Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-08 / 32. szám

1/ Hatodik évfolyam Budapest, 1917. augusztus 8-án 32. szám teiiia»HDnmiiimnHniamainamgmnmoiiiPiimiimmpmoninuig»iianiamnmamamntHmnaiiiBinPinc ELŐFIZETÉSI rtRJTKi Égésié. évi*e ........... 2<r K. Fel évre ............ IS K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban• Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emit Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér. Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-15 *r *^**F*d**+^^^^AF*** **^r^**r<***r^*^^^'\ Hadik János gróf kemény fáüa vágta a fejszéjét, ami­kor félretéve minden kényelmet, nyugodt életmódot, gondnélküliséget, arra vállalkozott, hogy Magyarország minden rendű és rangú népségét élelmiszerekkel fogja ellátni. Hadik gróf hatalmas ur, titkos tanácsos, volt, államtitkár; egészen bizonyos, hogy el­határozásának indoka sem épen hiúság, sem érvényesülési vágy, sem anyagi elégtétel. Tisz­tára azért vállalta a kényes megbízatást, mert erőt, képességet érez magában a gyönyörű, de súlyos feladat elvégzésire»* és mert úgy vélte, hogy hazafias ' kötelességet teljesít, amikor munkaerejét, vagy akaraterejét, tehetségét e válságos időkben rendelkezésére bocsájtja az ország népének. Hála illeti meg tehát a Közélelmezési Hiva­tal uj elnökét azért, mert illem tért ki a köte­lességvállalás alól, hanem engedett a megtisz­telő felszólításnak, amelyet a kormány hozzá intézett. Nem szenved kétséget, hogy soha em­ber olyan emberfeletti munkára nem vállalko­zott még, mint Hadik János. Azért -is,' mert Kiirthy Lajos báró volt az elődje, aki ugyan nem tartozott az égbaiyuló tehetségek közé, de kétségen kívül bizonyos népszerűségre és tekintélyre tett szert, mert sok jóakarattal, szorgalommal, lelkiismeretes kötelességtudás­sal és pártatlansággal vezette a hivatal ügyeit. Nem alkotott nagy dolgokat, nem tudott meg­birkózni sem az áruhiány nyal, sem az árdrágu­lással, de hiszen ezek a problémák meghalad­ják a Kürtliy báróénál jóval magasabb képes­ségeket is. Az -elnök tehát közbecsülésben távozott, ám ez a személyi vonatkozás még önmagában véve nem riasztaná, nem tenné nlehézzé ab ovo az utód helyzetét. Már csak azért stem, mert Kürthy bárót túlszárnyalni. — talán nem is a végső foka Hadik gróf ambíciójának. Van azon­ban a mérlegnek jóval súlyosabb serpenyője is: az a körülmény, hogy három esztendő ta­pasztalataival szemben áll, három esztendőnek anyagpazarlása, három esztendő szükségletei­nek kielégítése, három esztendő fogyasztása. Bajos dolog ma már, a negyedik esztendő kez­detén rendet fertemteni a nagy rendetlenségben és élelmiszereket szerezni onnan, ahol a had­sereg is, Ausztria is, Németország is élelmi­szereket keres. Roppant kényes feladat, amely Hadik János gróf széles vállaira nehezedik: tel kell látni Magyarország elkényeztetett, jól táp­lálkozó népét és ki kell elégíteni a hadsiereg és a szövetségesek igényeit is. Országos, sőt világfeladat a Hadik Jánosé, bennünket azonban, bevalljuk, szükebb látó­körből, önzőbb szempontból érdekel és érint a vállalkozás. Mi azt nézzük, hogy az uj közélel­mezési diktátor személyében megvan-e a ga­rancia Budapest közönségéinek ellátására. Bu­dapest nemcsak legnagyobb városa Magyaror­szágnak, hanem közélelmezési szempontból is egészen speciális, egészen különálló része az országnak. Budapest élelmiszerellátása súlyosabb, de fontosabb probléma, mint az ország többi ré­széé, mert az ország hangulatát Budapest dik­tálja és a pesti gyomrok korgásától, vagy telí­tettségétől függ az ország szava a háborúról és békéről. Tudjuk, hogy Hadik gróf Budapest lelkes barátja és eiz elég ahhoz, hogy bizalommal üdvözöljük. Uj korszak, — jobb korszak jön. TZZZSiMeOJZ • • » A nagyságák és méltóságúk segíteni akarnak a szegény asszonyoknak, ami igen szép és fölemelő gondolat. Asszonyrendörséggé akarnak szer­vezkedni, amely tekintettel a férfi-hiányra, rendet akar teremteni a piacokon. Eddig igy Írásban és szóban ez is egészen dicséretes törekvés, csak épperi azt engedjék meg a nagyságák és méltóságúk, hogy a kivitel sikerében kételkedjünk. Maradjunk az ud­variasság határai között és mondjunk csak annyit, hogy a nőiesség bájával, szépséggel és a hódítás eszközeivel nem lehet a piac bajait meggyógyítani, amint a háború első lázában sem sikerült a hadikórházakban a betegápolás. El a azonban tényleg megesett a szivük az ácsorgó asszonyokon, adhatunk egy ' jó tanácsot. Vegyék ki a sorbanúlló asszonyok kéAéPöl^hosarat és tejesbögrét és mondják nekik: „menjen haza szegény asszony, szoptassa meg a kisfiát, takarítsa ki a lakást, főzze meg az ebédet, majd sorbaállunk mi, megvárjuk a zsírt, tejet, krumplit. A mi műveltségűnk, nevelésünk garancia arra, hogy nem veszekszünk, be­tartjuk a sort, s akkor rendőrre sincs szük­ség. Végre pedig dolgunk felől igazán rá­érünk." Saphir M. Imrének is befellegzett. Budapest illemtanára, Sán­dor László főkapitány lett. Külön illemtant irt a kofák és külön illemtant a bérkocsisok szennára. Kíváncsian lessük, mikor írja meg a rendőrök számára, akiknek pokróc-go­rombasága és udvariatlansága felveheti a versenyt amazokéval. Persze nem könnyű dolog a kofákat széplelkii hölgyekké, a bér­kocsisokat pedig gavallérokká változtatni. Végre is azonban, ha már a főkapitány ki­ütötte a nyeregből szegény Saphir M. Imrét, hát tanítsa meg a bérkocsisokat és a kofá­kat — táncolni is. * Tehetetlenebb szervet a főzelék- és gyümölcsközpontnál elképzelni sem lehet. Megalakult, amikor a korai főzelék már kivándorolt külföldre, az­tán belső viszály emésztette: első igazga­tója néhány napi vendégszereplés után le­mondott, az uj vezető pedig képtelen az előtte idegen területen elhelyezkedni. Min­den központra jellemző, hogy megalakulása után az áru rögtön eltűnik a piacról. így jártunk a zöldségfélékkel is. Maximálták és a piaci kofák azt mondják: megette a Maxi. Nohát ennél igazán örvendetesebb volna, ha a Maxi a főzelék- és gyümölcsközpont ve­zetőségét enné meg. Evvel talán lecsillapít­hatná az éhségét és nekünk pedig megma­radna a zöldség és gyümölcs. Budapest udvari színháza Megkezdődött a várszínház átalakítása. Krátky tanácsnok nyilatkozata. A budai királyi várpalota tatarozási munká­latai javában folynak, a Várszínháznak udvari színházzá való átalakítása pedig megkezdődött. A fővárosi Hírlap egy hónap előtt adta hiriil el­sőnek azt a szenzációs értesülését, hogy a ki­rályi család a telet Budapesten szándékozik töl­teni és itt a legteljesebb udvari életet létesíteni. Az a hatalmas perspektíva, amely ebből a hírből nyílik, megragadta Budapest egész közönségét. Udvari élet Budapesten, olyan reményteljesen hangzik ez, hogy az ember minden vágyunk tel­jesülését kiérzi belőle: a trón és a nép ícgymás- hoz való közeledését, a nemzeti aspirációk tel­jesedését, Budapestnek igazi világvárossá való lendtilését, sőt talán magát a vágyva-vágyott békét is. A székesfőváros maga is mindennek a sok szép reménynek teljes megértésével tekint az események elé. Legelső sorban is, amikor az udvar közölte szándékait a polgármesterrel, a Várszínház átalakításának előfeltételeit biztosí­tották annál is inkább, mert az intim, kis udvari színház magának az uralkodónak a kívánsága. Lelkesein fogott munkához Krátky János tanács­nok, a középitési ügyosztály vezetője is, aki ki­váló színházépítő specialista, akit a színház­építés és berendezés terén a legkiválóbb szak­emberek egyikének tartanak. Krátky tanácsnok az átalakításról. A Fővárosi Hírlap munkatársa fekereste Krátky János tanácsnokot és megkérte mondjon ef egyet és mást az átalakítási tervekről. Nyilatkozata itt következik: — Mint ismeretes, a közgyűlés a Várszín­ház átalakítási munkálataira 250,000 koronát szavazott meg. Az összeg sok is, meg kevés is. Látszatra soknak tetszik, de egy színház átalakítása mindig igen sok pénzt emészt föl. A Várszínház ugyan masszív, erős épület, de a berendezése ósdi, öreg, a modern igények­nek meg nem felelő, mindenekíelett pedig tűz­biztonsági szempontokból már régóta alapos, kifogások alá esett. Az átalakítási munkálatok már megkez­dődtek, elkészültek az állványok és már sze­dik le a régi tapétákat. Az átalakításnak első célja az említettem hibák eltüntetése és a . színháznak modernné, csinossá tétele. Külse­jében nem esik változás, itt csak a szükséges tatarozásokat végezzük el, annál több azon­ban a munka bent. — Mindenekelőtt ott van a színház tapé­táinak újakkal való kicserélése. Be kell ve­zetnünk a villanyvilágítást is, mert a Várszín­házban eddig még a színpadot is gázzal vilá­gították, ami pedig tűzbiztonsági szempontból is rendkívül aggodalmas. A fűtés is igen hiá­nyos volt, a fűtőkészülékeket is teljesen át kell alakítanunk. A színpadon is sok a javítani­való, a karzat pedig egyenesen szomorú álla- patban van. Külön gonddal leszünk a nézőtér átalakí­tására. Itt a legfontosabb kérdések egyike az ülőhelyek behúzására szükséges szövetek íz­léses megválasztása. E tekintetben fíánffy Miklós grófnak, az állami színházak főigaz­gatójának közismert művészi ízlését fogjuk követni. Bánffy gróf általában minden tekin­tetben érdeklődik a munkálatok iránt és kész-

Next

/
Thumbnails
Contents