Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-17 / 3. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. január 17-én. 3. szám 5iHiaiiiniiiaiiigiiiamaiuDniaiiia»i»ai»»p»iiB»i»DiiiauiPiiiPmnuiäiiiaiiiaiiiDiiiaiuaiiiaHiaiiiniiigiiiPiiic ELŐFIZETÉS/ JtnJtKt Egész, éime .......... 20 K. Fe l évw*e ................ IO K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal i VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Fé l millió koronát húz ki a fővárosnak amugyis koldus- tarisznyájából a kormány azzal az intézkedéssel, amely a világítás korlátozásáról szól, s amely sötétségbe borítja Budapestet. Féimilió korona abszolúte véve sem megvetendő összeg,,, de a főváros mai pénzügyi helyzetében szinte katasztrófa egy félmilliós haszon-elmaradás. Kiderült, hogy a gázgyár és a villamos üzem sohasem kérte ezt a „takarékosságot“, sőt minden alkalommal tiltakozott ellene. Nem kell a kormányrendelet a közönségnek sémi mert hiszen mindenki saját érdekében redukálta már amúgy is a világítást. Csak a korrrtány találta szükségesnek, hogy Budapest képét még jobban elrútítsa és hogy a főváros deficitjének uj forrást jelöljön ki. Rendszerré fajult az a rendszertelenség, amely a főváros ügyeinek intézésénél a legfőbb kormányzati elv. Eleven példája a rendszertelenségnek a szénelosztó-bizottság dolga. A fő- város a legnagyobb szénfogyasztó, a főváros üzemeinek naponta sok száz vaggon szénre van szükségük és a főváros lakosságának szénnel való ellátása is a főváros tanácsának a gondja. Mégis mellőzték a bizottságban a főváros képviselőjét, holott a bizottság tagjai között a magánvállalatok, magáncégek delegáltjai hemzsegnek. A szénnagykereskedők és szénbányatulajdonosok nagylelkűségétől függ ezentúl, hogy Budapest kommunális üzemei müködhetnek-e egyáltalában és hogy Budapest lakossága hozzájut-e a mindennapi félkilogramm szénhez. Nem vesszük olyan tragikusan ezt az ügyet, mint azok, akik a pénzügyi bizottságban panaszkodtak a kormány ellen. De Budapest népének bántó fumigálását látjuk a kormány mulasztásában és azt a tendenciát, amely minden alkalmat felhasznál a főváros mellőzésére, érdekeinek megbántására. Húsz-harminc millió a folyó évi költségvetés hiánya. A városházi fejek abban főnek, miként lehetne ezt a deficitet enyhíteni és hogyan lehetne olyan uj jövedelmekre szert tenni, amelyek a deficit egyrészét fedeznék. És miközben általános emelések és uj adótervek lógnak a levegőben, a kormány lázas buzgalommal tépi össze minduntalan a háztartásnak nagynehezen meggyurt tésztáját. Itt is elvesz egy félmilliót, ott is újabb milliós terheket rak a városra, amott is gondoskodik, hogy a főváros ne tudjon megállani a saját lábán. Kórházakra, beszállásolásokra, ünnepségek rendezésére, szociális, kulturális, közegészségügyi követelmények teljesítésére minden energiájával rászorítja a kormány Budapestet, ezzel szemben azonban minden önálló jövedelemtől megfosztja. gyűlöletes fogyasztási adók kivetésére utalja, s a végén még korholja is, amiért nem tud takarékoskodni, nem tud beosztással élni, nem tud kievickélni a pénzügyi bajokból. Ha! van igazság e földön, akkor ez — nem igazság. A plébánosok fizetésemelést kértek és a tanács szive megesett rajtuk. Háromezer korona helyett ötezer lesz a fizetésük és minden káplánért még külön ezerötszáz koronát kapnak az eddigi kilencszáz helyett. Nehogy pedig a jámbor hívők azt higyjék, hogy a plébánosok ezekből a három, vagy ötezer koronákból élnek, a pénzügyi bizottságban lerántották a leplet a stóladijakról. A pénzügyi bizottság számára közölt kimutatás szerint hétezer korona a stóladijak maximuma. A köztudat szerint azonban a budapesti plébániák legtöbbje megfelel egy-egy jól dotált kanonoki stallumnak és a pesti plébánosok közül többen jóval többet keresnek, mint az esztergomi, vagy kalocsai káptalan tagjai. Kövér, zsíros és nyugodalmas állások ezek a pesti parochiák és az Ur szolgáit talán nem sértjük meg azzal a feltevéssel, hogy a fizetés és a stóladij még nem meríti ki. a teljes jövedelr két. Kikötővárost akarnak csinálni Budapestből, de az óhaj egymagában véve még nem jelenti annak teljesülését. Negyven, vagy ötven esztendős jelszó a budapesti kereskedelmi kikötő építése és egy világháborúnak kellett jönnie, hogy végre komolyan hozzálássanak a terv megvalósításához. Kormány és főváros versenyezve iparkodtak egymás nyakába varrni ezt a problémát,.— még inkább pedig a probléma megoldásának sok milliós költségeit. Pedig a helyzet az, hogy a kereskedelmi kikötő óriási lendületet fog adni Budapest kereskedelmének, iparának, gazdasági fejlődésének, Budapest érdeke tehát elsőrendű, viszont Budapest az ország fővárosa és a főváros fejlődése az ország egyetemes kérdése. Kölcsönös igyekezettel és a költségek kölcsönös vállalásával kell ennélfogva sürgősen megépíteni a budapesti kereskedelmi kikötőt. A tejárak emelését kérték a fővárostól, azzal a biztatással, hogy ha a termelők többet kapnak a tejért, mint eddig, akkor rávetik magukat a tejtermelésre és akkor tejözön lesz Budapesten. A tejárakat háromszor emelték már Budapesten és az eredmény mindig az volt, hogy kevesebb lett a tej, mert a jó és erkölcsös vidék nem nézi, mennyibe kerül az áru, csak legyen belőle elegendő. A tizes bizottság tehát helyesen cselekedett, amikor a Közélelmezési Hivatal kedves taná csőit nem fogadta el, hanem azt mondotta, hogy ám tessék előbb arról gondoskodni, hogy a vidék és a vajgyárosok ne licitáljanak megint túl bennünket. A vidék tisztességtelen versenyt folytat Budapesttel és a fővárosnak csak a saját szemétdombján lévén némi rendelkezési joga, nem tud a tisztességtelen verseny ellen védekezni. De hiszen a közélelmezés ügye országos ügy és a Közélelmezési Hivatal éppen azért országos jellegű, hogy megvédje Budapestet a vidékkel szemben. A budapesti uj munkaliözvetitő Déri Ferenc dr. alpolgármester nyilatkozata Az országgyűlés még a múlt év elején törvényt hozott, amelyben felhatalmazta a kormányt a munkaközvetítés uj rendjének a meg- állapitására és a munkaközvetítők megszervezésére. Az előkészítés érdekében a kereskedelmi miniszter a múlt év tavaszán országos ankétet is tartott, amelyen meghallgatta a különböző hatóságok és érdekelt körök véleményét. Azóta nem hallottunk semmit erről az ügyről. Igaz ugyan, hogy az uj intézmény munkájára tulajdonképen a háború után lesz nagy szükség, de viszont az is kétségtelen, hogy még a háború alatt meg kell szervezni, ha azt akarjuk, hogy a kellő időben már működésben legyen. Bennünket első sorban a budapesti munkaközvetítő dolga érdekel, s azért ennek az ügynek az állása felől kérdést intéztünk Déri Ferenc dr. alpolgármesterhez, aki szives volt a következő felvilágosításokat adni: — A munkaközvetítés ügyében tavaly megtartott, úgynevezett nagy ankét alkalmával írásban terjesztettük elő a fővárosnak a szociálpolitikai bizottság meghallgatásával és a törvényhatósági közgyűlés hozzájárulásával megállapított véleményét és álláspontját a felmerülhető különböző kérdésekre vonatkozólag. Azóta még két kisebb értekezleten vettünk részt a kereskedelemügyi minisztériumban. Ezek közül az első értekezleten folytatott tárgyalások azon az alapon mozogtak,, hogy az uj munkaközvetítő-intézetet a Ióváros fogja felállítani. Ezeken a tárgyalásokon tehát a mi feladatunk és törekvésünk arra irányult, hogy az államtól megfelelő anyagi hozzájárulást eszközöljünk ki, s általában hogy a fővárosnak a munkaközvetítő létesítéséhez fűződő álláspontját lehetőleg az egész vonalon érvényre juttassuk.- A második értekezleten már arról volt szó, hogy a budapesti munkaközvetítést az állam, illetőleg az állam által Budapesten felállítandó országos központi munkaközvetítő látja el. Erre vonatkozólag ai főváros álláspontját abban körvonalaztuk, hogy a főváros előtt az a főszempont, hogy az uj intézmény sikeresen működjék, ennek pedig az első előfeltétele, hogy a szakérdekeltségek bizalmát bírja. Ha tehát egyrészt a munkaadók, másrészt a munkások szervezetei a tervezett megoldást megnyugvással fogadják, az esetben a főváros sem tehet ellene észrevételt, mindenesetre azonban kéri a megoldás ezen mód iával kapcsolatos kívánságainak a figyelembevételét. —- Hogy melyek ezek a kívánságok? Az egyik az, hogy a budapesti munkaközvetítő választmánya teljesen paritásos alapon, a főváros képviselőiének a vezetése melleit működjék. A másik, hogy a fővárosnak bizonyos esetekben rendelkezési joga legyen a budapesti munkaközvetítővel szemben. Végül a harmadik, hogy a főváros, befolyásának a biztosítására, a munkaközvetítő tisztviselői karában is képviselve legyen. A többiek a részletekre vonatkoznak. — Most várjuk a kormány elhatározását és azután jelentést fogunk tenni a szociálpolitikai bizottságnak.