Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-15 / 33. szám
Budapest, 1917. augusztus 15. 3 Az előterjesztést a tanács rokonszenvesen fogadta, különösen pedig Eolkusházy tanácsnok, Budapest közélelmezési diktátora és Bérezel Jenő clr. tanácsnok, a főzelékek kormányzója. Budapest népe pedig akár virággal teríti he a jó kofanénik útját, csak hozzanak, csak adjanak, amit Isten adott... A belváros Katója és az öreg Rupp Emlékezés két halottról A főváros közgyűlésének két érdekes alakja állt ki a múlt héten az élők sorából. Frey er Hugó dr.-t és R u p p Zsigmondot temették el nagy részvét mellett. A feltűnőbb, a zajosabb egyéniség mindenesetre Preyer Hugó volt, aki mint a sasok vezére a purifikálás nagy jelszavaival igyekezett magának babérokat szerezni. Különösen népszerűnek mindazonáltal nem lehetett mondani, úgy hogy maguk között a sasok között is csak két körülménynek köszönhette azt, hogy felszínre került. Az egyik körülmény az volt, hogy a K 1 é h-családdal rokonságban volt és igy a Kléh István iránt való rokonszenvből ő rá is sokat átruháztak. A másik körülmény még inkább negatívum volt és abban rejlett, hogy P o 1 ó n y i Géza letűnése után a sasoknak nem volt vezérségre termett egyéniségük. Hogy mégis feltűnést tudott maga körül kelteni, annak egyik oka politikájának rikító re,akcionárius>- sága, másik pedig minden lében való ellenzékieskedése volt. Bárczy István polgármesternek úgynevezett „nagy“ ellenfele volt. Ahol csak tehette, még a személyes támadásoktól sem kímélte meg, kátésko- dása azonban nem akadályozta meg abban, hogy egy- egy filippikája után a városi villamos igazgatósági ülésére siessen. Egyik leghíresebb beszéde az volt, amelyben Bárczy polgármester fekete automobilját aposztrofálta :- Amikor ez az automobil végigsuhan a pesti utcán, — mondta — mindig azt hiszem, hogy Budapest gazdasági helyzetét viszik a halottas-kocsin. Egy másik „nagy“ beszédében a tanácsot és a közgyűlést vádolta meg azzal, hogy szolgai alázatossággal követik Bárczy parancsait. Mindezeknél a beszédeinél nagyobb visszatetszést 'keltett azonban legutolsó beszéde, amelyben a budapesti tanítóknak rontott neki és azzal vádolta meg a fővárost, hogy érdemtelenül sok pénzt dob ki a tanerők fizetésére.- Egészen más természetű és fajsúlyú ember volt a törvényhatóság másik halottja Rupp Zsigmoud, akinek egyik legfőbb nevezetessége az volt, hogy azon három fővárosi bizottsági tagnak egyike volt, akik Buda és Pest egyesítése óta állandóan bent ültek a közgyűlésen. Il-ik kerületi korifeus volt mindhaláláig, pedig régen elszármazott onnan. Mint a 11-ik kerületben mindig nagy szerepet játszott Rupp-család tagja, már huszonöt esztendős korában bekerült a törvényhatósági bizottságba. Tul-ajdonképeni szerepét azonban nem a közgyűlési teremben játszotta le, hanem a Il-ik kerületi polgári körben, ahol páratlanul népszerű volt. ő honosította meg itt a második kerületben a borestéket és ■a borgazda intézményét, amelyek azóta a többi kerületekben is diadalmas utat tettek meg. A második kerületből Ruppal együtt egy másik népszerű férfiú elszármazott: a szintén nemrég elköltözött Eiló János gyógyszerész. Rupp az ötödik, Eiló a nyolcadik kerületbe ment. A második kerületi polgári körhöz azonban Iliik maradtak, s amikor ott megjelentek, két csatakiáltás verte föl a csendet. Amikor Rupp Zsigmondot akarták hallaná akkor a puskaropogást utánozva pattogott az ajkakon: — Rupp-rupp-rupp-rupp ... Rupp Zsigmond arca ilyenkor boldogan fölragyo- gott és eleget téve *a közóhajnak, beszélni kezdett. A Eiló János népszerűsége mástermészetii volt. öt élete utolsó napjáig a kerülethez való hűtlenségéért büntették tréfás szeretettel. Ha beszélni kezdett egyszerre fölhaisant a teremben a kiáltás: — Hinaus! Hinaus! De azért meghallgatták és meg is tapsolták. Többé azonban sem a Rupp-rupp-rupp, sem a Hinaus nem fogja mulattatni a jó rácvárosi polgártársakat... — Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz. KibőuitIK a vas-utcai Népházat Kabdebó műszaki tanácsos az építkezési tervekről A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában ismertettük a nemesi tervet, amely szerint a főváros megakarja nagyobbitani az V. kerületi Népházát, a Bárczy,-Hanvai-féle közjótékonysági akció egyik legszebb alkotását. Hamvai Sándor kir. tanácsos, ny. elöljáró volt szives előttünk vázolni a terveket, amelyek a terjeszkedéshez fűződnek. Az elmúlt héten azután megtartották az V. kerületi Általános Közjótékonysági Egyesület elnöki ülését, amelyen az egyes szakosztályok elnökei, illetőleg elnöknői elmondották kívánságaikat. A célszerűnek talált javaslatokat az- utáu Hanv'ai kir. tanácsos egy elaboratumba foglalva átadta K a b d e b o Gyula műszaki tanácsosnak, akire a Vág-utca Népháza újjáalakításának és ki- terjesztésének technikai keresztülvitele vár. A munka gyorsan halad, mert Bárczy polgármesternek az a szándéka, hogy mihelyt az építkezéseket meg lehet kezdeni, legelsösiorban a Népháza k bővítése történjék meg, mert erre a háborút követő sanyarú időkben égető szükség lesz. Kabdebó tanácsos máris készen van az alapelvekkel. A megoldás nem lesz könnyű, igen komplikált feladatok előtt áll az építőművész. Az uj Népháza különben mintegy 40—50 uj teremmel fog szaporodni befogadóképessége pedig a mainak két-hárornszorosára fog emelkedni. K a b d e b ó Gyula műszaki tanácsosi különben az eddig megállapított tervekről kérésünkre a következőket volt szives a Fővárosi Hírlap munkatársával közölni:- A Vág-utcai Népháza, Budapest első ilyen- féle intézménye, 1910-be,n épült Bárczy István polgármester szociális épitőprogrammjának. keretében. Az építésének, berendezésének és felszerelésének egész költsége 600,000 korona volt, ami nemcsak összegben, hanem egységárban is igen alacsony, mert beépített köbmétere csak 20 koronára rúgott. Közvetlenül a háború előtt 30 korona volt ez az egységár, most talán 60—70 korona lehet. A hatvan milliós, öt évi ciklusra tervezett épitőprogramm eredetileg két ilyen népházat, vagy amint akkor neveztük, névotthont tartalmazott. Az egyik a VII., VIII. és IX. kerületek számára a Köztemető-utra, a másik az V. és VI. kerület számára a Vág-utcába volt szánva. Próbaképen csak a kisebbik épült meg Hányái elöljáró kerületében, a Lipótvárosban.- Az intézmény megnyitása napjától sziik volt, mert népszerűsége, itt a gyárak kellő közepén, soha nem sejtett méreteket öltött.- Igaz, hogy hamarosan annyiféle jótékony intézmény otthona lett, hogy tulajdonkéj) ilyen sokoldalú népház ma nincs sehol az egész világon. Méltó arra, hogy a főváros többi kerületei is mintául vegyék.- Az építésnél nagy nehézséget okozott a sokféle: rendeltetésű és méretezésű helyiség egy tető alá hozása. Három kapun és két főlépcsőn bonyolódik le a forgalom, mert a közönsége is három főcsoportba oszlik: bennlakók, benndol- gozók és vendégek. De ezek külön-külcn is még tovább tagozódnak. így csak maga az étkezés több helyen folyik, van a népkonyhái és munkásétkezői üzem. Az előbbi megszabott ételsort ad, olcsó részben jótékonyság után fedezett áron, a másikban étlap szerint válogatnak és bár olcsón, de nem önköltségen alul. Ebből természetesen teljes elkülönítés következik már a bevásárlásnál, a főzésnél, a terítésnél és a kiszolgálásnál. Mert a rendesen fizető, jő keresetű munkás kényes arra, hogy ő nem foglalja el a helyet és nem veszi el az ebédet a szegények elöl. — Csak röviden álljon itt a népházban lévő intézmények sorozata: népkonyha, munkásétkező, foglalkoztató-mühely kerestnélkíiliek számára (külön női és férfi-osztály), ennek hálótermei férfiak és nők számára és étkezője. Gyermekek számára: bölcsőde, óvoda és napközi otthon a különböző kornak számára. Közművelődési intézmények, könyvtár, olvasó- és előadóterem. A Népházában ugyanis tanfolyamok is vannak. Végül az üzemholyiségek: mosókonyhák, fürdők stb. és a személyzeti lakások meg irodák.- A kibővítés már a háború előtt indokolt 1 volt, most már el sem halasztható. A nehézség ott van, hogy mindegyik osztály növekedni kíván és a régi helyén szeretne maradni. De nem is volna megoldható a kérdés áthelyezéssel, mert minden helyiség különleges rendeltetése szerint épült, másra nem is használható.. A legcélszerűbb volna tehát a mostani házat minden oldalról megnagyobbítani, valósággal kör átépíteni.- A Vág-utcai főkomplexum balról a Ber- zenczey, jobbról a Pannonia-utcára kapna egy- egy uj sarokszárnyat, ami által három utcára nyiló nagy épülettömb lenne belőle.- Emeletcnkint mintegy tiz uj telreni, összesen tehát 40—50 uj terem keletkeznék. Az egész népház befogadóképessége pedig két-háromszorosára emelkednék a mainak. Minden emeleten minden szárny a maga szomszédságának a pót- helyiségeit tartalmazná, az újhoz a régi átalakítás nélkül csatlakozhatna.- A kibővítéssel kapcsolatban ugy-két szükséges ujitást is megtennénk. Az eredetileg lokális fűtésű épület központi fűtést kapna, meg melegvíz vezetéket. A konyhát is, esetleg egynéhány gépet a megnagyobbodott üzem miatt. Most a tervezés folyik. Tekintetbe vesz- szük a tapasztalt vezetők javaslatait, amennyire a takarékosság megengedi, mert a Népháza mintaintézmény akar lenni, ezentúl is, de amellett olcsó üzemnek kell maradnia. Minden legkisebb részhitelt teljesen elő akarunk készíteni, úgy, hogy amint előáll az építkezésire alkalmas helyzet, a Népháza legyen az első fecske a főváros újra meginduló építőtevékenységében. T\ RENDŐRSÉGRŐL 0*0 Rendőrbiró lesz minden pesti vásárcsarnokban. A piaci erkölcsök javulására valószín illeg igen jó hatással lesz a vásárcsarnoki rendőri bíráskodás. A rögtönitélő rendőrbiró a központi vásárcsarnokban kezdte meg működését s már az első napon tizenegy árust büntetett meg, amiért-a maximális áron felül árusította portékáját. A dolog csakugyan u'gy áll: kinek volna kedve a mai bajos világban hatóságokhoz szaladgálni a följelentéssel, rendőrségre idéztetni és várakozni egész délelőttön át, majd négy hét múltán, vagy nyolc hét múltán, — amikor már csillapult is a följelentett uzsorás iránt való harag, — ott feleselni újra a kofával... Kinek van ehhez kedve és ugyan mi volt eddig a haszna a följelentőnek, elért-e valamit a panaszával, amikor csak hetek múltán juthatott a sor a tárgyalásra s akkor is a följelentőnek volt aránytalanul nagyobb a kellemetlensége? Most másképen van. fis meg kell állapítanunk, hogy nagyon helyesen. Rögtön elitélik, ott nyomban a tett színhelyén a goromba kofát, az árdrágítót, eddig még soha meg nem gyógyított keserűségét a pesti közönségnek. A központi vásárcsarnokban P i r k- ner Imre rendőrbiró megkezdte már szereplését és csakugyan eredményesen. Maga Sándor László főkapitány ellenőrizte az első két napon pénteken és szombaton, miként folyik a munka és megygyőződ- betett róla., hogy okos idea volt az újítás, a csarnoki statárium. Megkérdeztük Sándor László főkapitányt, mi a véleménye és tapasztalata az újításról, mik a tervei a jövőre vonatkozóan és lesznek-e még hasonló intézkedések. — A bíráskodás első napján tizenegy Ítéletet hozott a központi vásárcsarnok büntető- birája. Valamennyit árdrágítás miatt, ami bizonyítja, hogy szükség volt a közönség érdekében erre az intézkedésre. Megpróbálkoztunk elsősorban a központi vásárcsarnokban. Az a szempont vezetett, hogy az élelmiszeruzsora letörésének egyik legfőbb akadálya, hogy a közönség panaszával nem fordul minden esetben a hatósághoz, mert hiszen nincs is ideje ahhoz, hogy idézésekre elveszítse az idejének jelentős részét, s nem tesz feljelentést, mert nem akar szaladgálni . . . így jutottunk arra az eszmére, hogy a kerületi kapitányságnak azt a tisztviselőjét, aki a piaci viszonyokkal ismerős, akinek eddig is az volt a reszortja, hogy az árdrágító-visszaélések fölött Ítélkezett, kiküldjük a vásárcsarnokba: tartsa ott a hivatalos órát reggel öt órától tizenegyig. Legyen ott a helyszínén, álljon a közönség reu-
