Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-14 / 46. szám
2 illetve épitési hibák révén állott elő. Az egyik a másfél év lelőtt szétszedett fürdő-személyzeti lépcső, amelynek helyreállítására most készülnek. Sokkal súlyosabb eset volt azonban az, hogy ci csarnok-tetők 1916 november hó 15.-én beáztak. Ezeket is most fogják rendbehozni, természetesen tetemes költségekkel. Mindez nehezen, körülményesen megy és mindenekfelett rengeteg pénzbe kerül. Ma a vállalkozók nem tartják be a régi, szerződéses egységárakat, ott pedig, ahol uj megrendelésekről van szó, elrémitő követelésekkel lépnek fel. Bizonyos az, hogy a vállalkozóknak is megnövekedett a kiadásuk, drága a fuvar, az anyag, a munkabér, de az is valószínű, hogy a határidőre megrendelt munkálatokat ki is használják. Akinek ma sürgős a munka, az fizesse meg alaposan: ez az elv uralkodik a vállalkozók között, így történt nemrég, hogy a Gellértfiirdő műmárvány-munkálatainál Fellegi Antal kőfaragó-mester nem kevesebb, mint 100.000 korona felárt követelt arra az esetre, ha a munkálatokat az év végéig be kell fejeznie. A tanács előbb megdöbbent ettől a felártól, aztán szívta egy kicsit a fogát, — de mit tehetett egyebet? — múlt heti tanácsülésén honorálta a kőfaragó-mester követelését. Sallay, Városy, Ujfalusy Névmagyarositó mozgalom a városházán Budapest történetében lapozva aligha találjuk azt, hegy akár az egyesítés előtt, akár az egyesítés után a főtisztviselök valamiképen kötelezőknek tartották volna magukra nézve a magyar nevet. Valaha nem is volt igazi budai vagy pesti bennszülött, akinek nem volt nyaka- tekert német neve. Ha végignézzük Buda polgármestereinek névsorát, özönével találjuk az ilyen tősgyökeres budai neveket: Bősinger, Sautterheimbi Sautermeister, Baitz, Zaunack, Dillmanrt, Getto, KUnglmayer, Oeffner, Walheim stb. Nem maradtak el a zengzetes nevekben a pesti polgármesterek sem, akik között volt: Mo- sel, Papich, Hiilff, Kregár, Kögl, Weidinger, Fellner, Seeber. Rottenbiller, Appiano, Conrád stb. Az egyesítés előtt magyar nevet viselt budai és pesti polgármestereket szinte az ujjain megszámolhatta az ember. Pesten voltak: Szepessy Ferenc, Ságody Sándor, Terczy Szilárd, Kerék- jártó Alajos, Kvászonyi József és Szentkirályi Mór, Budán pedig Salgári Salgáry Péter, Váigazuk van-e a mutatványosoknak ? A városligeti mutatványosokat megint ki akarják telepíteni. Finom és előkelő, világvárosi szórakozóhelyek tanyájának szánta a tanács a Városligetet, a szegény Wurstlisok menjenek a Népligetbe, itt a Széchenyi-fürdő úri vendégei nem tűrik a zenebonát, a vásári mulatságot. Ha végiggondolja az ember a dolgot, a kitelepítés nem jelent katasztrófát. Hiszen a nép nem a fák miatt megy a ligetbe, hanem a Wurstli miatt. A ringelspiel, a cirkusz, a gyorsfoto- grafus, a mozi pedig a Népligetben is vonzóerő marad. A távolabbi jövő tehát aligha vigasztalan, bár a költözködés, a nép átszoktatása időt és sok-sok pénzt vesz igénybe. Jogos és érthető tehát, hogy a mutatványosok makacsul ragaszkodnak ősi jogaikhoz, régi, megszokott, sok befektetéssel megszépített helyükhöz. Ott voltunk a múltkoriban a mutatványosok tizes bizottságának, mondhatnánk, vészbizottságának illésén. Ezer, az ülésen igen határozottan azt állították, hogy a tanácsnak nincs is joga a mutatványosokat kitelepíteni. Nincs joga azért, mert a városligetet Qrassalkovics herceg oly feltétellel hagyta örökül a fővárosnak, hogy az mindörökre a ti ép m u lattat á- sára szolgáljon. Ezen a derék mutatványosok, akiket feltétlenül méltánytalanság fog érni, ha kitelepítik őket, természetesen nagyon lelkesedtek. Meg kell szerezni, mondták, Qrassalkovics herceg végrendeletét. — Szegény Kardhordó Árpád fentjárt — mondták mások — Becsben az udvari levéltárban és ott le is másolta a herceg végrendeletét. Szegény Árpád meghalt és a Qrassalkovics végrendeletnek nyoma veszett. Kár, kár — mondogatták még, de nem estek Budapest, 1917. november 14. nosy Ferenc Kristóf, Szlatinyi Ferenc, Balásy Ferenc és Feley Ede. Az egyesítés óta (1873.) még mindig hemzsegnek ai ^tisztviselők között ai Kammermayer, Rath, Haberhauer nlervek, de utóbb már Gerló- czyak és Halmosok következnek. Az utóbbi időben azonban dicséretesen kezdtek a nevekre is kiterjedő magyarosodás felé. Újabban azonban megint alábbhagyott a buzgalom és igen sok az idegen nevű főtisztviselő. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk a legeslegújabb fölbuzdwlást, amely igen komoly erővel látszik föllépni a névmagyarosítás terém. A sort — dicséretére legyen mondva Sclmielhegger. Árpád főjegyző nyitotta meg, amikor is Sallayra magyarosította! a nevét. Utána következett Wittinger Gyula, akit a szerdai közgyűlésen már Városy néven választottak meg tanácsnok-főjegyzővé. Ez a két névmagyarosítás indította meg az áramlatot, amely — remélhetőleg — szépen meg fog dagadni. Erős agitációt kezdett ebben az irányban Sümegi Vilmos képviselő, fővárosi bizottsági tag, aki régi és lelkes fanatikusa a névmagyarosításnak és akinek rábeszélései igen sok magyar nevet teremtettek már az országban. A városházán annakidején első megtérítettje Vita Emil dr. tanácsnok volt, amire iigen büszjke is Sümegi. Sümegi Vilmos most újra nyakába vette a városházát és minden idegen nevű tisztviselőt kapacitál a névmagyarosításra. De nemcsak kapacitál, hanem egyéb eszközökkel is dolgozik. Föl kell jegyezni például azt a tréfáját, amelyet azonban ő szent komolysággal csinált a legutóbbi közgyűlésen. A tanácsnoki állásnál annak rendje és módja szerint leszavazott ugyanis Marher Aladár dr.-ra, de a szavazócéduláján az uj tanácsnoknak önkényesen megmagyarositotta a nevét és igy irta föl: Marosi Aladár dr. Most várja a hatást, mi lesz az eredménye a szives figyelmeztetésnek. Kétségtelen, hogy Sümegi Vilmos nem ragaszkodik a Marosi névhez, hanem elfogad más magyar nevet is, de a Marher nevet nem tűri. A jő példa (egyelőre azonban Wildner Ödön dr. tanácsnokon fogott, aki már be is adta a névmagyarosítás iránti kérvényét. Valószínűleg még csak pár nap kérdése, hogy kisujfalusi Wildner Ödön dr.-ból kisujfalusi Ujfalusy Ödön dr. legyen. A névmagyarosítás kérdése egyébként szóba került a csütörtöki úgynevezett kis-tanácsiilésen is, ahol különösen Buzáth János dr. és Vita Emil kétségbe. Végre is, ami Karhordónak sikerülhetett, az sikerülhet Báder József dr.-nak is, a mutatványosok jeles ügyészének. Menjen fel Báder dr. Bécsbe, keresse ki a Qrassalkovics végrendeletet és ha ez megvan, akkor próbáljon a tanács hozzányúlni a Wurstlihoz! így történt a vészbizottság ülésén és én most fájdalomtól megtört szívvel az üzenem a derék mutatványosoknak, légióként pedig Báder ügyvéd urnák, ne tegyen egyetlen lépést se, mert a sorsdöntő Qrassalkovics végrendelet, egyáltalán nem is létezik, egyetlen Qrassalko- v i c s n a k sem volt soha sem köze a ligethez és szegény jó Kardhordó Árpád volt az, aki az egészet a becsületes ügy érdekében kigondolta. Ha pedig a másolatot netán némelyek látták is, legyenek meggyőződve róla, hogy az nem a Qrassalkovics herceg, hanem Kardhordó Árpád végrendelete volt. A Városliget történetét ugyanis hiteles adatok alapján megírta S c h m a 11 Lajos Budapest székesfőváros nyugalmazott allevéltárosa. A hiteles okmányokból pedig meg lehet állapítani, hogy a liget soha másé, senkié nem volt, mint a városé. Valami köze mégis van azonban a Qrassalkovics-családnak a ligethez, amelyet valaha Uj-Bécsnek hivták. Van a ligetben egy kis márvány piramis. Az van ráírva: Fűit, Alatta pedig' az 1809-ben elhunyt Horváth Jakab nyugszik, akinek az volt a kívánsága, hogy a város 700 pengöforintos hagyaték ellenében a ligetben temettesse el. Ez a kívánsága teljesedett is Horváth Jakabnak, aki foglalkozására nézve Qrassalkovics herceg jogi tanácsosa volt. Ezenkívül a Qrassal- kovicsoknak más vonatkozását a ligethez képtelenség felfedezni. Még amikor József nádor 1818-ban adakozásra szólította fel Pest város polgárait és a magyar főurakat a Városliget rendezése érdekében, az adakozók ugyan kevesen voltak, de a Grassalkodir. tanácsnokok sürgették igen erősen ezt a kérdést, annak a meggyőződésüknek adva kifejezést, hogy ha már az .egész vonalon nem lehet is érvényt szerezni ennek az elvnek, legalább a tanács névsorából ki kell küszöbölni az idegen hangzású neveket. Ebből az alkalomból nem érdektelen egy kis seregszemlét tartani az idegen nevek fölött. A tanácsnokok között négy név szorul még ma- gyairositásra, Piperkovics, Fock, Harrer és Marher tanácsnokok neve. A többi főbb tisztviselők között idegen hangzású neve van két elől járónak, két ájvaszéki ülnöknek, öt tiszti ügyésznek, öt műszaki főtanácsosnak, tizenöt műszaki tanácsosnak, huszonegy főmérnöknek, huszonöt számtanácsosnak, hét tiszti orvosnak, tiz kerületi orvosnak, hat főügyésznek és hét városbi- rónak. A kórházi főorvosok és orvosok között 4h idegen nevet találunk. Rosszul hangzik a nleíve Tbirring statisztikai hivatali igazgatónak, Pikier aligazgatónak, Siam, mer fertőtlenítő intézeti aligazgatónak, Braun főkönyvtárosnak, Ziegler vásárcsarnoki, Preusz- ner közvágóhidi és Breuer állategészségügyi igazgatóknak, Janicsek tüzoltó-főpairancsnoknak és majdnem az összes tűzoltó-tiszteknek, Guck- ler erdőmesternek, Rüde kertészeti és Gátiéin fuvartelepi igazgatóknak is. Névmagyarosításra várnak Stark Lipót, az elektromos müvek vezérigazgatója, Deutsch Lajos, az elektromos müvek műszaki igazgatója, Ripka Ferenc, a fővárosi gázmüvek igazgatója, Schödl Lipót, a gázmüvek helyettes-vezérigazgatója, Bernauer Izidor, a gázmüvek művezető- igazgatója, Jauernik Nándor házinyomdai igazgató, Reich Samu élelmiszerárusitó üzemigazgató, Schwarz Ármin zöldségiizemigazgató, Kellner Nándor kenyérgyári igazgató, Lendl Adolf dr. állatkerti igazgató nevei. A főjegyzők között a kirívóbb idegen nevüek ezek: Wigh János, Badál Ede!, Lung Géza dr. és Sztcinkovics Szilárd, de nem ártana, ha 13 idegen nevű tanácsjegyzöt is megszállna a névmagyarosítás iránt való vágy. Különösen Wildner tanácsnok példája áll ezek ieíőtt az urak előtt, azé a Wildneré, aki nemcsak régi, ismert családnevét hagyja el, de egyben azt a nevet is, amelylyel eddig ö maga is élénk társadalmi és tudományos szleirepet töltött be. Egyébként nem voltunk restek és kiszámítottuk, hogy a főváros közigazgatási hivatal:, intézeti és üzemi személyzetében, amely 280v tagból áll, 1029 olyan nevet találunk, amelyek egyenesen kiálltának a névmagyarosítás után. vies herceg neve egyáltalán nem fordul elő. A legkisebb adomány két forint volt „egyszersmindenkorra“, de még azt sem a Qrassalkovics herceg adta. A Városliget hajdan a nyulakszigeti apácáké volt, de Pest városa valami túlságos törvényes érzéssel nem bírván, folyton háborgatta birtokukban az apácákat, le-lecsipett egy darabot tulajdonukból, mig végre Mátyás király halála után, amikor „oda volt az igazság“, az egész Uj-Bécsre rátette a kezét a város. Buda eleste után az apácák különben is Nagyváradra költöztek, I. Lipót pedig megerősítette Pest városát Uj-Bécs birtokában, amely Szent László újabb nevet kapta. A polgárság, amely marháit verte ki ide, Ochsenried-nek, Ükör-dülönek hívta, a város tanácsa pedig szorgalmasan pusztította ki a fákat. II. József vetett véget a pusztításnak és megszületett a Városliget, vagy U j-V á- r o s e r d ő. 1794-ig a terület nagyobb része be volt már ültetve, amikor Boráros János városbiró azzal az indítvánnyal lépett a tanács elé, hogy az erdőt a közönség használatára, mulató és üdülő hellyé alakítsa át. Ez az egyetlen határozat, amely a nép mulatóhelyévé jelöli ki a ligetet. Boráros igyekezete azonban felesleges volt, mert időközben 1799-ben bérbe adták a ligetet a hercegprímásnak, Batthyány József grófnak. A szerződés 24 esztendőre szólott, a prímás bért nem fizetett, de köteles lett volna tervszerűen befásitani a ligetet, ott vendéglőket és majorságokat építeni. A prímás azonban még az év októberében meghalt, a bérlet fivérére Batthyány Tivadar grófra szállt, aki szerződéses kötelezettségének eleget tenni nem akarván, a ligetet öt esztendős pereskedés után királyi döntéssel erőszakkal vették vissza tőle. 1808-ban állították fel a királyi szépítő bizottságot, amelynek élén József nádor állott, ö volt az, aki a ligetért a legtöbbet tette. Terveket dolgoztatott ki. amelyek között legjobban N e b b i e n Henrik gazda-
