Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-24 / 4. szám
Budapest, 1917. január 24. 5 •össze és adják azoknak a szegény embereknek, akik tőlünk szoktak vásárolni. A vagyonomban legyen, ahány finom ócska ruhát osztogattak ki az erdélyi menekülőknek . .. — ís milyen az üzlet a Teleky-téren? — kérdeztem. — Ott még komiszabbak az állapotok. Portéka ott még akad, de az már nem pesti. Bécsben szedik össze és hozzák ide. A Rothberger viseltes szalonjában is csak bécsi levetett ruhák vannak. De forgalom ott sem igen van. Kinek van ma pénze ócska ruhára? Akinek van, az újat csináltat. Pedig tessék elhinni, ezek az ócskaságok többet érnek, mint akármelyik ma készült uj ruha.. . Ami azelőtt huszonöt korona volt, az ma nyolcvanba kerül és még ennél sem keresünk annyit, mint azelőtt. Régen utána szaladtunk minden kuncsaftnak, a kabátja szélénél húztak vissza, ma azt sem bánjuk, ha elmennek. Előbb voltak itt, egy téli kabátot kínáltak eladásra, nyolcvanöt forintot kértek érte, hát meg lehet ezt adni egy ócska télikabátért? — Hát frakkot kölcsönöznek még? — Igen nagy ritkaság, ha valakinek frakkra van szüksége és hozzánk jön. Tavaly télen mindössze egy frakkot adtunk kölcsön, egy fiatal ember a miniszter- elnökhöz ment, annak kellett, ma már nem jön hozzánk, ha frakkra van szüksége. Még a pincérek sem vásárolják nálunk a frakkjukat. Nincsen szegényeknek pénzük frakkra, még ócskát sem tudnak venni. — Es a kölcsöndij? — Tíz korona . . . Régen elmúltak azok a szép idők, amikor három koronáért kölcsönöztünk egy frakkot, vagy szmokingot, ki is vasaltuk és házhoz is szállítottuk ezért a pénzért. Farsangkor nem volt annyi frakkunk, amennyit el ne bírtunk volna helyezni, ma pedig kinek kell a frakk? . . . És végig a Petőfi-utcán ilyen szomorú a hangulat. A főnökök legtöbbje katona, a Goldfinger most ment el a harctérre, a Schlesinger a marsban van, a segédek többnyire! rokkantak, kinek egyik keze hiányzik, ki meg sántítva, ócska katona ruhában — a sajátjában! — invitálja be a boltokba az embereket. Egy másik lokalitásban, ahol szintén nem adtak bricsessznadrágot, jóformán üres a bolt. A falak mentén, ahol máskor kifordítva lógtak a kabátok, ma üresek a lécek, a foltozósarokban az asztalokat belepi a por. A firmatábla fölött egy csomó bunda. Kérdezem a segédet, mibe kerül az a mókusprémmel bélelt. Rám néz és szomorúan mondja: — Ne is tessék kérdezni. A gazdám nincs itt, én meg nem tudom az árát. De nem is adjuk el. Akinek annyi pénze van, hogy ezt a bundát megvegye, az nem jön a Petöfi-utcába .. Közgyűlés. A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán tartja ebben az esztendőben felső közgyűlését. A napirenden csupa ismert tárgyak szerepelnek: a világítási üzemek költségvetése, a járdafoglalási dijak, burkolási dijak ‘felemelése, a Népopera dolga, bizottságokban megüresedett helyek betöltése, közlekedési bajok, tüdőbeteg-gondozók épitése és hasonlók. Legnagyobb érdeklődéssel azt a pontot várják, ami nincs is a napirenden: a kormány ellen való demonstrációt és a polgármester furcsa kitüntetésének ellensúlyozásaképpen — a polgármester lelkes ünneplését. A költségvetés. A költségvetéssel teljesen elkészült a pénzügyi osztály és most már csak !á polgármester szankciója késlelteti a nagy •munka nyilvánosságra hozását. Egészen bizonyos, hogy a deficit nagyságáról még e héten kapunk hiteles számokat. Hármas jelölés. Februárban többek között négy uj II. osztályú tanácsjegyzőt választ a közgyűlés. Az eredeti terv az volt, hogy a jelöltek kiválasztásának tág teret biztosítsanak és legalább is az összes I. osztályú fogalmazókat jelölni fogják. Minthogy azonban annyi kiváló, érdemes jelölt között nehéz lett volna a választás és a választási hullámok amúgy is magasra Csaptak már, illetékes helyen elhatározták, hogy Csak hármas jelölés lesz. Ennélfogva a kijelölő- választmány első helyen Schuller Dezső, Farkas Géza, Szenkovich Dénes és Schara Béla fogalmazókat, második helyen Schöberl Ferenc, Moltzspach Ödön, Bunyitay Sándor és Sebő Gusztáv fogalmazókat, harmadik helyen pedig Wanke Sándor, Radványi Gyula, Bodrog Jakab és Lengyel Lőrinc fogalmazókat fogja jelölni és a városatyák természetesen csak ezekre szavazhatnak. Enyhíti a mellőzöttek sérelmét, hogy decemberben ismét négy tanácsjegyzöi választ a közgyűlés. A jelöltek között legidősebb Wanke Sándor (48 éves), legfiatalabb Schöberl Ferenc (34 éves). Rangsor szerint első Schuller Dezső, utolsó Lengyel Lőrinc. Szolgálati idő szempontjából első Sebő Gusztáv (22 év óta szolgál), utolsó Schöberl Ferenc (16 év óta szolgál). A közlekedési adó. A pénzügyi bizottság huszas albizottsága pénteken ülést tart és elsősorban a közlekedési adó kérdésében dönt. Valószínű, hogy a pénzügyi és közlekedési ügyosztály pártoló és Vázsonyi Vilmos ellenző álláspontját kompromisszummal fogják áthidalni. Csergő Hugó kinevezéséről. Az „Otthon írók- és művészek köré‘’-nek hivatalos lapja, az „Otthonun k“, abból az alkatomból, hogy a tanács Csergő Hugó dr.-t kinevezte a „Népjóléti Központ“ igazgatójává, igy ir a volt kitűnő újságíróról: „A főváros tanácsa a fővárosnál most megszervezett Népjóléti Központ igazgatójának Csergő Hugó dr.-t választotta meg. Ez a választás egy kedves és nagytehet- ségii ujságiró-kollégánk pályáján újabb emelkedést jelent, amelynek mindenki igazán szivböl örül. Csergő Hugó pár évvel ezelőtt még aktiv újságíró volt, a legjobbak közül való. Mikor aztán a fővároshoz került, az igazi tehetségek módjára, ő maga keresett magának munkakört és azzal az éleslátással és leleményességgel, amelyre igazán csak vérbeli újságíró képes, meg is találta a teret, ahol erős szociális érzékét, poéta-lelkiiletét a köz javára zajtalanul értékesítheti. így lett a háború kitörése után megalakult központi segitö-bizottság titkára és munkakörében elmélyedve, hamar meglátta, mily fontos rendeltetés hárul a fővárosra a szociális gondoskodás terén. Az ő szívósan kitartó munkájából, erős akaraterejéből, ügyszeretetéből nőtt ki az az intézmény, amelynek most igazán joggal állt az élére. Díszes és felelősségteljes állása fokozottabb alkalmat nyújt neki izmos tehetségének érvényesítésére és hogy sikerrel munkálkodhassék azoknak az eszméknek megvalósításán, melyek annyira összeforrtak egyéniségével.1’ Elégtétel Zeidl Vencelnek. Szegény Z e i d 1 Vencel, Budapest eme kiváló árdrágítója, aki szorgalmasan gyűjti a hónapokra terjedő büntetéseket, elkeseredetten csapta le az asztalára a P e s t i Hírlapot. Azt olvasta benne, hogy másnak szabad, amiért öt becsukják. Szegény Zeidl előbb azt hitte, hogy káprázik a szeme, de a nevezett újság január 16-iki számának 20-ik oldalán tényleg ott van az apróhirdetések között, hogy egy Batta Béla dr. nevű ur 12.50 koronáért prima zsírt kínál bármily mennyiségben. Az apróhirdetés szóról-szóra igy hangzik: PRÍMA 7siU 12.Ro, szalonnát 9.^0. füstölt kolbászt 8 50 korona kiiónkinti árban előre küldött pénzért bármennyit szállít dr. Batta Béla. Boldva. Tudjuk, hogy Kürthy Lajos báró sem olvashat el minden apróhirdetést, de tisztelettel protezsáljuk nála — úgy is mint fővárosi bizottsági tagot — Zeidl ur érzékenységét. Budapesten, ahol legmagasabb a maximális ár, Zeidl urat becsukják, ha 9.40 koronánál többet kér, Batta dr. ur pedig nyíltan hirdeti az újságban, hogy árdrágítással foglalkozik. A Máv. forgalmi dijnokokat keres. A kereskedelemügyi miniszter engedélyével a magyar kir. államvasutak a háború tartama alatt — forgalmi dijnok- növendékül — 18-ik életévüket még be nem töltött érettségi vizsgát tett ifjakat, is alkalmaznak. Ily ifjak folyamodványaikat születési és érettségi bizonyit- ványnyal felszerelve — a magyar királyi államvasutak igazgatóságánál (Budapest, Andrássy-út 74.) adhatják be. Az alkalmasnak talált folyamodókat 18-ik életévük betöltéséig, illetőleg a szakvizsgák letételéig, kizárólag tanulás és kiképzés céljából fogják alkalmazni és lehetőleg eddigi lakhelyükön levő állomásokon azonnal beosztani, hogy továbbra is szülői ellátás alatt maradhassanak, 18-ik életévük betöltésével rendszeres vasúti alkalmazottakká — forgalmi dijno- kokká — válnak. A Télikert műsorának magyar részében Bródy Istvánnak operetteje, a Ki babája vagy édes, arat^ szép sikert. A két főszerepet R á t k a i Márton és Somogyi Nusi játssza. A Kristálypalota színpadán fokozódó tetszés mellett kerül színre a januári műsor, melynek központjában természetesen Schildkraut vendégjátéka áll. Igen tetszik Trude Voigt, nemkülönben a magyar együttesnek, különösen Nagy Magda, Ferenczy, Újvári, P á r t o s produkciója. • • • Szemle. Osszeférhetlenség és közgazdasági tevékenység. — A tőzsdei árfolyamok. — A devizaüzlet uj rendje. Az összeférhetetlenségi törvény a Széli-éra alkotása. Nemcsak ez a törvény, de az abban a korszakban hozott összes törvények híven visszatükrözik a Széli-kormányzatnak antimer- kantilista, agrárius-konzervativ jellegét. Az eddigi tapasztalatok után ma már el lehet mondani, hogy az összeférhctlenségi törvény Magyarország gazdasági fejlődésének valóságos kerékkötője, mert a parlamentből éppen azokat az elemeket szorították ki, melyek az ország közgazdasági ügyeinek az intézésére a leginkább volnának hivatva. Ehhez hasonló törvény sehol a világon nincsen. Ennek a szerencsétlen törvénynek az eredménye az, hogy a magyar parlamentből a kereskedelem és ipar képviselői teljesen hiányzanak. Fokozza a helyzet visszásságát az a körülmény is, hogy ez a törvény időnkint szenvedélyes pártpolitikai harcokra ad okot. A törvénynek az az intézkedése, mely az állammal üzleti összeköttetésben lévő vállalatok igazgatói vagy igazgatótagsági állását a képviselői állással összeférhetlennek mondja ki, most a háború alatt valósággal tarthatatlan helyzetet teremtett. Ugyanis most az állam a legnagyobb fogyasztó, a legnagyobb megrendelő az országban. Csaknem minden vállalat az állam részére dolgozik és neki szállít. Az ország összes pénzintézetei a hadikölcsön finanszírozása és más tranzakciók kapcsán egyenes üzleti összeköttetésbe kerülnek az állammal. Most azután igazán nem nehéz összeférhetlen- ségi eseteket kitalálni. Meg is indult az inkompatibilitási kampány, melyet az ellenzék, úgy mint béke idején, most a világháború forgatagában is pártpolitikai célokra használ ki. És éppen ez a baj. Éppen ebből az okból az ország kereskedő és iparos körei már régóta sürgetik az összeférhetlenségi törvény megváltoztatását. Mert nemcsak kiszorítja a magyar törvényhozásból az ország első gazdasági szaktekintélyeit, hanem még kiüldözi onnan azokat is, akik hasznos közgazdasági tevékenységet fejtenek ki és szakértelmükkel és tudásukkal szolgálják az ország gazdasági ügyeit. A tőzsdei árfolyamok hivatalos megállapításának a kérdése ismét az aktualitás előterébe lépett. Németországban és Ausztriában ezt a kérdést már elintézték és nem értjük, hogy' á magyar kormány miért késik vele. A mostani helyzet ugyanis egyszerűen tarthatatlan. Ma még mindig az 1914. júliusi kurzusok képezik a papírok értékelésének alapját! Pedig azóta egyes papíroknál több mint száz százalékos áremelkedés konstatálható. Baj az is, hogy a magánforgalomban jegyzett árfolyamok nem publikáltainak és igy a nagyközönség minden tájé-1 kozás hijján van. Ezt a körülményt azután lelki- ismeretlen ügynökök és zugbankárok viszaélé- sekre használják fel. Mindenesetre furcsa, hogy a kormány ebben őket elősegíti azzal, hogy az árfolyamok közzétételét nem engedi meg. Ei az állapot könnyíti meg a kontremin káros üzel- meit is. A mi nézetünk az, hogy ez a titokban való üzletcsinálás egész közgazdaságunknak ártalmára van. Nem látjuk be, hogy a háború alatt az üzleti élet miért ne bonyolittassékGe azzal a nyíltsággal és őszinteséggel, amint az béke idején szokott történni. Ez a suba alatti üzlet megbénítja a forgalmat és tág teret enged a visszaéléseknek. A legjobb volna a régi hivatalos forgalmat visszaállítani. Mi azt hisszük, hogy ez nem okozna nagyobb zökkenést a kurzusok alakulása tekintetében. Viszont garanciát nyújtana az üzlet szolidsága tekintetében és gátat vetne a tulspekulációnak, mely időnkint máris veszélyes jelleget öltött. ••• * i ' Az uj devizarendelet eddig nem érezteti hatását. Az árfolyamok még min dig -a-régi magas
