Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-21 / 47. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. november 21-én 47. szám ÍpiiiD»MPiHaiiiaiirciTi»n»iiniiiaiiiaiiiaMiniiia»»»PiiiDiHa»!imiiiiii^iiiniiiaiiiaiiiai»aHiaHga»iiaiiiBiiipnic Várospolitikai és közgLl^Íg*sági hetilap ELŐFIZETÉSI AnJZKi Egész, évre ........... 2<í K. Fel évre ................. Í2 K. Eg yes számok hajthatók a kiadóhivatalban. Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szc. ddn. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: VJ. kér. Sziv-utca ...... IS. szóm A nagy özönvíz mintha csillapodni kezdene, mintha a véráradat letakarodóban lenne a romokról és mintha az uj Noé bárkájában szárnycsattogás hallatszanék. A béke galambjai bontogatják szárnyukat, hogy egy tiszta, világos, napfényes hajnalon fehéren szárnyalva járják be a széles világot. És ebben a, hangulatban, ezekben a várandós napokban hangzik ell a magyar kormány felhívása: jegyezzetek a hetedik hadikölcsönre. Ha igaz az a mondás, amelyet Napóleontól Moltkeig minden nagy hadvezérre rátukmálnak, hogy ai háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz, akkor százszorosán igaz az, hogy a békében még inkább erre van szükség. Pénz kelll a romboláshoz, de még inkább az építéshez. A nagy világégésnek pedig az a természete, hogy amely pillanatban megáll a rombolás, abban ai pillanatban meg kell kezdeni az ujjáteremtés nagy és dicső munkáját. A pénzt, amit ma . a hadikölcsönre jegyzőnk a háború hadvezéreinek küldjük, de azzal az óhajtással, vajha mielőbb átutalnák azt a béke hadvezéreinek számlájára. Ennek az erős hitnek kell táplálnia, nagyra nevelnie az uj hadikölcsönt, amelyből ki kell venni a részüket Budapest nagyjainak és ki- csinyjcinek, gazdagjainak és szegényeinek egyaránt. Akiknek pénzt hozott a háború, adják oda azt a békének, mert a béke sokkal gazdagabb podgyásszal érkezik. A boldog idők küszöbén el kell felejteni azt a rendszertelen és véletlen, szeszélyes konjunktúrát, amely érdemek nélkül a gazdagság mennyországába emelt egyeseket és a szegénység poklába lökött olyanokat, akik céltudatosan és okosan szoktak számitani. Eljutottunk a határkőhöz, ahol bevégződik az idő, mely megokolatlanul volt kegyes vagy kegyetlen. A boldog völgy, a béke völgye, amely vágyó szemeink elé tárul, arra int bennünket, hogy ezentúl ia véletlennek, mint gazdasági erőnek, figyelmen kivid hagyásával számoljunk. Akik jövőjüket nem kalandor szemekkel nézik, mindenüket oda kell adniok az uj hadikölcsönnek, amely most már a gazdasági élet egyenes útjait egyengeti. Budapest sokat szenvedett a háború alatt, oka van rá, hogy minden erejével a jobb jövő felé siessen. A városházán pedig fel kell állítani a,z őrtornyokat, amelyekből látni lehet kik és mit vissznek a hadikölcsön kasszájába!. Meg kell csinálni a fekete könyvet, amelybe belekerüljenek azok a vállalkozók, akik a fővárosnál keresték meg hatalmas vagyonukat és akik mindnyájain áhitva várják a békés idők dús termését. Ha az ellenség fekete listát tud vezetni a semleges kereskedelemről, amely nekünk árut szállít, miért ne csinálhatnánk meg mi is ugyanezt a magunk belső ellenségeivel. Elvként kell kimondani, hogy aki iái hadikölcsönre nem jegyez, annak nincs joga kivenni a részét abból1 a haszonból sem, amit ez a hadikölcsön fog az egész országnak és magának Budapestnek is teremni. s£//jämfO& • « • A jó budaiak az első kerületben megcsinálták az első titkos szavazást és a legelső is meglepetést hozott. Nem Ripkát jelölték, aki már Hegedűs János nyitott sir járnál bemutatkozott jövendőbeli képviselőtársainak, hanem Szi- gethy Jánost. Mi nagy melegséggel üdvözöljük ezt a lépést, amelyben a titkos szavazás puritánságából kaptunk iskolapéldát. A budaiaknak igy titkos szavazással nem imponált többé Ripka automobilja, de imponált az, hogy Szigethy János egész életén, a -maga pályáján át érezte meg a kisember nyomorúságát és hogy okos, értelmes, becsületes szándékkal hangot is tud annak adni. És talán ránk pestiekre is gondoltak a-budaiak. Iieltai Ferenc lehetett a képviselőség mellett gázgyári igazgató is, ma azonban más időket élünk, ma a háborús szükség közepette a gázgyári igazgatónak éjjel-nappal kellene dolgoznia, nincs ideje a politizálásra. Ám szívesen belementünk volna a cserébe is, hogy Ripka csak politizáljon, de ne igazgassa a gázgyárat névleg se. A Jónás vastag bőrén aligha fogna a fullánk, de őszintén szólva csak jót tudunk mondani a joviális öreg vastagböriiröl haló porában is. A porcióját, igaz, alaposan megkövetelte, de hatalmas vonzó-erő volt az állatkertben. Ahogy mondani szokták, elsőrendű attrakciónak bizonyult. Ha vidéki ember Pestre jött, nem az állatkertet akarta látni, hanem a Jónást és ha már ott volt, a Jónás kedvéért megnézte az állatkertet is. A sajtóval is állandóan jó viszonyt tartott fönn, sőt, mint közéletünk számos kiválósága, ö is a sajtó vádlóin jutott arra a magas népszerűségre, amelyre budapesti polgársága idején emelkedett. Egy időben egyedül ö és a homorú tükrök tartották fönn az egész állatkertet, de most is nem mulaszthatjuk el, hogy őszinte részvétünket ki ne fejezzük azok előtt, akiknek az állatkertben anyagi sikereket is kell produkálniok. A 40 koronás rizs históriája szépen bonyolódik. Azt mnodiák, azért kell ezt a portékát ilyen drágán megfizetni, mert itthon termett Magyarországon. Szóval nem kellett utána se vámot fizetni, se a hosszú vasúti költségeket: tehát egészen logikus, hogy százszoros árban kell eladni. Horváth Nándornak, szegénynek, „csak*' tizenötszázalékos polgári haszon jut. Valakinek azonban mégis árdrági- tania kellett, vagy ha nem, akkor úgy jártunk a magyar termelésű rizszsel, mint az egyszeri szentesi paraszt, aki négykrajcá- rosokat hamisított és minden egyes pénzdarab egy pengő forintjába került. Ezt a próbatermelést nem lett volna szabad forgalomba hozni, ették volna meg a kórházi ápoltak, de szeretnénk látni azt az árdrágítót, aki nem kap vérszemet, ha látja, hogy a Közélelmezési Hivatal védelme alatt egy boltos negyven koronát kér kilónként a rizsért. A uillomos vonalak nagy reformja Alsó vezeték helyett mindenütt felső vezeték lesz. — A hadsereg- rekvirálja a kábeleket. — Valtinyi műszaki tanácsos nyilatkozata. A hadseregnek fém kell: ezt a jelmondatot halljuk már hónapok óta. A fürdőkályhákat, a harangokat sth. már elrekvirálták, most a kilincseken, háziszereken van a sor. Emellett azonban látunk már háztetőkön is katonákat dolgozni és leszedni a fémtetőket. Sőt akad Budapesten már „íémtetőket kicserélő katonai osztag“ is. Szó sincs róla, a háború után sok mindent kell majd pótolni, ma azonban mindennél fontosabb az, hogy a hadseregnek muníciója legyen. És nincs az a pesszimista lélek, amely biztos ne lenne benne, hogy muníciónk lesz mindvégig, egészen a háború győzelmes befejezéséig. Ki gondolta volna azt, hogy a villamos vonalak alsó vezetékeiből is nagymennyiségű fémet lehet előteremteni. Pedig e tekintetben is tárgyalások folynak a főváros és a hadvezetőség között. A főváros egyelőre, amig lehet, ragaszkodik az alsó vezetékek fém- anyagainak megtartásához, de persze', ha ai szükség úgy hozná magával, erről is le fognak mondani. Ebben az esetben azonban igen nagy átalakítási munkákkal kell számolni, mert ez azt jelentené, hogy'- a villamos vasutakon az alsó vezeték he- -1 vő re ni in d e nil 11 a felső vezeték lép, amelyet eddig — tudvalevőleg — csak a külső területeken alkalmaztak. Kétségtelen, hogy az üzem szempontjából alkalmasabb a felső vezeték, amely kevesebb bajnak van kitéve, mint az alsó, die viszont az alsó vezeték elrejtett volta a város képét teszi mentessé a felső vezeték által való hedróto- zottságtói. El lehetünk tehát mégis rá készülve, hogy egy szép napon megkezdik az alsó vezeték eltávolítását és végig bedrótozzák a várost felső vezetékkel. A közönségnek ez természetesen mindegy, a közönség ma nem kívánna egyebet, mint hogy elférjen a villamoson. Ezt pedig ;az alsó vezeték kicserélése éppenséggel nem fogja befolyásolni. A villamosvezetékek kicserélésére vonatkozólag Valtinyi József műszaki főtanácsoshoz fordultunk, aki a Fővárosi Hírlap tudósítójának a következő felvilágosítást volt szives adni:- A villamos vasutak fémalkatrészeinek kicserélése már régóta folyamatban van. Amiire elkerülhetetlenül nincs szükség, már mind oda is adták a villamos-társaságok. A íémalkatrészek leszerelése még ma is folyamatban van, valamint folyik azoknak más anyaggal való pótlása is.- Ami a villamosvonalak alsó vezetékének felső vezetékre való kicserélését illeti, e tekintetben még csak a tárgyalásoknál tartunk. A hadseregnek az alsó vezetékekben levő kábelekre és egyéb alkatrészekre volna szüksége, amivel szemben a fővárosnak az az álláspontja, hogy ameddig liebet, megtartják az alsó vezetéket, amely természetesen kényelmesebb és szebb forma, bár közlekedési szempontokból a felső vezeték sem eshetik kifogás alá.- A hadvezetőség kívánságával szemben ez volt az álláspontja a közlekedési ügyosztálynak, ezen a véleményen vannak a villamos vasúti társaságok is. Ezt az álláspontunkat ismeri és ahhoz hozzájárult a tanács is és azon az értekezleten, amelyet a kereskedelmi minisztériumban tartottak, ezt adták elő a főváros képviselői. Egyébként — fontos ügyről lévén szó — a tanács beszámolt eljárásáról a törvényhatósági bizottságnak is, amely azt helyeslőleg vette tudomásul. — Most még mindig a tárgyalásoknál tart az ügy és az leiredményt nem lehet előre tudni.
