Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-05 / 36. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. szeptember 5-én 36. szám fniiiaiiianmiiinigiPiTiamaniaiiiaHinHiDiiiniimiiipmp»iipmnuiBiiianipiuamamainamaiiiPHiHmpnn: ELŐFIZETÉS! TtnnKt Egész, évwe ........... K. Fe l évre .................. 12 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőt OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ........ 18. szám Tele fon ................ 137-13 Biztosítás o járványok ellen Politikával foglalkozó, politizáló nemzőt vagyunk, misem természetesebb tehát, mint az, hogy amikor a politika katlanjában forr a viz, az ország első városa is politikát csinál. Nem is kell nagyon messzire menni, ha meg akarjuk találni ennek a törekvésnek, ennek a természetes fejlődésnek a külföldi példáját. Bécsben a városháza nemcsak űzi, hanem jóformán diktálja a politikát. Lueger szervezte az osztrák keresztényszocialista pártot és Weisskirchmeir a miniszteri székből került Lueger helyére. Az osztrák keresztényszocialista pártnak nemcsak országos, hanem községi politikája van és Weisskirchnernek, meg a pártjának éppen az a körülmény biztosit különös súlyt és tekintélyt, hogy a községi politika szűk mesígyéjén túl is. a nagy politika hatalmas területén tudnak működni, érvényesülni. Wieisskirchner politikája bizonyára nagyon távol esik a mi Weisskirehnerünk politikai ideáljától, mert Bárczy Istvánnak már a neve. is radikalizmust, felvilágosodottságot, szociális, kulturális haladást jelent. De azért kétségtelen, hogy Budapie/st polgármestere bécsi kollégájának nyomdokain óhajt haladni, amikor a községi politika Prokrusztesz-ágyából: kilép. A városok pártja lagymatag alakulásnak Ígérkezett egészen addig, amig a napi politika legaktuálisabb kérdéseit kiharcolták a pro- grammból. Ma az ország sorsának tengelye a választójog körül forog, az ország belső békéje, jövendő boldogulása, Magyarország itj kultúrájának kialakulása attól függ, hogy a választójog súlyos problémája miként nyer megoldást. Az a szervezkedés tehát, amely a Tisza- kormány idejében, az akkori politikai helyzet miatt éppen a választójog kérdését volt kénytelen mellőzni, nem lehetett egészséges, nem lehetett komoly, nem lehetett számottevő. Ám az idők megváltoztak, elkövetkezett az általános választójognak a napja és ma nem lehet elképzelni olyan politikai alakulást, amely nem vall szint a választójog kérdésében. A szín pedig nem lehet vitás, a városok pártja, a polgárság politikai szervezete nem lehet választójog-ellenes, mert a választójog ellenzői a reakció emberei és mert Bárczy István személye eleven garanciája az általános választójog őszinte akarásának. Az uj párt tellát feltétlenül a választójog hatalmas táborát fogja erősíteni, más kérdés azonban, hogy vájjon a főváros saját, külön politikája nem fogja-e megsinykni az országos politikát, nem rabol-e túlsók időt, munkát, tehetségeit a nagypolitika és a főváros adminisztrációjára nem hoz-e zavarokat az uj területre törő ambíció? És mindezeken az aggodalmakon felül áll az a kérdés, hogy vájjon az exponált politikai pártállást elfoglaló polgármester politikai hitvallásáért, politikai tevékenységéért nem áll-e majd a fővároson bosszút a kormány, amely ma ugyancsak választójogos, ugyancsak liberális és kissé radikális, dt| holnap átadhatja helyét egy másik, talán ellenkező dvekieit valló kabinetnek? Kormányok jönnek, kormányok mennek, de a főváros nem lehet gummilabda, a politikai váltógazdaiság football-pályáján. A főváros, elég hiba, túlságosan függ a mindenkori kormány jóakaratától, ebből pedig az következik, hogy a városok pártja mindig csak — kormánypárt lehet, különben az országositott községi politikának a levét Budapest pogársága fogja meginni. A vérhas járványszerüleg lepett fül Budapesten, de a föllépése — nem sikerűit. A tiszti főorvosi hivatal legutolsó bulletinje szerint a járvány szünetéiben van, nem az emberek halnak meg a vér has m'rútt, hatieth a vér has pusztul el az emberek miatt. Mert emberi, de sőt gyönyörű emberi munka volt az, amelyet a főváros tiszti főorvosi hivatala kifejtett. A kellő gondosságnak, előrelátásnak, az orvosi és adminisztrációs intézkedéseknek imponáló tökéletessége szüntette meg a gonosz bacillusok munkáját és hálátlanság volna megfeledkezni azokról az érdemekről, amelyeknek ez a siker köszönhető. Budapest ezer sebből vérzik, ezer nyavalyáját fakasztotta fel a háború, de a közegészséget nem tudtam megingatni a rettenetes vihar sem. Budapest élete, egészsége jó kezekben van. Ezt a megnyugtató érzést — a vérhasnak köszönhetjük. Szeptember végén megindul a városháza munkája. A negyedik háborús esztendő köszöni a fővárosra, a negyedik tél, a szénhiány rémével, a közlekedési, élelmezés bajoknak előre vetett árnyékéival. Szó sincs róla: nem lesz kellemes mulatság Budapest bajait orvosolni, mérsékelni. De a múltak bőséges tapasztalataiból talán elég tanulságot mentettek a város vezetői. Három keserves esztendő talán elegendő idő volt nemcsak a bajoknak, hanem az elhárítás eszközeinek, módjainak a felismeréséhez is. Ha az előjelek nem csalnak, Budapestet a végzet és a hatóságok gondossága átsegíti a negyedik télen is. Nélkülözésekre, ezernyi kellemetlenségekre mindenki elkészült és az emberek türelmét talán növelni fogja. az az érzés, hogy a háború utolsó telc‘ következik, — tavaly ilyenkor is ugyanezt reméltük . . . A lakásuzsora szemérmetlenül dühöng ismét Budapesten, de mig azelőtt a háziurak csak átlag minden esztendőben stájgeroltak ötven, száz, kétszáz koronákkal, addig most a hónapos szobák föbérlöi egyszerre ötszáz per centes emeléseket rendeznek. Ez a fajtája az uzsorának sokkal embertelenebb, gyalázatosabb, mint bármilyen áruuzsora, mert szegény embereket érint, kiszámított garasokkal, nyomorúságos viszonyok között élő, kiizködö diákokat, egyetemi hallgatókat és kis hivatalnokokat. Két dolog segít ezen a botrányos állapoton: — ideiglenesen a hónapos szobák áréinak maximálása, véglegesen azonban csak a lakásépítési akció. A fővárosnak sürgősen hozzá kellene látni az egyszobás, olcsó lakások, hónapos szobákkal ellátott házak építéséhez, a fővárosnak legalább tízezer hónapos szobáról kell gondoskodnia és önkötségi áron kiadni a diákoknak, egyetemi hallgatóknak, hivatalnokoknak és egyéb kis exisztenciák- nak. A kormány nem zárkózhatik el az építés megengedése elöl, mert a feladat, amelyre a főváros vállalkozik, tulajdonképpen nem is fővárosi, hanem állami. Diagnózis megállapító intézet Budapesten vérhasjárvány van. Veszedelem nincsen, de kétségtelen az, hogy könnyelműen kezelni nem szabad a dolgot, mert1 könnyen elfajulhat. A főváros tisztli főorvosa minden intézkedést megtett a: járvánly elfojtására, úgy hogy ma már a közönségen áll, hogy a veszedelem továbbterjedését meggátolja. Egyetlen mód persze a tisztaságra való törekvés és a higiénikus életmód. Vannak azonban még mások is, akiknek résen kell lenniük és ezek az orvosok. Anélkül, hogy az orvosi kart meg akarnánk sérteni, le kell szögeznünk, hogy a budapesti orvosok közül igen sokan vannak, akik a járványos bajo-, kát azoknak kezdő stádiumában nem igen tudják felismerni és csak akkor eszmélnek föl, amikor ;a baj már elhatalmasodott és a beteg kigyó- gyitása nehézségekbe ütközik. Most a vérhasjárvány elejém is nem egy esetben fordult elő, hogy az orvosok későn vették észre a veszedelmet. Oka ennek természetesen az orvoshiány is, mert ma, amikor orvosaink nagyrésze hadi- szolgálatot teljesít, mire az ember orvost talál, igen könnyen veszedelmes fokra, fejlődhetik a betegség. Áll ez különösen azokra, akiknek nincsen rendes háziorvosuk és igy a hirtelen beköszöntő betegség megállapításával addig kell várni, amig valahonnan orvost kerítenek. Az orvosoknak a járványos bajok közül tapasztalható járatlansága azonban nemcsak nekünk ötlött a szemünkbe. Ismerik ezt bajt a hatóságok is, amelyek igyekeznek is azon Segíteni. A segítség eddig egyedül a tanfolyamok tartása volt. Ha azonban olyankor tartottak tanfolyamot, amikor nem volt járvány, olyan kevesen jelentkeztek az orvosok közüli, hogy ezeknek a kurzusoknak rendszeres fenntartása illuzorius lett volna. Rendeztek ilyen kurzusokat az állam is, mleg a főváros is. A legutóbb a főváros akkor nyitott tanfolyamot, amikor a hastífusz lépett föl járványosán. Nem is lehet tagadni, hogy ez a kurzus eredményes volt, orvosaink később gyorsabban és biztosabban ismerték föl a: bajt. Ezek a tanfolyamok azonban éppen ideiglenes voltuk miatt nem vezethetnek kellő eredményre, hiszen a veszedelem elharapódzását kelli csirájában megakadályozni. Ezt pedig nem lehet akkor, amikor a veszedelem fellépése után kezdjük csak meg a tanfolyamokat. Éppen ezért valami állanldó intézményre van szükség, amilyen a német példa szerint igazán kiválónak mutatkozik. A fővárosnak, ahol a járványos betegségek természetszerűen a lakosság nagy tömege miatt legkönnyebben lépnek' fel, fel kell állítania egy diagnózis megállapító intézetet, amelyet a; németek már régen megcsináltak. Ennek feladata lenne, hogy olyan esetekben, amikor a magánpraxist folytató orvos nem tudja a biztos diagnózist megállapítani, közbelépjen és a maga gyakorlott orvosai segítségéve,l a biztos diagnózist adja. A diagnózis megállapító intézet orvosai természetesen, az összes járványos bajok ismeretében is gyakorlottak lennének és igy a nagyobb veszedelem elhárítása nem iitköz- hetik akadályba. Úgy tudjuk, a főváros közegészségügyi ügyosztályában foglalkoznak ezzel a gondolattal és nagy buzgalommal tanulmányozzák a kérdést. Mindenesetre fontos lenne, ha a megoldás
