Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-10 / 41. szám

5 Budapest, 1917. október ID. gyobbodott állatkertben, hanem a ligetben akar mu­latni. — Úgy van, úgy van, — mondják mindenfelől — a liget a népé. — Előkeritjiik a végrendeletet — vállalkozik Bä­der dr. — kikeressük a városi levéltárból. Az elnök csöndesen mondja: — Ott aligha lesz meg, Bécsben kell azt keresni az udvari levéltárban. — Szegény Kardhordó Árpádnak meg volt a vég­rendelet másolata, Kardhordó meghalt, ki tudja, hova lett a végrendelet . . . — Elmegyünk mi Bécsbe is. — mondják lelkesen — nem engedünk a nép jussából . . . Kint pedig tovább tárgyal, beszélget az elszánt tábor . . . Fáni kisasszony hordja a sört, sok német szó hangzik és az asztalok körül ügyes, müveit fekete és vörös daxlik szaladgálnak. Hát nem lenne kár a vurstliért, nem lenne kár azokért az emberekért, a ringelspielekért, színes papírokért, üvegvázákért, a jóizii kikiáltókért és magáért a mulatni vágyó népért? Elzasz-Lotharingia hovatartozása kérdésében semmiesetre sem lenne olyan biztos eredményű a népszavazás, mint a vurstli ügyében. (DSSMőNyőK, • • e Közgyűlés. Az eddigi dispoziciók szerint a fővárosi törvényhatósági bizottság október i7-ikén, szerdán tartja a nyári szünet után tilső közgyűlését. Wekerle a L. Á. B. ülésén. A Lakásépítő Ál­landó Bizottság értesülésünk szerint ezen a hé­ten tartja meg együttes ülését, amelyen már elkészült programmtc/rveziete kerül megbeszé­lésre. Ez alkalommal végleg ratifikálják a pro- grammot, amely még a héten nyilvánosságra kerül. Wekerle Sándor miniszterelnök már je- kizte a L. A. B.-nak, hogy ezen az ülésen ő maga is személyesen meg akar jelenni. Az építkezése­ket nem akarják teljesen a béke eljövetelétől függővé tenni, hanem azt mielőbb meg akarják kezdeni. A bizottság megállapította már az épít­kezések helyét, az árakat és a szükséges anyag- mennyiségeket. A legfontosabb kérdés az anyag előteremtése. E tekintetben tagadhatatlanul na­gyok a nehézségeik. A múlt napokban Ugrón Gábor belügyminiszter magához kérette újlaki Müller Józsefet, az Újlaki téglagyár vezérigaz­gatóját és a téglakartel akilnökét és aziránt ér­deklődött nála, hogy nincs-e elrejtett tégla. Müller vezérigazgató kijelentette, hogy elrejtett tégláról szó sem lehet, ellenben a budapesti téglagyáraknak nem kevesebb, mint tizenöt mi 1 - iiő kész vályog-téglájuk van, amelynek kiégeté­séhez ezer vaggon szénre volna szükség. A munkás-kérdésben — úgy értesülünk — Garbai Sándornak van teljesen kidolgozott programmja. Garbai azonban jelenleg Bernben időzik a szak- szervezeti konferencián, s csak ha onnan haza­érkezik, kezdődhetnek meg vele az érdemleges tárgyalások. Az építkezésiekhez 40,000 munkásra van szükség, ha ezt a munkástömeget elő lehet is teremteni, akkor még mindig megmarad egy igen fogas, szinte megoldhatatlannak tetsző kérdés: hol fogják (elhelyezni, hol adnak lakást a lakásépítő negyvenezer munkásnak? Sürgősen be kell szolgáltatni a fémtárgyakat. A lövőszergyártás fokozása érdekében a honvédelmi mi­niszter tudvalévőén igénybe vette a vörösrézből, sárgarézből, bronzból, vörösfémből, alpakkából, pak- fonból, valamint nikkelből és alumíniumból készült fémtárgyakat, különösen az ajtóvédőket, szőnyeg- és függönyrudakat, rézfogókat, védőlemezeket, fűtőtes­teket, bot- és esernyőtartókat, ruhafogasokat, konyha­készleteket, edényeket, stb. Ezeket a fémtárgyakat mindenkinek sürgősen be kell szolgáltatnia, annál is inkább, mert ha önkéntesen szolgáltatja be a fémeket, azok árát a hadifémbeváltóhelyek azonnal készpénz­ben fizetik meg. Viszont kényszerbeszolgáltatás ese­tén az ellenérték kisebb és folyósítása hónapokig is eltarthat. A hadsereg legfontosabb érdeke e pillanat­ban, hogy sok fémet fordíthasson a lövőszergyártásra. Saját és az ország érdekét szolgálja mindenki, ha a hirdető-rovatban fölsorolt beváltóhelyeken átadja a hadseregnek fémtárgyait. A Modern Színpad bemutatója szombaton, e hó 13-án lesz. Addig — tehát még csak néhány napig — a Kisasszony, Nyári kaland, Schubert műsor kerül színre. Dorian Grey arcképe — prolongálva. Az állandóan táblás házak arra késztetik az Uránia-szinház igaz­gatóságát, hogy Wilde világhírű regényét filmen, e héten is miisoron tartsa. Azonban csakis egy hétre prolongálja ezt a miisordarabját. Ezzel együtt kerül hétfőn bemutatásra Főnyeremény címmel, egy bájo­san derült film, a főszerepben Lőtte Neumannal. a ih­res berlini filmmiivésznővel. A Fővárosi Orfeum októberje. Sziniiltig megtelt ház előtt mutatta be a Fővárosi Orfeum uj műsorát. A válogatott és gazdag varieté-részből is kitűnik Hella Ingrid táncmüvésznő, aki Hubay, Mozart és Wagner klasszikus zenéjét gyönyörű tánccal inter­pretálja. Kosztümjei épp oly érdekesek, mint táncai. Nagyon szépek és eredetiek a ..Hősök“ citn alatt fel­vonuló művészi háborús ezüstcsoportok. Az idomított elefántok és ponnyk mutatványai, Stelli Ferry erő- művészete, a Cape-csoport bámulatos trükkjei a ke­rékpáron, Jonny és Carly jóízű bohósággal fűszere­zett produkciói mind olyan számok, amelyek a béke­idők varietéslágereire emlékeztetnek. Á színművé­szeti részben ezúttal Arnold és Bach „Az arany légy“ cimii bohózatot mutatta be az orfeum. A TŐKE • • • Márkus Jenő Történnek még csodák estétől hajnalig. így - hogy pro domo beszéljünk — Márkus Jenő neve egyik napról a másikra áthelyeződött a Fővárosi Hírlap kommunális részéből A Töke rovatba. És mi ugyanazzal a méltó megbecsü­léssel látjuk most itt, mint láttuk amott. Mánkus Jenő esetében különben bebizonyo­sodott, hogy a tehetség tehetség marad a po­kol fenekén is. Akit megszállott az 'isteni szikra, az nem bukhatik el az érvényesülés ösvényén, akár a városgazdasági osztályban ül a gyeplő mellett, akár a kórházak szakállas professzorai­val való együttműködésben rójja le napi robot­ját. Zöldségüzem, vagy Műszer tizeim, Népopera, vagy Zita-kőrház, Állatkert, vagy a Közteme­tők, a tehetség számára az érvényesülés útja mindenkép megnyílik és egy tehetséges fővárosi tanácsnokból, még ha véletlenül a katonai ügy­osztályban dolgozik is — lehet bankdirektor. Bankdixektor: nem mondjuk ki ezt a szót, a maii viszonyok között minden megilletődött- ség nélkül. A szurony és sraphell véres küzdel­mei nán a pénz hatalmast csatái következnek, amely csaták számára most sorozzák a legki­válóbb, a legjobb emberanyagot. Márkus Jenő kétségkívül a béke gárdaezredébe került bele, amelynek aranynyal és súlyos értékpapírokkal kiépített gazdasági frontokat kell majd áttörnie. Márkus Janő melléről ezekben a* harcokban semmiesetre sem fog hiányozni a vitézségi érem. Bármily tisztelettel vagyunk is Krausz Si­mon vezérigazgató éltes szemei iránt, mégis meg kell állapítani, hogy Márkás Jenőnek a gazda­sági kérdésükben való zsenialitásának és. szer­vező erejének felfedezésében nem volt szükség erre az éles szemre, hanem inkább ama diplo­máciai megérzésre, amely megsejtette, hogy itt a pillanat, amikor a lovagot el lehet téríteni régi szerelmétől, a fővárostól. Ám ez a megválás is csak olyan, mint mikor a feleséggé lett színész­nő megesküszik az urának, hogy többet nem lép színpadra és már ebben az esküben is az uj, parádés tapsos szerepet látja. Általános, orszá­gos gazdasági érdekek, a hatalmas pénzintézet emelkedése: mindez csak keret lesz Márkus Jenő számára, ő tovább is Budapestnek fog leg- eteősorban használni, ami persze országos ér­dek is, bankérdek is. A tenorista $gy leánynak énekel, de az egész színház tapsol neki. Ebben a rovatban egy kicsit f#rcsa ellágyu- lás ez, de néha itt is szabad romantikusnak lenni, mert nem a pénz lékknélküli halmozójá­ról, nem egy hidegfejü számológépről, de egy melegszívű alkotóról beszélünk. Budapest poé­tája kerül a bankdirektori szobába és amit abba­hagyott itt a Károly-kaszárnya két méter va.s^ tag falai között, azt folytatja a modern bankpa­lotában. C'icomázza, ékesíti és eleven életre kelti ezt a tüneményes bakíis-várost, amelyet végre ki kell hozni a leányszobából, bájba kell vinni, meg kell tanítani öltözködni, ékszereket kell rá rakni, mert itt az ideije, hogy kinyissuk a kapu­kat az udvarlóknak és a háztíiznézőknek. A hivatalos apparátus szűk ehhez, nincsenek meg az összes eszközei, Budapestet csak úgy lelhet a világvárosok bálkirálynőjévé tenni, ha a magántőke is megérzi ezen a területen a maga kötelességét. A Magyar Bánk azzal, hogy Már­kus Jenőt igazgatójává hívta meg, bebizonyí­totta, hogy megérezte és vállalta ezt a felada­tot. Ha Márkus Jenő a városházán eltöltött esz­tendeiben megcsinálta az állatkertet, a Gellért- fürdőt, a Népoperát, most fogja rátenni alkotá­saira a koronát a Svábhegynek uj életrekeltésé- vel. A Programm legalább, amivel meghivatotr, ez. Mi azonban ismerjük Márkus Jenőt és: na­gyon jól tudjuk, hogy dús jegyzőkönyvvel indul el útjára. A tervek egész katalógusát viszi ma­gával, művészi érzékével és Budapest iránt való rajongó szeretedével párosult üzleti zsenije ed­dig is állandóan alkotott, teremtett. Részben a valóságban, részben sok-sok várandós papi­roson. A városházán — nem férhet hozzá kétség - töméntelen terve maradt megvalósítatlan. Bu­dapest ma még annyira fejlődőben van, hogy amit kerieis, sőt amit kölcsönvesz, mindent meg­eszik. iskolákra, közmüvekre, csatornákra, vilá­gításra, vízvezetékre, kórházakra kell a pénz. A magántőkére van szükség, hogy észrevegye ezt a tehetséges ifjút, aki megérdemli, hogy bőség­ben neveljék. Lakkcipőt húzzanak a lábára és hogy adjanak neki ajándékba egy-két jól sza­bott ruhát. Ezt a hivatást imeí észrevették és ez garancia arra, hogy Márkus Jenő tervei világra- jöjjenek. Az ő megjelenése a Magyar Bank igaz­gatói székében nemasiak a bankot, de Budapes­tet is érdekli. Szemle. A lánckereskedelem ellen. — Uj adók. — Devalváció és mennyiségi elmélet. A legutóbbi háborús kormányintézkedések tömkelegéből egy terjedelmes rendelet emelke­dik ki, mely az úgynevezett lánckereskedelem megrendszabályozását célozza. Első tekintetre meglátszik rajta, hogy a kormány megint abba a hibába esett bele, hogy egy fontos rendeletet adott ki, anélkül, hogy az érdekelt körök véle­ményét meghallgatta volna. A kereskedők máris erélyesen állást foglalnak a rendeletnek egyes intézkedései ellen és' a budapesti kereskedelmi és iparkamara elhatározta, hogy a rendiedet sür­gős revíziója érdekében a kormányhoz felter­jesztést intéz. Tudomásunk szerint a rendelet tervezete már több mint egy év óta készen he­vert a Közélelmelzési Hivatalnál és igy eilég idő lett volna arra, hogy azt a kereskedelmi és ipari érdekeltségekkel megismertessék és véleményü­ket kikérjék. Ami már most magát a rendeletet illeti, arra nézve a kereskedők köreiben az az egybehangzó felfogás, hogy az elkésetten ada­tott ki és hogy zaklató intézkedései következté­ben az áruhiány még csak fokozódni fog. Külö­nösen zavarosak és sok kontroverziára fognak alkalmat adni a rendeletnek az ármegállapítá­sokra és az iparengedélyekre vonatkozó szaka­szai. Különösen eílhibázottnak tartjuk a 9-ik sza­kasz ama rendelkezését, mely kimondja, hogy az árvizsgáló-bizottságnak joga van bármely ke­reskedő üzlethelyiségeit ési áruraktárát megte­kinteni, az iparhatóság hozzájárulásával pedig a kereskedő könyveinek, számláinak, kötlevelei- nek és egyéb iratainak felmutatását és megte­kintését követelni. Ilyen messzemenő jogokat eddig csak a bűnvádi eljárás biztosított az ellen, aki valamely bűncselekmény elkövetésével volt gyanúsítható és akkor is csak a független bíró­ság gyakorolhatta ezeket a jogokat és nem pe­dig a közigazgatás. Kifogásolnunk kell azt is, hogy az ármegállap’itó bizottságokban a keres­kedő- és iparoselem nincs megfelelően képvi­selve. Túlteng azokban a hatósági bürokrácia, melynek az üzleti élettel alig van nexusa és igy nincs lis abban a helyzetben, hogy az árakat a piaci konjunktúra szerint állapíthassa meg. A lánckereskedieilmet mindenesetre üldözni kell, csakhogy oly módon, hogy ezáltal a legitim és tisztességes kereskedelmet sérelem ne érje. A magyar kereskedelem, melyet a háború amúgy is megviselt, elvárja a kormánytól, hogy a ren- defetnek sérelmes intézkedéseit minél előbb ha­tályon kívül fogja helyezni. Wekerle miniszterelnök megígérte, hogy legközelebb az első háborús számlát fogja az országgyűlésnek prezentálni. Megközelítő szá­mítás szerint az eddigi hadi adósságok mintegy 20 milliárd koronára rúgnak. Ezkmek a kaina-

Next

/
Thumbnails
Contents