Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
4 Budapest, 1917. június 6. arra nézve, hogy a propaganda állandó inleze- sére válasszon bizottságot az ankét. Amint a határozati javaslat és pedig az összes felszólalások teljes szövegével együtt a kormány elé kerül, ez a bizottság megalakul a Magyar Építész- ^ és Mérnök-Egylet vezetőségével az élén. Részt vesznek benne aiz összes szervezetek, amelyek az ankéten képviselve voltak. A bizottság a megalakulás után elkezdi a részletes munkát, son a veszi az összes fölvetett kérdéseket. — Például az építőanyagok részletkérdéséről szólva, még mindig vannak apróbb részletek, meg kell állapítani a téglának, fának, cementnek, vasnak mai készenálló mennyiségét, a várható szükségletet, annak előteremtési módját, az árak alakulását. Mindezekre a kérdésekre nézve ez a bizottság lesz hivatva az adatokat ósz- szegyiijteni és feldolgozni és ezeket a kormány által megalakítandó hatósági szervezetnek haladéktalanul rendelkezésére bocsátani. — A bizottság megalakítása a legközelebbi jövőben fog megtörténni és abból a zárószóból, amelyet Wekerle Sándor dr. az ankéten tartott, azt remélik az érdekeltek, hogy sikerülni fog Wekerlét ennek a bizottságnak diszeltiökévé megnyerni!, kivéve azt az esetet, amikor Wekerle nem diszelnöke, hanem legfőbb pártfogója lesz a bizotság munkájának. Városházi kabaré. • • • Kormányválság. A városházán is természetesen ebben fő mindenkinek a feje, ki lesz az uj miniszterelnök, ki lesz az uj belügyminiszter ? Közben más tárcákról is esik szó, Barczyt emlegetik, V á z s o n y i t, még Springert is államtitkárnak. Majd bolond lesz Bárczy elmenni lictornak Rómába, amikor consul lehet Hispániában ? ! Általában nem nagyon szomorkodnak a rendszerváltozáson. Annál inkább meglepődnek hát, amikor egy ellenzéki városatya igy sóhajt fel: — Én sajnálom Tiszát és Sándor Jánost. Megrohanják tizen is, hogy lehet ilyet mondani. — Ismeritek a C’oignard Jeromos abbé történetét az Anatol France regényében? Ez az én szomorúságom esete is. Az abbé elbeszélte, hogy Sy- racusában egy rettenetes, kegyetlen, gyilkos zsarnok uralkodott: Dyonisos. Mindenki a haláláért imádkozott, mindenki gyűlölte és vesztére tört. Egyszer meghallja a zsarnok, hogy egy nagyon öreg asszony mindennap azért imádkozik a templomban: adjanak az istenek a zsarnoknak minél hosszabb életet és uralkodást. Ez még a zsarnokot is meglepte és magához hivatta a vén asszonyt. Megkérdezte tőle: —- Miért imádkozol értem? Úgy szeretsz? — Dehogy is szeretlek. Utállak, gyűlöllek, megvetlek. Én is, mint mindenki. — Hát akkor mért imádkozol értem?-— Amikor kislány voltam, rettenetes zsarnok kínozta Syraeusát. Az emberek azon imádkoztak, hogy pusztuljon el, mert ennél rosszabb már nem jöhet. El is pusztult, uj zsarnok jött. Még elvetemedet- tebb, még kegyetlenebb. Akkor. ennek a pusztulását várták. Ennél igazán nem jöhet aljasabb. Elpusztult s az utóda még elvetemedettebb volt. Azután jöttél te. Te már nem is vagy ember. Fenevad vág y, v é r s z o p ó, hiéna. Ha te; elmész: ki jöhet még utánad? Az már nem is fenevad lesz, az maga lesz az ördög. En tudom, mert mindig csak rosszabb jött. Ezért imádkozom én érted. Eddig a mese. így 'folytatta a városatya: — Tisza garázdálkodott. Elnyomta Budapestet. A pusztulását követeltük. Akkor jöttek a darabontok! Még kutyább állapotok következtek Budapestre. Imádkoztunk, hogy pusztuljanak, mert csak jobb állapotok jöhetnek. Arra jött a koalíció. Pokol lett az életünk. Jöjjön más, követeltük, mert ennél csak jobb jöhet. Es jött a munkapárt. Ez volt a mi kínszenvedésünk betetőzése. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy a fővárosra minden uj zsarnok rosszabb lett a réginél. Én hat 1 iszáért imádkozom, — mint a syracusai vén asszony Dyonisosért — mert ezután a zsarnok után újabb zsarnok jöhet, jön is bizonyosan, aki zsarnokságban még őrá is ráduplázik?! Közélelmezési morzsák A vajháboru kulissza-titkai — A vágódijak fölemeléséről — Vázsonyi a községi élelmiszerüzem hivatásáról A vajról A vaj-iigy zavaros hullámai a tanácsból átterjedtek a tizesbizottságba is, ahol Folkusházy Lajos tanácsnok újból elmondta a Haditermény ellen 'Szóló vádjait, amelyeket a tanácsülésen történtek után már ismertetett a Fővárosi Hírlap. A tizes bizottság —- mit tehetett egyebet? — helyeselt Folkusházynak és biztatta, hogy csak vegye fel a harcot a Hadi- terménnyel. A harc pedig azóta sem oldódott meg, hiszen Folkusházy ma is a régi erélylyel hangoztatja, hogy a főváros élelmiszerüzeme tudja egyedül elosztani igazságos módon a vajat és hogy a Haditermény, ha mást cselekszik, akkor egy meglevő szervezet helyett uj szervezetet alapit. Ezzel szemben azonban a H. T. arra hivatkozik, hogy ő ad a fővárosnak is vajat, de nem mindent ad oda, ment engedi a vajkereskedelmet monopolizálni, hanem a kereskedelemnek is segítséget akar nyújtani. Most már azonban teljes határozottsággal jelenthetjük, hogy a héten lesz vaj! És nekünk, a fogyasztóközönségnek, ez a legfontosabb. A Haditerménynek a budapesti hiitöházban negyven vág gon vaja van elraktározva, ez a közeli napokban megjelenik a piacon. Amikor azonban a vigasztaló Iliiről tudomást szerzünk, nem lesz érdektelen röviden, szakkörökből szerzett információk alapján elmondani a vajháboru titkait, amelyek megvilágítják, miért »kellett hosszú heteken át vaj nélkül szűkölködnünk? Mindenekelőtt a derék dánok étvágyát kellett egy kicsit lecsillapítani. Ebben a tekintetben »a: Haditermény r.-t. okosan, erélyesen és eredményesen járt el. A Haditermény ugyanis a berlini Z. E. G.-el egyetértőén nem volt hajlandó a ,dán vaj-exportőrök őrült árugrását követni és visszautasította a horribilis árakat, és el volt tökélve, hogy inkább szünetelteti az importot, mintsem hogy a magyar piacra 15—18 koronás vaj kerüljön. A H. T. akcióját Kürthy báró is helyeselte és igy egy ideiig tényleg nem is jött be dán vaj Magyar- országra, az import-sztrájk azonban eredményt hozott. A dánok észbekaptak, s miután Angliába sem volt módjuk szállítani, kénytelen volt a dán export a berlini Z. E. G.-el és »a budapesti H. T.- vel szemben igényeit lemérsékelni. így aztán megindult a vaj import és szóról-szóra agy van, ahogy Folkusházy tanácsnok mondta ,a tanácsban és a tizes-bizottságban: a Haditerménymek ma negyven vaggon elraktározott vaja van a hiitöházban. A kereskedők természetesen szívesen látják a'zt a harcot, amely most viszont a főváros és a Haditermény között fejlődött ki, mert azt remélik, hogy ezen ai réven áruhoz fognak jutni. Persze a kereskedők, akik az élelmiszerüzem miatt telve vannak keserűséggel Folkusházy tanácsnok ellen, azzal vádolják a fővárost, hogy azért követeli a1 negyven vaggon! vaj kiadását, hogy ezáltal négyszázezer koronás haszonhoz jusson és jövedelmeit biztosítson az élelmiszer- üzemnek. A tény azonban az, hogy Folkusházy tanácsnok a jegyrendszernek és a városi elosztásnak bevállt módszerére hivatkozik és ezen az alapon kívánja a H. T. egész vaj anyagát. A Haditermény azonban hadat üzent a községe- sitő politikának és a magánkereskedelmet is1 támogatni kívánja, annál is inkább, mert a vaj- árak maximálása mellett visszaélésekről szó sem lehet. A Közélelmezési Hivatal abban az értelemben döntött, amint a Haditermény javasolta. A főváros ugyan kap vajat, sőt többet kap, mint a szabadkereskedelem, de egyben a magánkereskedelmet sem zárják ki vajárusitásbóll, ami által a vajat mindenesetre hozzáférhetőbbé teszik. A legfontosabb azonban, hogy e héten lesz vaj. Emelik a vágódijakat A héten összeül hosszú idő után a közélelmezési bizottság is' és dönteni fog egy régen vajúdó kérdésben: fölemeljék-e a vágódijakat, vaigy se? Ez az ötlet is, abban a nagy ötletnépvándorlásban született, amikor a városházán kiadták a jelszót, hogy mindenki gondolkozzék, hogyan lehetne a jövedelmeket szaporítani, a főváros megbillent háztartási mérlegét helyreállítani? A sok keservesen kifundált mentő ötlet közül való a vágódijak fölemelése is, amelyből valószínükig szintén várnak pár százezer koronás többjövedelmet. A közélelmezési bizottságnak azonban fontolóra kell vennie, nem fog-e ez az ötlet visszafelé elsülni? Sehogysem látjuk biztosnak a dolgot, pedig nem is a főváros pár százezer koronáját féltjük, hanem attól tartunk, hogy a közélielmezés körül lehetnek bajok. Szakemberek legalább nyomatékosan! felhívják a figyelmet, hogy a vágódijak fölemelése arra vezethet, hogy egy szép napon nem lesz Budapesten zsir és disznóhus. Pláne a mai háborús viszonyok között az ilyesmi nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. A vidéken is vannak ugyanis igen jó vágóhidak, ahol lényegesen olcsóbbak a vágódijak, mint Budapesten lesznek. Ez azt fogja eredményezni, hogy a ser- téskeroskedlem e vidék felé fog gravitálni, vidéki vágóhidakon ölik le a sertéseket, a levágott sertés pedig ott is marad és nem jut el a fővárosba, amely ilyenformán hátrányba jut a vidékkel szemben. A vágódijak felemeléséneik kérdése tehát először alaposan meggondolandó, mert meges hetik, hogy pár százezer korona haszonért tönkre fogják tenni a budapesti piacot. Vázsonyi a bódé-mániáról Az egész ország kereskedői között, de légióként Budapesten nagy örömet keltett Kürthy Lajos bárónak az a rendelete, amelyben utasítja a hatóságokat, hogy a hivatásuk keretén túlmenő kereskedelmi foglalkozást bízzák az arra hivatott kereskedelemre. Ezzel a rendelettel vonatkozásban az Élelmiszer Újság Vázsonyi Vilmos dr.- nak egy nyilatkozatát közli, amely, nem bánik túlságosan keztyiis kézzel a főváros élelmiszerpolitikájá- val. A Vázsonyi-féle nyilatkozatnak és álláspontnak a jövőben igen fontos szerep juthat, miért is érdekesnek tartjuk annak közlését: — Most is az az álláspontom, amit a bódérendszer megindításakor kifejtettem. Lehetetlen dolognak tartom, hogy a főváros konkurrenciát csináljon a kiskereskedőknek, mert a fővárosnak cs»ak az lehet a hivatása, feladata, hogy az élelmiszer-felhozatalt megszervezze, központi árubeszerzési raktárt létesítsen, vonuljon be oda összes üzemeivel, az élelmiszereknek a közönséghez való juttatását »azonban bizza rá a megbízható, legitim kereskedelemre. Erre vonatkozólag konkrét terv is volt már, amely abból állott, hogy a főváros alapítson egy nagy részvénytársaságot, szerezze be nagyban az élelmiszereket, vegye á£.a Hiitőház (Élelmiszerszállitó r.-t.) telepét és üzemét ési az árut limitált áron, a kereskedők utján juttassa el a közönséghez. Ez a terv azonban, nem tudni mi okból, meghiúsult. — A Közélelmezési Hivatal elnökének rendeletéről nem tudom, hogy vájjon az a fővárosra is vonatkozik-e, a rendeletben1 kifejezésre jutott elvet azonban feltétlenül helyeslem. Lehetetlenség, hogy a főváros a mai rendszert fenntartsa; az a néhány bódé, amely 6 esztendő előtt megnyílt, csakis árra jó, hogy bizonyos standardot, bizonyos árnivót mutasson a főváros. Minden kiterjesztését a községi élelmiszerüzemnek a leghatározottabban ellenzem, mert a fővárosnak nem leihet az a célja, hogy adófizető polgárait tönkre tegye. Nagy sarok-bérház villamosmegálló mellett, kislakásokkal, két év előtt épült, 250.000 korona készpénzzel megvehető. — Ajánlatok a „Fővárosi Hírlap“ kiadóhivatalába küldendők: „Alkalmi vétel“ jeligére. K. A.
