Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-12 / 50. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 19 ll, december 12-én 50. srám EEÖEIXETtSI JtMMKi Egész éwm Ms K. Esi évt-m ................. 19 K. Eg yem szémoM Maphm- tó üt a Hiaéó hívat athmm. Várospolitikai és kÓZaazdtasági hetilap Fmlalös azawhesztÓ t O OLCSÓ Emil Megjelentik mindern szem— ddn. Szenhesutöség 4a Mtmdéhtvatmt t VI. Men. Sztv-utcm ...... 18. mzétwm Telefon ................ 131-18 Ripka, a budapesti gázmüvek külön Ripkája, ma nem tartozik a legboldogabb emberek közé. Ugyanakkor, amikor odaát Budán, az első kerületben törzsfőnöki és politikai karriérje törött' derékban, bebizonyosodott róla, amit különben némi körültekintéssel előbb is tudtunk, hogy semmiképpen sem alkalmas gázgyári igazgatónak. A kávéházban azt mondta róla az egyik úr: — Furcsa, ez a Ripka föl sem lépett Budán és mégis megbukott — a gázgyárban. A másik úr hevesebb temperameníumú volt és az asztalra vágott: — De a kufyafájáí, mégis disznóság, hogy amig ő Budán bankettezik, Budapest népe sötétben marad, fagyoskodik és hideg ételt kénytelen enni. Ez az általános hangulat ma Budapesten, mert abban többé, hogy Ripka mit mond, senki sem hisz, különösen akkor, amikor vádlókként a kereskedelmi minisztérium és a rendőrség vonulnak föl. Mi az Ázsiában is megtorlásra érdemes esetet, Budapestnek példátlanul botrányos helyzetbe való juttatását azzal a nyugalommal fogadjuk, amit az ember akkor érez, ha valamit jóeíőre tudott. Hogyan, hát ki hihette, hogy egy hatalmas gázgyárat szaktudás nélkül is lehet kormányozni ? Vagy hol szerezte Ripka Ferenc azokat’ az ismereteket, amelyeknek alkalmazásával az ilyen katasztrófák kikerülhetők lettek volna ? Mint kis újságíró kezdte és az ő példájából is kiderült, hogy az újságíráshoz tehetség kell. Kiderült ez onnan, hogy ezen a téren Ripka számára nem termett babér. A tót napszámosok esési viszonyaiból és a cselédlányok marólugos történetkéiből aligha alakult ki egy gázgyári igazgatónak szükséges tudás és tapasztalat. Fölcsapott hát Ripka ur a vármegye alkalmazottjának, s mint ilyen, felfűzte kalapja mellé a zergetollat és bevonult Gödöllőre szolgabirónak. Gödöllőn azután megismerkedett a Ganz-gyár embereivel, akik a királyi birtokon végeztek nagyobb munkát. Nem lett volna azonban komoly az ismeretség, ha Ripka nem tudta volna azt a maga számára gyümölcsöztetni. Ganz-gyári titkár lett tehát, s miután ott szakértelem nélkül nincsenek kar- riérek, a fővárosra vetette magát. A budai jóhiszemű közönség vállaira emelte és Szebeny Antal meg PJatíhy György jobb ügyhöz méltó buzgalommal forszírozták tenyeres-talpas kedvencüket, aki végre is nekikeseredve, több felolvasást tartott, amelyeknek sorai közül vidáman és sűrűn pislogott a gázgyár felé. Meg kell állapítani, hogy sok harmadrendű tulajdonsága mellett van Ripkának egy olyan is, amelyben kevés ember állaná ki vele a versenyt. Olyan akaratereje, olyan vaskeze van, hogy ha azzal megfog valamit, azt többé el nem ereszti. Így történt a gázgyárnál is és senki sem oka a mai katasztrófának sem, csak azok, akik jóhiszeműen, de nem éppen bölcsen gázgyári igazgatót 'csináltak a gödöllői segéd- szolgabiróból, Ma tökéletesen bebizonyosodott, hogy ezúttal tévedett Ripka igazgató úr, mert a budapesti közönséggel nem lehet büntetlenül szolga- birósan eljárni. Budapest népével n<gm bánhat úgy, mint azt a szervezkedni takaró gázgyári tisztviselőkkel próbálta. A törvényhatóság módját fogja találni, hogy a gázgyári autót megszabadítsa édes terhétől. ..I A halál soha sem volt ro&sz üzlet, a háború meg egyenesen jóvá tette. A temetkezési vállalatokat felveti a pénz, • agyonzsiro- sodtak, a sok-sok exhumálás, a hősök iránt való kegyelet, mind az Ő zsebüket tömte. Sajnálkozni rajtuk tehát aligha lehet, amikor manővert indítanak a főváros ellen és a hálottszállitást a főváros nyakába akarják varrni abban a pillanatban, amikor nekik is pár garassal többe kerül. Szerencsére kemény legényre talállak a közegészségügyi ügyosztály ideiglenes vezetőjében, aki már első pillanatban megtalálta az Achüles- sarkukat. Úgy van, rekvirálni kell az entrepriset, annál is inkább, mert a temetkezés községesitése dolgában Budapestet már a legkisebb német városka is lefőzte. A halálból már sehol sem engednek üzletet csinálni, csak Budapesten lehet még belőle milliókat szerezni. Az első halott temetésén pedig, akit majd villamos teherkocsin fuvaroznak ki a temetőbe, hajadonfővel, bűnbánóan vegyenek részt azok a bizottsági tagok, akik pár esztendő előtt rövidlátó módon leszavazták az entreprise megváltását. * A hó buja, termőföldünk áldott, finom, csipkés szemfödője, meleg takarója nagy veszedelem a nagy városnak. Béke jdején százezrekbe került az eltakarítás és melegen ülő öreg urak vidáman mesélték el unokáiknak, hogy szorult ifjúságukban az éjszaka sötét álarca alatt, a jobb kenyérke érdekében ők is megfogták a hóhányólapát nyelét. Ma öreg, bekötött fülü népfölkelők vakargatják az úttestet, zsúfolt villamosokról pedig fürtökben - lógnak az emberek és borzadva gondolnak az eljövendő olvadásra, az influenzára. * Megszületett a legújabb affér a főváros és a közélelmezési hivatal között. A közélelmezési hivatal körzeteket akar, a főváros meg tiltakozik ellene. Igazságot tenni a dologban egy kicsit nehéz. A közélelmezési hivatalnak ugyanis mindent felülmúló módon igaza van abban, hogy a budapesti kereskedőktől a főváros élelmiszerüzemének mindent elvonnia nem szabad, meg abban is, hogy több helyen több embert tudnak kiszolgálni. A fővárosnak is van egy kis igazsága, amikor azt mondja, hogy áru nélkül a körzetekre való osztás sem használ semmit. Ha azonban megtanul az ember szorozni és osztani, akkor mégis kiderül, hogy több hely éri'kevesebben ácsorognak egyszerre és ha hiába ácsorognak is, legalább rövidebb idő alatt megtudják, hogy hiába szenvedtek. Feleki Béla dr. nyilatkozik a gázgyár üzemének beszüntetéséről, a villamos tarifa emeléséről és a főváros kolcsonéről. A gázgyári igazgatóság — úgy látszik — nem veszi túlságosan tragikusan a gázbotrányt, Ripka Ferencet pedig diszigazgatónak tekinti. Ripka Csák representáljon tovább automobilján és a választási elnöki székben, felelősséggel másért nem tartozik, csak az üzleti eredményekért, amelyek — monopóliumról lévén szó — szinte maguktól adódnak. Hétfőn délben, amikor még az óbudai retorták- ban javában folyt a tisztogató munka, felkerestük Feleki Béla dr. fővárosi bizottsági tagot, akinek irányadó egyénisége úgy a gázbotrány ügyében, mint a főváros egyéb aktuális kérdéseiben nagy sulival esik a latba. Mindenekelőtt a gázgyár üzembeszüntetésére vonatkozólag kérdeztük meg Feleki dr.-l, aki ^ következőket volt szives mondani a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt : — Éppen most készülők a gázgyári igazgató- sági ülésre, ahol ugyanazt az álláspontot fogom elfoglalni, amit most önnek elmondok. Szerintem kár ebben a kérdésben bűnbakot keresni, hanem a legnagyobb tárgyilagossággal és a legnagyobb szigorúsággal kell az ügyet megvizsgálni, ami meg is fog történni. — Igazi, végső oka a gázgyári üzemzavarnak természetesen abban rejlik, hogy egy esztendő óta soha sem volt elegendő szenünk. Tavaly decemberben épen olyan helyzetben voltunk, mint ma. Akkor erélyesen léptünk fel a kormánynál, a kormány lépéseket is tett a hadügyminiszternél, de akkor az volt a válasz, hogy sajnálatára a hadügyminiszter sem segíthet. Akkor persze még fogalmuk sem volt a kormányférfiaknak arról, hogy mit jelent egy ilyen hatalmas világvárosnak, mint Budapest, gáz nélkül való maradása. Azt hiszem, ha más jó oldala nincs is a mai kellemetlenségnek, az az egy hasznunk meg lesz belőle, hogy többé nem hagynak bennünket jó, használható szén nélkül. — Múlt év decemberében végre a mi kérésünkre Tisza gróf miniszterelnök magához a királyhoz fordult segedelemért. Nem is volt más tennivaló, hiszen ha az uralkodó nem segített volna, akkor a koronázásra is sötétben maradtunk volna. A szénmizériák azonban azóta sem szűntek egy pillanatra sem. A nyár folyamán nemhogy, ami pedig természetes követelmény szokott lenni, tartalékot tudtunk volna gyűjteni, de egyenesen a készleteinket is felhasználtuk. Így jutottunk be a télbe tartalékok nélkül és igy álltunk a helyzet elé, hogy csaknem be kellett szüntetni már a gázgyár üzemét. Megint a kormányhoz fordultunk és felmerült az a terv, hogy a Zsolnára érkező szenet rekvirálni kell a főváros számára. Ettől azonban el kellett állani a miatt az aggodalom miatt, hogy akkor meg fogják szüntetni a Zsolnán át való szénszszállitást. Végre a szén- bizottság vállalkozott rá, hogy szerez szenet Ausztriában és Németországban a gázgyár számára. — A szénbizottság által szerzett szén volt a bajthozó oheimhüítei szén. amely nagyszerű gázt és kokszot ad és amelyet nagyon jól lehet alkalmazni a régi íipusu ferencvárosi kemencékben, de amely — amint most kiderült — használhatatlan az óbudai úgynevezett vertikális kemencékben. Az oheimhüítei szenet
