Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-31 / 44. szám

Budapest, 1917. október 31.

maradt és a Vöröskereszt kezelésébe ment át, és ma kétszáz ágyas kisegitő-kórház van benne. A raktárak különben épenséggel nem alkalmasak a kórház céljaira, hiszen füstös, lármás helyiség, ahol a betegek gyógyítása nem valami ideá is körülmények között történik. Különben is kétszáz betegét nem lenne nehéz egyebütt, bárhol elhciyezni. A Vöröskereszt azonban görcsösen ragaszkodik a kisegitó-kórházhoz és Bérezel tanácsnok minden igyekezete meghiúsul ezen. az ellenálláson.

Nincs olyan katonai fórum, amelyet az átengedés érdekében meg ne mozgatott volna a főváros és nincs olyan az ügyben érdekelt hatóság, amely be ne avatkozott volna a főváros érdekében. Minden hiába. Most azután a raktárak átengedésének ügye a hadügyminiszter előtt van. Bérezel tanácsnok már maga is járt Bécs- ben, két napos személyes offenzivája azonban nem hozott megoldást. Bárczy polgármester táviratilag kérte a hadügyminiszter jóindulatát, külön bizonyították a szükségességet Sándor László főkapitány és Hadik János gróf közélelmezési miniszter, a Vöröskereszt azonban még mindig tartja az ostromlott várat.

Megmozgattak tehát minden követ, felhoztak minden érvet, igy többek között azt is, hogy a zöldségellátás megkönnyítésének nemcsak a polgárság, de nagyrészt a katonaság is hasznát vehetné, mert a főváros nekik is nagy tömegben szokott zöldséget juttatni. Most a főváros a várakozás álláspontjára helyezkedett, a reménység azonban megvan, hogy ennyi és ilyen előkelő Protektor mellett mégis csak módját fogják ejteni a raktárak átengedésének és igy el lehet érni, hogy a rengeteg sok szegény asz- szony, ha csak egy félórával is, de kevesebbet ácsorogjon.

A vízpazarlás Eldorádója

Vízmérőóra lesz minden lakásban

A múlt nyári vízhiány, amely — fájdalom — a felső emeleteken még mindig tart, igen komoly tanulságokat szüreteit le iaiz illetékes tényezőkkel. A Fővárosi Hírlap már annak idején jelezte, hogy a tanács olyan rendszabályokra készül, amelyek radikálisan véget fognak vetni a vizpo- csékolásnak, amely Budapesten nagyobb, mint a világ bármely nagy városában. Ha Budapest olyan tiszta kuné, mint amennyi vizet elfogyaszt, akkor csodájára járnának tündöklésének. A vízpazarlás megakadályozására szolgáló rendszabályokat erősien titokban tartják, de kétségték, de a sebekből még mindig szivárgott a vér. Érzékeny, finom, sokat szenvedő, de szótlanul tűrő embernek ismertem meg akkor Folkusházyt és nagyon meg kellett gondolnom azóta, ha egy kritizáló mondatot le akartam írni róla. Nem olyan ember, akit ok nélkül szabadna bántani.

Közélelmezési politikájának egyetlen alaptétele a pesszimizmus volt. Ez torzította el éveken át előttünk az arcképét és mégis a pesszimizmus igazolta egész munkáját. Amikor a háború kitört, mi mindnyájan gyorsan lángoló lelkűnkkel azt hittük, három hónap múlva legázoljuk a világot. Folkusházy bezárkózott és azt mondta: tegyük föl, hogy a háború tiz esztendeig fog tartani. És tiz esztendős háborúra készült föl. Semmi nem jellemzi- jobban a Fol- kusházy-féle közélelmezést, mint a zsiriigy. Az egész város, a sajtó, mindenki üvöltötte egy időben, hogy a főváros eldugja a zsírt. És igaz is volt. Folkusházy halmozott. A zsir ára hallatlan magasságba emelkedett, de volt elegendő. Amikor aztán elfogyott, akkor Folkusházy nyitotta ki a spajzajtót és esztendöszámra adott mindenkinek elegendő zsírt mérsékelt árban. Budapesten mindenki zsírral főzött, amikor már a falvakban sem volt sehol. Számtalanszor végigszaladt igy a szidalmazok sorfala között, hogy aztán elismerések között térjen vissza. Természetesen minden lépését nem koronázhatta siker, mert nem olyan területen járt, ahol babérokon sétál az ember. Budapest háborús közélelmezését jobban aligha lehetett volna intézni, — becsületesebben azonban semmi esetre.

A háború, a páratlanul nagy munka, még egy torzítást csinált az arcképén. Csökönyös, savanyu, száraz agglegénynek festette meg. Ez is hazugság. Kevés embernek van Budapesten annyi barátja, mint neki és különösen kevés ember van, akit úgy szeretnek a barátai, mint őt. A háború azonban Ubrik Borbálát csinált bélöle, befalazta a hivatalába. Most majd talán kiszabadul. Pogány Béla.

télén, hogy a lakúsonkint való vízmérő-órákról van szó.

Ezzel az engedménynyel különben a vízmüvek a háztulajdonosokkal szemben is tartoznak. A háztulajdonosok ugyanis mindent elkövetnek és el fognak követni, hogy ha már a házbéreket önkényesen nem emelhetik, legalább a közterhekből, amit lehet, átháríthassanak a lakókra. A vízmüvek, amelyeknek érdeke, hogy az átalányban való vízhasználat megszűnjék, e tekintetben segítségére fognak sietni a háziuraknak. Ha a vizműórát minden lakásban sikerülni fog felállítani, akkor nemcsak a vízpazarlás szűnik meg, de egyben a vízműveknek minden csepp vizet meg fognak fizetni. A lakók ilyenformán, ha saját számlájukra fogyasztják a vizet, meg fogják gondolán, hogy haszontalanul ne pocsékoljanak és hogy a vízcsapokat ne felejtsék ok nélkül is nyitva. Budapestből rendes város lesz a viz dolgában is és megszűnik a vízpazarlás Eldorádója lenni, amiben ma vezet Európában.

A vizmérő-órák fölállítása természetesen kötelező lesz minden lakásra nézve. Az órát is valószínükig magának a lakónak kell megfizetni. Természetesen módot adnak majd a részletfizetésre, sőt talán a bérbevételre is. A bérlet ára nem lesz több havi húsz fillérnél.

Mindez azonban igen távoli dolog még, mert a vízmérő-óráknak lakásonkint való kötelező felállításának igen nagy és elháríthatatlan akadályai van: a háború. Ma a vizmérő-órák ilyen tömegben való felállítása merő lehetetlenség és az időjósok azt tartják, hogy a békéből is elmúlik vagy öt esztendő, amíg a vízpazarlás radikális ellenszere alkalmazásba léphet.

... ■p-'Xiyj'’- - »•—-gp mi Imi i»i mHPIFW 1

Az ígéretek napja

— Közgyűlési mozaik —

Szerda, október 24.

Lent a Váci-utcán kíváncsian állnak meg az emberek. A szerdai automobilokat megszokták ugyan már, de a portás olyian parádéba vágta magát, hogy a koronázáson biztosan őt nézték volna királynak. Szerencsére olyan tarkán van felöltözve, hogy Folkusházy komor egyszerűségével nehéz lenne ösz- szetéveszteni.

Sokat és frissen köszön a portás, mert a városatyákat izgatja a látványosság, izgatja a tudat, hogy ök most két embert tehernek boldoggá. Az emberek valóban szívesen, örömmel és feltűnően tesznek jót, ha már nincs módjukban rosszat tenni. Egyébként mindenki bizonyosra jött: meglepetések nem lehetnek. Nincsenek sugdosó csoportok, mindenki nyíltan és hangosan beszél. Harrer tanácsnok el sem jött, Buzáth János itt van, a forma kedvéért fönn is tartotta jelöltségét, de párthiveinek kijelentette, hogy Folkusházy-val nem mérkőzik.

Az elnöki emelvényen egyedül Bódy alpolgármester unatkozik, mellette fekete lobogóként lendül megR a j h á t y főjegyző őrmesteres bajusza. Müncheni pincéreket szoktak ilyen bajusszal rajzolni, amelyre söröskancsókat lehet akasztani. Beszélni beszélhet, amit akar ő is, meg a többi is, nem érnek rá meghallgatni a nagy várakozásban. Aki már tisztelgett lent az első emeleten a szavazó-urnáknál, fiatalos étvágy- gyal legeltetik szemüket a karzaton.

Mert ez a karzat igazán ritkaság számba megyi. Déri Ferenc tisztelői nem igen jöttek el, hiszen olyan természetes, hogy Dériből második alpolgármester lesz. De F o 1 k u s h á zy-nak igazi, nagypremier ez. Csináltak is az esetből valódi belvárosi ünnepet. Kiderült, hogy a keserűnek, talán nő- gyfülölőnek vélt agglegénynek annyi a női tisztelője, hogy roskadtak alattuk a karzatok. Fölvonultak a Belváros szépei, csupa előkelő hölgy emeli majd tapsra fehérkeztyiis kezét.

Van azonban más szenzáció is. Fölvonult a karzatra. az egész közélelmezési ügyosztály, az üzemek, sőt még a bódék is. Most látjuk csak, hány gyeplőt fogott egyszerre kezében Folkusházy, a közélelmezési tanácsnok. A vidám, fiatal gépirókisasszonyoktól kezdve egészen a bódék kiszolgáló leányaiig itt van mindenki. Csudálatos skálája a szépségnek. M a r h e r tanácsnok, az utód, riadtan jártatja végig szemét a virágerdőn, azután kisurran 'a pipázóba, hogy egy. futó tekintetet vessen a tükörbe. Legény legyen a talpán, aki megállja a helyét ebben az ügyosztályban.

Az újságírói karzaton megjelenik Kovács Dénes képviselő is, mint a Magyar Világ kávéháznak, Folkusházy stammkávéházának hivatalos kiküldöttje.

3

Sümegi Vilmos az olasz áttörés hírét hozza, hogy az örömhírt, a jó hangulatot még inkább fokozza. És nem marad el a jó hir hozatalban C s u- p o r tanácsnok sem, aki, mint finánc-tanácsnok, magasan lobogtat egy ezerkoronás csekket. A csekk T o m a Szilárd nevére szól és Benedek Dezső állította ki, aki Harrer alpolgármesterségére fogadott. A szavazás eredményét nem kellett bevárni, a

csekket nyugodt lélekkel zsebre lehet vágni.

*

A választás eredményét már Bárczy polgár- mester hirdeti ki és a tenyerek mindkét uj alpolgármester nevére sűrűn verődnek össze. Ez azonban még nem az igazi. A vastapsot a megjelenésre tartogatják. A polgármester felolvassa az invitáló depu- tátusok névsorát, s azok fürgén hagyják el a termet. A pár perces szünet türelmetlenül múlik. Ilyenkor a másodpercek is hosszúak.

— Soká jönnek — súgják itt is, amott is.

Rózsavölgyi Gyula már érti az ilyesmit, ö

már végigcsinálta ezt. így magyarázza a dolgot:

— Tudjátok, ilyenkor kéreti magát az ember, mint a tót menyasszony. Nem illik a menyasszonynak cipőstül rohanni az ágyiba.

Ezen nevetnek egyet és már nyílik is az ajtó, Bárczy fölsiet az emelvényre, az ajtó szárnyát Halász igazgató tartja erős marokkal és betipeg rajta Springer Ferenc, a deputáció vezetője. Kúpos pocakját tolja: előre, mintha azt mondaná:

—- Nézzétek, ez a szimbóluma a D é r i népjólétének és a Folkusházy közélelmezésének.

❖

Komoly méltósággal, fekete díszben, vőlegényes meghatottsággal vonulnak be az újonnan megválasztott alpolgármesterek. Utánuk a vőfélyek egész sora. Az emelvényen leteszik az esküt és Bárczy polgármester elmondja a násznagyi beszédet. Pecsenyénél pezsgőbontáskor sem mondhatott volna melegebbet, miközben Dérinek a jó szivét, a szorgalmát, jó családapaságát dicsérte, Folkusházyt pedig a. férfias erények hőseként állította oda: Föl is ragyogott a szemük a karzat kisasszonykáin.ak, Folkusházy pedig olyan peckesen állott feszes íerencjózseíjében, a dicséret golyózáporában, mint egy kapitány a német gárdaezredből. Közben pedig fol-fölzendül a taps ágyudörgése, amely csak akkor ül el, amikor Déri Ferenc eísö halk szavai széliéi repüléssel végigszálltak a termen.

Ritka szép meglepetés volt ez a beszéd. Déri csöndes, szerény okosságából pillanatok alatt kibontakozott egy talpraesett, kellemes szónoki talentum. A közgyűlési teremben régen hallgattak olyan figyelemmel beszédet, mint ezt, amely természeténél fogva sablonnak ígérkezett és a közgyűlésnek, szép családi szenzációjává növekedett. Minden mondatát a meglepetés gyönyörűségével habzsolták föl a figyelő fülek és értelmek. Csak úgy áramlott Déri szavaiból a tetterő, az alkotás szelleme és a tiszta férfias önérzet. A polgármester érdemeit kevesen méltatták eddig szebb szavakkal és nem tudjuk megállítani a tollat, amikor le akarja írni Déri egy mondatát, amelyben Festeíich gróf utóda igy vázolta a két uj alpolgármesternek a polgármesterrel végzendő munkáját:

— Megértők akarunk lenni a polgármester munkájával szemben, amikor Budapestet naggyá tevő tervei lesznek, hűségesek városunk érdekében kifejtett tevékenységében való segítésben és őszinték mindé nk or a véleményünk nyilvánításában.

Meg is jegyezte egyik leglelkesebb hive:

— Annyi szépet, olyan tömör programmot hallottunk ma, hogy kiváncsiak vagyunk, mit fog mondani, ha majd első alpolgármesterré választjuk meg?

Ezután következett a gratulánsok rohama, amit aztán igazán nehéz lenne leírni. Mi is csak egy képpel tudjuk jellemezni. A két uj polgármester az áldott unikumos üveg volt fönt a pódiumon, amely felé száz és száz rajongó kéz tolakszik. Hir szerint Marher tanácsnok legelső közélelmezési tevékenysége az volt, hogy erre az alkalomra a két uj alpolgár- volt, hogy erre az alkalomra a két uj alpolgárhéz testi munkát végeztek.

*

Fontos-e még, ami ezenkívül történt? A városatyák legalább úgy találták, hogy nem. Az előadói székben úgy cseréltek helyet a tanácsnokok, mint a filmen masíroznak a hősök. Pedig szénről is volt szó, ami ma mindenkinek kedves. Ám az elosztási módot se S z a 1 a y Mihály, se F e 1 e k i Béla nem találta ilyen kedvesnek. Vita tanácsnok felvilágosításai után még R i p k a Ferenc adta elő vezérigazgatói, már megszokott siralmait és tevékenységét, röviden kalváriajárásnak nevezte.