Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-08 / 19. szám

4

Budapest, 1918. fnájus 8.

kormánytól, hogy ezt az adómentességet a törvény megvalósításúval a fővárosnak azonnal biztosítsa. Eddig: ugyanis a kormány jóakaratát a fővárossal szemben csak abban láttuk, hogy a különböző fogyasztási adók igénybevételét megengedte. Ebben az irányban mindent kihasznált a főváros és súlyosan megterhelte a lakosságot. Ideje volna már ,hogy a jóakaratot abban az irányban is tapasztaljuk már, hogy az ilyen jogos kérelmek megadassanak.

Kitört a háború

az üzemek ellenőrzése körül

A tanszemélyzet és a közigazgatási alkalmazottak fizetésrendezése — A huszas bizottság ülése

Pénteken rendkívül fontos ülést tartott a főváros úgynevezett huszas albizottsága, amelyen ezúttal a tan személyzet és közigazgatási sze mélyz-et fizetésrendezésének kérdése is szóba jött, behatóbban azonban az üzemek ellenőrzéséről alkotandó szabályrendelet tervezetével foglalkozott. A tervezet fölött rendkívül széles mederben indult meg a vita, amely kerek három óra hosszat tartott, anélkül, hogy megállapodásra került volna a s o r. A kérdést különben a főváros tanácsa még nem is tárgyalta, Bódy Tivadar dr. első fórumként a tervezetet a húszas-bizottság elé terjesztette, azzal a megokolással, hogy a huszas-bizottágból indult ki a gondolat, amely szerint az üzemek ellenőrzése céljából uj szervet kell felállítani. Annak idején az első ilyen tervet Márkus Jenő dr. tanácsnok dolgozta ki, aki üzemi ü g y o s z t á 1 y felállításával kívánta a kérdést megoldani. Ezzel a tervvel szemben azonban az az aggodalom merült föl, hogy az a sok üzem, amely ma a tanács több tagjának kezében van, egyetlen kézben nem lenne összpontosítható. Különben is a szerteágazó üzemek munkáját megismerni, vezetni és ellenőrizni egy ember, egy tanácsnok képtelen lenne. Ezen az okon ejtették el az üzemi ügyosztályi tervét. Most azután a polgármester uj tervet dolgoztatott ki, amely szerint az üzemek megmaradnának eddigi vezetőségük körében és az eddigi ügyosztályaik felügyelete alatt, az ellenőrzést azonban egy központi szervre bíznák, amely, mint egy számvevőség, végezné a kontrollálás munkáját.

Kiderült azonban, hogy ezzel sincs megelégedve a húszas-bizottság. Különösen amiatt merültek föl aggodalmak, hogy'- az uj szerv felállítása igen sok pénzbe, több mint eg3^ millió koronába ke- r ü 1. Ezzel szemben a másik irányzat azt vallotta, hogy a szigorú ellenőrzés megéri a nagy anyagi áldozatot, sőt a befektetés vissza is térül. A két irányi hívei nem tudtak megegyezni és igy a csatározásnak legközelebb folytatása lesz. Egyik informátorunktól azt hallottuk, hogy az üzemek ellenőrzésének kérdésében a busza s-b izottság tagjai között valósággal áthidalhatatlan ellentétek merültek föl. Ezzel szemben azonban illetékes helyien ezt! jelentették ki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt:

— Az üzemek ellenőrzésének kérdésé ben a pénteki ülésen megegyezés ugyan nem jött létre, de meggyőződésem, hogy az ellentétek nem olyan nagyok, mint a milyeneknek látszanak és mintha azok kiegyenlíthetők nem lennének. Sőt ellenkezőleg az a benyomásom, hogy igazi ellentétek nincsenek is, mert az egyik" fél ugyan drágálja a költséges központi ellenőrző szervet és nem kívánja annak felállítását, viszont a másik frakció nem ragaszkodik csökönyösen az ellenőrzésnek ehhez a módjához. Ellenőrzést azonban mind a két fél kiván, most már csak az a kérdés, hogy milyen módban fognak megegyezni.

A három órás ülésnek sok érdekessége volt, amelyről itt következő tudósításunk számol be:

A tanszemélyzet és a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezése

A húszas-bizottságban Bódy Tivadar polgár- mester elnökölt, aki mindenekelőtt arról emlékezett meg, hogy az 1918. évi költségvetés elkészült és maga a nyers anyag nyomdában van és rövidesen kiosztható lesz a törvényhatósági bizottság tagjai között.

Bejelentette azután a polgármester, hogy elkészült a tanszemélyzet f i z e t é s r e h dézésének tervezete. Ebben a munkában részt- vett már Déri Ferenc dr. alpolgármester is, aki a tanszemélyzetnek régi jóakarója és aki most alpolgármesteri csoportjához számíthatja a tanügyeket, is Maga az a tény, hogy a tervezet Déri Ferenc intenciói szerint készült, elegendő garancia arra, hogy a tanszemélyzettel nem bántak el mostohán, de egyébként arról értesül aFővárosi Hírlap, hogy maga Déri alpolgármester is meg van róla győződve, hogy a fizetésrendezés méretei kifogják elégíteni a tanítókat és meg van győződve arról is, hogyi a tervezetben adott előnyök nagyjában és egészében fedik azokat a kívánságokat, amelyeket a tanszemélyzet táplált.

Bejelentette a polgármester azt is, hogy) ugyancsak útban van a közigazgatási tisztviselők fizetésének rendezése is. A kérdést már munkába vették és remélhetőleg ezt az égetően fontos kérdést is hamarosan tető ajá lehet majd hozni.

Az üzemek ellenőrzése

Ezután az üzemek ellenőrzéséről alkotandó szabályrendelet tárgyalására került a sor. A polgármester ismertette a tervezetet, majd Déri Ferenc alpolgármester olvasta föl a gázgyár memorandu- m á t, amelyben a g ázg y) ár a legerélyeseb- ben tiltakozik az üzemek központi ellenőrzésének terve ellen. Érvei között helyet foglal az is, hogy a közgyűlés a gázgyár igazgatóságába három tagot delegált. Ha tehát az ellenőrzésnek más módját keresnék, akkor ez ennek a három igazgatósági tagnak a legteljesebb dezavuálása lenne. A gázgyár érvelése mindenesetre sántikál egy kicsit, mert kétségtelen, hogyr más a hivatása a direkciónak és más a központi ellenőrző szervnek. Aligha csalódik tehát, aki azt sejti, hogy a gázgyári tiltakozásnak az oka megint R i p k a Ferenc igazgatónak az a félelme, hogy" az ő féltve őrzött és túlfejlesztett hatalma fog csorbát szenvedni

R i p k a tiltakozásának felolvasása már magában élénk vitára adott alkalmat. Az első vihar elültével azonban felállott Székely Ferenc, aki elmondotta, hogyian valósították meg a nagybankok az ellenőrzés rendszerét, hogy minden nagyobb bank kiváló szakembereket állit oda ellenőrző közegnek. S z é k e 1 y^ Ferenccel S z e k u 1 a Gyula szállt vitába és kifejtette, hogy amit megtehetnek a nagyibankok, amefyek negy- ven-ötven, sőt több üzemet tartanak fönn, azt nem csinálhatja meg a főváros, mert az ellenőrzésnek ez a formája milliókba kerülne. A kommunizálás amúgy is nagy költségekkel dolgozik, kár lenne azt még növelni. Példának állítja oda az állami üzemeket, amelyeknél az ellenőrzést a meglevő pénzügyi ügyosztály végzi. Qaár Vilmos csatlakozott Szekula álláspontjához, Bódy polgármester azonban azt vetette ellen, hogy ha az ellenőrzést az államvasutak pénzügyi főosztályának megfelelően a számvevőségre bízná, akkor az ellenőrzésre hivatott alsóbbrendű tisztviselők nem mernék a magasabb rangú tisztviselővel szemben megtenni -a köteles feljelentést. Szekula ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a hivatását teljesítő tisztviselőt mindenkivel szemben meg kell védeni. G 1 ü c k s t h a 1 Samu is óva intett a, nagy költségektől és a központi felügyelőség szervezése ellen szólott. Végül még J ii lile e r Pál kelt ki erősen a tervezet ellen és a Húskereskedelmi példájára hivatkozva, azt hangoztatta, hogy az üzemekre nézve a közgyűlés ellenőrzési jogait csorbittatlanul meg kell hagyini.

Ezzel véget is ért az ülés, amelynek folytatását legközelebb meg fogják tartani.

I VÁEPSniG-ET.

I Naponta dé után fél 4 órától, vasár- és ünnepnap I délután 2 órától esti IC óráig még esős időben is

a nagy májusi játékok!

A szép V.S\ FUJ&4E&

és további 25 elsőrangú varieté- és cirkusz sláger Csodásán olcsó helvárak !

Az esti díszelőadás naponta 8 órakor kezdődik és 10 óráig tart.

Nincs többé rongyos cipő

A községi cipojavitó-miihelyrcíl

A fővárosnak van egy uj üzeme, amely igen keveset beszéltet magáról, amelynek munkájáról leginkább csak a főváros alkalmazottai vesznek tudomást, no meg a Rádaybutcai 33-ik számú ház szomszédai, akik maholnap száz suszter kopácsolását fogják hallani. November 8-ikán indult meg a fővárosi alkalmazottak cipőjavitó-mühelye, összevissza 50,000 korona forgótőkével, amit a tanács bocsátott rendelkezésre és nyolc munkással, akiknek bizonya eleintén alig volt munkájuk. A cipőjavitó-mühely ötlete Bérezel Jenő dr. tanácsnoké volt, aki ma már valóságos szakértővé nőtt. Jobbkeze ennek az üzletnek a vezetésében Mezei Gymla dr., aki előbb pénztáros volt a városgazdasági ügyosztályban. Most úgy ismeri a bőrt, meg a cipőt, mint azelőtt a százkoronás bankókat. Hogy érdeklődöm az üzemnek november elejétől végzett munkája iránt, mint jó mesteremberhez illik, először is a cipőmre néz és a biztos meggyőződés hangján csak annyit mond:

— Ugy-e Robur cipő?

Eltalálta. De ép igy eltalálta azt is, hogyian kellett megcsinálni a cipőjavitó-mühelyt, amely" félesztendő alatt, amint ki fog alább derülni, pompás karriert futott meg.

Pedig a dolog eleintén nem ment valami simán. Először is nem kaptak munkást. De ez nem is volt a legelső időben valami nagy baj, mert javítani való cipőt még kevesebbet kaptak. A tisztviselők ügyranis, amikor meghallották, hogyi egyr férficipőnek a talpa- lása 12 korona ötven fillérbe kerül, nem voltak hajlandók munkát adni. Úgy gondolkoztak, hogy valami nem tiszta a dologban. Vagy papírból van a talp, vagy valahol egyébhol van hiba a menyasszonyban. Egyszóval óvatosak voltak, féltek. A Práter-utcai iskolában például összeült a tantestület és egyhangúan azon a. véleményen volt, hogy nem lehet megbízni az uj intézményben. De ha mégis valami boszorkányság van a dologban? Kisorsoltak tehát egyr kollégát, aki elküldött egyr pár cipőt a műhelybe. Amikor megérkezett a megtal'palt cipő, újra összeültek. Laikus fejjel nem tudtak a talpon semmi bajt kiszimatolni. Elhatározták tehát, hogy szakértőt fognak meghallgatni. Meghívták tehát az együk tanítvány papáját, aki suszter volt, nézné' meg, milyen ördöngösség van ebben a talpban, hogy papírból van-e és úgy néz ki, mintha bőrből lenne? Megjelent a suszter a tanári szobában, szemügyre vette az inkriminált talpat és igy szólt:- Biz ez bőr és pedig a legjavából. Ha meg tetszik engedni, hogy lefejtsem, ebben az állapotban, rögtön megadok érte húsz koronát.

Hát persze, hogy" nem engedték lefejteni, ellenben 3 cipőjavitó-mühelynek igy kellett lépésről-lépésre benyomni a bizalmaitJanság frontját.

Az első négy hónap mérlege aztán már kezdett szebben kialakulni. Bár az elején csak lassan vándoroltak ai rongyos cipők a Ráday-utca felé, az első négy) hónap után már 550,000 koronát forgatott meg az akkor még kezdetleges üzem és tisztviselőknek, meg családtagjaiknak ez idő alatt 8000 pár cipőjét talpalták meg. Ma pedig már 600,000 korona forgótőkével dolgoznak. A karrier azonban tulajdonképpen csak most kezdődik. Ma ugyanis, már hetven munkás dolgozik az üzemben és ez a szám legközelebb már százra egészitődik ki és akkor a Ráday-utcában lesz a monarchia legnagyobb c i p ő j a v i t ó- m ii h e 1 y e.

Bérezel tanácsnok erről a szép jövőről igen szívesen beszélget el. Elmondja, hogy most fog megkezdődni a cipők fejelése is. A próbafejelések már meg is történtek és kitünően sikerültek.

— Ráadásul pedig -— mondja a tanácsnok — le- főztiik a cipőrendeletet. Mi olcsóbbak leszünk, mint amit ott kívánnak, mert mi fejelést, talpalást, sarkot és egyéb javítást e 1 s ő 0 s z t ál y u kivitelben 35 koronáért adunk.

Át kell alakítani, megnagyobbítani a helyiséget is, Németországban gépeket rendeltek, a munkások számára étkező, melegedő helyiségeket rendeznek be. ahol száz ember kényelmesen elfér és a hadikonyhákból termoforokban szállított ebédet kap olcsó áron. Aztán jönnek a többi tervek, mert a fejelésnél sem akarnak megállani, hanem uj cipőt is csinálnak majd páronkiut 70 koronáért. A talpalás diját pedig éppen most szállították le 12.50 koronáról 12 koronára.

— Persze az ilyfen árak melett haszonról szó sem lehet — mondja Bérezel tanácsnok, — de hiszen a cipöjavitó altruista intézmény. Nem akarunk egy krajcár hasznot sem, de persze nem , lehet elkerülni, hogy irnitt-amott valami maradjon. így történt