Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-05 / 36. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. szeptember 5-én 36. szám fniiiaiiianmiiinigiPiTiamaniaiiiaHinHiDiiiniimiiipmp»iipmnuiBiiianipiuamamainamaiiiPHiHmpnn: ELŐFIZETÉS! TtnnKt Egész, évwe ........... K. Fe l évre .................. 12 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőt OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ........ 18. szám Tele fon ................ 137-13 Biztosítás o járványok ellen Politikával foglalkozó, politizáló nemzőt vagyunk, misem természetesebb tehát, mint az, hogy amikor a po­litika katlanjában forr a viz, az ország első váro­sa is politikát csinál. Nem is kell nagyon messzire menni, ha meg akarjuk találni ennek a törek­vésnek, ennek a természetes fejlődésnek a kül­földi példáját. Bécsben a városháza nemcsak űzi, hanem jóformán diktálja a politikát. Lueger szervezte az osztrák keresztényszocialista pár­tot és Weisskirchmeir a miniszteri székből ke­rült Lueger helyére. Az osztrák keresztény­szocialista pártnak nemcsak országos, hanem községi politikája van és Weisskirchnernek, meg a pártjának éppen az a körülmény biztosit különös súlyt és tekintélyt, hogy a községi po­litika szűk mesígyéjén túl is. a nagy politika ha­talmas területén tudnak működni, érvényesülni. Wieisskirchner politikája bizonyára nagyon távol esik a mi Weisskirehnerünk politikai ideáljától, mert Bárczy Istvánnak már a neve. is radikalizmust, felvilágosodottságot, szociális, kulturális haladást jelent. De azért kétségtelen, hogy Budapie/st polgármestere bécsi kollégájá­nak nyomdokain óhajt haladni, amikor a köz­ségi politika Prokrusztesz-ágyából: kilép. A városok pártja lagymatag alakulásnak Ígérkezett egészen addig, amig a napi politika legaktuálisabb kérdéseit kiharcolták a pro- grammból. Ma az ország sorsának tengelye a választójog körül forog, az ország belső békéje, jövendő boldogulása, Magyarország itj kultú­rájának kialakulása attól függ, hogy a válasz­tójog súlyos problémája miként nyer megol­dást. Az a szervezkedés tehát, amely a Tisza- kormány idejében, az akkori politikai helyzet miatt éppen a választójog kérdését volt kény­telen mellőzni, nem lehetett egészséges, nem lehetett komoly, nem lehetett számottevő. Ám az idők megváltoztak, elkövetkezett az általá­nos választójognak a napja és ma nem lehet elképzelni olyan politikai alakulást, amely nem vall szint a választójog kérdésében. A szín pe­dig nem lehet vitás, a városok pártja, a pol­gárság politikai szervezete nem lehet választó­jog-ellenes, mert a választójog ellenzői a reak­ció emberei és mert Bárczy István személye eleven garanciája az általános választójog őszinte akarásának. Az uj párt tellát feltétlenül a választójog ha­talmas táborát fogja erősíteni, más kérdés azonban, hogy vájjon a főváros saját, külön politikája nem fogja-e megsinykni az országos politikát, nem rabol-e túlsók időt, munkát, te­hetségeit a nagypolitika és a főváros adminisz­trációjára nem hoz-e zavarokat az uj területre törő ambíció? És mindezeken az aggodalma­kon felül áll az a kérdés, hogy vájjon az ex­ponált politikai pártállást elfoglaló polgármes­ter politikai hitvallásáért, politikai tevékenysé­géért nem áll-e majd a fővároson bosszút a kor­mány, amely ma ugyancsak választójogos, ugyancsak liberális és kissé radikális, dt| hol­nap átadhatja helyét egy másik, talán ellen­kező dvekieit valló kabinetnek? Kormányok jönnek, kormányok mennek, de a főváros nem lehet gummilabda, a politikai váltógazdaiság football-pályáján. A főváros, elég hiba, túlságosan függ a mindenkori kor­mány jóakaratától, ebből pedig az következik, hogy a városok pártja mindig csak — kormány­párt lehet, különben az országositott községi politikának a levét Budapest pogársága fogja meginni. A vérhas járványszerüleg lepett fül Budapesten, de a föllépése — nem sikerűit. A tiszti főorvosi hivatal legutolsó bulletinje szerint a jár­vány szünetéiben van, nem az emberek halnak meg a vér has m'rútt, hatieth a vér has pusztul el az emberek miatt. Mert emberi, de sőt gyönyörű emberi munka volt az, amelyet a főváros tiszti főorvosi hivatala kifejtett. A kellő gondosságnak, előrelátás­nak, az orvosi és adminisztrációs intézke­déseknek imponáló tökéletessége szüntette meg a gonosz bacillusok munkáját és hálát­lanság volna megfeledkezni azokról az ér­demekről, amelyeknek ez a siker köszön­hető. Budapest ezer sebből vérzik, ezer nyavalyáját fakasztotta fel a háború, de a közegészséget nem tudtam megingatni a ret­tenetes vihar sem. Budapest élete, egész­sége jó kezekben van. Ezt a megnyugtató érzést — a vérhasnak köszönhetjük. Szeptember végén megindul a városháza munkája. A negyedik háborús esztendő köszöni a fővá­rosra, a negyedik tél, a szénhiány rémével, a közlekedési, élelmezés bajoknak előre vetett árnyékéival. Szó sincs róla: nem lesz kellemes mulatság Budapest bajait or­vosolni, mérsékelni. De a múltak bőséges tapasztalataiból talán elég tanulságot me­ntettek a város vezetői. Három keserves esztendő talán elegendő idő volt nemcsak a bajoknak, hanem az elhárítás eszközeinek, módjainak a felismeréséhez is. Ha az elő­jelek nem csalnak, Budapestet a végzet és a hatóságok gondossága átsegíti a negye­dik télen is. Nélkülözésekre, ezernyi kelle­metlenségekre mindenki elkészült és az emberek türelmét talán növelni fogja. az az érzés, hogy a háború utolsó telc‘ követke­zik, — tavaly ilyenkor is ugyanezt re­méltük . . . A lakásuzsora szemérmetlenül dühöng ismét Budapesten, de mig azelőtt a háziurak csak átlag min­den esztendőben stájgeroltak ötven, száz, kétszáz koronákkal, addig most a hónapos szobák föbérlöi egyszerre ötszáz per centes emeléseket rendeznek. Ez a fajtája az uzsorának sokkal embertelenebb, gyaláza­tosabb, mint bármilyen áruuzsora, mert szegény embereket érint, kiszámított gara­sokkal, nyomorúságos viszonyok között élő, kiizködö diákokat, egyetemi hallgató­kat és kis hivatalnokokat. Két dolog segít ezen a botrányos állapoton: — ideiglene­sen a hónapos szobák áréinak maximálása, véglegesen azonban csak a lakásépítési ak­ció. A fővárosnak sürgősen hozzá kellene látni az egyszobás, olcsó lakások, hónapos szobákkal ellátott házak építéséhez, a fő­városnak legalább tízezer hónapos szobá­ról kell gondoskodnia és önkötségi áron ki­adni a diákoknak, egyetemi hallgatóknak, hivatalnokoknak és egyéb kis exisztenciák- nak. A kormány nem zárkózhatik el az épí­tés megengedése elöl, mert a feladat, amelyre a főváros vállalkozik, tulajdon­képpen nem is fővárosi, hanem állami. Diagnózis megállapító intézet Budapesten vérhasjárvány van. Veszedelem nincsen, de kétségtelen az, hogy könnyelműen ke­zelni nem szabad a dolgot, mert1 könnyen elfa­julhat. A főváros tisztli főorvosa minden intéz­kedést megtett a: járvánly elfojtására, úgy hogy ma már a közönségen áll, hogy a veszedelem továbbterjedését meggátolja. Egyetlen mód persze a tisztaságra való törekvés és a higié­nikus életmód. Vannak azonban még mások is, akiknek ré­sen kell lenniük és ezek az orvosok. Anélkül, hogy az orvosi kart meg akarnánk sérteni, le kell szögeznünk, hogy a budapesti orvosok kö­zül igen sokan vannak, akik a járványos bajo-, kát azoknak kezdő stádiumában nem igen tud­ják felismerni és csak akkor eszmélnek föl, ami­kor ;a baj már elhatalmasodott és a beteg kigyó- gyitása nehézségekbe ütközik. Most a vérhas­járvány elejém is nem egy esetben fordult elő, hogy az orvosok későn vették észre a vesze­delmet. Oka ennek természetesen az orvoshiány is, mert ma, amikor orvosaink nagyrésze hadi- szolgálatot teljesít, mire az ember orvost talál, igen könnyen veszedelmes fokra, fejlődhetik a betegség. Áll ez különösen azokra, akiknek nincsen rendes háziorvosuk és igy a hirtelen be­köszöntő betegség megállapításával addig kell várni, amig valahonnan orvost kerítenek. Az orvosoknak a járványos bajok közül ta­pasztalható járatlansága azonban nemcsak ne­künk ötlött a szemünkbe. Ismerik ezt bajt a hatóságok is, amelyek igyekeznek is azon Segí­teni. A segítség eddig egyedül a tanfolyamok tartása volt. Ha azonban olyankor tartottak tanfolyamot, amikor nem volt járvány, olyan kevesen jelentkeztek az orvosok közüli, hogy ezeknek a kurzusoknak rendszeres fenntartása illuzorius lett volna. Rendeztek ilyen kurzuso­kat az állam is, mleg a főváros is. A legutóbb a főváros akkor nyitott tanfolyamot, amikor a hastífusz lépett föl járványosán. Nem is lehet tagadni, hogy ez a kurzus eredményes volt, or­vosaink később gyorsabban és biztosabban is­merték föl a: bajt. Ezek a tanfolyamok azonban éppen ideiglenes voltuk miatt nem vezethetnek kellő eredményre, hiszen a veszedelem elharapódzását kelli csirá­jában megakadályozni. Ezt pedig nem lehet akkor, amikor a veszedelem fellépése után kezdjük csak meg a tanfolyamokat. Éppen ezért valami állanldó intézményre van szükség, ami­lyen a német példa szerint igazán kiválónak mu­tatkozik. A fővárosnak, ahol a járványos beteg­ségek természetszerűen a lakosság nagy tö­mege miatt legkönnyebben lépnek' fel, fel kell állítania egy diagnózis megállapító intézetet, amelyet a; németek már régen megcsináltak. Ennek feladata lenne, hogy olyan esetekben, amikor a magánpraxist folytató orvos nem tudja a biztos diagnózist megállapítani, közbelépjen és a maga gyakorlott orvosai segítségéve,l a biztos diagnózist adja. A diagnózis megállapító intézet orvosai természetesen, az összes járványos bajok ismeretében is gyakorlottak lennének és igy a nagyobb veszedelem elhárítása nem iitköz- hetik akadályba. Úgy tudjuk, a főváros közegészségügyi ügyosztályában foglalkoznak ezzel a gondolat­tal és nagy buzgalommal tanulmányozzák a kér­dést. Mindenesetre fontos lenne, ha a megoldás

Next

/
Thumbnails
Contents