Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-14 / 46. szám
Budapest, 1917. november i4. 5 . Jen nnas/liif’MP vasút nyugalmazott igazgatójának, valamint törvényes utódainak a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet b á c s k u 1 a i elő- névvel díjmentesen adományozta. Az üzemi központ életbeléptetése. Az üzemek ellenőrzésének kérdése immár arra a pontra jutott, ahol a megvalósulással komolyan kell számolni. Az első tervezet — mint 'ismeretes — az üzemeket ki akarta kapcsolni a számvevőség hatásköréből. Ezt a tervet azonban a tanács hosz szabb vita után nem tette magáévá és Pichler Ottó dr. fogalmazót a tlerv átdolgozására utasította. Mikor Pichler fogalmazó elkészült ezzel az átdolgozással, az egész tervet külső szakértőknek adták ki tanulmányozás és észrevételeik megtétele céljából. A külső szakértők is befejezték munkájukat és írásba foglalt véleményük Bcirczy István dr. polgármester asztalán fekszik. Miután a polgármester a kérdést megvizsgálta, az ügy rövidesen ismét a tanács elé kerül, úgy, hogy még újév előtt a közgyűlésnek is alkalma lesz vele foglalkozni. Az uj rend minden valószínűség szerint már 1918. január esejével életbe is lép. A vízmérőórák. Különösen háztulajdonosi körökben beszéltek róla, hogy a főváros a háború után fel akarjai állítani a lakásonkint való vízmérőórákat. Mi is irtunk erről a kérdésről, illetékes helyen azonban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a lakókat ez az uj megterheltetés nem fenyegetheti, mert ezideig csak mintegy kilencezer budapesti ház van ellátva vízmérőórával, s a' háború után elegendő gond lesz a másik kilencezer házat is ellátni. A lakásonkint vizóra- í elállítás azonban azért is kizárt dolog, mert a vízóra bére szinte többre rúgna, mint a vizhasz- nálaiti dij, végre pedig a legfontosabb az, hogy haszna sem lehetne, mert a lakót nem lehet arra kényszeríteni, hogy vizdijat fizessen1. A viz mindenkinek elemi szükséglete, attól elütni akkor sem lehet, ha nem fizet. A villanyt és a gázt el lehet zárni, de a vizet nem. Egyszóval csak a háziurak, de nem a lakók kapnak vizmérő- órákait. A magyar közigazgatás. Isten mentsen, mintha a főváros közigazgatását akarnék bántani, de mégis el kell mondanunk ezt a kis bonmót, amely nemrég a vonaton történt. Albániába most nagy számmal viszik a magyar segédjegyzőket, hogy ott a közigazgatást ellássák. Egy ilyen csoport segédjegyzőhöz •odaszól a vonaton egy nagybajuszt! őrmester: — Hova utaznak az uraik?-— Albániába, — mondja- az egyik. — Aztán mit csinálnak ott? — Mi vezetjük be — mondja büszkén a másik — a magyar közigazgatást az albánok közé. Az őrmester kiveszi a papát, nagyot köp: — Úgy köll nekik... A Háztulajdonosok Szövetsége és „Háztulajdonosok Lapja“ hivatalos helyisége IV., Váciutca 18. sz. alatt van, ahol a most megjelent zavaros lakbérrendeletre díjtalan felvilágosítást nyer mindenki1, akit ez érdekel. Katzer szőrmeárui, legújabb szab. rendszere szerint készítve, világhírűén elsőranguak és elismert jutányosak. E rendszer előnyei főleg az erősen fokozott tartósság és utólérheteilen precizitásban nyilvánulnak. A legújabb modellek divatszalonjainkban (Ó-utca 44. és Szervita-tér 1.) megtekinthetők. A Modern-Színpad estéi. A leglelkesebb érdeklődés mellett változatlanul tartják meg a Modern-Szin- pad estéi táblás házaikat, amikre napokkal előbb, elővételben fogy el minden jegy. Bogdán Stimoff. E cim alatt a Mozgókép- Otthon hétfőn, egy a maga nemében páratlan érde- ■kességü és nagyszabású filmet mutatott be. Ez az egyetlen játékfilm ugyanis, amelyben eddig uralkodó — a bolgár király — is szerepet vállalt, valósággal a szcenárium szerint kiosztott szerepet. A film ettől a páratlan érdekes körülménytől eltekintve is egyike volna a szezon legnagyobb filmattrakclóinak. A többi főszereplői a wieni Burg-szinház tagjai, köztük a hiAUKCIÓ. LENKEI HENRIK professzor gyűjteményeiből porczellán-képek, hímzések, vasak, aquarellek stb. stb. ÖNKÉNTES ÁRVERÉSE a „Mirt“ Művészi interieurök r.-t. termeiben Fasor 18 a vasárnap, november hó 18-án, hétfőn, november hó 19-én, kedden, november hó 20-án d. e. 11—1-ig, d. u. 4—7-ig. Megtekintés november hó 15—l7-ig egész nap. rés szépség, Medelsky asszony is, cselekménye pedig \\lenben, Berlinben, Newyorkban és Szófiában játszik. Elveszett paradicsom. Hétfőn mutatta be az Uráli i a Faludy Lajosnak ilyen cirnii regényéből készült uj filmjét. A női főszerepet Chris ti a ms Mady játssza. Az elveszett paradicsomon kívül színre kerül még a Ranach isteni bálványa cirnii amerikai film, amelynek cselekménye Indiában játszik, továbbá egy dán film, amelynek Ä réti rózsa a cime. A TŐKE • • • A tőzsde offenzív;! — Kudarca és tanul: ágai Halotti tor a börzereform felett A liegraffináltabb színpadi rendező és a legravaszabb diplomata nem dolgozik annyi hátsó ajtóval, mint a mi nagy bankjaink dolgoztak a halvaszületett tőzsdereform kitel velősétől a közönség ellen végrehajtott offonziváig. Még a júliusi kánikulában tiötrtént, hogy elkiáltotta magát néhány újság a nagylendületü hajózási- és ma- lompapir-haussiel idejében: a tőzsdén őrült játék tombol, az árfolyamok túlhajtottak, egyes papírok osztalék-hozadéka nem üti meg az iegy százalékot, itt a veszély, az összeomlás, a krach, segítség, segítség! Ezt a lármás fölkiáltást heteken át tartó akció követte és az említett papírok tényleg visszaestek, sikerült a közönséget megfélemlíteni és öntudatlanul bár, — friss vizet hajtani a kontremin száraz — malmára. A hang már akkor Jákobé volt, a kéz Ezsaué! A sajtó egy része akkoriban jóhiszeműen fölült arra a lóra, amit a kontremin alácsempészett és lelkes újságírók, akik mindig szivesten védik a közönség érdekeit, egy rosszhiszemű spekulációs csoport utcájába kerültek. A jövő hamar megmutatta, hogy a jajkiáltásnak se oka, se alapja nem volt, a mértéktelen lendületükért ostorozott értékpapírok árfolyama, lassankint ismét magához tért és két hónappal később a kurzusok sokkal magasabban álltak, mint a. júliusi ostrom idejében. Pedig hát azóta az osztalék nem lett nagyobb, semmi sietni változott, ellenkezően, közben a többi papírok is óriási mértékben emelkedtek, mégis elhallgatott a nyilvánosság offenzivája. A sajtó embereinek kinyílt a szemük, nem láttak többé veszedelmet az árfolyamok természetes javulásában és fölismerték annak a roppant erőnek jelentőségét, amit a budapesti tőzsde hallatlanul megnőtt forgalma, kiemelkedő szerepe az ország közgazdaságára jelent. ❖ A kontremin igy hangszer nélkül maradván, előszedte a saját fuvoláját és csábító dallamokat csempészett a kereskedelmi miniszter fülébe. Nóta hehe a kereskedelmi kormánynak semmi köze ahhoz, hogy az; árfolyamok a tőzsdén milyen tempóban emelkednek, ellenkezően a kereskedelmi kormánynak csak örülni kell, ha a mi tőkében megerősödött közönségünk széles rétegei még oly magas áron is vásárolnak értékpapírt, mert ezzel csak az ország gazdasági helyzete iránt való bizalmukat fejezik ki és emelik a külföld előtt. Minden egyébtől eltekintve, félrletéve a tiz és száz indokot, amiéit az értékpapírok árának logikai halad vány szerint emelkedniük kell, — ,eigy hivatása magaslatán álló kereskedelmi miniszternek tapsolni kell ahhoz, hogy az értékpiacon soha meim tapasztalt lendület kapott lábra. Hiszen az: ezzel összefüggő spekuláció a béke idejére megágyazza a vállalkozási kedvet és — ami még sokkal közvetlenebb hatás — neveli a közönség széles rétegeit az állam által kibocsájtott értékek fölvételére. Mégis a tőzsdetanács kolomposai a kereskedelmi minisztert állították oda mumusnak: ő követeli a rendet — mondták — s ha a tőzsde autonóm hatáskörében nem rendszabály ózza meg önmagát, akkor jön a minisztelr a fúróval. * Elfajulások Valiiban voltak. Minden fejlődő intézménynek vannak félszeg és tulhajtásos kinövései. A mi tőzsdénknek a háború előtti gyermekkora után a világháború második esztendejében megindult a szerencsés fejlődés, lassú növés után kamasz-korba került a budapesti börze és kamasz-korban a hang el szokott változni. Ezt a kamasz-hangot hallatta a budapesti tőzsdei forgalom az ő hirtelen szilajságában, elevenségében. Aki szereti és megérti a börzét, újra csak örülnie kellett, hogy a világháború megizmosodott gazdasági élete ellóditotta a balkáni nívóról és kiragadta a bécsi börze sok évtizedes gyámsága alól. Ahogy évszázadon át oi- szágunk hibásan értékelt gazdasági erőforrásai a háború alatt példátlan teljesítőképességet mutattak, ehhez képest fölragyogott a gazdasági életünk tükre: a budapesti tőzsde is. Miniszternek és tőzsdetanácsnak ismét csak tapsolni kellett volna e fölemelő jelenség láttára. A miniszter nyilván tapsolt volna is, ha a nagybankok kontremin-baglya.i nem huhognak vésztjósló hangokat a fülébe:, a tőzsdetanács pedig nem állt hivatása magaslatán. Egyes tanácsos urak a kontremin főrendezői és csatlósai voltak, mások jóhiszeműen beugrottak az érdekeltek „közérdek“ — harsonáinak. Nem akarunk tulhosszadalmasak lenni: az offenzivának még számos, jól kiépített etáppju volt, minden nagyszerűen elő volt készítve, volt elég muníció „otthon“ (— értsd: az eladásra fölbiztatott komittensek tárcájából hazahozott értékpapírokat —), az ágyuk bei voltak lőve, a re- zervák föl vonultak az áttörési helyre, csak a földerítés volt rossz! A kontremin nem kémlelte ki a sajtó túlnyomó többségének véleményét, egyeseket megnyert ugyan céljainak, de nem kalkulálta, hogy a mi közgazdaságilag fölvilágosult, öntudatos sajtónk mindlen számottevő orgánuma az oífenzüva pillanatában őrt fog állni a közönség mellett és nagyot üt a zsebvágásra fölkészült támadók kezére. Ezen a ponton bukott meg a nagyarányúra kitervelt offenzívat A vezérkari jelentések stílusában beszélve: az áttörés sikerült, de hirtelen ellentámadás folytán a támadók nem tudták a sikert kiaknázni és visszaverettek eredeti pozíciójukba;! A közönségnek pedig kinyílt a szeme és bizonyos, hogy hasonló támaídási kísérleteket a jövőben csirájában fog elfojtani. A nagybankok — a rosszhiszemüek és jóhiszemüek egyaránt — nem urai többé a helyzetnek. A budapesti tőzsde fölött az értékpapirvásárló nagy- közönség gyakorolja a főhatalmat. A döntés az ő kezében van. Ha a sajtó szerepe a magyar gazdasági életben a múltban jelentékeny volt, a jövőben még hatványozottan nagyobb lesz. Miután icigészen uj, széles rétegek kapcsolódtak bele a hiteléletbe, az emberek százezrei megtollasodtak, a társadalom túlnyomó nagyrésze kapitalizálódott, -— természetszerűen a sajtó hatása és hatalma is megnőtt és az informáló, felvilágosító munka területe kiszélesedett. A háború előtt még a pesti banknegyedben döntöttek az ország gazdasági sorsáról és egy sziegény, nyomorult ország táncolt a bankokrácia indulójára. Ennek a világnak vége, a sajtó a tőzsdereioirm megbuktatása alkalmával bebizonyította, hogy minden bank-nagyhatalom akarata ellenére érvényt ind szerezni a közönség érdekeinek és a börzét, amely már-rnár ismét átsiklott a bankok egyedárusága alá, újra megmentette a nagyközönség számára. Vegyék tehát tudomásul az urak, hogy úgy mint most, a jövőben is gazda nélkül csinálják a számítási, ha azt hiszik, hogy saját önző akaratukat — mint régen — zeneszó mellett keresztülvihetik. A magyar sajtó mindig őrt fog állni- akár tőzsdéről, akár osztalékról, kair'tisillekről, vagy monopóliumokról lesz s,zó és megvédi a gazdaságilag megerősödött, öntudatossá lett, nyugatias vagyoni nívóra fölemelkedett magyar közönséget. # Még néhány szót a bankvezérek közgazda- sági mindentudásának bukásáról. Sűrűn érint- keizem velük, nagyokkal és kicsinyekkel és mikor hallom pesszimizmusukat az éirtékpapirvá- sárló-közönség egyre fokozódó bizalmával szemben, meg szoktam kérdezni tőlük, hogy csináltattak-e hát 1915-ben uj ruhát. A válasz majdnem egyhangú: nem csináltattak, mert a ruha ára félévvel a háború kitörése után ötven százalékkal emelkedett. Megfogadták akkor a providenciális bankigazgatók is a többi gazdaságilag járatlan, szürke nyárspolgárral együtt, hogy bizony ők a háború végéig niem csináltatnak uj ruhát, mert „nem bolondok“, hogy 150 koronát fizessenek egy nemrégen még 9ö koronás aneugért. Hát az idén csináltatnak-e? — kérdeztem tőlük. Hát az idén csináltattak, mert a garderob .lerongyolódott és az utánpótlást nem lehetett tovább halo-
