Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-05 / 36. szám

Budapest, 1917. szeptember 5. 5 ymnjzavJÍÍJZMP egészségügy és közjótékonyság terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a magyar királyi udvari ta­nácsosi címet díjmentesen adományozta. A királyi kézirat szabatosan jelöli meg Temesváry doktornak fővárosszerte ismert, nagyértékii tevékenységét: mint orvos és mint jó ember dolgozik fáradhatatlanul, ne­mes önzetlenséggel a szegények és segítségre szo­rulók javán. Alig van olyan humánus intézmény, amelynek vezetői közt meg ne találnék Temesváry nevét. De nemcsak a nevét adja, hanem nagy orvosi tudását és meleg, érző szivét is. Kitüntetése nagy öröme Budapest szegényeinek, különösen pedig az elhagyott és nála védelemre talált anyáknak. A Modern Színpad uj műsora. A M o d e r n Szín­pad ezidei első bemutatójának nagy sikere csak fo­kozódott a bemutatót követő estéken. A mindenkor táblás házak közönsége elragadtatással tapsolta az uj műsort, amelynek minden egyes száma igaz mű­vészi gyönyörűséget szerzett. Medgyaszay Vilma., aki az uj műsor eddigi előadásain rekedtsége miatt nem vehetett részt, hétfőtől kezdve ismét fel­lép. Minden vasárnap délután Fehér kabaré lesz az uj műsorral, mérsékelt helyárakkal. Évadnyitó előadás. A Folies Caprice a na­pokban tartotta évadnyitó előadását téli helyiségében. A nézőteret zsúfolásig megtol.ő közönség végigkacagta az egész műsort, melynek gerincét két, igen sikerült uj bohózat képezi. A magyar bohózatot, melynek cime: „K ü 1 ö n ö s szálloda“ — a sok sikert látott háziszerző, Tábori Emil irta, az „E r hält sic h selbst zurück“ cimü német bohózatnak G 1 i n- ger és Taussig a szerzői. A siker oroszlánrésze ezúttal ismét a Folies nagyszerű gárdáját illeti, amely az utolérhetetlen Rótt Sándorral az élén olyan nívós összjátékot produkált, amilyet csak ez az együttes tud. R. T ü r k Berta és Ferry Rosen nagy­szerű uj szólói hatásos kiegészítői a fölötte sikerült uj műsornak, mellyel a legjobb auspiciumok között indul meg az uj évad. A Möve-t mutatta be a gyönyörűen átalakított U r á n i a - S z i n h á z évadnyitó műsorában szomba­ton, szeptember 1-én. Ezt a grandiózus filmet a német császári filmhivatal készíttette a Möwe segédcirkáló­nak tengeri útjáról és az általa végzett hajóelsülyesz- tésekről. Vagy tizenhét oceánjáró elsiilyesztése lát­ható rajta közvetlen közelből. Tizezer tonnás haió- óriások, ötárbocos vitorlások halálra sebezve a gyil­kos torpedótól, vagy ágyúgolyótól pár pillanatig ver­gődnek, aztán hatalmas robbanásban kiadják lelkűket s beletemetkeznek a tenger hullámsirjába. Eltekintve a film történelmi becsétől, páratlanul álló érdekes­sége épp abban van, hogy egészen újszerű. Vele együtt került bemutatóra az amerikai filmgyártás egyik gyöngye: Az éden szigete és A pünkösdi ki­rályság. Az Ápoló-kabaré megnyitása. Pénteken, szeptem­ber 7-ón nyílik meg a művészi Ízléssel és modern ké­nyelemmel újraépített Apolló-kabaré. Az épü­let átalakulása mellett művészi tekintetben is észre­vehető lesz a magasabb stílusra való törekvés. Heltai Jenő M a m d u n a címmel keleti tárgyú víg­játékot irt az Apolló-kabaré számára, amely a legfi­nomabb csemegével szolgál az irodalom gourmentjei- nek. Gábor Andor kacagtató bohóságot irt ezzel a cimmel: ,,Az arca fekete, a szive fehér“. Harsányi Zsolt „Vidéki koncert“ cimü operettjével szerepel a .műsoron, amelyhez a kitűnő R e i n i t z Béla kompo­nált muzsikát. Kő vár y Gyula rendkívül mulatságos énekes bliiettet irt „Ö tehén!“ cimmel s a „Rózsika” cimü nagyhatásúnak ígérkező dramolett szerzőiéként uj irót mutat be az Apolló-kabaré Z i 1 a h y Lajos személyében. A felsorolt kis darabok mellé sorakoziK a tréfák és magánszámok gazdag sorozata, melyeket Gábor Andor, Harsányi Zsolt, H e 11 a.i Jenő és Szép Ernő Írtak, zenéjüket pedig Buda.y Dénes és R e i n i t z Béla komponálta. Henry-aréna, amely világvárosias programmjá- val a nyár folyamán a közönség legnagyobb megelé­gedését váltotta ki, szeptember havában is nem csök­kent látogatottságnak örvend, Henry igazgató a szezon végére is mulattató és kicsinyt, nagyot szó­rakoztató programmot állított össze, amelylyel a szórakozni vágyó közönséget állandóan le tudja kötni a városligeti arénához. Steinhardt-bemutató a Kristálypalotában. Szom­baton este kezdte meg vendégjátékát a Kristálypalo­tában az utolérhetetlen Steinhardt Géza. A zsú­folt ház közönsége viharosan ünnepelte a kitűnő mű­vészt úgy szólójában, mint „Az árvácska“ cimü -bohózatában. A megnyitó-műsor 'többi száma, különö­sen S z ő 11 ő s i Rózsi, K o r n a i Berta és Herendi Manci igen nagy sikerrel mutatkoztak be. A vasár­nap délutáni mérsékelt áru előadásokon az egész mű­sor bemutatásra kerül. A Télikert megnyitása. Szombaton este nyílt meg a Télikert és a megnyitó-műsornak példátlanul nagy sikere volt. A fenomenális Trude Voigt káp­rázatos előadásával alig tudott betelni a zsúfolt ház közönsége. Mizzi Freihardt a Dolores cimü operettben kapott viharos tapsokat, Somogyi Nusit pedig a magyar operettben ünnepelték. Ma-gyari Lajos, Szalontai, Újvár y, Kabos és Gallai, valamint a nagyszerű artista-számok óriási sikert arattak. Uj műsor a Beketow cirkuszban. Ismét uj műsort, a szeptemberit mutatta be a Beketow cirkusz, amely most is elsőrangú attrakciókat hozott. A kéznélküli Sartoni midazt elvégzi a lábaival, amihez más ember a kezeit használja, silophont is játszik és hegedül. A 2 P o t f a y szenzációs légtornászok, hasonló vak­merő szép mutatványt Budapest még sohasem látott. A 2 Carmellini humoros boszorkánykonyhája mindennap nagy derültséget kelt, S a w a d e tigriseit pedig még mindig csodálja és dicséri a közönség. A cirkuszban csütörtökön, szombaton és vasárnap d. u. V-’4 órakor nagy előadások, csütörtökön félárak min­denkinek, szombaton és vasárnap d. u. félhelyárak gyermekeknek. • mm Hadigazdasági szervezetünk A háború folyamán úgy a termelő társada­lomban, valamint a közigazgatásban és a tudo­mányos világban az a nézet alakult ki, hogy ebben a létért való küzdelemben azért va­gyunk képesek oly szívós kitartást tanúsítani, mert hadigazdasági szervezeteinket kitünően csináltuk meg. Ez a meggyőződés annál is in­kább gyökeret vert, minthogy annak a semle­ges és ellenséges külföld is kifejezést adott. Csakhogy ennek a felfogásnak egy árnyoldala is van. Ugyanis minél tovább tart a háború, an­nál inkább azt a törekvést látjuk felszínre ke­rülni, hogy ezek a hadigazdasági szervezetek, melyek a mostani kritikus időkben jól beváltak, a békegazdaságba is átvitessenek és ott mint­egy megörökittessenek. Ezek a törekvések azonban — mint ahogyan máskép nem is volt várható — ellenáramlatot szültek azzal a bevallott célzattal, hogy a hadi- gazdasági szervezetek a háború után azonnal megszűnjenek. El kell készülve lennünk tehát arra, hogy ez a kérdés éles harc tárgyát fogja képezni, rniheilyt a gazdasági ellentétek meg­szűntek magukat továbbra is a hadiállapot kényszerűségének alárendelni. Az bizonyos, hogy az iparnak militarizálása, mint ahogyan azt a háború alatt láttuk, a békeidőre nem lesz fenntartható, mert ez fokozatosan a kollektiv gazdálkodáshoz, utolsó stádiumban pedig az ál­lamszocializmusra vezetne. Viszont az is biz­tosra vehető, hogy a háború után! az állam a kartellek és trösztök helyébe majd monopóliumo­kat igyekszik létesíteni, hogy igy a kartellek és trösztök óriási nyereségeit a maga részére ka- paritsa meg, mert csak igy lesz képes azokat a nagy terheket fedezni, melyeket a háború reá rótt. Közelfekvő tehát az a feltevés, hogy a há­ború után az államgazdaság a kereskedelmi mo­nopóliumok kreálása által több téren teljes erővel érvényesülni fog. Azt azonban ne higyjiik, hogy az állam a mo­bil tökét a fontosabb termelési ágazatok teréről ki fogja szorítani. Az állam csak uj' bevételi for­rásokat keres, de teljesen távol áll tőle az a szándék, hogy a közgazdaságot átszervezze. A háborúban ezt részben megtette ugyan, ameny- nyiben több téren) az individuális gazdálkodást kollektiv gazdálkodással váltotta fel. Ahol kar­tellek, szindikátusok vagy más egyesülések for­májában szorosabb organizációkat talált, ott azokat a saját céljaira hsználta fel, ahol pedig nem talált, ott teremtett ilyeneket vagy közpon­tok felállításával, vagy pedig kényszerszindiká­tusokkal, mint azt Németországban láttuk. Az állam mindenütt, ahol erre szükség volt, kon­centrált, organizált, szindikátust alakított, szó­val egyesitett. Azonban ennél nem bizonyos gazdasági elv vezette az államot, hanem kizá­rólag a hadiállapot kényszerűsége. A militarizált hadigazdaság éppen ellenke­zője a normális gazdaságnak. Az állam a há­borúban valóságos gazdasági diktatúrát gyako­rol, mig béke idején a gazdasági életben min­dig a laisser faire elve érvényesült. A diktatúra a diktátornak mindig kényelmes. De ez csak háborúban van igy, a békében ez a diktatúra az államra nagyon kényelmetlen volna. Egy­szerűen a fejét vesztené. Azt, amire a magán­kezdeményezés, a gazdasági erők szabad já­téka képes, azt az állam képtelen elvégezni. Mindennek dacára valószínű, hogy közvet­lenül a háború után az állam bizonyos mérték­ben gazdasági téren is érvényesíteni fogja poli­tikai hatalmi eszközeit. De ennek az organizá­cióhoz kevés köze lesz. Az állam elvben sza­bad folyást engedhet a gazdasági fejlődésnek, de azért nem kell lemondani arról a jogáról, hogy adminisztrative interveniáljon, ahol arra gazdaságpolitikai szempontból szükséges lesz. Ezzel a jogával az állam néha a béke idején is élt. Az állam a gazdsági életben sohasem ját­szott alárendelt szerepet és a jövőben még ke- vésbbé fogja ezt tenni. Valószínű, hogy az ál­lam a háború után például erősen irányítani fogja a tőkeplaszirozási tevékenységet. Amig az állam és a törvényhatóságok igényei kielégítve nem lesznek, addig az ipari invesztíciók részére a tőkepiac előreláthatólag csak korlátolt mér­tékben fog rendelkezésre állani. Ami pedig a központokat illeti, az államnak éppón nem érdeke, hogy ezek a szervezetek a háború után továbbra is fenmaradjanak. Még kevésbé érdeke ez a gazdasági életnek, mely­nek valóságos', kerékkötői volnának. Azért kí­vánatos, hogy a központoknak a „lefaragása“ már most megkezdődjék, hogy azután, mire a hőn óhajtott béke elérkezik, a gazdasági tevé­kenység szinteréről teljesen eltűnjenek és he­lyet engedjenek a szabad kereskedelemnek és a szabad magántevékenységnek, melyek a gaz­dasági fejlődés intézményes biztosítékait ké­pezik. Az uj Vöröskereszt sorsjegyek Óriásiak azok ai feladatok, melyek a jótékonyság és a hadigondozás terén az államra és a társadalomra háramlanak. Nyilvánvaló, hogy ezeket a feladatokat csak egyesült erővel lehet megoldani. Minthogy a magánjótékon,y|ság és az önkéntes adományok a foly­ton fokozódó segélyszükségletet nem képesek kielé­gíteni, kell, hogy a társadalomnak az állam siessen segítségére az ő hatalmi eszközeivel. Ezt a célt szol­gálja a most kibocsátásra kerülő sorsjegykölcsön, amely a társadalmi jótékonyságot állami organizáció utján gyakorolja. Az uj Vöröiskereszt sorsjegy,misszió a legnagyobb jótékonysági nyereménykölcsön, melyet valaha Ma­gyarországon rendeztek. Mint a prospektusból kitű­nik, az uj kötvények a középutat reprezentálják a magán és állami emisszió között. A kölcsönt egyf bankiszindikátus bocsátja ki ugyan, de az állam azt teljes egészében garantálja. Az egész sorsjegyalap, vagyis a játékterv összes nyere­ményei az állampénztárnál deponáltattak, úgy, hogy! az alap kezelései teljesen az államkincstár hatáskö­rébe utaltatott. Ennélfogva az állam abban a hely­zetben van, hogy a* nyeremények készpénzben való kifizetését garantálhatja. A kisorsolt nyereményeket az állampénztár utalja és fizeti ki. Ennélfogva a sors­jegyek államilag garantált kötvények jellegével bírnak. A játékterv nyereményesél.yei minden tekintet­ben a lehető legkedvezőbbek. A 80 évi játéktartam három első évtizede alatt tizenegy esetben 1 millió koronás főnyíeremények, tizenkilenc esetben 500.000 K-ás kilenc esetben 300.000 K-ás, illetve 200.000 K-ás, harmincnégy esetben 100.000 K-ás és húsz esetben 50.000 K-ás főnyeremények fognak kifizet­tetni. Eltérően más sorsjegyektől, az uj sorsjegyek az összes húzásokban játszanak, akkor is', ha már kihúzattak, ami a nyeremény-esélyeket jelentékenyen növeli. De gondoskodtak a befektetett tőke vissza^ fizetéséről is, amennyiben a játékidő utolsó évében az összes sorsjegyek a névérték kétszeresével, vagyis 80 K-val fognak beváltatni, am iái tál a sors­jegy a befektetési papír jellegét ölti fel. Minthogy pedig a sorsjegyek a budapesti tőzsdén jegyeztetni fognak, ennélfogva az uj nyereménykötvények piaca és ezzel eladási lehetősége biztosítva van. A sors­jegyek aláírási ára 52 K-ban állapíttatott meg. Az aláírás szeptember 10-től 15-ig fog tartani. Az emisszió ideje igen szerencsésen választatott meg. Az ország lakossága a termés értékesítése ré­vén igen nagy készpénzkészletek felett rendelkezik. Az értékpiacon szokatlan élénkség uralkodik, úgy, hogy a legközelebbi hadikölcsön kibocsátásáig a sorsje­gyek teljejsen plaszirozva lesznek. Tekintettel arra, hogy nálunk 10 év óta sorsjegykibocsátás nem volt és hogy a sorsjegypiacon áruhiány' van, biztosra vehető, hogy a piac felvevő képessége most igen jelentékeny. A prospektus szerint, — amelyet mai lapunkban közlünk — 1,200.000 darab, egyenkint 40 K névértékű és 80 K-val törlesztésre kerülő adó-, bélyeg- és illetékmentes nyereménykötvény kerül kibocsátásra, melyek 120.000 sorozatba vannak beosztva. A sors-

Next

/
Thumbnails
Contents