Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-19 / 38. szám
íes háborús munkát végeztek, akkor ki legyen az, aki a magé relém kitt tiszteletet n egadja nekik? Pedig a főpolgármester is nagyon jól tudja, hogy Budapestnek, ennek a mammut városnak mintaszerű közélelmezésével még a jelentéktelen nagyságú, dei az apró Kánaánok kellős közepén fekvő vidéki városok közül is csak egy-kettő versenyezhetett. Azt sem kell neki magyarázni, mit jelentett ezt a milliós várost, amelynek háborús idegenforgalma is mérhetetlenül emelkedett, megmenteni három éven át a járványoktól. Micsoda munkát kellett itt kifejteni, amig a járványok teherlapját hófehéren tudták megtartani: a hatósági orvosoknak, a fertőtlenítőnek, a kórházaknak és minden egyes orvosnak, aki megtiz- SiZíeireződött praxissal végzi itthon idegölő robotját! Vagy akik a mozgósítást lebonyolították, akik a szenet, fát elosztották, akik a hadseregnek rekviráltak, akik a .'-"Jótékonyság szolgálatában a szegények könyc. ...körölték, akik a barakkokat építették, akik ló és szén nélkül közlekedésünket Éentairtották, akik krumpliról gondoskodtak, akik építőanyag nélkül utainkat épségben tartották és a többi mind végig a sorban nem végzett olyan fontos munkát, mint Tisza István gépirókisasszonya? Azt hisszük, hogy végre ideje volt Bárczy Istvánnak eszébe juttatnunk, hogy ő Budapestnek főpolgármestere is, aki szégyent hoz Bárczy polgármester fejére, ha nem ismeri el azokat az érdemeket, amiket a polgármester munkatársai a háború alatt éjjelt nappallá tevő munkával szereztek. Elkészült a beruházási Programm Mire kell a 250 milliós kölcsön ? Amióta a háború tart, senki egy pillanatig sem kételkedhetett benne, hogy a rekonstrukció a fővárosnál is olyan tömeg pénzbe: fog kelrülni, amit a budget keretében előteremténi merő képtelenség. Ráadásul a budgetre is krónikus deficit köszöntött rá, amelynek áradata ellen még a jövő évi költségvetésben sem lehet az uj adók védőgátjait beállítani. így született meg, igy kellett megszületnie a 200—250 milliós kölcsön tervének, amelyet Bárczy Ist/án dr. polgármester félhivatalos formában máris bejelentett. A közgyűlési októberben vesz majd tudomást az uj kölcsön tervéről, meglepetésnek azonban aligha tekinti, hiszen hosszú hónapok óta bizalmas beszélgetések folynak, sőt egyes bizottságokban is szó esett arról, hogy valami panacieá- nak okvetlen jönnie kell. Lakásínség és beruházási kölcsön. Nem érdektelen feljegyezni, hogy a beruházási kölcsönök szükségességének bekövetkezése előtt viharfelhők gyanánt a városi gazdálkodás egén mindig a lakásínség jelenik meg. Olyan az összefüggés a kettő között, mint ok és okozat között. Ezúttal tiz év alatt ismétlődtek meg ugyanazok a jelenségek és szinte azt mernénk állítani, hogy a háború hozta gazdasági válság nélkül is eljutottunk volna: a beruházások kényszeréhez. Ezt a törvényszerűséget azonban természetesen súlyosbítják a háborúban elmaradt és a háború által elkerülhettlenné lett újabb szükségletek. 1907, 1908, 1909-ben a maival teljesen hasonló természetű, de persze kisebb kiterjedésű és kevésbé velslziedebnes jellegű gazdasági válságot élt át a főváros: és akkor is ugyancsak az élelmiszerdrágaság és a lakásmizériák voltak a kísérő jelek. A megoldás akkor is, ma is egyetlenegy lehetett: az építkezés, amely min ien gazdasági válságnak az egyetlen biztos és természetes orvossága. Az építkezéshez pedig pénz, beruházási kölcsön kell. Tiz esztendő ellőtt 270 milliós építkezési prograrnmot dolgoztak ki a városházán. Most úgy látszik, bár a baj nagyobb, akkora fába nem akarja belevágni a fejszéjét Bárczy polgármester, mert, ha ebben az arányban akarná a mai drágaság közepette a beruházásokat Eszközölni, akkor milliárd okról kellene, hogy szó legyen. Az orvosság ugyan gyengébb lesz, mint tiz év előtt, de reméljük, okos számítással még eredményesebb. A beruházási Programm elkészült. A polgármester az elmúlt napokban kijelentette azt is, hogy a kölcsönprogramm felöleli a csatornázásokra, kisajátításokra, fuvartelep fej- esztésére, közigazgatási épületek és iskolák építésére, a közélelmezés céljaira, a kórházépítésekre, a vízvezeték kibővítésére és első sorban a lakásépítés,kre szolgáló összegeket, amelyek között ott van a Budapesti Általános Villamossági r.-t. megváltásának összege is. Az ügyosztályok már hónapok óta készen vannak egy-egy tágítható és szűkíthető beruházási programmal, amelyre tulajdonképpen az uj beruházási kölcsön a múlt nyárival együtt is elenyészően kevés. Az egyes ügyosztályok hétfőig voltak kötelesek beruházási részlet-programmjukat a a pénzügyi ügyosztályhoz benyújtani, ahol azokat Ács Ferenc föszámtanácsos vette át. A beruházási programmtervek benyújtása hétfőn délután két óráig megtörtént, azok összegezésének eredménye azonban eddig ismeretlen. Arról mégis már értesültünk, hogy a legjelentékenyebb igényeket a vízvezetéki és világítási ügyosztály jelentette be, mert múlhatatlanul szükségesnek tartják úgy a gázmüvek, mint a villamos müvek és a vízvezeték kibővítését. A polgármester által említetteken kívül csak futó jegyzetekben, hiányosan vetünk ide néhány tervet, amelyek mellett az egyes ügyosztályok buzgón fognak harcolni. írnél az ügyosztályokat sorra véve, itt következnek a kész tervek: Ut- és csatornaépitő-iigyosztály: a balparti csatornahálózat kiegészítése maga 36 milliót emésztene föl. Érne’ az ügyosztályra várnak még: a tabáni útépítés, a kőbányavétel, a községi téglagyár, községi cimentlapgyár és aszfaltgyár, községi kőzuzda, az Ördögárok és Aranyárok szabályozásának befejezései. Városépítő ügyosztály: A Krausz Mayer-féle' telkek, a Tabán és a Zugló szabályozása, az uj személlypáyaudvar terve, az uj városháza, az Erzsébet-sugárút, a Kelenföld szabályozása, az uj kereskedelmi kikötő, tutajkikötő, téli kikötő. A katonai ügyosztálynak uj kaszárnyákat keli építtetnie, amelyek között legfontosabb egy ágyusezred laktanyája és egy' honvédlaktanya. A közlekedési ügyosztály: a fuvartelep kibővítése1, uj szemétégető-telep. A tanügyi ügyosztály nagyarányú iskolaépítéseket tervez, a Városi nyilván rsi könyvtárnak uj fiókokat szeretne építtetni. Közélelmezési ügyosztály: a kerületi vásár- csarnokok kiépítése; a központi lóvágóhid, a tojáscsarnok, a központi hütőház. Közjótékonysági ügyosztály: központi szegényház és kerületi szükséglakások. A közegészségügyi ügyosztály negyven milliós. kórházépítési tervét a Fővárosi Hirlap már régen ismertette. Ez ma is teljes egészében szükséges. Kell a központi elosztó-kórház és több a perifériákon 'elhelyezendő, sok férőhely- lyel rendelkező kórház isi és a temetői építkezések is mind sürgősebbekké lesznek. Vízvezetéki és világítási ügyosztály: az Általános Villamossági megváltásán kívül annak továbbfejlesztése, a gázgyári munkáslakások második csoportjának megépítése, a vízmüvek és a gázgyár kibővítése. A szociálpolitikai ügyosztálynak jut a legfontosabb szerep, az újabb városi kislakások építtetése. Sok építkezést igényel az annyira aktuálissá lett anya- és csecsemővédelem is. Közgazdasági ügyosztály: rakpartok, kikötők és; közraktárak építése, a bécsi Dorotheum mintájára építendő árvielrező-csarnok. Városgazdasági ügyosztály: az uj Rudasfürdő, a fürdőkkel kapcsolatos szállodák, a zöldség- éis, gyümölcs élelmicsarnokok megépítése, a Vigadó modernizálása és az uj városháza. Nincsen a terveknek és szükségességeknek síéi végei se hoisisza, csak az a kérdés, mi lesz az, ami megvalósítható és hogy mennyi idő alatt lehet mindazt megalkotni, ami elodázhatatlanul szükséges. Pesti szüret 1917-ben. Ma eszembe jutottak a fecskék. És eszembe jutott, hogy az emberek most nem gondolnak a szegény vándormadarakra, a piroslábu gólyákra és fecskékre. Hol voltak az idén? Falusi házak eresze alól kikacsingattak-e, amikor diadalmas pipacs- és buzavirágkoszorus pompájával itt illegette széles csipőjét Nyár-iíiasszony? És a gólyák, a termékenység madarai, mit csináltak férfinélküli rövid éjszakákon? Visszamentek-e már? Ki tudják-e kerülni a levegő uj ragadozóit, a vascsontos madáróriásokat? Szabad-e az ütjük a tengeren át, tudnak-te az ő számukra is blokádot vonni a brit páncélóriások? Úgy gondoltam, kimegyek riportot csinálni a Sziget fái közé, a Szemlőhegyre, ahol a fecskék sikló repüléssel gúnyolják a háború karóhoz kötött tehenét, a görhes kecskét, vagy tovább a ligetes Solymárra, az üde Leányfalura, esetleg Téténybe, ahol egykor a kutyák is halpaprikást uzsonáztak. Megtudakolom az ég vándoraitól, kiváltották-e már őszi útlevelüket, vagy Székely Vladimir talán őket is maga elé idézte hiányos magyar honosságuk miatt? Ézt a riporttémát azonban eltettem tavaszra, majd ha mindnyájan hazajönnek . . . Nem kiváncsiak az emberek most ilyesmire, most az ódákat a paradicsomról írják, a virágénekek a zsirjegyiről szólnak, a szőlőlevével pedig nem piros mámort teremtenek a fekete gondok között, hanem a valutát javítják vele. Szomorú gondolatok ezek igy szüret tájékán, amikor ránézünk a karminpiros mustra és tudjuk, hogy az idei borban nem lesz nóta, mert a leron- gyosodott bankóinkat fogjuk vele majd összeragasztani. Olyan is ez a mai szüret. A derék kereskedősegéd, aki igy őszön előszedte az árvalányhajas pörgekalapot, pitykés mellényt, rámás csizmát, hogy ha hátulról tekintve is a kibérelt konflislovat, szüreti menetben nyargaljon végig a Szondi-utcán, most az Isonzónál préseli a taljánból a megmaradt vért. A pesti utcán pedig ásitó sátrakban, ásító hölgyek cigarettát és sóskiflit árulnak, de senki sem vesz. Nem csoda, ha a Váci-utcában e szüreti alkalomból mégis felbontották a pezsgősüveget és maguk pityi- zálták el a nyílt utcán, szegények, a saját egészségükre és a Vöröskereszt vagy mi javára. Nem lehetne azonban azt mondani, hogyi ezenkívül is nincs némi nyoma Budapesten az idén a szüreti szórakozásnak. Folkusházy tanácsnok például külön népünnepélyen tartott előadást arról, hogy mit eszünk a télen, Bérezel tanácsnok burgonyai- ellátási birkozóversenyt rendez Nagy Ferenc atlétával, a gázgyár és a villanyostársaságok zsákfutásban vesznek részt; jutalom az egy napi szénszükséglet. A várost a kedves szüreti ünnepség alkalmából ügyi elsötétítették — nyilván magasabb állami érdekből, — hogy kapuk alatt, nyílt utcák során, sőt a gázlámpák alatt is: szabad a csók. Közben Sán- d o r László kiváló társulata a szabin nők elrablását adja elő, teljesen uj rendezésben, uj felfogással: lovasrendőrökkel rohantatja meg az utca papnőit. Az ökörsütés ugyan elmaradt, de viszont a keleti pályaudvar előtt kormos tepsikben utcaköve- zetnyi buktákat és cápányi hideg palacsintákat árulnak — kenyérjegy nélkül. Íme a pesti szüret 1917-ben. Holnap aztán ennek a nagy vidámságnak, ennek az egetverő lumpolásnak megjön a böjtje is. Ránk köszönt az uj záróra, tizenegykor lehúzzák a vasrolókat a pesti Janus- templomokra, amelyeket ősi római szokás szerint csak háború idején szoktak becsukni. Hideg van. dideregve huzzuk be magunkat a hároméves felöltőnkbe és megyünk haza, mert megszűnnek a nyári éjszakák utcai kaszinói is. Akik még a nagy szerelem miatt esetleg a padokon maradnak, azok részben odafagyjak a deres őszben, részben a katonai rendőrségen virradnak meg szegények. De sebaj, otthon is akad dolga az embernek, pasziánszot játszik a be nem váltott élelmiszerjegyeivel és feleleteket ir a kiváncsi természetű városi tanácsnak, amely minden héten megjelenik .a maga kérdőiveivel. Unalmas, hosszú őszi estékre kitűnő barkochba játék ez, beletart pár órába, amig kisüti az ember, hogy tulajdonképpen mit is akarnak tőle kérdezni. Aztán megint másik pár óra, amig elhatározza az ember, hogy mit kell válaszolni. S1 mi — közben lehámozzuk magunkról a fényesreiilt nadrágot, boldogan gondoljuk, milyen jó lesz majd megfiirödni — a jövő szombaton. Csoda-e, ha az első zárórás böjti éjszakán a pesti polgár azt álmodja, hogy Stuttgartban járt. Soha se .volt ott, soha se is kívánkozott. A pályaudvaron otromba, mahomed porosz masina — ontja sisteregve a fáradt gőzt. A kocsikon villogó szemű, nagykarmu kétfejű sasok, ai szalonkocsi ablakában megjelenik a kancellár feje és egészen érthetően, biztosan, erőteljesen mondja: ez az esztendő meghozza a békét. Ha a kancellár mondjai, akkor beleharaphatok abba a sóskiflibe, amit reggel két koronáért vettem egy perselyes kisasszonykától és rágyiujthatok az utolsó szivaromra. Tavasszal pedig visszavonhatatlanul megcsinálom az interjút a fecskékkel, milyen volt a háborús utazás a tengeren és nem találkoztak-e valahol Kitchener bolygó szellemével? . . p. b.
