Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-28 / 13. szám
Budapest, 1917. március 28. 5 helyzetét és az akciót, mielőbb ők maguk akarják megkezdeni. Hivatalos jellegű tárgyalások e kérdésben amint értesülünk — eddig nem történtek, a polgármester azonban bizalmas jellegű megbeszéléseket már folytatott és nincs szándékában a kérdést ti napirendről többé csak egy napra is levenni. A cselekvésre egyébként magának a kormánynak tényei fogják megadni az alkalmat. E szerint a kormány meg fogja adni a közszolgálati alkalmazottaknak az illetmények rendezését. amely minden valószínűség szerint 50 százalékos lesz. Ugyanakkor pedig megvonja a főváros tisztviselőitől az eddig nekik adott négy milliós háborús segélyt, ami már kötelességévé teszi a fővárosnak, hogy ő is sürgősen gondoskodjék alkalmazottai illetményének rendezéséről. Mibe kerül a fővárosnak a tisztviselők illetményeinek rendezése? Eddig a kormány háborús segély címén 4 millió koronát adott. A háborús segély 25 -35 százalék, tehát átlagban 30 százalék volt, úgy, hogy az ötven százalékos fizetésemelés mintegy évi hatmillió koronájába fog kerülni a fővárosnak. (5s€Mém?sic « • e Közgyűlés és tanácsi választások. A székes- főváros törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyűlését április hó 12-ikén tartja. Ugyancsak husvét után lesznek azok a tisztviselői választások, amelyeknek megejtése a tanács hatáskörébe tartozik. A költségvetés. A pénzügyi bizottság e hó 31-én, szombaton d. e. II órakor és folytatólag d. u. 5 órakor ülést tart, amelyen az 1917. évi költségvetést fogják tárgyalni. Zavarok a lisztkiosztás körül. A főváros tudvalevőleg elhatározta, hogy a lisztmennyiség redukálására való tekintettel, ezentúl csak 600 kereskedő utján fogja árusítani a lisztet, a többi, 1600 füszerkereskedőt pedig a cukoráru- sitással fogja kárpótolni. Ennek az igazságos, méltányos és praktikus tervnek a gyakorlati kivitele körül azonban súlyos hibák történtek. A közélelmezési ügyosztály ugyanis mellőzte az arra hivatott szaktestületnek, a Magyar Fiiszer- kereskedők Országos Egyesületének, illetve az egyesület főtitkárának, Farkas Vilmosnak a meghallgatását és Thierring Gusztáv statisztikai hivatali igazgató elméleti, statisztikai ismeretére bízta annak a megállapítását, hogy a kereskedők közül ki kapjon lisztet és ki kapjon cukrot. Így történt azután, hogy teljes felfordulás állott be ezen a téren; zúgolódnak a lisztesek, zúgolódnak a cukrosok és a közönség kiszolgálásában súlyos zökkenésekre lehetünk elkészülve, holott mindezt elkerülhették volna, ha meghallgatjuk a szakértőket és ha okulnak a tejhivatal volt igaizgatójánk, Pikier Gyulának az esetén, aki szintén kitűnő statisztikus, de a gyakorlati szakemberekkel szemben minden elméleti tudománya meddőnek bizonyult. Uj szindikus. A Budapesti Napilapok Fővárosi Tudósítóinak Szindikátusa szombaton délben, a városházi sajtóirodában ülést tartott, melyen bejelentették, hogy Salgó Ignác szindikus e tisztségéről lemondott. A szindikátus köszönetét mondott a távozó szindikusnak és elhatározta, hogy az uj szindikust csütörtökön délben tartandó ülésén fogja megválasztani. A Fővárosi Orfeum márciusi programja mindenkit érdekel, aki estéjét kellemes szórakozással kívánja eltölteni. Minthogy állandóan zsúfolt házak vannak, a jegyekét ajánlatos előre megváltani. Tavasz a Kristálypalotában. A Kristályba- 1 o t a téli évadja egymásra halmozta a színházi és va- riete-szenzációkat, a tavaszi évad pedig nemcsak hogy nem mutat visszaesést, sőt a márciusi műsor oly ió, hogy felülmúlja a szezon derekán szinte felülmúlhatatlan nak vélt nagyszerű műsorokat. Az egész nagyszerű műsor vasárnap délutáni mérsékelt helyáru előadáson is bemutatásra kerül. Beketow-cirkusz megnyitása. Szombaton, április 7-én este Va8 órakor tartja a Beketow-cirkusz megnyitó előadását, teljesen uj. nagyszerű cirkuszi műsorral. Husvét vasárnapján és hétfőjén 2 előadás, d. u. tél 4 és este fél 8 órakor, délután is a teljes műsor, gyermekeknek d. u. félárak. Jegyek már vasárnap, április t-éttől fogva válthatók, d. e. Hl órától egész nap a cirkuszpénztárnál és a városi elővételi helyeken. Elővételi d i j n i n e s. A Télikertben M e I 1 a Mars áll utolérhetetlen művészetével a műsor központjában, amelyet kívüle a program többi pompás számai egészítenek ki. Az állandó nagy sikerről mindennap táblás házak tanúskodnak. Ha jól akar szórakozni, nézze meg az Apoll ó- kabaré remek márciusi műsorát. Henry-aréna csodás cirkusz- és varieté-mutatványai naponkint zajos tapsra ragadják a közönséget, amely minden előadáson zsúfolásig megtölti a helyiséget. Henr y igazgató áldozatkészségével olyan válogatott programot nyújt, amely a tavalyi szezon mii- soraik1 is fölülmúlja. • e • Szemle. Bankvita a parlamentben — A Németországgal való gazdasági viszony rendezése — A behozatal korlátozása A bankok üzleteiről mostanában sok szó esik a törvényhozás mindkét házában. Különösen agrárius részről hallünk nem éppen jóakaró kritikákat a pénzintézeteknek arról az akciójáról, melyet a többtermelés érdekében kezdeményeztek. Hogy ez a vita milyen mederben folyik, arra nézve jellemző egy konzervatív mágnásnak az a kijelentése, hogy a földbirtok adásvétele és bérlete állami ellenőrzés alá helyeztessék. A főrendiházban, ahol a szónokok az utóbbi időben különös előszeretettel foglalkoznak a bankok üzletpolitikájával, U Ilma un Adolf meggyőző érvekkel szállott szembe azzal az irányzattal, mely a gazdasági életet teljesen az állami omnipotenciának akarja kiszolgáltatni. Megelégedéssel vesszük tudomásul Teleszky pénzügymini,szter nyilatkozatait is, aki az agrárius grófok táncrahivását. nem fogadta el és őszintén megmondotta, hogy az állami beavatkozás máris tulságba csapott és hogy most már meg kell várni, mig a bajok maguktól szaná- lódnak. Nem lehet célunk, hogy itt a bankok üzletpolitikájának taglalásába bocsátkozzunk. Csak azt akarjuk leszögezni, hogy a nagybankok a mostani komoly időkben megtették kötelességüket és oroszlánrészük van abban, hogy gazdasági életünk a háború alatt olyan imponáló erőt mutatott. Azt, hogy a háború alatt is keresni akarnak, igazán nem lehet rossz néven venni tőlük. Ha nem akarnának nyerészkedni, akkor hogyan gyümölcsöztetnék azt a több milliárdra rugó tőkét, melyet a közönség bizalmából kezelnek? A háború nem lehet ok arra, hogy a gazdasági fejlődést korlátozzuk. A legfőbb ideje, hogy az illetékes tényezők erélyesen szembeszálijanak azzal a most lábrakapott felfogással, - - mely, sajnos, ai sajtóban is visszhangra talált, —— hogy a háború jövedelem- és vagyonszerzésre nem szolgálhat alkalmuk Ha ennek a három felfogásnak hódolnánk, akkor a gazdasági élet a háború alatt összeroppanna és az ország a tönk szélére jutna. A békében épp úgy, mint a háborúban, azért dolgozunk, hogy vagyonhoz jussunk. Ezt az elvet különben az agráriusok se tagadták meg, mert hiszen ők legalább is annyira kivették a részüket a háborús konjunktúrákból, mint ai nagybankok, melyeket minduntalan ostoroznak. A Németországgal való gazdasági viszony rendezésének a kérdése a kiegyezéssel kapcso-' latban ismét napirendre került. A napokban Berlinben is voltak megbeszélések ebben a dologban, sőt úgy halljuk, hogy legközelebb a hivatalos tanácskozások is meg fognak indulni. Mi úgy látjuk, hogy Németországban kevesebb érdeklődést tanúsítanak a kérdés iránt, mint Ausztria-Magyarországban, ahol ezt a dolgot különösein az osztrák-németek forszírozzák. Nálunk csak kis tábor az, mely a központi hatalmak szorosabb gazdasági szövetségét óhajtja. Nekünk az a nézetünk, hogy ezt a kérdést nem szabad elhamarkodni. Mi ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy a politikai békekötés gazdasági békekötéssel fog járni. Máskép ez el se képzelhető. Ebben az esetben pedig volt ellenségeinkkel is olyan kereskedelmi szerződéseket kell kötnünk, melyek a mi áruink részére ezekben az államokban is piacot biztosítanak. Ezt a nézetet vallják Németországban is. Mig az osztrák ipa.rpolitikusok a preferenciális vámpolitikát tulsoványnak találják és Németországgal vámuniót akarnak, addig a német bankvezérek, közgazdasági tudósok és az ipari érdekképviseletek vezetői óva intenek a túlságos gazdasági közeledéstől. Nemrégiben a porosz kereskedelmi miniszter is hangsúlyozta!, hogy a gazdasági viszony rendezésénél nem lehet érzelmi politikát követni, amivel nyilván a német-osztrák- magyar gazdasági közeledésre célzott. A gazdasági dolgokban tisztán a célszerűségi szempontoknak kell dönteniük. Nekünk külföldi kereskedelmi összeköttetéseinket továbbra is ápolnunk kell, sőt világgazdasági kapcsolatainkat lehetőleg kiterjesztenünk kell. Ennélfogva nem köthetjük le a kezeinket és cselekvési szabadságunkat fenn kell tartanunk arra az időre, amidőn az tuj gazdasági kialakulás körvonalai láthatók lesznek. Az árubehozatal a napokban publikált rendelet értelmében már. csak kormányhatósági engedélylyel lehetséges. Ezzel az iintézkedés- se! is Németország nyomdokaiba léptünk és ma már az a helyzet, hogy a központi hatalmak országainak a területén úgy az áruexport, mint az áruimport a legszűkebb korlátok közé van szorítva. Illetékes helyen az uj rendelettől a korona külföldi árfolyamának a javulását várják. Mi nem hisszük, hogy ez egyhamar be fog következni. Eddig csak azt láttuk, hogy a különböző importkorlátozó intézkedések dacára a korona kurzusa a semleges államokban egy fillérrel se javult és hogy a külföldi devizák árfolyama nálunk nem enyhült, sőt az utóbbi időben szilárd irányzatot mutatott. Ma a devizák sokkal magasabban állanak, mint abban az időben, amidőn a Devizaközpont létesült, melyet pedig éppen a valuta megjavítására állítottak fel. Úgy látszik, hogy a devizaüzlet központosítása nem volt szerencsés ötlet. Ma már ez a vélemény a nagybankok köreiben is, ahol a kormány valutaintézkedéseit nagyon skeptikus szemekkel nézik. Most ott állunk, hogy a bankok virágzó devizaüzletét tönkretették, viszont a devizaárfolyamok nem javultak. A kormány devizaintézkedései is bizonyítják, hogy az állami beavatkozás túl - tengése a remélt haszon helyett csak károkat okoz az ország közgazdaságának. A Kereskedelmi Bank juüildris közgyűlése Külföldön sem mindennapos, ott is ritka, nálunk pedig, mint a fehér holló az olyan pénzintézet, mely hetvenötéves múltra tekinthet vissza. Áldatlan közgazdasági és politikai viszonyaink nem kedveztek eddig a tőke terjeszkedésének és megerősödésének, s éppen azért kétszeres figyelmet és becsülést érdemel a Kereskedelmi Bank hetvenöt éve, amely éppen azokkal az időkkel esik egybe, mikor a politikai Magyarország is a legnehezebb időket élte: a kialakulás, megerősödés és a függetlenné válás korszakát. 1842-től 1917-ig, az utolsó hetvenöt esztendő a magyar politikai és közgazdasági fellendülés ideje, amelyben a Kereskedelmi Bank megalakulása és fellendülése az ország közgazdaságának és pénzügyének történetében a gerinc, amely köré, s amely mellett csoportosult és jegecesedett ki mindaz, ami most van, él és élteti a hatalmassá vált gépezetet. Nagy vonásokban vázolni nem is lehet talán a bank történetét, nem is kell, elég rámutatni nehány olyan tényre, amelyek, ha teljesen nem is sikerültek a bank vezetőségének annak idején, azóta princípiumai lettek a magyar közgazdaságnak. Ez a bank volt az, amely a Balkán fontosságát ismerte fel, s üzletkörébe vonta, ha nem is teljesen, a Keletet és szolid üzleti tevékenységével meghódította azt, amennyire az akkori viszonyokhoz képest lehetett.
