Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-08 / 19. szám

6

Budapest, 1918 május 8.

a kellőkép a zenetanulás igazi jelentőségét. Eltekintve attól, hogy tudományos módszerekkel megállapították azt a tényt, miszerint a zenével foglalkozóknak szellemi működése miás vonatkozásokban is feltűnő fejlődést ér el. jól tudjuk mindannyian, mekkora kincs ai enlstudás a modern társadalmi életben. A magyar zenekultúra agilis apostola, Sternberg cs. és kir. udvari hangszergyáros. népszerű kedvezményei révén hatalmas, uj táborral növeli a zenetanulók seregét. A Sternberg-cég Rákóczi-ut 60. számú Zenepalotájában a nyilvános zeneiskolák igazolt növendékei máris igénybe vehetik az összes kedvezményeket.

a töke

• • •

Szemle

A Máv. tarifaemelési slendriánsága — Ébredezik az Altruista-bank — Manipuláció a vetőmagvakkal — Megint a Phöbus — A cipőrendeletről

A Máv. tarifaemelését Szterényi miniszter elhalasztotta. Nyilvánvaló, hogy a halasztásnak nincs más indoka és magyarázata, minthogy a miniszter nem akarja azt a tervezetet elfogadni és realizálni, amelyet a Máv. igazgatósága készített. Sajnos, a Mávnál még mindig a Ludvigh-korszak emberei dirigálnak, akik megszokták, hogy amig az elnök Gödöllőn vadászik, addig ők baklövéseket csináljanak. A tarifa- emelés tervezete is olyan bürokratikusán, olyan rövidlátással készült, hogy Szterényi kénytelen volt visszaküldeni a Máv. igazgatóságának az egész paksamétáí. Remélhetőleg az átdolgozás nem fog sokáig elhúzódni és Szterényi intenciói fognak érvényesülni. Annyi bizonyos, hogy Szterényi nem fogja tönkretenni sem az ipart, sem a kereskedelmet csak azért, hogy az Omge meg legyen elégedve a Máv. tarifaemelésével. *

Az Altruista-bank nyilván nagyon érzi a konkurrenciát s hogy életképességét igazolja, derüre-borura folyósítja a kölcsönöket. Legutóbb 25 milliónyi kölcsönt folyósított az erdélyi megyék birtokosai részére, ami elvben igen helyes és szükséges dolog, éppen csak a kivitel módja aggályos egy kissé. A bank ugyanis eddig lehetőleg mukapárti képviselőket finánci- rozott, vagy olyan ellenzéki politikusokat, akik nem álltak túlságos messze a munkapárttól. Lehet, hogy ez véletlen volt— a vesékbe senki sem láthat — tény azonban, hogy általános volt a panasz amiatt, hogy Papp Géza háró a bankot összetéveszti a munkapárttal. Az erdélyi birtokosság regenerációja visszont sokkal szentebbés közérdekübb feladat, semhogy itt bármilyen pártszempont érvényesülhetne. Épp azért a legnagyobb nyilvánosságot követeljük a kölcsönök ellenőrzése végett és Papp bárótól nem kommünikét, hanem — neveket várunk.

*

A termények drágításának annyi módja, eszköze és tényezője van, hogy azt reméltük, hogy többel már nem lesz találkozásunk. Nagyon csalódtunk. A földmivelésügyi kormány és a Közélelmezési hivatal most megállapodott az osztrák, német, dán és holland kormányokkal különféle vetőmagvak importja dolgában.

1 ekintettel ennek a kísérletnek eminensen közérdekű voltára, azt vártuk, hogy a kormány maga fog gondoskodni arról, hogy a szétosztás minden illegitim érdek érvényesülése nélkül, általa történjék. Ehelyett, mit látunk: néhány cég, illetve szövetkezet kapta meg a szétosztás monopóliumát, még pedig nyilván nem altruista alapon. Nem értjük ezt a politikát. Talán keve- selte a kormány a Mezőgazdák szövetkezete, vagy a Hangya háborús hasznát, vagy direkt drágítani akarja a terményeket, nehogy valahogy olcsóbbadjanak, vagy legalább stagnáljanak az árak ? Nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy közvetítés nélkül a földmivelésügyi kormány se tud élni.

*

Emlékezetes — és az is marad — a Phöbus részvények börzei pályafutása. Néhány év előtt, a balkán háború küszöbén a Belvárosi takarék köréből burkolt és nyílt animálás indult ki a Phöbus papírjainak elhelyezése, illetve kurzusának felhajtása érdekében. Legendák keltek szárnyra a részvények jövedelmezősége felől és az árfolyam egyre szökött felfelé és tanítók, kofák, cselédek és pincérek versenyezve vették a

Phöbust. Egyszer azután beütött a krach és a Phöbus ötször olyan gyorsasággal esett lefelé, mintahogy felfelé ugrott. Nem csoda, hogy egy sereg exisztencia belepusztult a Phöbusba, de a papír ettől nem lett jobb. A vállalat jóformán minden évben emel vagy bélyegez, a legtitokzatosabb transaciókat bonyolítja le, de a Phöbus helyzete egyre rosszabb. Legutóbb eladták a tátrai vasutakat a Magyar Banknak. Pénzt, szép pénzt kaptak érte és most mégis emelnek: öt millióra duzzasztják az alaptőkét. Minek ez a fransakció ? Úgy látszik újra dominálni akarnak a börzén és megint el akarnak pusztítani egy sereg embert. Nem is csoda különben, hogy ilyen fejetlenül dolgozik a vállalat, mert — nincs is feje. Egy Herzfeld Dezső nevű könyvelő vezeti jelenleg, akit a Belvárosi takarék, hogy megszabaduljon tőle, kihelyezett a kültelekre és segítségére egy másik kiváló szakember áll : Zala Hugó dr., aki ügyvédi irodában tájékozódott az elektrotechnika kérdéseiről.

*

Végre megjelent a cipőrendelet, amely az anyaggal való rendelkezés jogát a Népruhá- zaíi bizottság cipőosztályára bízta. Ez a szerencsétlen rendelkezés megint szóhoz juttatja Aczél Gyulát, a néhai gyufaügynököt, aki eddig is tönkretette a cipőellátásí és aki emiatt továbbra is nélkülözhetetlen lesz. Minden remény megvan arra, hogy Aczél ur most már végleg beszünteti a cipőgyártást és maholnap csak a múzeumban fogunk lábbelit látni. Ha ezt akarta a kormány, akkor emberére talált Aczélban: nála jobb elsülyesztő nincs Magyarországon.

Mit keres a Levante Bukarestben? A személyi hírek között nem szerepelt, a béketárgyalásokról kiadott kommünikékben Kühlmann és Burián mellett nem említették ugyan meg, mégis valóság, hogy Hoffmann Er!igyes dr., a Magyar Keleti Tengerhajózási r.-t. vezérigazgatója, szombaton Bukarestbe utazott. Akik Hoffmann vezérigazgató egyéni kvalitásait ismerik, igen természetesnek tartották volna, ha Bukarestbe kirándulás céljából utazik, de a mi értesülésünk szerint a bukaresti útnak tényleg vonatkozásai vannak a béketárgyalások- kal. Ez azután komoly aggodalmakra kell hogy okot adjon, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy Hoffmann vezérigazgató egyénileg rendkívül korrekt és előkelő ur, de a tengerhajózáshoz annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez. Bukarestben most országos érdekek forognak kockán, mindenesetre fontos lenne, ha a legkiválóbb szakemberek bevonásával történnének meg a nagy elhatározások. A román és az ukrán gabonaszállítási azonban a Magyar Keleti Tengerhajózási r.-t.-ra kívánja bízni a kormány, dacára annak, hogy ez a vállalat a háború előtt mindössze jelentéktelen fuvarozási üzletekkel foglalkozott. A Levante hajói fogják tehát azokat a'nagyarányú szállításokat végezni, amelyek Galac és Braila felé irányulnak. Nem tartjuk ezt csodának, mert a mindenkori kormányok mégkülönböztetett jóindulattal viseltettek a társaság iránt, sőt a háború alatt is rendszeresen kiutalták a milliós szubvenciót, ami pedig csak meghatározott hajójúratok fén- tar tása mellett lett volna jogosult. A Levante ilyen kiváltságos helyzetben lévén, nem csoda, ha a vezérigazgatójának meg kellett jelennie a bukaresti tárgyalásokon. Ugyanazzal a joggal elktildhették volna Pásztó Jenő vezórtitkárt is, aki ugyan nem igen emelkedik ki a többi komptoaristák közül, de több „szakember“ úgy sem akad a vállalatnál. Önkéntelenül fölmerül azonban a kérdés, hogy nem lehetett volna-e másnak, komoly szakembernek Bukarestben megjelennie? Nagyon jól tudjuk, hogy mint került Hoffma.nn dir. a vezérigazgatói székbe. Tudjuk, hogy fia az előkelő Hoffmann S. és V. cég főnökének, amely cég viszont a Magyar Keleti Tengerhajózási r.-t. részvényeinek többségét kezében tartja. Ezen a elmen kaphat Hoffmann Frigyes dr. előkelő vezérigazgatói állást, ahol joga van reprezentálni, de nincs joga országos érdekű kérdésekben, mint szakértőnek megjelennie. Ha eddig nem tudtuk volna, most már egészen tisztában vagyunk vele, hogy miért húzzuk, mi magyarok mindig a rö- videbbet, amikor nagy gazdasági érdekek forognak a kockán.

Korányi báró és a molnárok. Az Országos molnár-szövetség a napokban nagygyűlést fog tartani Budapesten, amelyen szóbakeriil a csírátlanítás ügye is. Ez alkalommal méltó kritikában fog részesülni Korányi Frigyes báró és a csirátlanitási akciót vezető Országos központi hitelszövetkezet nevű Baross-utcai bürokrata gépház- és papir- pocsékolóközpont. A vidéki malmosok panaszaikat a kormány elé fogják terjeszteni és ebben a feliratban rá fognak mutatni arra, hogy az idei jobb rendelet dacára miért alakult mégis rosszabbul a csirátlanitási kampón y. Korányi, a csírátlanítás zseniális bárója, nem igen fog kérkedni a malmosok panaszával. Malomipari körökben egyébként kíváncsian várják, hogy lesz-e bátorsága az O. K. H.-n ek képviseltetni magát az országos gyűlésen?' Mert, aki méltóan és megfelelő szakértelemmel képviselhette volna az intézetet, V i g Emil már nincs az 0. K. H.-nél. Korányi Frigyes báró pedig akár személyesen jelenik meg, akár diszmagyarban íeszelgő arcképét küldi a gyűlésre, egyre megy. A csírátlanítás kérdéséhez Öméltósága fotográfiája is ért annyit, mint a báró ur sajátkeztileg, életnagyságban.

Jelzálogbank tökeszaporitása. A temérdek kombináció, amik a Magyar jelzálog hitelbank és a Magyar agrár- és járadékbank állítólagos fúziója során felmerültek, egy nagyarányú tőkeszaporitásban végződtek. A Magyar jelzáloghitelbank igazgatósága ugyanis a május 18-ra egybehívott rendkívüli közgyűlésen javasolni fogja, hogy az eddigi és forintokra szóló részvényeket alakítsák át korona- értékii papírokra és 75,000 darab 240 korona névértékű uj részvény kibocsátása utján az alaptőkét 66 millió koronára emeljék fel. Érdekes az indokolás, amit a Jelzálogbank a javaslathoz fűz. Mert itt nem csupán a forgalomban levő részvények unifi- kálásáról van szó, hanem arról is, hogy a törvény értelmében összhangot teremtsenek a bank forgalomban levő címletei, — melyeknek összege ma már 600 millió korona — és a biztosítéki alapok között. Bizonyos, hogy a Jelzálogbank címletei a háború tartama alatt is szép kelendőségnek örvendenek és az utóbbi négy esztendőben a semleges külföldön is nagy tételeket sikerült elhelyezni. A Jelzáloghitelbank mostani tőkeszoporitásának szinte históriája van és ez vissza- nyulik az 1912-ik évre, amikor a bank igazgatósága a tőkeszaporitást már elhatározta, azonban e határozat finalizálását az időközben kitört balkán háború megakasztotta. A balkán háborút nyomon követett gazdasági depresszió a kibocsátás végrehajtásának nem kedvezett és még kevésbbé a világháború első periódusának feszült pénzviszonya, amely a nagyobb- szabásu beruházásokat lehetetlenné tette. Most a Jelzáloghitelbank igazgatósága elérkezettnek látja az időt a kibocsátás végrehajtására és joggal, mert elvégre nem lehet messze az az idő, amikor a széleskörű kommunális beruházások munkája meg fog indulni. A városok kezdetben a feszült pénzviszonyok, később pedig az anyaghiány következtében úgyszólván semmit sem invesztáltak és várva várják az időt, amikor pótolhatják négy hosszú esztendő kényszerű mulasztását. A Jelzáloghitelbank tehát erre a nagy és kétségtelenül közhasznú feladatra is felkészül, egyszersmind pedig uj kibocsátmányaival módot ad arra, hogy uj befektetési papir álljon a tőkeelhe- lyező közönség rendelkezésére. Ugyancsak kivána- tossátossá teszi a tőkefelemelést az a körülmény, hogy a Magyar Jelzálog-Hitelbank konszernjét képező intézetek, amelyeknek a bank főrészvényese, mint a Magyar Agrár- és Járadékbank r.-t. és a Magyar Város- és Községfejlesztési r.-t. és ezek leányintézetei rendkívüli mértékben kiterjesztették üzletkörüket és a háboru után ezekre is nagy feladatok megoldása vár.

Balogh Brunnó lemondott az állásáról. Eörsi Balogh Brunnó, a Magyar Banknál valamikor ügyvezető-igazgató volt és ezt a címet mind mostanáig viselte, dacára annak, hogy a bank ügyvezetéséhez már régóta semmi köze sincsen, annyira nincs, mint bármelyik újonnan szerződtetett gyakornoknak. Néhány hét előtt a Fővárosi Hírlap szóvátette a lehetetlen helyzetet, amelybe Balogh Brunnó a banknál jutott. Elmondtuk róla, hogy az intézetnél semmi hatásköre nincs, dacára ennek, nem vonja le a konzekvenciát, nem mond le állásáról, bejár hivatalába, ahol azonban ottlétéről senki tudomást nem vesz. Ez a közlésünk, úgy látszik, észretéritette az ügyvezető- igazgató urat, mert a bank a napokban hivatalos közleményt adott ki, amely szerint Balogh Brunnó állásáról lemondott.

Detsinyi Frigyes részvénytársaság. Botfái H iivös László a napokban megvásárolta a negyven év