Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-17 / 16. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. április 17-én 16. szám iaiiiaiHainpiiim?rámaiiiomaiiianiaiHPiiiniimiiin»iniiiBniauianiamnina»npiiiaiiiauiaiiiaiiiHiggDinc EEÖFIZE TÉSI AnJtKt Égési. évt*e .......... 28 K. Ee í évre .......... 14 K. Eg yes számok frag hatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő .■ OCLCSÓ fjTTB.il Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V/. kér. Sziv-utca ....... IS. szám Te lefon .............. 137-15 Ra blás és rablás között is van különbség. Ahogyan a revolvert tartja a merénylő, ahogyan a nyakadba dobja a hurkot, az mind más és más. Az is különbség, hogy kit foszt ki, mert nekünk jobban fáj, ha a szegény ember egyetlen télikabátját huzza ki, mintha egy dúsgazdag embertől a tömött pénztárcáját szedi el. Ezeket az egyetlen télikabátokat évek munkájával izzadják ki. mig emennek erszényét egyetlen trezornyitással újra meg lehet tölteni. Valahogy ebből .a látószögből kell nézni a balek-arat halálát és a lóverseny életbenmaradá- sát. A hasonlatot természetesen nem szabad ad abszurdum vinnünk, mert a klubok bakkarázó- asztala miatt is sok-sok „egy télikabátos“ ember húzta ki már a telet őszi felöltőben. A többség azonban könnyű szivvel dobta oda az ezreseket, amelyeknek helyén hetek alatt újak nőttek a zsebében. Ebben a könnyű pénzszerzéstől illatos világban a nagy összegekkel manipuláló embert nem tudja földretepelrni semmi, itt csak a kisemberek-buknak el, szerencsére-nem -es-tvek nagyot, mert nem nőttek magasra a földtől. Mégsem siratjuk meg a bakkarat-asztait, amelyen most a legtöbb klubban a belügyminiszter és a rendőrség közbelépése után a mosogatólány alussza délutáni álmát. Csak egyszer álmodjék szépet egy cselédleány: több és becsesebb az erkölcs szempontjából, mint a legszelídebb bak- kairatjáték. De ha hadat üzentek a bakkaratnak, akkor minden hazárdjátékot irtsanak ki. ha a zöld asztal veszedelmet jelent, akkor mi azt mondjuk, hogy a zöld gyep még inkább gyilkos és pedig a legszegényebb néposztály gyilkosa. A riporterek által számtalanszor megrajzolt mosónő, aki az utolsó vánkosát viszi a lóverseny miatt a zálogba: sajnos, nem mese és nem volt mese sohasem. A klubok megválogathatják azokat, akiket tagokul' vesznek föl, de a lóversenyre mindenki beléphet és mindenki elvesztheti az utolsó petákját, aki a belépődíjat lefizette. A lóverseny az urak mulatsága és a szegények koporsója. Nekünk hiába jönnek Széchenyi Istvánnal és a lovak fajnemssitésével példálózni, ez, ami itt folyik, nem a Széchenyi István lóversenye, hanem a legközönségesebb szerencsejáték. Hiába jönnek aizzal is, hogy Budapest vi- lágváros'iasságához, idegenforgalmának emeléséhez kelll a lóverseny, nekünk ezen a réven nem kell az idegenforgalom sem. Égbekiáltó csak hallani is, hogy Alagón a hét versenynap alatt tízmillió forgalma volt a íotalizatőrnek. Az igy elszórt ezreseket nem sajnáljuk, de fáj minden tíz és öt korona, amit a mosónők a kendőjük csücskéből dobtak oda a szerencse molochjának. Csináljanak .száz vagy ezer.koronás belépődíjakat,-legyen a lóverseny tisztán az urak mulatsága, nyerjék el egymás millióit a hadimilliomosok, de hagyjanak békét a szegény embereknek. Mért ami most folyik, az gyalázatosabb, mint a bakkara, még akkor is, ha az Urlovasok Szövetkezete, vagy a Magyar Lovaregylet nevű két kulturintézet naponta százezer koronákat keresnek is. Kinek van igaza ? — ez az a vexirbild foglalkoztatja most a szegény budapesti újságolvasóközönséget. Windischgrütz herceg, a közélelmezési miniszter azt mondja: maximáljuk a has árát és behozzuk a husjegyeket. Nagy Ferenc köz- élelmezési államtitkár, Budapest közélelme- zési kormánybiztosa viszont hivatalos ankéten jelenti ki, hogy sem a húsárak maximálása, sem a husjegyek behozatala nem fog bekövetkezni. A kisebbik baj természetesen, hogy az ember, amíg egy szép napon iij plakátra nem ébred, a fejét töri azon, hogy kinek is lehet hát igaza? A miniszternek, vagy az államtitkárnak? A nagyobbik veszedelem ott kezdődik, hogy ilyen fejetlenül intézik Budapest közélelmezésének ügyét. Nem tudja a jobb kéz, amit a bal csinál. A miniszter is, az államtitkár is más malomban őröl. Nem is :soda, ha az egyik képviselő'llkWFlénia',őnasüi'pféitig'politikai aknarobbantásokkal foglalkozik. Vájjon mi lenne velünk, ha elődeik, Kiirthy és Hadik meg nem csinálják agy a közélelmezést, hogy ma már minden magától megy? Windischgrätz herceg különben istencsodája, hogy legalább egy- egy ujságnyilatkozat leadására talál még időt. Egyebet úgyis aligha várhatunk tőle, annyira el van foglalva a nagy politikával. Mi azt szeretnénk látni, hogy az ennivalónk - léd gondoskodik, ehelyett azonban ö minden erejével a munkapárttal való „megértés“ útjait egyengeti. Ha a választói jog és a demokrácia elsülyed is ebben a drága, ebben a világmegváltó megértésben, mit érdekli az Windischgrütz herceget, aki eléggé tanujelét adta demokrat'dságátnak akkor, amikor a kenyér jegy és a zsír jegy pórias intézményével megismerkedett. Tehet-e egy született herceg ennél többet a nép érdekében? Nem, igazán venni sem lehet tőle egyebet, sokkal inkább hozzáillik, hogy politikai buvárhajókon csatázzék az ellen a programul ellen, amelynek alapján miniszter lett. Az iskolaigazgatók dolgát bátortalanul és csak úgy futólagosán érintette a közoktatási bizottságban mondott nagyon értékes beszédében Várossy Gyula tanácsnok. Láttuk, hogy amit mondott, inkább jámbor óhajnak tartja, mint megvalósítható gondolatnak. Várossy a budapesti tanügyet jobban ismeri, mint akárki, s igy tudja, hogy a pesti iskolaigazgató nem más, mint a falusi harangozó, aki egyben kisbiró, iskolaszolga és pósiakihordó is. Az iskolaigazgató adminisztrál, irodát vezet, házgondnok, fiitésellenör, minden, csak igazgatói nem. Lehet-e ennyi foglalkozás mellett a tanítást is ellenőrizni. Igenis köz- igazgatási tisztvselüket kell az iskolák irodáiba ültetni, de ezt nem szerény véleményként kell elmondani, hanem fölényesen és parancsoló módban, mert különben nem lesz foganatja a jóakaratnak. Munkában a főpolgármester Gyorsított eljárás a kormány és a fó'város érintkezésében Szinte még meg sem melegedett Bárczy István a főpolgármesteri székben, máris hirt adhatunk -első akciójáról, ami természetesen nem is lehet másfajta, mint olyan, ami Budapest érdekeit a legmesszebbmenő módon szolgálja. Bárczynál igazán senki sem tudhatja jobban, hogy hol szorítja a fővárost leginkább a csizma és igy siet azon, hogy itt legyen segítségül. Már bemutatkozó-beszédében is aláhuzottan hangsúlyozta:- Különösen fogok törekedni arra, hogy a kormány, a különböző állami hivatalok és a székesfőváros törvényhatósága között a kívánatos megértést, a harmonikus együttműködés! biztosítsam, a székesfőváros érdekeit a kormánynál minél eredményesebben láunogassam, érvényesítsem. Ennek az Ígéretnek akar, úgy látszik, Bárczy főpolgármester mindenekelőtt érvényt szerezni, ez okból a kor máinyj óv álhagyás alatt levő ügyek szorgalmazását, azoknak kedvező elintézésének kieszközlését már föpolgármestersége legelső napján teljesen magára vállalta. Ezideig a kormányjóváhagyásra szoruló ügyeket a pénzügyi ügyosztály volt köteles evidenciában tartani. Az ügyosztályban formális jegyzéket vezettek ezekről az ügyekről és két tisztviselőnek az volt a feladata, hogy ügyosz- tályról-íigyosztályra járva, kinyomozza, milyen ügyeket küldtek fel a kormányhoz jóváhagyás céljából. Az ügyek természete és fontossága szerint azután más és más fővárosi tisztviselő volt az, aki a kormánynál a közvetítést, a kisürgetést, az informálást vállalta. Ha simán ment a dolog, akor elegendő volt kisebb tisztviselőnek a közbelépései is. Minél fontosabb volt azonban a kérdés, vagy minél nagyobb akadályok merültek föl annak elintézése körül, annál magasabb tisztviselő járt el a dologban. Most ezt a feladatot mind Bárczy főpolgármester vállalja magéira, úgy, hogy a legkisebb kérdésben is tekintélyének egész súlyával képviselje a főváros érdekeit. így aztán bizton remélhető, hogy sem ké'sedelmeskedésről, sem rosszul informáltság révén való balsikerről nem igen lehet szó a jövőben, ha a főváros jő és méltányos ügyben fordul a kormányhoz. A pénzügyi ügyosztály ezentúl is meg fog maradni, mint nyilvántartó-szerv. Ezentúl is gyűjteni fogják a régi módon a kormányjóváhagyásra felterjesztett ügyek jegyzékét, amelyről azonban ezentúl egyenesen a főpolgármesternek fog az ügyosztály referálni. A pénzügyi ügyosztály állandóan részletes jelentést fog tenni a főpolgármesternek az ügyek természetéről, de arról is, hogy az Illetékes minisztériumban ki a referense az ügynek, sőt még arról is, hogy az illető referens • milyen álláspontot foglal el a szóbanforgó kérdésben. Ezeknek a-z adatoknak az. alapján fogja azután Bárczy főpolgármester eldönteni,, hogy milyen eszközökhöz folyamodik és kivel lép érintkezésbe-, a referenssel-e, vagy egyenesen magához a miniszterhez megy-e? Nehéz és fáradságos munka lesz ez, de éppen Bárczy István tudja, hogy ennek az akciónak milyen életbevágó fontossága van a fővárosra nézve, ö tudhatja ezt leginkább, hiszen az ö polgármesterségének legnagyobbrésze olyan kormány alatt folyt le, amely soha és semmi tekintetben nem volt jóindulattal Budapesttel szemben. Most talán mindez megváltozik.
