Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-17 / 16. szám

6

Budapes-t, 1918. április 17.

szállítani. A Skoda-, vagy a Nobel-mérlegeiket nem elég közreadni és megdicsérni, le kell vonni a konzekvenciákat is belőlük, még pedig olyan szigorúan, hogy inkább több jusson a fiskusnak, (nemcsak az osztráknak, hanem a magyarnak is) mint kevesebb.

Tudvalevő dolog, hogy a zöldségellátás mai szervezetét lényegesen meg fogják reformálni. A Zöldségközpontnak több mozgékonyságra van szüksége, a szabad kereskedelemnek pedig arra, hogy részt kapjon az ügyek intézésében és a forgalom lebonyolításában. A reform valószínűiéig hamarosan perfektté is válik, még pedig remélhetőleg úgy, hogy a fogyasztóközönség érdekei épp úgy megóvatnak, mint a legális kereskedelem jogos érvényesülési akciója, amelyet eddig a! bürokratikus szellem nem hagyott érvényre jutni, s igy fontosabb az egész kérdésben a gyorsaság: a Közélelmezési Hivatalnak sürgősen dönteni kell ebben a kérdésben, addig, amig van — főzelék, ami felett diszponálni lehet.

Bankigazgatók népvándorlása

Pikantériák a párnás ajtók mögött

A bankdirektorok párnázott ajtai mögött történő pikantériák néha vannak olyan izgatóak és érdekesek, mint azok a történetkék, amelyek a primadonnák öltözőiről kerülnek forgalomba. Most néhány pénzintézetnél valóságos népvándorlás indult meg —- sokszor egészen furcsa körülmények között — a bankdirektorok között. A milliós végkielégítések és az egyik pénzintézettől a másikhoz való átcsábítások apró kulisszatitkaiból mondunk el itt egy- kettőt.

Kezdjük azon a bankdirektoron, akin a saját pénzintézete szeretné legjobban megkezdeni a népvándoroltatást. Nemcsak az ablakot, de a kaput is kitárták előtte, hogy menjen, ha kedve tartja, amerre akar. Noé galambja azonban nem ragaszkodott a bárkához olyan hűséggel, mint eörsi Balogh Brúnó igazgató a Magyar Bankhoz, ö jól érzi magát abban a félreeső helyen eldugott kis szobában is, ahová már Székely Ferenc vezérigazgató száműzte Elek Pál kedvencét, majd Krausz Simon is megerősítette a száműzetést. Pedig potentát volt valaha a Magyar Bankban Balogh Bruno. Elek Pál erőszakos, mindent és mindenkit elgázoló politikájának nem volt több olyan megértője, mint ő. Elek Pál kancsukája azonban az uj rezsim alatt csöndes ember lett. Az egykori basának ma nincs akinek parancsoljon, hi- vatalnokja egyetlen egy sincs, a szolgák pedig nagyon gondolkoznak, hogy megfér-e a méltóságukkal, ha ők üdvözlik először a jégretett igazgatót. Azt mondhatnánk, hogy Balogh Brúnó kelyzete ma egyenesen megszégyenítő a Magyar Banknál és lehetetlen észre nem venni, hogy mindez azért történik, hátha meggondolja magát és elmegy. Balogh Brúnó azonban úgy van a dologgal, mint a jegynélkiil utazó hitsorsos, aki a kalauz kérdésére igy felel: Miskolcra utazom, ha ugyan kibírja a — nadrágom, ö is igazgató akar mardni a Magyar Bankban 1920-ig, ameddig a szerződése szól. Szenvedéseit és unalmát enyhíti, hogy kis szobácskájábán nyugodtan elvégezheti magánlevelezését, nem kell sokat bíbelődni a köszönések elfogadásával és hogy 150.0000 koronás fizetését hiánytalanul felveszi. Szabadulni azonban nem lehet tőle. Nem engedi magát zavarni, a hátralevő néhány esztendőt majd csak agyonüti valahogy, ha másként nem, fölcsap titkos drámaírónak. Istenem, dolga felöl ráér.

A Nemzeti takarékpénztár és bank r.-t.-nál újabban minden héten más az igazgató és más csoport a részvénytöbbség birtokosa. Legutóbb még az került nyilvánosságra, hogy Freyberger Béla, a Magyar-cseh iparbank igazgatója lett a Nemzeti takarék totum-faktuma. Az eset elég pikáns körülmények között ment végbe. Egy szép napon Freyberger bekopogtatott Szende Miksánál, a takarék volt vezérigazgatójánál és Szendének, valamint Vas Zsigmond igazgatónak tudomására hozta, hogy mától kezdve a Nemzeti takaréknak ő az igazgatója. Egyben felmutatta szerződését is, amelyet egy M ü 1- 1 e r nevű bécsi fezőr adott neki. Hamarosan kiderült az is, hogy Müller ur a bécsi Allgemeine Verkehrsbank számára tömegesen vásárolta össze a Nemzeti takarék részvényeit és igy befolyást szerzett a bank ügyvitelére. Szende és Vas tárgyalni kezdtek Freybergerrel, hogy megmentsék, ami még menthető, végre is abban állapodtak meg, hogy Szende nyugalömba megy, az igazgatók pedig Vas Zsigmond és Freyberger lesznek. Freyberger, a hívatlan vendég azonban alig foglalta el az igazgatói széket, máris uj helyzet állott elő. Az a csoport, amely Vas Zsigmond mögött állott, megszerezte a Verkehrsbank kezében levő részvényeket és kommünikében tudatták ország-világgal, hogy hála istennek sikerült a bécsi pénzintézettel szakítani. Vas Zsigmondnak természetesen nincs szüksége Freybergerre, aki ilyenformán ismét előveszi vándorbotját és elhagyja a takarékpénztárat. Elmgy, de nem olcsón. Szerződése értelmében egy millió korona végkielégítést kap. Ilyen jó üzleteket csinál a Nemzeti takarék. Más dolga ugyan úgy sem igen akad, hacsak néhanapján egy kis gyanús mák-üzletet nem bonyolít le.

*

Uj igazgatót kapott a Belvárosi Takarék- pénztár is Makai Ernő dr. személyében, aki eddig a Magyar Banknál volt. Miután Makai dr. ügyvezető igazgató lett, ezzel megelőzte Vörös József igazgatót, aki ugyan nem megy nyugalomba, de hatáskörét teljesen elvesztette. Hogy a takarékpénztár milyen cserét csinált, az a jövő titka. Az az egy bizonyos, hogy ráfért volna erre a megcsontosodott, ósdi intézetre egy praktikus igazgató, aki megfrissi- tette volna a vérkeringést. Azok, akik Makait ismerik úgy tudják, nem ő az, akire szükség volt, mert ő sem tudja a maga teoretikus és kiskoncepcióju munkásságával fölrázni az intézetet álmosságából.

A Magyar tisztviselők takarékpénztára is aligha lehet sokáig büszke vezérigazgatójára, Keleti ö. Lajosra, aki kis vasúti hivatalnokból serdült föl pénzügyi kapacitássá. Nyugalomba szándékozik menni, miután áldásos működésére a takarék- pénztár Rákóczi-uti székházának eladásával tette rá a koronát. Ezen az üzleten a pénzintézet — mint az évi jelentés büszkén számol be — 700.000 koronát nyert és ezzel nincs többé adóssága. Szerény ambícióra vall ugyan, hogy egy Takarékpénztár székházeladásokon nyerészkedjék, de Keleti O. Lajosnak nincsenek e tekintetben nagy igényei. Neki nem az üzlet stílusa a fontos, hanem csak maga a pénz. A házeladási üzlet után úgy véli, hogy minden babért learatott, amit tehetsége lehetővé tett és nyugalomba vonul. lagz, hogy más körülmények között, mint ahogy fiz év előtt elkezdte. A kis vasutasból milliomos lett, akinek két nagy szállodája van a Rákóczi-uton és igy a szállodásipar még remélhet: ők fogják megkapni a nyugalomba vonuló Keleti Ö. Lajost. Hiába a zsenikre mindenhol szükség van.

Báró Ullmann Adolf. A király baranyavári U 11- m a n n Adolfnak, a Magyar Általános Hitelbank alel- nök-vezérigazgatójának, valamint törvényes utódainak, a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemeinek újabb elismeréséül, a magyar bárói méltóságot adományozta.

Báró Korányi horgászik. Az Országos központi hitelszövetkezet nagy bajban van. A esirátlanitási osztály élére — V i g helyébe — igazgatót keres lámpával, de báró Korányi Frigyes horgára még igy sem akad valamire való ember. Sorra refiit adnak a kitűnő bárónak a jelöltek, mert senki sem akarja elásni magát ebben a Baross-utcai kriptában. Még bankpraxik se jönnek ide szívesen, mert közismert dolog, hogy a báró-vezérigazgató 200 koronás előleg engedélyezését is a maga részére tartotta fenn. Ilyen körülmények között még feltenni is nevetséges, hogy Bessenyei, a H. T. igazgatója, kötélnek álljon és elássa magát, annál az intézetnél, amely örökké alszik, mint a mormota. Báró Korányinak korán kell felkelnie és szorgalmasabban horgásznia a banknegyed vizében, ha törököt akar fogni,plyat, aki Korányi önkultusza kedvéért hajlandó lesz önérzetét, önállóságát, Mindenét feláldozni. Mert tudni kell azt is, hogyl a hivatal mindegyik szobájában Korányi képe lóg. Diszmagyarban feszeng a báró és szigorúan néz le reszkető, alázatos alkalmazottaira, akik csak akkor lélegzenek fel szabadon, ha a báró elrobog autóján. Kívánatos volna, ha az álmos O, K. H. robogna olyan gyorsan előre, mint a báró automobilja.

A baróti szeszgyár árdrágítása. Néhány hét előtt alkalmunk volt egy igazi háborús karrierről megemlékezni: Bronn er Jakab märisch-osztraui pálinka- ügynök tanulságos és magas ívben szárnyaló pályafutásáról. Ez a' Bronner a háború elején Budapestre tévedt és nagyon megkedvelte a magyarokat. Egyáltalában semmi hajlandóságot sem érzett arra, hogy visszatérjen sziikebb hazájába. A mesterségét nálunk is folytatta, szorgalmasan pálinkaügynökösködött. Ebben a minőségében került összeköttetésbe a

Gottschlig részvén ytársaságg a. 1, amelynek a gyártmányait előbb a fővárosban árusította,, majd később a gyár áruival elkalandozott Galíciába, ahol nagy pénzeket keresett. Ilyenformán az agról- szakadt morva pálinkaügynök gyorsan szárazra került, már saját kezére dolgozott és napról-napra jobban megtollasodott. Tavaly) megvásárolta a Baróti szszgyár részvényeit, néhány hónap előtt pedig nagyobb tranzakeóit hajtott végre. Összeköttetésbe lépett az Országos magyar bankkal és ennek segítségével a baróti szeszgyár alaptőkéjét fölemelte 6 millió koronára. Ezzel a tőkével aztán megszerezte a Gottschlig r. t. részvényeit és így a Gottschlig gyáron kívül hozzájutott a kismartoni szeszgyárhoz is, amelynek viszont a Gottschlig r. t. volt a bérlő-tulajdonosa. E gyártelepen kívül a Bronner-féle érdekeltség Märisch-Osztrauban is na- gyobbszabásu rum- és likörgyárat rendezett be. A Gottschlig-gyár, amely dacára több nélkülözhetetlen főhivatalnokának már másfél év óta nem működik, most tette' közzé 1917. évi mérlegét. Az

1,600.000 koronás alaptőkéjű vállalat mintegy 450.000 koronát keresett. Igazán zseniális ember Dronner Jakab, ha egy szünetelő gyárvállalatnál is ilyen abnormis jövedelmet tud produkálni. De Bronner Jakab koncepcióját éles világításba helyezi az az eljárás, amelyet a napokban indítottak ellene Becsben. Itt már egy kis tanulságot vonhatunk le abból, hogy Bronnerék milyen módon és eszközökkel keresnek. A bécsi ,.Kriegswucheramt“ megindította az eljárást a Baróti szeszgyár r. t., illetve annak tulajdonosa Bronner Jakab ellen. A vád szerint a Baróti szeszgyár märisch-osztraui telepe a bécsi piacot elözönlötte likörgyártmániyaivail, amelyeknek árusításával minden jelentékenyebb csemege-üzlet foglalkozott. Feljelentések érkeztek azonban a közönség köréből, hogy a likőrök silány minőségük dacára rendkívül, drágák. A ..Kriegswucheramt“ a likőröket vegyileg megvizsgáltatta és ennek az eredménye az volt, hogy Bonneréket az ügyészségen árdrágításért följelentették. Itt megállapították, hogy a Baróti szeszgyár által forgalombahozott „Klostergeist“, „Lovcsen“ és „Medoc Cordial" nevű likőrök, amelyeket palackon kint 40 koronáért hoztak forgalombai, silány minőségűek és az áruk túlzottan magas. Az eljárás folyik és minthogy Becsben az. árdrágítókkal nem szoktak keztyüs kézzel elbánni, — Bronnerék bizonyára méltóan bűnhődni fognak. Ebből az esetből azonban nálunk is levonható a konzekvencia, Bronnerék üzleti szolidságát mi is kellően értékelhetjük és most már annak a nyitját, is megtalálhatjuk, hogy a szünetelő Gottschlig-gypr — mint fentebb közöltük ez is ai Baróti szeszgyár vállalata — miként volt képes az elmúlt esztendőről oly szokatlan nagy jövedelezőséget kimutatni.

A Pénzintézeti Központ főtitkára. A Pénzintézeti Központ igazgatósága Szunyogh Szabolcs cégvezető-titkárt, az intézetnél teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréséül, főtitkárrá nevezte ki. Ugyanez alkalommal dr. Miklós Armandot titkárrá léptették elő.

Előléptetések a Leszámitolóbanknál. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank igazgatósága B a r t o s Zsigmond, Forró Róbert. Neugebauer Kornél és Szende Ernő igazgató- helyetteseket igazgatókká. Czeisel Róbert. Friedlaendef Emil. dr. H á r i Gé:za és Kádár Gusztáv cégvezetőket igazgató-helyettesekké. Biró Arthur titkárt. Hegyi Nándor, H o f f m a n n Izidor. Kirchlechner Imre, Kiss Jenő, László Béla és W a 1 k ó Károly főtisztviselőket cégvezetőkké, dr. Nagyszentmiklósi Dréhr Imre titkárt, igazgatósági titkárrá. A n d r a s o f s z k v Dánielt, a kolozsvári fiók, Fried Izsót a belgrádi,^ Spiel- mann Ervint a kassai és Tolnai Gyulát, a Rá- kóczi-uti fiók főnökét, ezen fiók igazgatójává, végül Schwarz Imrét, a Károly király-uti fiók főnök- helvettesét főnökké nevezte ki.

Elnökválasztás a Sajtkereskedök Egyesületében.

A Budapesti Sajt- és Vajkereskedők Egyesülete vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a lemondott Bogdányj Mór -helyébe uj elnököt választottak. A gyűlés elnöknek Rottersmann Leó kereskedelmi tanácsost választotta meg egyhangúlag. Alelnök Reichfeld Mór, titkár Szabolcsi Samu lett.

Előléptetések a Mák.-nál. A Magyar általános kőszénbánya r.-t. igazgatósága G o 1 o d ai Kornél és Sebő Bertalan igazgató-helyetteseket igazgatókká, Turóczi Siegfried dr. és Varga Lajos dr. cégvezető-ügyészeket, Baron Imre, V i d a Samu és W i 11 o n e r Géza cégvezetőket igazgató- helyettesekké, Stefániái Richárd mérnököt főmérnökké, Gelb Mór főtisztviselőt intézővé és N á d a s i Dezső főtisztviselőt osztályfőnökké nevezte ki.

A Hazai Általános Biztositó Rt. április 15-én tartotta közgyűlését Bolgár Ferenc titkos tanácsos elnök-