Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-29 / 22. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. május 29-én 22. szám taiiinmnniniiimiiati»a»iio»nmnaniDmm»PiiiDiiiDiilprHpiiiainBmampiiiainniuamn«iimiiainBmpiiic EEÖFIZE TÉS1 JÍÍl7tfii Egész évr>e .......... 23 K. Fei évt*e ............... Í4 K. Eg yes számok hajthatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t DaCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kei*. Szív-utca ........ 13. szám Te lefon .............. 137-13 Vo lt-e könnyebb föladat ezen a kerek világon, imig a béke napja sütötte a1 termékeny földet, mint építeni, alkotni, palotákat, házkolosszusokat emelni a futó homokból? Az emberi kéz csodákat müveit és egy-egy nyári hónap alatt, ha kellett, uj városrészek keltők ki a föld alól. fis ma szükséglakások teremtésén, kényszerszülte postamnnka megkezdésén esztendők óta nyeglédnek okos, meglett emberek, akik közül olyik hatalmon van, az ország gyeplőjét tartja a kezében és mégis minden, de minden hiába. A papirtervek talán már irodákat tömnek meg, .gyönyörű agy velők égnek az alkotás lázában, szivek dobognak az emberiség előttünk ólálkodó közel jövendőjének megoldása érdekében. Készen van minden, csak épen a kezeknek, melyeik teremteni készek, kellene biivészkezek- nek lenniük, hogy a semmiből tudjanak építeni. Csak úgy varázsigére nőjjenek a házak, varázsvesszővel lehessen falakat húzni a magasba és bűvös lehelettel lehessen tetőt sanzsirozni rájuk. Mennyivel más volt ez azelőtt: ha volt, aki építtetni akart, volt ahová építsen, ha együtt volt a pénz, akkor ment minden, mint a parancsolat. Ma mindez együtt van és állunk tehetetlenül. De vájjon kell-e, szabad-e tétlenségben maradnunk? Meg nem cáfolt szemtanú állítja, hogy a keleti harctér mögött, amely az idén talán már dús vetést érlel, építőanyagban, szerszámban, mindemben olyan mérhetetlen raktárak vannak és rothadnak, amilyenre se pénze, se arányai nincsenek más vállalkozónak, csak a hadseregnek. Hogy a hadsereg nem szalad hozzánk, hogy nézzétek, ti élhetetlen budapestiek, itt van a szájatokba való sültgalamb, azt igazán természetesnek kell mondanunk. De van-e valaki, aki viszont alibit tud igazolni, hogy komolyan, erélyesen, a helyzet méltó festésével odaállott volna a hadvezetőség elé és elkívánta volua tőle a felesleget? Nem hisszük, nem hihetjük, hogy ez megtörtént, mert, ha mégis úgy lett volna, akkor ma már uj bérpalotáknak kellene várniok azokat, akik majd a lövészárkot egyszer szellős, világos, emberi lakosztályokkal kívánják felcserélni és akiknek ehhez minden joguk meglesz. Nézzen át Magyarország miniszterelnöke Ausztriába, Budapest polgármestere Bécsbe és meg fogják látni, hogy odaát már egészen máshol tartanak és nem tudjuk, hogy ez a rnilliár- dokat érő építőanyag, amit Alpár Ignác az egykori front mögött látott korhadni, nem az-e az, amire már Ausztriának és a bécsieknek nincs szükségük?. Ne felejtsék el, akik az ország és a főváros sorsát intézik, hogy ami ott rothad a fronton, az nemcsak a hazatérők lakását jelenti, de jelenti a rombolás után való egész nagy reneszánsznak elmúlását, vagy legalább kése- delmoskedését. Nem mondunk frázist, amikor azt állítjuk, a háborúból csak akkor kezdünk igazán tudatosan és akarattal kifelé menni, ha majd a harc eszközeiből a béke hajlékait tököljük össze. Ehhez a célhoz pedig a legnagyobb lépést az a leleplezés tette, amely elárulta, hogy amit mi izzadó fejjel, lihegő tüdővel! hiába keresünk, mindaz egycsomóban várja a munkáskezeket és unalmában rothad, romlik, bomlik szegény . . . • • # A tót napszámos borbély műhely i szerepét szánták a városházán a közigazgatási tisztviselőknek, akiknek fizetésrendezése olyan gyenge, hogy legfeljebb okulásként tehet odaállítani a tanszemélyzet elé: ti sem juttok valami fényes helyzetbe, de lesznek még nádatoknál is ágrólszakadtabbak. tgy kell a taniigy borbélyinasainak szerénységet és türelmet tanulni, a közigazgatási alkalmazottak sanyarú ábrázatján. Az Összehasonlítás, amelyet a közgyűlésnek kívánnak produkálni, már készülőben van és nincs kétségünk benne, hogy amit bizonyítani kívánnak vele, az sikerülni is fog. Nem fér hozzá kétség, hogy az oktató-személyzet a sovány falatból is többet kap, mint a többet szenvedett közigazgatási alkalmazottak; de ne felejtsük el, hogy a közigazgatási alkalmazottak megint gyötrelmesen csöndesek voltak, amíg életkérdéseiket ~tárgyalták, a tanítóknak pedig szavuk is, pártfogójuk is akadt. Olyan pártfogójuk, aki a már kész csizmáit másfél millióval fejelte meg. Vájjon akad-e ilyen támogatójuk a közigazgatási alkalmazottaknak is? Kosarat kevés hozományvadász kapott annyit, mint a pesti suszterek egy hét alatt. Ahol depu- tációjuk megjelent, mindenki agy menekült tőle, mint a bélpoklosok küldöttségétől. Aki pedig mégis fogadta, az alaposan kicserezte a bőrüket. Nem is ártott, mert nekik nem volt elég, hogy az undorító utókor nevüket, mint a leglvetemültebb árdrágító szektáét fogja emlegetni; ok külön dicsőséget keresnek a további árdrágításért folytatott nemzeti ellentállásban. Köriilhordták a véres dikicset, de ezzel is pórul jártak, mert elrekvirált üzleteikből, a véres dikicscsel fölszerelve, kivonulhatnak, hogy mint az árdrágítás vértanúi, hadimnnkába álljanak, így lesznek aztán a hadimilliomosokból egyszerű -— hadimnnkások. Az ácsorgásról, legalább a zsirácsorgásról szintén kiderült, ami mindenről ki szokott derülni, hogy a megoldás tekintetében meg van a maga Kolumbus-tojása. Az emberek mindennek nagy feneket kerítenek, mélyre eresztik hálójukat és a halacskák fölöttük csúsznak el. így volt a zsírral is. Mihelyt a zsirjegy- re van fedezet, nincs ok az ácsorgóstul. Hónapok előtt mondták ki a Közélelmezési Hivatalban és különösen a városházán ezt az axiómát, a közönség azonban tovább ácsorgóit. Nyilván a házaié) anekdotájára gondolt, akit azzal vigasztaltak, hogy amelyik kutya ugat; az nem ha raj). A házaló válasza erre csak az volt: én tudom, de tudja-e a kutya is? A közönség is valószínűleg csak megnyugtató Ígéretnek vette a ,,szóiban és Írásban“ beígért fedezetet és azt mondta, ha van zsír, akkor mindenesetre lesz akkor is, ha én egész éjjel itt ülök. A tanács legújabb határozata azonban már szuronyokról beszél: — ez már aztán komoly fedezet, mondták az asszonyok és hazamentek. így találták meg a városházén a Kolumbus tojását. A szemérmes költségvetés Miért titkolták el a mérleget ? A főváros az idén szemérmes költségvetéssel lepett meg bennünket, amennyiben a jobbról és balról fölhalmozott milliók összegét nem állította össze. Kiteregette elénk mindazt, ami a főváros pénzügyeiben reménytkeltö és aggasztó, sejtetni engedi a veszedelmeket, amelyeket csak a legmesszebbmenő takarékosság hárít el, titokban szeretné azonban tartani magát a veszedelem nagyságát. Bármily szokatlan is ez a módszer, bizonyos okos taktikát nem lehet tőle megtagadni. Aki kiváncsi a főváros deficitjének nagyságára, az túrja keresztül a számhegyeket és szenvedje végig minden tétel izgalmát, ahogy bizonyára átszenvedte Áts Ferenc főszámtanácsos, aki egy egész életet töltött el költségvetések összeállításával, de a maihoz hasonlót el sem tudott képzelni. Mi nem osztjuk azt a föltevést, amit a mérlegnélküli költségvetés ment ségére most fel szoktak hozni. Vannak ugyan kiadási tételek, amelyeknek csak ezután kell beilekerülniök a költségvetésbe, mint például az oktató-személyzet és a közigazgatási alkalmazottak fizetésrendezése, ezek számára azonban újabb percentuálisan megállapított pótadóemeles utján fognak úgyis fedezetet találni. Nem ál! meg az a másik kifogás sem, hogy az anyagárak és munkabérek folytonos ingadozása miatt hiányzik az idei költségvetésből a mérleg. Ha ez igy lenne, akkor még igen hosszú esztendőkbe telne az, hogy a főváros tanácsa költségvetéssel lépjen a törvényhatósági bizottság elé. mert egyelőre egyáltalán nem lehet számítani a pénz vásárlóerejének a megállapodására. A főváros tanácsa tehát lassú levezető, oktató módon fogja tudtunkra adni a lüirt, amely véleményünk szerint a deficit kérdésében a legpesszimistábbaknak is szomorú meglepetés lesz. A keserű valóságra lassan, óvatosan kívánnak bennünket fölébreszteni és ha másért nem, köszönettel tartozunk ezért a kíméletért és ezért a szemérmes költségvetésért. Mennyi mégis a deficit? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Bódy Tivadar dr. polgármester azt mondja, hogy 60 millió korona körüli hiánynyal kell számolni, amiben természetesen a háborús évek hiánya is benne foglaltatik. Ha ez igy lenne, szinte holdasaknak kellene lennünk, mert hiszen az 1917-ik évi költségvetés már 37,791.456 korona hiánynyal záródott, ami azt jelentené, hogy a háztartási hiánynak növekedését az 1918-ik, talán legsúlyosabb esztendőben mindössze 23 millióra teszik. Ezzel szemben fáradságot vettünk magunknak és összeadtuk az 1918. évi költségvetés kiadási és bevételi tételeit. Ez a mérleg, amely igy keletkezik, a leghatározottabban elriasztó és kétségbeejtő lenne, ha nem tudnánk, hogy a későbbi csiszolások ezekből a riasztó számadatokból még sok élt és sok' sarkot simítanak le. Éppen azéirt károsnak és riasztónak találjuk a mérlegnélküli költségvetést, amely csak tápot ad minden gyanúnak, amely sanda szemmel nézi a főváros pénzügyeit. Maga az előttünk fekvő költségvetésből ösz- szeállitható mérleg 233 milliós deficitet mutatna és pedig a következőképen: Kiadások: 385,029.506 K Bevételek: 152,258.413 ,, Mutatkozó hiány: 233,771.093 K Olyan lehetetlen szám ez, amely lehetet-
