Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-22 / 47. szám
ötödik évfolyam Budapest, 1916. november 22-en. 47. szám ELŐFIZETÉSI JtWlKt Egész, évre .......... 20 K. Fe l évre ................ to K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: DűlCSÖ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vi. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 A lelkiismeret harsány szava szólalt meg a főváros pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén, azokban a felszólalásokban. amelyek Budapest élelmiszerellátására vonatkoztak. Hajós városatya ezúttal árvizi hajós volt, menteni igyekezett, a pesti élelmiszermizériák zátonyára jutott embereket biztos fedél alá akarta hozni. Mert nagy az árviz és sekély az élelmiszerkészlet és még ahhoz is nehezen lehet hozzájutni, amije van a fővárosnak. Jó volt, hogy a pénzügyi bizottság idejének javát a közélelmezés kérdéseinek szentelte és merjük állítani, hogy két óra alatt több praktikus, célszerű eszme vetődött fel, mint huszonöt tizesbizottsági ülésen együttvéve. Két csoportba osztotta a közélelmezési ügyosztály vezetősége a bajokat: technikai okokra és áruhiányra. A technikai okokat Vázsonyi Vilmos egyszeriben felborította, mert Kolumbusz tojásánál is egyszerűbb dolog, hogy ha az elárusító helyeket szaporítják, vagy ha azt az árut, ami mégis csak megvan, nem egy lyukon keresztül, hanem négy-öt rekeszben árusítják, akkor az ácsorgás nem tarthat tovább egy félóránál, mert akkor, sajnos, a készlet a legrövidebb idő alatt elfogy. Nagy tévedés azt mondani, hogy az ácsorgás az áruhiányból folyik, mert hiszen világos, hogy ha Vázsonyi módszerét követik, akkor jóval megrövidül az árukészlet kiárusításának az ideje és akkor nem lévén több áru, semmi értelme sem lesz a további ácsörgásnak. Bizonyos, hogy végeredményben ezzel nem fog több ember zsírhoz jutni, mint eddig, de most nem erről volt szó, hanem arról az egyszerű, praktikus megoldásról, amely egyszeriben és feltétlenül megszünteti, vagy a minimális időtartamra redukálja Budapest élelmezésének mindennapi szégyenképeit. Tessék példát venni e tekintetben a budapesti községi vagy képviselőválasztásoktól, amelyeknél négy-öt szavazatszedő küldöttség szerepel egyazon választóhelyiségben. Ha a választás ugyanolyan egyke-rendszerrel történnék, mint a községi élelmiszerüzem zsirárusitása, akkor például a Vázsonyi-Hieronymi választásnak még ma sem volna vége. Áruhiány; — hát bizony ez súlyos hiba és főhiba. De a jelek arra mutatnak, hogy nemsokára ezen a téren is megnyugtató eredményeket fog felmutatni a főváros. Nem a közélelmezés vezetőinek a bölcsességében bízunk, hanem a kormányközegek józan belátásában, abban, hogy miként a pénzügyi bizottság ülésén történt, valahányszor valamelyik felszólalónak kifogása lesz valami ellen, megjelenik a távirat- kézbesítő és átadja Folkusházy tanácsnoknak a nemes Kiirthy báró táviratát, amely minden panaceának gyógyító balzsama lesz. Némi kifogást ugyan e táviratváltások ellen is lehetne tenni. Mert a látszat szerint ugyan ez a leggyorsabb és a legkevésbbé bürokratikus elintézési és érintkezési forma, de ki tagadhatja, hogy ha a nemzet bárója rögtön generalizálta volna az uzsonna-tilalmat és hogyha alkudozás nélkül teljesítette volna a főváros vaj-kivánsá- gait, akkor nem lett volna szükség a táviratokra és akkor két héttel korábban történt volna minden, ami jó és helyes. A helyzet most azonban úgy fest, hogy Budapest lakossága nyugodt lehet, mert — a pesti táviratkihordók fürge emberek ... • • • Másfél millió koronás tulkiadásnak a megszavazd sát kérte a Landes a 'pénzügyi osztálytól. Vonatkozott pedig ez a* horribilis eltérés az előirányzat és a tényleges költség között három iskolának az építésére, három vállalkozó számlájára. Hiszen igaz, hogy túl kiadásokhoz már a békeidőben is volt szerencsénk és igaz, hogy a háború az építést jelentékenyen megdrágította. De éppen ezért, mert három évvel ezelőtt még nem volt háború, tulkiadás pedig akkor sem volt ritka eset, éppen ezért hisszük, hogy itt ismét nem háborús, hanem rendszerbeli túllépésről van szó. Amikor az építkezést elhatározta a főváros, bizonyára kikalkulálták alaposan a költségeket és a vállalkozók bizonyára a kalkuláció alapján fogadták el a megbízást az építésre. Ha tehát el számították magukat, ez az ő bajuk; ha azonban a számítási hiba a főváros kalkulációjába csúszott bele. akkor Hz éppen olyan slen- driánsdgra vall, amilyen hallatlan hanyagság, hogy a másfélmilliós építési többköltség dolgában meg sem kérdezték a szakértőkből cdló szakbizottságot. Szinházi körökben nem örvend túlságosan nagy népszerűségnek a vigalmi adó; nem azért, mintha a tizpercentes pótlék a színházak zsúfoltságát komolyan veszélyeztetné, hanem mivel a tisztelt színházigazgató urak már előre eszkomptálták a vigalmi adót és pedig úgy, hogy tiz percent helyett mindjárt ötven per centtel emelték átlagosan a helyárakat. Most azután fáj nekik, hogy a felemelt áraknak egy csekély hányadát a főváros fogja kapni. De a krokodilkönnyek sem fogják megindítani a fővárost és a vigalmi adóból tényleg adó lesz, sőt biztos az a remény, hogy jóval többet fog jövedelmezni, mint amennyire előirányozták. Kürthy Lajos, a nemzet bárója, aki eddigelé arról volt hires, hogy amelyik vármegyébe belépett, ott nem nőtt többé ellenzéki fii és onnan pontosan beszállították a leltári ma- melukokat, — igen vicces ember lehet. A pénzügyi bizottságban éppen arról volt szó, hogy a zsir je gyeket nem lehet életbeléptetni, mert a Közélelmezési Hivatal nem akar elegendő vajat kiutalni; a következő pillanatban már ott volt a báró távirata, amely megoldotta ezt a problémát. A másik panasz arra vonatkozott, hogy a kávémérésekben ezentúl is szabad kávét és tejet fogyasztani, ami pedig szintén öreg hiba. Alig hogy a panasz elhangzott, pihegve szólt a második számú táviratkihordó: itt az írás, olvassátok! Az irás ismét a nemzet bárójáé volt és az uzsonna általános, községenkénti és egyenlő eltiltását tartalmazta. A kettős epizódból nyilván az következik, hogy van még telepátia a világon és úgy látszik, hogy ezentúl a fővárosnak csak kívánnia kell valamit, máris megjelenik az üdvözítő távirat. Városatyák morálja El nem hangzott közgyűlési beszéd Tisztelt közgyűlés! Budapest törvényhatósági bizottságában csak a tiszteletreméltó érdemnek, a feddhetetlen jellemnek, a tiszta polgári erkölcsnek van joga helyet foglalni. Csak igy van joga ennek a testületnek Budapest polgárai nevében szavát felemelni, csak igy van joga tisztviselőinek sáfárkodását ellenőrizni, csak igy van joga a főváros pénze, vagyona fölött határozni. A tiszteletreméltó polgári erénynek olyan képviselői ülnek itt közöttünk, akik polgártársaiknak minden elismerését és hódolatát megérdemlik, de ugyanakkor t. közgyűlés sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy az utolsó hetek botránykrónikájában mind sűrűbben és sűrűbben fordulnak elő olyan nevek, akiknek fejét a. polgári bizalom koszorúja ékesítette eddig. Fájdalom, nem gyanúsításokról, hanem a legtöbb esetben bírói ítéletekről van szó, bírói Ítéletekről, amelyek polgártársaink ellen elkövetett bűnökért sújtják őket. Ahol pedig még nincs bírói ítélet, de ha lesz, annak is szigorúnak kell lenni, vagy ahol a bűnös.kéznek nincs is joga beavatkozni, mindenhol arról vau szó, hogy az egyik budapesti polgár sok más budapesti polgár megkárosításával akart illetéktelen haszonhoz jutni. Hát mélyen tisztelt Közgyűlés, a polgári becsület nincsen kódexekben összefoglalva, de én azt hiszem, az ilyen ember nemcsak a törvény- hatósági bizottsági tagságra, de a polgár, tisztelettel övezett nevére sem méltó. Én kiközösíteném az ilyent a polgári társadalomból és uj intézménnyé avatnám a ruhára varrott sárga foltot és száműzném őket az árdrágítók ghet- tójába, éljenek meg maguk között, csalják, szi- polyozzák egymást és ne súlyosbítsák még jobban azt a szegényes, küzdelmes, verejtékes életet, amit mi, Budapest polgárai, a háború viharában élünk. Mondom, a polgári becsület kódexe csak sziveinkben él, de szivünk sugallata azt mondja, hogy itt, ahol a polgári erény kimagasló képviselőit van alkalmunk akárhányszor ünnepelni, ezek a kiválóságok nem foglalhatnak helyet egy sorban azokkal, akik élelmiszert hamisítanak, vagy árakat drágítanak. A polgári becsület nem a szerelmi kalandok piszkának vérrel való lemosását követeli, hanem egymás megbecsülését, az igaz érdem tiszteletét, a becstelenségnek vér nélkül való utálását. Pár hét előtt maga a polgármester jött elénk és egyik megvádolt kiváló tisztviselő bűnét és erényét beledobta a mérleg serpenyőjébe. Legyünk mi a bírái annak, hogy bíinös-e a megvádolt tisztviselő. Ezzel a természetes törekvéssel szemben, tisztelt Közgyűlés, nekünk viszont egyenesen erkölcsi kötelességünk, hogy körülnézzünk magunk között, csupa feddhetetlen biró iil-e sorainkban? Bármily ólmos nehézséggel hagyja is el szájamat a szó, ki kell mondanom, hogy az utolsó hetek eseményei után Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága megrostálásra szorul. Tekintsünk csak végig ezeken az eseményeken. Kezdem azon, hogy a rendőrbiróság Budapest egyik legtekintélyesebb, leggazdagabb hentesmesterét kéthónapi elzárásra Ítélte, mert a zsírt a maximális árnál jóval drágábban adta. Hangsúlyozni kivánom, hogy amúgy is nagy vagyonának növelése és nem mindennapi kenyerének megszerzése miatt cselekedte ezt. Azt
