ószereseknek eladni. Az ószeresek kihasználták az uj helyzetet és az ócska árukat olcsó pénzen összevásárolták, a piacon egyedüli eladók lettek és igy még a konkurrencia sem korlátozta az árakat. Az ócska holmik ára erre lehetetlen magasságra ugrott. A rendőrség vizsgálata szerint tehát a főkapitány tiltó végzése csak az ószereseknek kedvezett, akik természetesen a lopott holmit is nyugodtan összevásárolták. A nyolcadik kerületi kapitányság erre megkérte Sándor László főkapitányt, hogy személyesen győződjön meg a változás eredményéről. A főkapitány kiment a Teleki-térre és mindent apróra megvizsgált. Az iratokból kitűnt, hogy a zsibvásárt a régi méretek között föntartani nem lehet, de a szegény embereket sem szabad elütni attól, hogy tárgyaiktól a lehető legmagasabb áron váljanak meg. A főkapitány ezekután tanácskozóit a kapitányság vezetőivel és megcsinálták a Telek i-té r i zsibvásár r e f o r m- j á t.

A reformnak célja az, hogy a hivatásos üzérkedőket távoltartsák a piactól és csak azok árulhassanak, akik saját holmijukat adják el. A vásárlók között ugyanis sok volt a vidéki kereskedő, akik egyenesen a zsibvásárra utaztak föl Budapestre. Az árukat ösz- szevásárolták, tataroztak rajta valamit, aztán mint uj holmit hozták újra forgalomba. Ezeket a gyanús alakokat és a tolvajokat kell kiirtani a zsibvásárról.

A nehéz kérdést a kapitányság már meg is oldotta. A vásárt megengedte, de kihirdették, hogy hivatásos üzérkedőknek tilos eladni és vásárolni. A kapitányság mindennap razziát tart és mindenkit igazoltat. Az igazoltattak nevét bevezeti egy könyvbe és beírják azt is, hogy mit adott el. Ha később újra elád valamit, a könyvből kiolvassák, hogy mivel kereskedett azelőtt? így aztán megállapítják, hogy hivatásos üzérkedő-e, vagy sem.

Ezeket a razziákat már három hét óta tartja a rendőrség. Az üzérkedők megijedtek és messze elkerülik a zsibpiac környékét. Egy-két bátor kísérletező mégis akadt,, e zeket aztán a rendőrség erősen megbüntette. így sikerült a zsibvásáron rendet teremteni és halottaiból újra feltámasztani a régi Budapest egyik érdekességét. (p. ö.)

Ácsorgás és liptói túró

Az élelmiszerüzem igazgatójának nyilatkozata

Amikor a tanács a zsirért való ácsorgás kérdésében meghozta nevezetes határozatát, megjelent a városházán Reich Samu, a községi élelmiszerüzem igazgatója, hogy az uj rendre vonatkozólag átvegye a közélelmezési ügyosztály rendelkezéseit. Megkérdeztük az igazgatót, hogy mik voltak azok a szempontok, amelyek a tanácsot ennek a határozatnak a meghozatalára kényszeritették. Az igazgató a F ő v á- r o s i H i r 1 a p munkatársának a következőket mondta el:

— A legnagyobb határozottsággal sikerült megállapítanunk, hogy az ácsorgásnak akkor, amikor az utolsó zsirjegyre is teljes fedezetünk van, nincs és nem lehet létjogosultsága. Ha a közönségnek mégis panasza; volt, annak alapja csak az lehetett, hogy az élelmiszerüzem egyik elárusitó helyét jobban megrohanták, mint a másikat. így az egyik elárusitó helyen már régen elfogyott az áru, amikor a másikban még bőven lehetett kapni.

— Rengeteg visszaélésnek is nyomára jöttünk azonban. Ezek a visszaélések onnan keletkeznek, hogy igen sok ember és család nem használja föl a számára kiutalt zsirjegyet, hanem azt vagy elajándékozza, vagy eladja. Ezen a réven egyesek, különösen vicénék valósággal házalást és nagykereskedést űznek zsírral és zsirj eggyel. Igen sok úri család ma már nyaralóba költözött, ezeknek jegyeire mások teszik rá a kezeiket. Nagyon nagy a száma azoknak, akik háztartásuk számára vidékről csempésznek zsirt és igy nincs szükségük a zsirjegyre. Végül ott vannak az orthodox izraeliták, akik túlnyomó- részben csak a vájj egyet használják föl. A zsir- jegy ismét szabad prédája az üzérkedőknek. Ezeknek a visszaéléseknek az volt a következménye, hogy az éjszakákon át az elárusítóhelyek előtt ülő asszonyok nagy hányada marékszám akarta beváltani a zsirjegyeket, hogy aztán az igy szerzett zsirt vendéglősöknek és megszorult embereknek uzsoraáron adhassa el. Akárhányszor magam voltam szemtanúja annak, hogy az ilyen üzérkedőkkel szemben maga^ a közönség foglalt el valósággal fenyegető álláspontot. Remélem, hogy a tanácsi határozat en-