Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-22 / 21. szám

Budapest, 1918. május 22. 3 zést nyerjen. Vagyis, hogy ai mi bevásárlási szándékunk senki által cs semmi körülmények között se kodátoztassék, s ia) netán a szükség úgy kívánná, még rekvirdlási engedélyt is nyer­hessünk. Meg kell állapitanom, hogy a föídmivclési miniszter ur már előre is biztosított bennünket jóndnlatáról és a minisztedhmban, ahol többször volt alkalmam tárgyalni, mindig a legmiesszebb- menő előzékenységgel találkoztam. A forgalmat szabályozó rendelet — úgy tudom — már rövi­desen meg fog jelenni. A gyermekek kormánybiztosánál Vadnay Tibor dr. min, tanácsos nyilatkozata Pesti ember nem igen jár Budára, ha rászánja mégis magát, akkor agy cselekszi ezt, mintha egész utazásra indulna. És odaát már minden újnak tetszik, kezdve a kereskedelmi minisztériumtól le egészen az Iri-utca végéig, ahol a belügyminisztérium egyik másik fiókja van elhelyezve. A siklónál tülekednek az emberek és szinte itt is komoly mérveket ölt az ácsorgás. Feltűnik, hogy a budai urak vasaltabb nad­rágban járnak, mint a pestiek és a várkert-kioszkban disztingvált'abban öltöznek a dámák, mint a Hangái­ban. A minisztériumok hatása ez a ragadós előkelő­ség, amelyet ime az ódon házakban, öreg, kopott mi­nisztériumi bútorok között is megtudott őrizni a zsentriből sarjadt hivatalnoki kar. A meleg napban nehezen huzza a lábát az ember a budai utca hepe-hupáin, ahol a hivatalos helyiségek kinyitott ablakai mögött mindenhol katonák ülnek az íróasztal mellett. Tovább az Uri-utca százados ka­pui, takaros kis udvarai, a százéves Russwurm cuk­rászda, a Mátyás-templom cirra teteje és végül egy modern palota, najta csak németül: Palais des kommandirenden Generals. Még nehány lépés és egy poros, öreg házban, gusztustalan udvar sziikfolyosóju első emeletén meg­találom a gyermekek kormánybiztosának hivatalát. A kormos előszobában szolga helyett egy kis gyermek, meg egyr szál rozoga szék unatkoznak. A következő szobában négy katonatiszt ül és serényen dolgozik. Egy klapitány és három főhadnagy. A kormánybiztos titkára aranyzsinoros honvédtiizérfőhadnagyi egyen­ruhában. Különben nem idegen Budapesten, R e i 11 e r Ferenc dr.-nak hívják és civilben fogalmazó ,a város­házán. Amikor megkérdem, mit jelent ez a nagy ka­tonai segédlet, Reiter főhadnagy a falra mutat: — Azt a képet nézze meg, akkor mindent megért. Károly király arcképe. Az uralkodó nemcsak pénzt és figyelmet ad, de embert is a kormány- biztos mellé. A gyerm'eknyar altatást akcióról beszélgetünk és már itt az előszobában sok min­dent másként kell látnom, mint ahogyan az em­berek erre a finom, nemes gondolatra néznek. Odakint csak a szűkösen élő osztrákok és ma­gyarok egymással való viaskodásának látószö­géből itél'ik meg a dolgot. Az első pillanattól kezdve az a gyanú lappangott — ma már nyíl­tan beszélhetünk, — hogy' az osztrák gyerekek­kel el akarják etetni még a mi kévésünket is. Károly királynak azonban sokkal mélyebb gon­dolata volt. A nagy szociális és közegészségügyi jelentőségű akción észre kell venni egy klasszi­kusan szép politikai gondolatot is. A király a gyermekek révén akarja összeédesgetni, össze­boronálni két országát, amelyek mi tűrés-taga­dás benne, a háború alatt még inkább eltávolod­tak egymástól-, mint amilyen messze álltak a háború előtt. A sok-sok ezer gyermek legyen közvetítője az egymás megértésének, megszo­kásának, megbecsülésének. Az apró osztrákok megtanulják nyelvünket, megszeretik gyönyörű földünket: valami más viszony épül föl ebből, mint amiben eddig éltünk. * A kormánybiztos fontos leveleket diktált, várni kellett egy kicsit, de az idő, ime, hasznosan telt el. Nyílik az ajtó és belülről kellemes hang tessékel lie. A gyermekek kormánybiztosának mosolygós gyer­mekarca van, fejére ősz haj borul szelíden és olyan különös: a bal szeme szögletében monokli csillan meg. Csodálatosan kedves, lekötelező és előkelő ur a kor­mánybiztos. — Persze az akció uj fejleményei érdekelnék? De hiszen a Fővárosi H i r 1 a p-ban ön már min­dent megirt, ami eddig tulajdonképen történt. Úgy látszik azonban, hogy azóta a két hét sem múlt el tétlenül, mert a kormánybiztos igen érdekes dolgokat mond el: — Uj események különösen a magyar gyermekeknek az Adria mellett való elhelye­zése körül történtek. Az osztrák társadalmi szervezet megbizottaí Hussarek báró titkos ta­nácsos és neje, Miller Anita, Philb császári tanácsos és Szilágyi Ernő három teljes napon át tárgyaltak velem. A lehető legrészleteseb­ben megállapodtunk a gyermekek elhelyezé­sére, ellátására, felügyeletére és szállítására vonatkozólag. Ezt a hatalmas anyagot töviről- hegyfre minuciózus pontossággal letárgyaltuk. A tervek szerint körülbelül 8000 gyermek ke­rül Abbáziába, Lovranába, Icaba és Voloscába, 2000 picidig Porto Roseba. A gyermekek két turnusban mennek hat-hat heti időtartamba. — Megállapodtunk, hogy honnan szállítunk élelmiszereket és felszerelési tárgyakat. Külö­nös súlyt helyeztünk az egészségügyi fel­ügyeletre és csak elragadtatással beszélhetek arról a munkáról, amit e tekintetben Berend professzor ur végzett, aki páratlan lelkesedés­sel vezeti a gyermeknyaraltatási akciónak ezt a szinte legfontosabb részét. Még az indulás lejött kurzust fogunk tartani női orvosnöven­dékeknek, akik az egész idő alatt lent fognak maradni a tengerparton a gyermekekkel. Maga Berend professzor ur is minden turnus elején két hetet lent fog tölteni és az összes egész­ségügyi intézkedéseket közvetlenül hajtja végre. Úgy hogy bátran elmondhatom: a pro­letár-gyermekek ugyanabban az orvosi keze­lésben fognak részesülni, 'nini teszem azt Windischgrütz herceg gyermekei. — Berend tanár különben előre kidolgozta az egészség-védelem egész rendszerét. Es van még egy nagy érdeme: a gyermekek valóságos szanatóriumi kezdésben fognak ré­szesülni. Berend professzor részletes napi­rendet állított össze és minden percnek a feladatát előírta. Ezt a. rendet én kötelezőkig életbeléptetem. Érdekelni ^ogja a közönséget, hogyan élnek majd a tengerparton a magyar piroletárgyermekek. Reggel hét órakor lesz a felkelés, mosdás, öltözködés. Nyolckor reggeli. Utána jön a kötelező fekvő kúra, amely déli tizenkét óráig tart. A fekvőkura után követ­kezik a tengeri fürdő. Az első napokban egy­két percig maradnak a gyermekek a vízben majd fokozatosan tovább és tovább, de a felső határa tizenöt picire lesz. Ebéd után ismét kö­telező fekvő-kúra a napirend, amely délután öt óráig tart. Csak most, délután ötkor öltöz­nek föl először a gyermekek, akik eddig negli- gében voltak. Felöltözve, uzsonnát kapnak, majd hét óráig sétálnak, játszanak, szórakoz­nak. Hétkor vacsora, nyolckor lefekvés. A fel­ügyelőnők is részletes k'itanitásban részesül­niük és elbocsátás terhe alatt szigorúan köte­lességükké tesszük, hogy ezt a napirendet megtartsák. — Az ellenőrzés rendszere is erősen ki van építve. Minden húsz felügyelőnő fölött egy pedagógus végzi az ellenőrzés munkáját. M'inden telepen (községben) a helyi főmegbi- zott, az egész nyaralás folyamán pedig a kor­mánybiztos kirendeltsége adminisztrál és érint­kezik a különböző helyi hatóságokkal. — Az első turnus jun’ius 15-én indul el, a második két héttel később, vagyis augusztus elsején. Berend professzor már ott fogja őket várni és előkészíti az egészségügyi óvintézke­déseket. El kell ismerni és nem győzöm ele­get hangoztatni, hogy az ő munkájával a mi laza terveinkből szakszerű, higiénikus szana- tórius intézmény lett. — Egy etilem dologban voltak skrupulusaim ... — mondja a kormánybiztos, de itt megtörik a mondata. — Ezt azonban talán ne írja már meg! Illett volna ugyan szót fogadnom, de olyan okos, igaz és megszívlelendő dolgokat mondott, hegy azt hiszem, akkor teszek szolgálatot, ha a tilalmat megszegem. — Abban a tekintetben voltak skrupulusaim, hogy az osztrákoknál nem adták hatósági kézbe, nem összpontosították eigy ember kezében az akciót, hanem társadalmi szervekre bízták a dolgot. A társadalmi szervekről, megvallom, nincsen valami nagy véleményem. Ezek nálunk annyi bajt csinálnak és olyan tehetetlenek, hogy félnem kellett. Úgy látszik azonban, hogy ez is n.a.cya; betegség. Ausztriában kellemes csaló­dással kellett tapasztalnom, másképen kezelik a társadalmi akciókat, mint nálunk. Azok az urak és hölgyek, akikkel módomban volt tárgyalni, rendkívül lelkiismeretesen veszik a dolgot. Csak egy példát említek. A szalmazsákok kérdését. Bámulatos pontossággal, precizitással, mindenre kiterjedő figyelemmel tárgyalták le a szalma­zsákok ügyét. A szalma, mondták, a hadsereg kezében van, díű van odalent tengeri fű, ami ki­tűnő szolgálatot tesz. Ezt fogják megszerezni. Külön letárgyalták azután a hozzá szükséges zsák kérdését és amikor biztosítva látták, hogy a tengerifüvei lesz mit megtölteni, akkor nem fe­ledkeztek meg arról a látszólag apróságról sem, hogy mivel fogják a szalmazsákokat összevarr­ni? Mert cérna nincs. Hussarek őexcellenciája azonban megnyugtatott bennünket, hogy ő majd ezt is elintézi az osztrák Zwirnzentralnál . . .- Tessék elhinni, hogy a mi gyermekeink nyaraltatása az én kisebbik gondom, ez az én ki­sebbik üzemem. A nagyobbiR üzem az, hogy hogyan fogjuk mi ellátni az osztrák gyermekek- ket. Sajnos, be kell vallanom, hogy a magyar társadalom nem túlságosan lelkesedik a vendé­gekért, de meg kell és meg fogjuk majd értetni a dolog jelentőségét. Sok és fáradságos munkába fog ez kerülni, mert olyan apróságokkal is küz- ködnünk kell, hogy például nyolc napig tart, inig az expresszküldemények rendeltetési helyükre érkeznek, vagy például, hogy odakint négy ka­tonatisztnek kell szorongani egy kicsi szobában... A gyermekek sorsa lelkes és munkás ember ke­zében vtan, akinek teljes odaadással áll rendelkezé­sére a főváros Népjóléti Központja is. Az igazi eredményeket azonban csak akkor látjuk, ha augusztus elején barnára sült, kigömbölyödött prole­tárgyerekekkel találkozunk majd a pesti utcán. Pro­letárgyerekekkel, akik Lovranában nyaraltak és Be­rend professzor volt a háziorvosuk. Pogány Béla. Pénz áll a házhoz A százötven milliós kölcsön A főváros az elmúlt héten véglegesen megálla­podott a százötvenmilliós kölcsön kérdésében a Rot- schild-csoporttal, amely a Pesti Hazai takarék kilépésével most a Hitelbankból, a Kereske­delmi Bankból és a Leszámitolóbankból áll. A R o t s c h i 1 d-c s o p o r t hatvan éves lejárat­tal, 41/2°/o-os kamatozással, 94.10 koronás kurzusra szólott, amivel szemben állott a Magyar Bank, Hazai Bank és Pesti Hazai Takarék 5 szá­zalékos, 96.5 kurzusos ajánlatai. A húszas-bizottság és a tanács mérlegelte a beérkezett két ajánlat között levő különbséget és a megejtett számítások után arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Rotschild-csoport ajánlata a fennforgó viszonyok között előnyösebb. A felveendő kölcsön ugyanis, tekintetbe véve a két ajánlatnál mutatkozó kurzus-diferenciát, a következő­képpen alakul: a Rotschild-csoport által nyújtandó kölcsön után 4.88 °/o fizetendő kamat fejében, mig a másik ajánlatnál 5.24 °/o. Ilyen körülmények között mind a két fórum a Rotschild-csoport ajánlatának elfogadása mellett döntött és a tanács a szükséges megállapodásokat meg is kötötte a bankcsoporttal és igy a közgyűlés előzetes felhatalmazása révén már csak bejelentik az eseményt a törvényhatósági bizottságnak. A bank­csoport egy későbben bekövetkező határidőben nyil­vános aláírásra bocsátja a kölcsönt, ez azonban a fővárost közelebbről nem érinti, mert ai kölcsönössze­get a bankcsoport már legközelebb folyósítja. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt olyan személyiséggel beszélni, aki ai bankcsopor­tok ajánlatait és a megállapodásokat teljesen ismeri. Kiváló informátorunk a főváros legújabb pénzműve­letét a következőkben volt szives méltatni: — A Rothschild-csoporttal kötött megegye­zést kétségkívül kedvezőnek kell mondani a fővárosra nézve már csak azért is, mert a leg­utóbbi 6 százalékos kölcsönmei szemben most 4.5 százalékos kamatozáshoz jutottunk. Ezzel szemben áll az árfolyam 94.10 koronás, vagyis alacsonyabb volta, de még igy is, ha effektiv kamatozásra számítjuk vissza (szóval nem 100

Next

/
Thumbnails
Contents