Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-14 / 11. szám
Budapest, 1917. március 14. 5 több — a vállalkozókat közelről érintő kérdést — beszéltek meg. Elhatározták, hogy illetékes helyen lépéseket tesznek abban az irányban, hogy a közmunkákban és a közszállitásokban biztosítsanak a vállalkozók számára nagyobb nyilvánosságot és lehetőleg versenytárgyalásokon döntsék el a közszálli- tások ügyét. Ezenkívül főként a katonai szállításokról és ezek intézéséről volt szó. A székesfőváros mii- szeriizemével kapcsolatosan a vállalkozók elvi határozatot hoztak, hogy a nem üzemük körébe eső közszállitásoknál és a versenytárgyalásokon a községi üzemeket ezentúl zárják ki. A választmányi ülésen ezenkívül arról tanácskoztak, hogy a vállalkozók miként vehetnék még intenzivebben igénybe a védegylet szolgálatait konkrét panaszait orvoslatánál. Elhatározták, hogy az egyes tagok kérelme ügyében a védegylet illetékes helyen felszólal, s elvi jelentőségű sérelmek esetén az érdekeltséghez tartozókat külön osztályülésekre hívják meg Prémium a villamos-ellenőröknek. Épenséggel nem titok, hogy a villamosokon a háborús állapotok miatt a jegykiosztások körül állandóak a zavarok. A közönség igen nagy része ingyen utazik, miáltal a társaságoknak jelentékeny anyagi károsodása van. A városi villamosnál emiatt —- értesülésünk szerint - újításokkal akarnak kísérletezni. Mindenekelőtt az ellenőröket is megbízzák jegykiosztással és hogy a társaság serkentő hatást gyakoroljon, a jegykiosztó ellenőrök számára prémiumot helyez kilátásba. Az az ellenőr, aki valamely napon a legtöbb jegyet adja el, jutalomban részesül. Hogy ez a premium milyen méretű lesz, arra vonatkozólag még nem történt döntés. Az uj rend március 15-ikén lép életbe. Uj bizottsági tag. Back Fiilöp elhunyt virilista városatya helyét a soron lévő póttagok közül W inkle Nándor belvárosi képkereskedö foglalja el. A Födi-ügy tárgyalása. Födi Emil dr. volt tiszti orvos ismeretes ügyében a főtárgyalást március 26-ikén tartják meg. Gondoskodás szappanról. Március 20-án kerülnek forgalomba a fővárosban a szappanjegyek, amelyeknek alapján, 400 gr. szappanra van igénye minden tóvárosi lakosnak. A vidéki városokban sokkal kisebb lesz a havi ráció, sőt olyan helyeken — inint a faijukban, községekben stb., ahol otthon főzik a szappant — nem is fognak forgalomba hozni sem szappanjegyet, sem hadiszappant. A legmagasabb fejkvótát a fővárosban állapították meg, igy ha egyebe nem is lesz a pesti embernek, de hadiszappan miatt nem lesz oka panaszra. Itt említjük meg, hogy kereskedői körökben sokat panaszkodnak amiatt, hogy a súly szerint vásárolt szappant nem vágják egyformára a :gyárak, ami sok kellemetlenségre ad okot. A beszór a d á s és a s u 1 y v e s z t e s é.g, de leginkább a minősége ellen hallani még sok panaszt nem- -csak a kereskedők, hanem a közönség köréből is, amely azonban most mégis hozzá fog szokni lassanként a hadiszappan használatához. Milyen húst használnak a szalámigyárosok? Mult- heti számunkban , Hus-bőség a fővárosban“ címen foglalkoztunk a főváros húsellátásának a körülményeivel. Elírás folytán azt állapítottuk meg, hogy a szalámigyárosok a „selejtesebb“ húst vásárolják össze és ezt dolgozzák fel. Illetékes helyről kapott információnk szerint helyreigazításra szorul, hogy a szalámigyártásra selejtes húst használnának fel, mert a tényeknek az felel meg, hogy a szalámi- iparban kizárólag a legjobb minőségű, szúrásra teljesen érett, kihizott, ö r e g sertéseket használnak, amelyeknek a húsa közfogyasztásra már nem igen kedvelt. A husvásárló-közönség ugyanis inkább a fiatalabb sertések húsát veszi, mert főzésnél, sütésnél az inkább megpuhul. A szalámigyárosok tehát a közfogyasztás elől a legprímább minőségű, öreg sertések húsát vonják el, de evvel nem okoznak sérelmet, mert a közönség részére megmarad a fiatalabb sertések húsa, amely a fogyasztásra inkább alkalmas. A Vásárpénztár mérlege. A Budapesti V á- s á r p é n 7. t á r r.-t., melynek részvényei 78 százalék erejéig a főváros birtokában vannak, mosd tette közzé elmúlt évi mérlegét. A vállalat tiszta nyeresége 909.133 korona, 250.000 koronával több. mint tavaly, bár az idén az állatforgalom jelentékenyen csökkent. Ennek ellenére a pénzforgalom is nőtt: 25 millióról 29 millióra. Az igazgatóság azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a nyereségből 500.000 koronát a főváros köz'lehnezése érdekében létesítendő sertéshizlalő-te- lepre fordítsanak. A fönmaradó 400.000 koronából 160.000 korona jut osztalékra, 100.000 korona a nyug- dijintézemek és 45.000 korona a tisztviselőknek. Milyen fémtárgyakat kell beszolgáltatni? A közönség még mindig nincs kellőképem tájékozva aziránt. hogy milyen fémtárgyak esnek rekvirálás alá. Útmutatásul itt közöljük, hogy milyen fémtárgyak szolgállátandók be. Magánosok b e s z o 1 g á 1'JmrißOtFTiißMP tatni tartoznak: nikkel-főzőedényeket, sárgarézmozsarakat, mozsártüröket, gyertyatartókat, vasalókat. tálcákat, fél kilós és ennél nagyobb sárgaréz- súlyokat, sárgaréz habverő-üstököt, vörösréz fürdőkádakat, fürdőkályha-hengereket, vörösréz mosóüstököt és tűzhelyiistöket. Továbbá be kell szolgáltatni: süllyeszthető és betolható tiizhelyiistöket, kályhaelöté- teket. parázstartókat, gyiimölcsbefőző (lekvár) üstöket vörösrézből vagy sárgarézből, sütőformákat, ónból készült korsókat, iirmértékekct, tálakat, tányérokat, tálcákat, fedőket, kanalakat és egyéb háztartásbeli tárgyakat, amelyek akár ónból vagy ónötvözetből készülnek. Az Apolló-Kabaré rendkívül szórakoztató, magas művészi nívón álló miisora a közönség osztatlan tetszése mellett kerül minden előadásban színre. Hangulatos magánszámok, ötletes kis színdarabok, páros jelenetek, tréfák teszik feledhetetlenül szórakoztatóvá az Apolló-Kabaré műsorát. Az előadások hétköznap 5 és fél 8 órakor, ünnepnap és vasárnap 4, 6 és 8 órakor kezdődnek. A Kristálypalota Korífon kiviil egész sor olyan variete-attrakcióval szolgál, amiknek révén ismét v e- z e t ő variét e-m üsorhoz jutott a közönség. A speciálisan variete-számok közül pénteken is nagyszerűen hatottak a levegő tündérei, a 4 A s t h o n és ugyancsak megcsodálták S c a 1 t i e 11, akinél frappánsabb kártyabüvész még nem volt Budapesten. Fe renczy, Újvári, Here n d.y Margit, C o u- c h a Rózsi, Pártos Jenő meg a többiek operettben, mókában, duettben, magánszámban nyújtanak kitűnőt. A lélikert uj operettjének, a Szer elem adó- u a k minden este óriási sikere van. Kabos Gyula és K ii r t li v Böske, az uj szubrett, mutatkoztak be a darabban. S z a 1 o n t a i Ferike, Kovács Lili, H a Ilii ó ez i Lili, Virágh Ferenc. Pásztor Zoltán és V a rg a kaptak tapsot és elismerést. E 1 1 e r k és M a r y -ekvilibristák, G u 11 a Róna, Roberó Bertram komikus exentrikusok és Marino a vasember minden elismerést megérdemel. Minden este hét órakor polgári vacsora várja az érkezőket, melyhez csapolt sör kapható szolid árakon. A Henry-aréna e hő 16-án délután 3 órakor, tekintet nélkül az időjárásra, megnyitja az idei szezont. Henry igazgató tavalyi szereplése még élénk- emlékében van a főváros közönségnek, az idei műsora azonban, amely világhíres művészek számaiból van összeválogatva, minden várakozást fölül fog múlni. • • • Az átmenet. A háború valójában nem teremtett uj gazdasági problémákat. Csak a már meglévőket domborította ki előttünk az? eddiginél élesebb formákban. Lehúzta róluk — igy lehetne mondani — a ruhát és a cafrangokat, úgy, hogy most teljes mezítelenségben állanak előttünk. Azt szokták mondogatni, hogy a háború sok dologban rácáfolt az eddig axiomakép hirdetett közgazda- sági elméletekre. Ez a felfogás azonban csak az első látszatra állja meg a helyét. A dolgok alaposabb vizsgálatánál azután mégis rájövünk, hogy a gazdasági evolúció a háború alatt is a régi alapokon történik. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a hadi gazdasági kialakulás egyes stádiumában uj momentumok merülnek föl, melyeket általában a „háborús konjunktúra“ elnevezéssel szoktunk jellemezni. A háborúból élő iparágak élénk üzletmenete, a nem mozgósított lakosságnak könnyű és jó keresete, valamint a pénzbőség és a bankok példátlan likviditása azt a meggyőződést érlelik meg az emberekben, hogy a gazdasági élet a háborúban megszilárdult, megerősödött. Annyi bizonyos, hogy, a háború csak szunnyadó energiát keltett életre és hogy Magyarország a háború alatt olyan gazdasági erőt mutat, mely önmagunkat is bámulatba ejt. Mindez azonban ne tartson bennünket abban a tévhitben, mintha a háború jó üzlet volna. Mi nem tartozunk azok közé, akik azt hirdetik, hogy a világháború Európa csődjét jelenti. Ez nagyon pesszimiszti- kus megítélése a helyzetnek. Viszont azt se hisz- szük — amit sokan szeretnek hangoztatni, — hogy a békekötés után példátlan „Hochkonjunk- tura“ fog következni és hogy a háború pusztításait és rombolásait egy-kettőre ki fogjuk heverni. Az a meggyőződésünk, hogy a hadigazdaságból a normális békegazdaságra való átmenet sok nehézséggel és sok bajjal fog járni. Ennélfogva csak helyeselhetjük azt az íakciót, mely arra irányul, hogy ez az átmenet kellőkép előkészíttessék, hogy igy a bekövetkezendő zökkenések enyhittessenek. A közgazdasági irodalomban a legutóbbi hónapokban kevés fogalom emelkedett olyan jelentőségre, mint a hadigazdaságból a békegazdaságra való „átmenet“ fogalma. De azt is lehet mondani, hogy kevés fogalmat értettek annyira félre, mint ezt. Ennek a körülménynek tulajdonítható nagyrészt az, hogy a kereskedelempolitikai diszkussziók egészen ferde irányba terelődtek. Felállították azt a tételt, hogy az átmenet nem lehet más, minthogy a védvámos rendszerről a vámmentes gazdaságra térjünk át. Mások meg azt vitatják, hogy a békekötés után egyik napról a másikra az államilag szabályozott forgalomról a teljesen szabad üzletre kell visszatérni. Mindkét felfogásnak az a hibája, hogy nem számol ai tényleges viszonyokkal és az átmeneti idő feladatait ferdén formulázza. Vámvédelem vagy vámmentesség ma éppoly kevéssé lehet célja a gazdasági politikának, mint az üzleti fogalom állami szabályozása avagy a kereskedelemnek teljesen való szabaddá tétele. A békekötés után az első cél csak az lehet, hogy gazdasági viszonyainkat egyrészről volt ellenségeinkkel, másrészről pedig a semleges államokkal uj alapokon rendezzük és megszüntessük azt a gazdasági káoszt, melybe a háború az egész világot beledöntötte. Eszerint a hadigazdaságból a békegazdaságra való átmenetnek az az idő tekintendő, melyben a káoszból az uj forma kristályozódik ki. Hogy ez a processzus meddig fog tartani, azt ma még senki sem tudhatja. De hogy ez a processzus nem egy vagy két évet fog igénybe venni, az világos lesz mindenki előtt, aki ennek a háborúnak históriai jelentőségét a kellő érzékkel igyekszik megítélni. Az bizonyos, hogy a mostani világháború gazdasági hatásaiban jelentékenyen felül fogja múlni a napóleoni háborúkat, melyeknek gazdasági hullámai 1848-ig voltak érezhetők. A napi- és szaksajtóban, valamint a parlamentben most sok szó esik az átmeneti gazdaság problémáiról. Nem célunk az, hogy ezen rövid cikk keretében ezeknek a problémáknak a taglalásába bocsátkozzunk. Csak arra akarunk ismételten rámutatni, hogy a békekötés utáni éveket illetőleg nem szabad nagyon optimiszti- kus reményeket táplálnunk. Ennélfogva a bankok és iparvállalatok helyesen cselekednek, ha nagy rezervákat gyűjtenek az átmeneti időre, hogy a felmerülő nehézségekkel annál könnyebben megbirkózhassanak. Az bizonyos, hogy a háború után roppant nagy tőkeszükséglet fog jelentkezni. Ezt a szükségletet pedig túlnyomó részben majd belföldi tőkével hell kielégítenünk, minthogy a külföldi tőke beözönlésére jóidéig nem számíthatunk. A Magyar általános hitelbank 1916. évi mérlege 16,431,203 K tiszta nyereséggel zárul. Az igazgatóság a március 19-ére egybehívott közgyűlésnek azt fogja indítványozni, hogy részvé- nyenkint 48 /< osztalék fizettessék ki, 1 millió K a rendes tartalékba, továbbá 1 millió K az ingatlan tartalékba helyeztessék és 3.893,400 K uj számlára vitessék át. A tiszta nyereség 1,541.918 K-val több, mint 'az előző évben. A mérleg ösz- szes tételei az intézet hatalmas fejlődése mellett tanúskodnak. Az intézet saját tőkéi a keresztülvitt tőkefelemelés után most 231 millió K-ra rúgnak. A bank saját tőkéi, valamint a reá bízott idegen tőkék összege az. 1916. év folyamán 908 millióról 1250 millióra szaporodtak. Az emelkedés tehát 342 millió. A pénztárforgalom az 1916. évben 9268 millió volt, szemben 7619 millióval 1915-ben. A bank összes üzletágai jelentékeny fellendülést tüntetnek fel. Az áruosztályok igen kedvező eredménynyel dolgoztak és a betétek a hadikölcsönjegyzésekre való jelentékeny elvonások dacára - 340 millióval emelkedtek. A bank affiliált intézetei szintén kedvező eredményeket értek el. A konzorciális és értékpapírüzletben nagyobb emelkedés volt észlelhető. A Magyar általános hitelbank, melynek — mint az állam bankárjának. — a hadikölcsönök elhelyezésében vezető szerep jutott, a háború alatt még inkább megerősítette azt az előkelő pozíciót, melyet a magyar közgazdasági életben már a háború előtt is elfoglalt. Az intézet, mely ebben az évben ünnepli 50 évi fennállásának jubileu-
