Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-01 / 18. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. május 1-én 18. szám qiimmaiiiaiiimgiPiiiniiinmaii»aniaH»niiiDii»PiiiaiiiP»iomnuianiampniainniupinamnmaiiiHiiiDinc ELŐFIZETÉSI 7ÍRTIKt Egész, évwe .......... 28 K. Fé l évre .............. 14- K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : D OLCSÓ lEm.il Megjelenik minden széf- dón, Szerkesztőség és kiadóhivatal: V/. her. Szív-utca ...... 18. szóm Telefon .............. 137-13 A programm, amelyet a szerdai közgyűlésen Bódy Tivadar dr. az újonnan megválasztott polgármester adott, cifraság, sallang és vitézkötés nélkül való. Nem volt benne semmi, a mai nehéz időkhöz méltatlan parádé, nem voltak benne beválthatatlan ígéretek, kulisszahasogatások, csak a munka tisztelete és a munka akarása. A törvényhatósági bizottság egyik legtekintélyesebb tagja mondta a beszéd elhangzása után: az egész beszéd alatt az elnöki emelvényen egy embert láttam, akinek felgyiirt ingujja alól az izmos, vas-karjai tűnnek elő, amint a háború utáni nagy épitő munka nehéz talyigájának fekszik neki. Nem állottunk meg azonban azoknak a meglátásánál,. akik mindig jóindulatú szemmel nézték a városházán történő eseményeket. Az egész közgyűlés hangulatát kutattuk és azt találtuk, iiogy mindenki bizalommal és megnyugvással fogadta Body Tivadar munkaprogrammját. Még azok is a legteljesebb rokonszemvvet nyilatkoznak róla, akik egyébként szigorú kritikusai szoktak lenni a tanácsnak. Az uj polgármester ilyenformán nyugodtan, el nem lankadó munkakedv- vel indulhat neki a programmegvalósitás nehéz utjának, mert tehetségén és szorgalmán kívül ma már a közgyűlés támogatásában is biztos lehet. Mégis azt keli mondanunk, hogy nem volt frázis az, amivel a főpolgármester az uj polgármestert üdvözölte, amikor sok erőt, egészséget, kitartást, és jó kedélyt kívánt neki. Bizony erre is szükség van, különösen ma, amikor az életnek alig van napos oldala, amikor a lex Hindenburg szerint mindenkinek erős idegekre van szüksége, ami egyben azt jelenti, hogy annak, aki a gyeplőt tartja, legalább is. jó kedélyének kell lennie. Legyen elkészülve azonban az uj polgármester arra is, hogy bár a háborús bajokból való kilábalás orvosaként bizalommal hivatott el, az első idők aligha hozzák meg majd neki a népszerűség koszorúját. A leghatásosabb orvosság is keserű és a legbiztosabb operáció is fájdalmas és a beteg mindig az orvosra néz kancsal, bizalmatlan szemekkel. De eljönnek majd a gyógyulás órái, amikor mind melegebb és bensőbb lesz a kézszoritás, amellyel a beteg némán tudtára adja elismerését az orvosnak. Türelemmel és önfeláldozással, az érzések elfojtásával kell megvárni ezt az időt és Bódy Tivadart olyan embernek ismerjük, aki egyetlen arcizom- rándulás nélkül, férfiasán ki fogja bírni az elismerés ideiglenes hiányát. A háborús élelmezés, a lakáskérdés, a háztartás rendbehozatala, a közlekedés megjavítása, meg a többi mind, mind csupa kereszt lesz az ő erős vállán. Görnyedve kell majd ezeket cipelni és egyenként, szinte segítés nélkül kell leemelni a saját válláról és csak amikor az utolsó keresztet is, otthagyja valahol az ut szélén, akkor teljes napfényes világosságban látszik majd a herkulesi munka, amelyet végeznie ^ellejtt. Ez eddig nem rt]ás, csak a. törmelék eltakarítása. Csak aztán következhetik Bódy Tivadar igazi alkotó munkájúi* Akkor jön az építés, a semmiből, a romokból való ujjáteremtés. A jámbor hivő keresztet vet magára, amikor beletekint abba a feladatoknak mérhetetlenül mély szakadékéba, amelyet emberi erővel szinte képtelenség eltüntetni. Boszorkányság, ördögi erő kell ahhoz, hogy valaki ezeket a nehézségeket le tudja küzdeni, de programmadása óta mi bízva merjük állítani a közgyűlés tagjaival együtt, hogy mindez megvan Bódy Tivadarban. 90 9 A Lipótvárosi Társaskör botránya nem állt meg a lepecsételt ajtónál, hanem tovább hömpölygőit az áradat és bizony a többi klubban is sok-sok iszap rakodott le. Mindenesetre jó volt, hogy a többi kaszinókban is megindult a sepregetés, mert ha imitt-amott a botrány még nem is robbant ki, de piszkot szinte mindenhol találtak. A tisztító vihar eljutott az Erzsébetvárosi Kaszinóba is, ahol az egyik választmányi tag azzal vádolta meg Kovács Jenő dr. igazgató, fővárosi bizottsági tagot, hogy a pinkapénzekkel nem sáfárkodott szabályszerűen, Az igazgatót rehabilitálták, bizonyára magnum áldomást is ittak, mert kiderült, hogy minden rendben van. Az Erzsébetvárosi Kaszinóban is úgy gondolkoznak azonban, mint az anekdotabeli hitsor- sós, aki az asszony helyett a kanapét dobatta ki. Pedig igen egyszerű és természetes a megoldás, ahol ugyanis nincs bakkar at, ott nincs pinkapénz, .ahol nincs pinkapénz, ott nem lehet szabály íalanságr ód oeszélhi. Persze az is lehet egy álláspont, hogy még mindig több marad a pinkából, ha valamit kézen-közön le is csípnek belőle, mintha egyáltalán beszüntetik a bakkaratot. A deficitről már megjelentek az első vészhirek és a főváros ellenségei máris összeadnak, kivonnak és kovácsolják a pazarlás vádját. Szó sincs róla, hatvankét millió egy esztendő alatt csinos összeg még költségvetésnek is, nemhogy deficitnek. Védekezés sem igen akad más, mint az a hosszu-hosszu takaró, amit háborúnak hívnak. Ezt a takarót félredobni azonban csak a kormánynak volna joga, ha ugyan a kormány és különösen annak elődjei úgy gondoskodtak volna a főváros háborús bajaval, mint az a legkisebb német városban is megtörtént. Budapestnek azonban csak egyetlen egy dologban van igazi autonómiája: segítsen egyedül a maga baján, akárki és akármi kergette is bele. Az omnibuszt nem sajnálnánk, ha eltűnne a föld sziliéről, mert bizony ma már nem igen lehet modern közlekedési eszköznek tekinteni és a rég letűnt Útvasút édestestvérét látjuk csak benne. Mégis, amikor a pénzügyi bizottságban annak bejelentését hallottuk, hogy öreg barátaink, az omnibuszlovak beleuntak a háborúba és a kisebbik rosszat, a vágóhidat választják, nemcsak elérzékenyedtiink, de meg is riadtunk egy kicsit. Mert nincs szükség az omnibuszra, ha van autóbusz, ha lesznek bőven földalatti és viadukton épült vas- utaink. De addig nem tudunk búcsút mondani Noé apánk ez utolsó bárkájának és ha mást nem lehet, erőszakkal is fenn kell tartani az Andrássy-utón való forgalmat. A Dunán majd átmegyünk a megfiatalodott csavargőzösön, Budán pedig majd elbandukolunk a hepe-hupás kis utcákon. Az is vigasztalás, hogy az omnibusz halála árán legalább megismeri a gyalogjárásra kényszerűéit pesti ember Buda ismeretlen, örök szépségeit. Folkusházy és Harrer Budapest uj alpolgármesterei A székesfőváros törvényhatósági bizottsága kedden megtartott rendes közgyűlésén ejtette meg az üresedésben levő alpolgármesteri állásra és az állandó alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki állásra való választást. Alpolgármesterré az egyedüli jelöltet Eolkusházy Lajos alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnokot, az ő helyére pedig jelentékeny többséggel Harrer Ferenc dr. tanácsnokot választották meg. Az igazi, szinte ritka érdeklődés a harmadik alpolgármesteri választás iránt nyilvánult meg. A főpolgármesteri és polgármesteri választáson sem adtak le annyi szavazatot, miint az alpolgármesterválasztáson, amikor is 331 városatya nyilvánította akaratát. Eolkusházyra 331 szavazatot adtak. Az alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki állás betöltésénél három jelölt mérkőzött, miután a negyedik, Wild- ner Ödön dr. tanácsnok, visszalépett. A három jelölt közül Harrer Ferenc dr. és Buzáith János dr. között volt a legerősebb a küzdelem és az utolsó napig nem volt bizonyos, hogy ki fogja megkapni a többséget. Végeredményben azonban Harrer Ferenc dr. hatalmasan előrelendült, úgy, hogy a szavazatok a következőképpen oszlottak meg: Buzáth János dr.: 101 Harrer Ferenc dr. 172 Vita Emil dr.: 56 A közgyűlésen különösen szenzációként hatott Vita Emil dr. szavazatainak jelentős száma, annál is inkább, mert ő csak az utolsó héten lépett komolyan akcióba, amikor a városatyák már mind le voltak kötve. Az ő hűséges iparosai és kereskedői azonban igy is kitartottak. A két uj alpolgármester közül a törvény- hatósági bizottság Eolkusházy Lajost immár másodízben tünteti ki bizalmával igen rövid időn belül. Az ő érdemeit, amelyeket Budapest háborús élelmezései körül szerzett Bárczy főpolgármester üdvözlő beszédében is maradandó becsüeknek mondotta, de tisztában van ma már azzal Budapest minden lakosa, mert hiszen az ő érdeme, hogy a háború negyedik esztendejének végén is megelégedés és az igazságos szétosztásban való megnyugvás jellemzik Budapest népét. Akik azonban nem ismerték volna Eolkusházy kiváló kvalitásait, azoknak csak mai pompás, szónokló és költői szépségekben gazdag, mély gondolatokban dús beszédét, amelyben a főpolgármester üdvözlő szavaira válaszolt, kellett meghallgatniok. A közgyűlés őszinte csodálattal hallgatta ezt a beszédet és éljenzéssel meg tapssal honorálta minden mondatát. Harrer Ferenc dr.-ban szintén kiváló kvalitásokban bővelkedő munkatársat kapott a pol- gámester. Hatalmas tudása, fiatal ereje, Budapest iránt érzett és sokszor kimutatott szeretete, nagy munkabírása most uj és szép feladatok elé kerül. Munkásságából is kiemelkedik azonban a jogtudomány művelésében való dicséretes szerepe, irodalmi munkássága, a Városi Szemle megalapítása és magas szineouaha való emelése, a városok kongresszusában betöltött vezető szerepe, gyöngyösi kormánybiztossága és Budapest városfejlesztésében fölépített számos szép térve. Budapest nagyon sokat nyert uj alpolgármestereivel és ugyancsak sokat az uj polgármester, aki Déri Ferenccel az élén kitűnő vezérkart kapott.
