Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-14 / 11. szám

2

Budapest, 1917. március 14.

riumhan van. Fél háromkor megszólalt Bódy telefonja. Mennyei jelentkezett:

— Kedves barátom, ki sem mondhatom, mennyire röstellem a történteket. Tudomásodra hozom, hogy délben megjelentünk Sándor Jánosnál és bejelentettük, hogy Kollár elfogadja a jelöltséget. A mimislzter ezt tudomásul vette, de az utolsó szót fentartotta Tisza miniszterelnöknek. Má este jelölő gyűlést tartunk.

— Köszönöm az értesítésedet — mondotta Bódy — és Szerdán este a vízivárosi mungók maguk között elhatározták, hogy mégis Kollárt jelölik. Elképzelhető, hogy milyen véleménnyel van erről a csúnya puccsról Bárczy polgármester és hogy milyen lenézését jelenti a fővárosnak az, hogy első alpolgármesterével ilyen csúf játékot enged űzni a kormány, amelynek feje többizben exponálta magát szóval Bódy mellett,

A helyzet tehát ma az, hogy Bódy visszalépett és március 20-án Kollárt választják meg. Ezzel azonban az affér csak egyelőre van elintézve. Bódy alpolgármester távozása a városházáról ettől függetlenül is befejezett tény. Az alpolgármester idegeit, fizikumát a legnagyobb mértékben igénybe vette a városháza! háborús munkája, amelynek tekintélyes részét ő vállalta magára. A jövőben kizárólag a Városi Villamos Vasút ügyeinek óhajtja szentelni munkabírását, energiáját, kiváló képességeit és ezért már legközelebb nyugalomba vonul.

Természetes, hogy utódának a személye körül egész raja a kombinációknak virul a városházán. Ám a kerületi vezérférfiak a polgármesterrel egyetértésben már megtalálták a megoldásnak szerintük helyes útját. Hiteles értesülésünk szerint Bódy nyugdíjazása után Déri Ferencet megválasztják alpolgármesternek (második alpolgármester), Festetich Géza gróf első alpolgármesterré lép elő, a harmadik alpolgármesteri állásra pedig Bárczy polgármester helyettes főpolgármesteri jogánál fogva Folkusházy Lajos tanácsnokot fogja helyettesnek kinevezni. Mihelyt pedig Festetich Géza gróf nyugalomba vonul, — ami szintéit rövid idő kérdése — a közgyűlés, számolva azzal, hogy Harrer tanácsnoknak magasabb és jogos ambíciói vannak, Folkusházyval és Márkus Jenővel fogja betölteni a két alpolgármesteri állást. Folkusházy helyét a közélelmezési ügyosztály élén az interregnum idejére Sztankovits Szilárd fogja betölteni, az alpolgármester-választás után pedig Miklós Elemért tanácsnok-főjegyzőnek választják meg, Sztankovits Szilár dot tanácsnoknak, Márher Aladár pedig valamelyik ügyosztály élére kerül, mint tanácsnok.

Vendéglősök harca

a Gellért-fürdo vendéglőjéért

Ősszel feltétlenül megnyílik a Gellért-fürdő és ezzel elsőrendű aktualitást nyert az ,a kérdés, hogy a fürdő és szálló épületében üzemben tartandó vendéglői és kávéházi üzletet kinek adják bérbe.

A városgazdasági ügyosztály abból la szempontból indult ki, hogy ezt az üzletet nem lehet licitálás utján kiadni, mert olyan elsőrendű etab- lissementről van szó, amely csakis elismerten kiváló, megbízható kezekbe való. Éppen ezért tárgyalást kezdett Neményi Bélával, a jóhirnevü vendéglőssel és kávéháztulajdonossal és a tárgyalások megállapodásra is vezettek. Ám a fürdő építésére felügyelő bizottság úgy határozott, hogy a bérletet nyilvános árlejtés utján kell értékesíteni és ez olyan kívánság, amely előtt meg kellett hajolnia mindenkinek. A városgazdasági ügyosztály javaslatára a tanács nyilvános, írásbeli versenytárgyalást hirdetett és az ajánlatokat március 19-ikén, hétfőn délelőtt nyújtják be a. pályázók Bércéi Jenő tanácsnoknál, vagy Kemény Géza főjegyzőnél. Még ugyanazon a napon délben ülést tart a fürdőbizottság és az ülésen felbontják az (ajánlatokat. A bizottság azonban nem dönthet a bérlet dolgában, meit a pályázati feltételek szerint a taiuu s a beérkezett ajánlatok között szabadon választhat, nincs kötve a bérösszeghez, határozata végleges, csak birtokon kívül felebbezhetö es a közgyűlésnek sincsen beleszólása az elintézésbe.

Ezzel mindenesetre kissé túllépi a tanács a maga hatáskörét, de tudomásunk szerint a bérletre csak két komoly pályázat fog beérkezni: Neményié és egy tátrai vendéglősé és igy remélhető, hogy a döntés közmegnyugvással fog találkozni.

Zavarok a lisztadagolás

és a kenyérjegyek körfii

Annak megállapítása természetesen, hogy a kenyér- jegyek rendszere jó és bevált intézmény-e, igazán nem tartozik hatáskörünkbe. Mert az például, hogy a legközelebbi jegykiosztástól kezdve nem 24, hanem csak 20 deka kenyeret kapunk, nem ennek, hanem más rendszernek a hibája. Csak a minap halározták el azt, hogy redukálni fogják a lisztadagokat és a jövő alkalomtól kezdődőleg, lisztkimélés szempontjából némely más újítást is fognak életbeléptetni, de máris előrevetik árnyékukat az újítással kapcsolatos hibák és zavarok egész légiói.

Mindenekelőtt fejtörést okoz a Közélelmezési Hivatalnak az, hogy miként járjon el a fogyasztási szövetkezetek tagjaival és azokkal, akik magukat liszttel még aratás után ellátták.

Az uj lisztszezon kezdetén ugyanis azok, akik nem reflektáltak a hatósági lisztellátásra, vásárlási igazolványt kaptak, amelynek birtokában bevásárolhattak maximálisan annyi lisztet, amennyi a napi 24 dekagrammos fejkvóta szerint az uj aratásig szükséges.

A fogyasztási szövetkezetek tagjai nagyobbrészt másként csináltak. Nem apránként vásárolták a lisztet, hanem — akinek persze meg volt a kellő pénze hozzá — egy összegben kifizette és ejgyszerre megkapta az egész évre járó lisztet, ennek ellenében azonban lekötötte a kenyérjegyeit, amelyet minden hónapban egyszerre be kell szolgáltatni a szövetkezetnek, amely azután azzal elszámol.

Itt kezdődik azután a furcsa eset. Én, mint jól ellátott lisztnagytőkés, szépen kifejlett, egészséges, gömbölyű két liszteszsák tulajdonosa, kénytelen vagyok napi 24 dekás lisztjegyet adni a szövetkezetnek, amely engem — pénzemért — megajándékozott a két (esetleg három) liszteszsákkal. Mit csináljak azonban ezután? Tőlem 24 dekás napi kenyérjegyet követelnek. holott én csak busz dekásat adhatok, minthogy magam is csak ennyit kapok. Igen ám, de napi húsz dekával nem számolhat le a szövetkezet. Bajban vagyok tehát én is, ő is.

A Közélelmezési Hivatal persze itt gondolkodóba esik, nem tudja, mit csináljon. Visszareklamálni és rekvirálni azt a néhány kiló lisztet, amivel nekem a napi húsz dlekánál több van, nem érdemes, mert a munka és a költségek a liszt tízszeres áránál is többet tennének ki. Lisztpazarlás miatt kihágási eljárást a delikvensek nyakába akasztani nem lehet pedig, mert arról sem én, sem más, sem a szövetkezetnem tehet, hogy leszállították a lisztadagokat, csak a Köz- élelmezési Hivatal. Már pedig az ö intézkedései miatt rajtam elverni a port — igazán nem lehet . . .

Más . . . Azt rebesgetik, hogy szállodai napi kenyérjegy nem lesz többé. Hogy aki Pestre jön és nem az atyjafiához megy lakni, annak még csak könyörii- letből sem lesz agy falat kenyere, ha csak nem hoz magával. Rendjén van. Persze, ha néhány napra jönnek csak fel, s már az elutazásnál kellőképen informálják az embert, hogy éléstárt vigyen magával, akkor még transit. De mit tegyen az, akit ügyesbajos dolgai hetekre itt tartanak, s aki nem részesülhet báró Kiirthy és a háború jóvoltából a pesti kenyérjegy áldásaiban. Avagy mit tegyenek ama szerencsétlen embertársaink, akik más jobb hijján, szállodákban kénytelenek meghúzni magukat. Talán őket is ebbe a kategóriába sorozzák? Igazán nem csodáljuk, ha a Közélelmezési Hivatal jogászai nagyban törik a fejüket azon, miként paragraíizálják a fenti furcsa állapotokat, hogy csak olyan kaphasson kenyérjegyet, akinek, jár, s az idegen és arra jogosulatlan ne juthasson hozzá.

Ezzel azonban nem végeztük el a kenyérjegy- furcsaságok sorát. Állítólag a kávéházi és vendéglői kenyeret megszüntetik. Ok: hogy az adagok kisebbek voltak, mint amennyit a jegyekre ki kellett volna szolgáltatni és hogy az ellenőrzés lehetetlen. Mas szóval, ezentúl tessék a vendéglőbe kenyeret vinni vagy hazulról, vagy a péktől, mert az sem lehetetlen, hogy ezentúl — német mintára — kenyeret csak az egész napi adagot egyszerre fogja kiszolgáltatni a pék, nem pedig úgy, mint eddig 8, meg 6 dekánként, amennyiről az egyes jegyek szólnak.

Emelik a vizdijakat

Részletek a tervezetből

A huszas bizottságból kiszivárgott hírek alapján megirta a napisajtó, hogy a vizdijakat is emelni fogják, még pedig 25, illetve 75 százalékkal. A vizdijak emelése egészen kézenfekvő volt, amikor minden anyagnak az ára mérhetetlen módon emelkedett és amikor a fővárosi vízmüveknek azzal kellett számol- niok, hogy a közeljövőben tervezett újabb beruházásokkal feltétlenül deficitbe jutnak. A vízvezetéki és világítási ügyosztály tervei ezideig nem kerültek nyilvánosságra, a Fővárosi H i r 1 a p-nak azonban módjában volt egyet-mást megtudnia B u z á t h János tanácsnoknak a huszas bizottságban tett előterjesztéseiről, amelyeket informátorunk a következőkben ismertetett:

— A huszas bizottságnak, de a főváros minden polgárának is be kell látnia, hogy a vizdijak emelésére szükség van, mindenekfelett pedig helyeselnünk kell azt a megoldási módot, amelyet az ügyosztály talált. E megoldás szerint nemcsak a vízmüvek jövedelme fog emelkedni, hanem egyben elérjük azt a régen óhajtott, de eddig meg nem valósított célt, hogy a budapesti közönséget rászorítsuk a vízóra használatára és eltereljük az igazságosnak: éppenséggel nem mondható átalányrendszertől. Az ügyosztály szociális érzékére vall az is, hogy különbséget akar tenni a szegényebb néposztályok és a tehetősebbek vízfogyasztásának árai között.- Én, aki ismerem Buzáth tanácsnok előterjesztését, úgy érzem, hogy nem hetvenöt, hanem csak huszonöt százalékos vizdijemelés- ről van szó. Az előterjesztés szerint ugyanis az óradijak emelése csak huszonöt százaílékos, az átalányban való használat dijainak emelése viszont átlaigban hetvenöt százalékos. Mindenkinek módjábain van azonban az óra alapján történő fizetésre való áttérés, ami azt jelenti, hogy szaibadon választhat a 25 százalékos és a 75 szá- zalékoS' emelés között. A tanácsnak természetesen burkolt vágya, hogy vajha mindenki áttérne az óradij fizetésre, mert ezen az alapon legalább ás (reálisabb lenne a vízmüvek számítása.

— Az óradijak alapján egy köbméter viz az eddigi 16 fillérről 20 fillérre emelkedik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a főváros defakto 20 fillért fog kapni minden köbméter vizért, mert a régi kedvezmények ezentúl is megmaradnak. Aki legelőbb ezer köbméter vizet fogyaszt, az öt százalékos engedményben részesül, ami körülbelül azt jelenti, hogy ez az öt százalékos engedmény szinte minden budapesti háznak kijár. Az engedmény a fogyasztás mennyisége szerint 5—30 százalékig emelkedik, úgy hogy átlagban véve a főváros, ma sem kap többet egy köbméter vizért 16 fillérnél, mig eddig ennél jelentékenyen kevesebbet kapott.- Az átalányban való vizdijfizetésnél eddig az úgynevezett normális helyiségek évi 3 korona 20 fillért, a fürdőszobák 12 koronát, a klosettek 6 koronát fizettek évenként. Az uj terv szerint különösen arra fektetnek súlyt, hogy ha majd a háború befejeztével a háziurak mindenesetre megkezdik a terheknek a lakókra való áthárítását, kevesebb teher essék ai szegényebb, egy- szoba-konyhában lakó néposztályokra. Ezért a normális helyiségeknek, tehát a szobáknak és konyháknak vizdijait csak ötven százalékkal emelik. Ellenben százszázalékos lesz az emelés a fürdőszobáknál és a klozettoknál. Az ötven és száz-százalékos emelés egybevetéséből alakul ki maijd a hetvenötszázalékos- átlagszám.

— Minden előbb említett szemponton kivid is magasabb percentben kellett megszabni az átalányok emelését, mert eddig legalább hatvan százalékkal volt a vízmüvek számára kevésbbé jövedelmező az átalányok szerint való fizetés, mint az órák alapján való vizdijszedés.

— Amikor a vizdijak emeléséről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a káposztásmegyeri vízmüvek ma elérkeztek teljesítőképességének tökéletes kihasználásához. Újabb teljesítményekre csak akkor képes, ha újabb bővítéseket eszközlünk rajta. Úgy tudom, a tanács 15 milliós beruházásokat tervez a közeljövőben, mert a város fejlődésével a vízmüvek csak úgy tudnak lépést tartani, ha újabb bővítéseket esz-