Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-15 / 11. szám
2 99 Budapest, 1916. március 15. A sajtó informálása. Hegy au rendezkedett be Berlin városánál a sajtóiroda? A Nachiichtenabteilungot egy városi tanácsos vezeti, aki mellett néhány segéd- hivatalnok dolgozik. Ez az Abteilung intéz minden oiyan ügyet, amely a sajtóval össziekötte- íesben áll. Eső feladata a sajtóosztálynak nem a sajtó ellenőrzése, hanem a sajtó informá- 1 á s a. A sajtóosztály vezetője minden reggel tanácskozik Wermuth főpolgármesterre! és vele beszéli meg, hogy miről és milyen tudósítást adjanak, ki a sajtónak. Délelőtt tizenkét órakor ad kiadást a sajtóosztály, amit úgy kell érteni, hogy a lapok tizenkettő és egy óra között elküldenek a városházára és ott megkapják a városi sajtóiroda legújabb híreit egy gépírásos lapon, ilyenformán a berlini sajtóiroda egy kicsit a mi rendőri sajtóirodánkhoz hasonlít, egy kicsit meg egy olyan kőnyomatoshoz, amely nem kap pausálét, de azért félhivatalos. A berlini városi sajtóirodának azonban nemcsak az a munkája és szerepe, hogy néhány hírt kiadjon, hanem hogy a lehető 1 e g t e 1 j e- s e b b mértékben kiszolgálja a s a j- t'ó t. Ha valamelyik újság, vagy hírlapíró valamiféle városi dolog iránt érdeklődik, akkor a sajtóosztályhoz fordul, amely azonnal utána jár a dolognak é's megadja a kért íölvilágositásokat. Alkalmam volt dir. Prerauer városi tanácsosnak, a sajtóiroda vezetőjének engedelmével egy teljes délelottön át figyelemmel kísérni az iroda működését és konstatálhattam, hogy mily páratlan lelkiismeretességgel és — amj majdnem még fontosabb, — milyen páratlan újságírói érzékkel dolgoznak ebben az ügyosztályban, amely túl aj dónk épen inkább redakció, mint hivatalos ügyosztály. Délelőtt tíz órakor megszólal a telefon.: a „B, Z. am Mittag“ jelentkezik. Aziránt érdeklődik, vájjon igaz-e, hogy néhány kolbászfajta gyártásának eltiltása tervbe van véve? — Nem hallottam róla, — feleli az osztályvezető tanácsnok, — de lehetséges: Várjon csak kérem, maguk egy óra múlva zárnak, kérem legyen szives egy félóra múlva idecsöngetni... A tanácsos nekiül a telefonnak és felhívja egy kollégáját. Az sem tud semmit a dologról. De talán egy második tud róla valamit... Az sem tud ugyan semmit, de tudja, hogy ki foglalkozik most ezzel a dologgal. — Aha... — mondja a tanácsnok — nyomon vagyok. Bitte, Fräulein, geben Sie mir Zimmer 515... Ja.. Herr Doktor?... És most megkezdődik a telefonbeszélgetés, hosszú, részletes és amikor a tanácsnok letette a kagylót, már jelentkezett is a B. Z. am Mittag... — Herr Doktor?... Ja, Sie haben Recht gehabt ... Szó van a dologról, tárgyalások vannak folyamatban ... igen, ahogy parancsolja, lehet róla Írni, mért ne lehetne, nem sérti a hadviselési érdekeket... És a B. Z. tudja, amit tudni akart. Egész délelőtt így megy ez a Nachrichtenr abteihmgban. Egyik újság a másik után jelentkezik és a sajtóiroda kénytelen még sem úgy dolgozni, mint egy kőnyomatos, hanem egészen sajátságos módon, minden újságnak a maga szája-ize szerint, úgyszólván ktülön-külön kell kiszolgálnia minden egyes újságot, mert hiszen a „Vorwarts“-et más érdekli, mint a „Deutsche Tageszeitimg“-ot, a „Kreuzzeitung“-ot ismét más, mint a „Berliner Tagebiatt“--ot. Déután uj kiadást ad a városi sajtóiroda az este megjelenő és a reggeli lapok számára, úgy hogy a hivatalos órája az osztályvezető tanácsnoknak tulaj- donképen reggeltől késő estig tart. Amint látható, a sajtófőnökség a berlini városházán nem szinekura, annál kevésbbé, mert az ügyosztálynak ezenkívül még más egyéb dolga is van. Valamennyi újságot figyelemmel keli kísérnie, nem esetleges cáfolat céljából, — ez is megtörténik természetesen, de a legritkább esetben, — hanem azért, hogy az irattár számára minden városi hirt gondosan kivágjanak és eltegyenek. Berlin városának ilyenformán hatalmas és roppant becses archívuma van már. Azonkívül ez az ügyosztály intézi a városi kiadványok dolgát is, ami egymagában véve is tekintélyes munka, mert Berlin városa évenként egész sereg könyvet ad ki. Gyakran előfordul, hogy az ügyosztály külön megbízást kap a polgármestertől, igy például most Konstantinápoly városi tanácsa átirt Wermuth főpolgármesterhez, hogy bocsásson rendelkezésére olyan könyveket, amelyekből a berlini közigazgatásról tiszta képet nyerhetnek. Ezt a munkát szintén Prerauer tanácsnok vezeti, mint sajtófőnök, immár két hét óta, mert hiszen itt alaposan szokták elintézni a dolgokat. És hogy a sajtóügyosztály vezetője ezenkívül is el legyen egy kicsit foglalva, hát tagja még vagy tiz különböző bizottságnak, előadója is egynéhánynak, az élelmezés dolgaival is kell egy kicsit foglalkoznia, mert hiszen ingyen csak nem húzhatja a fizetését. Prerauer tanácsnok nyilatkozata. íme, ez a berlini sajtóiroda, némiképen más, mint ahogyan Pesten elképzelték. Vezetője, dk. zete is, akik kénytelenek foglalkozásuk gyakorlása közben kocsin járni. Nekik is meg kell barát- kozniok azzal, hogy ezentúl még többe kerül a már ma is méregdrága konflis, amelyeket a világ minden kincséért sem szabad luxusnak tekinteni. UBHnaBBaBantatsiaMttMvacinaaiicRaizsiBnittiaBKaQítiNsaBussnaniaEB» Nachrichtenabteilung A ijsrüfíj Bwagassta’átME ssjSóosstáíya” Berlin, március 11, (Saját t u ö ó s i t ó n k t ó 1.) A königstrassei városháza hatalmas, vörös köböl épített palotájánál: harmadik emeletén van egy ajtó, amelyre a következő földratu tábla van kifüggesztve: ZIMMER m8 NACHRICHTENABTEILUNG ...Talán még métóztatnak rá emlékezni, hogy valamikor szó volt róla nálunk is, hogy a városnál külön osztályt szerveznek, amelynek az lett volna a feladata,, hogy figyelemmel kisérje a sajtónak a fővárosra vonatkozó közleményeit, azokra reagáljon, reflektáljon, — egy- szóva’, meg akarták csinálni a főváros sajtóirodáját, sajtón.’-/íáityát, a budapesti városháza „Nachrichtenabteiilung“-ját. Voltaképen van benne egy adag frivolitás, hogy a berlini városi közigazgatás sajtóosztályát ezzel a fölmerült, de szerencsére sohasem megszületett, tipikus pesti projektummal hasonlítsam össze. Ha talán még méltóztaínak erre a kedves pesti ötletre emlékezni, akkor talán méltóztaínak emlékezni arra is. hogy ez a pesti fővárosi sajtóosztály eredetileg abból az ideából született meg, vagy volt megszületendő, hogy ez a „Nachrichtenabteilung“ cáfolja meg a sajtónak ama híreit, ámeneket a polgármester, vagy a magisztrátus megcáfolandónak itéil. Mondom, szerencsére nem lett ebből a cáfolóaródából semmi, de ezzel az ötlettel megbukott maga a fővárosi sajtóirodái terve is. Istenem, nem furcsa dolog, hogy minden ötletnek, amíg Berlinből Pestre érkezik, valami panamaszaga lesz, nem furcsa, hogy minden ötletet olyan rosszul csomagolnak el ezen a vonalon, hogy amire Pestre ér, teljesen megromlik?... A városi sajtóiroda, úgy ahogy Berlinben megcsinálták, nagyon kitűnő s a gyakorlatban páratlanul bevált intézmény, amely brilliánsan működik most már hosszú évek óta és megkönnyíti nemcsak a sajtónak a munkáját, hanem a városi magisztrátusét is. á pesti háziurak. A pesti háziurakról beszélni magában véve talán nem is szimpatikus téma, Az alább következő __ né hol talán kisebb változásoknak kitett — adatok azonban be fogják bizonyítani szinte azt is, hogy nem is mind „háziúr“ az, akinek háza van. Ám sokkal fontosabb szempontoknak is érvényesülniük kell akkor, amikor a statisztikai adatok között, számok legelőjén böngészünk. Gazdasági és szociális szempontokból is módfölött érdekes, hogy a fővárost alkotó házak százai kiknek a tulajdonában vannak és hányán vannak azok a boldogok, akik a főváros hatalmas háztömegeít tulajdonuknak tekinthetik!? Nemcsak a vagyonosodás, szempontjából érdekesek ezek a számok, de társadalmi nézőpontból is, mert épen a világvárosokban fontos, hogy egyes társadalmi osztályoknak, de éppen a szegényebb néprétegeknek is mennyiben van komolyan vett saját otthonuk!? De van itt még egy igen fontos kérdés, mennyien vannak azok a háztulajdonosok, akik nem Budapesten laknak, hanem vidéken, vagy külföldön költik el a pénzt, amit mi izzadunk ki? Az első statisztikai adat, amit meg kell említenünk, hogy Budapest 16,829 háza közül 88.3 százalék fizikai személy kezében van, a többi mintegy 1971 épület tulajdonosa jogi személy. Ez Bécscsel szemben feltűnő statisztika, mert ott csak az épületeknek 4,7 százaléka van jogi személyek kezében. Ez igen szomorú adat, mert azt mutatja, hogy nálunk magánembereknek nem jut annyi pénzük házépítésre, mint a külföldön, hanem Budapesten, mint minden más, ez is a részvénytársaságok és testületek kezébe jut. Még szomorúbb az az adat, hogy a jogi személyek házai a legnagyobb bérkaszárnyák, mert a lakosság nyolcadrésze ilyen házakban lakik. A jogi személyek kezében levő házak közül 589 a fővárosé, 362 az államé és 588 a részvénytársaságoké. A fizikai személyek tulajdonában levő házak száma 14.858, amelyeknek tulajdonosai leginkább két foglalkozási ág között oszlanak meg. Az ipar és forgalomhoz tartozó foglalkozásúak tulajdonában nem kevesebb, mint 5244 házat számlálhatunk, de még ennél is többet: 5682-t a vagyonából élő népesség kezében. Szóval, a háztulajdonosok több mint egyharmada a vagyonos osztályhoz tartozik. Nagyon érdekes, hogy katonák kezében 112 ház van, mig a napszámosok és munkások között 249 a háziúr, persze leginkább a budai kerületekben, különösen Óbudán, — csupa 1—2 szobás házak, __mindössze alig harmadfélezer lakóval. A részletes razziából néhány jellemző számot mutatunk be: háztulajdonos szállodás, vendéglős van: 454; mészáros, hentes 218; pék 94,, suszter 69, szabó 67, kávés 56. A lateínerek kezében 2117 ház van, említésre méltók ezek: r állami tisztviselők — — — 356 ház fővárosi tisztviselők — — 110 ház fővárosi dijnok és altisztek — 20 ház ügyvédek — — — — — 387 ház tanárok, tanitók — — — 228 ház orvosok — — — — — 245 ház magánhivatalnokok _ — — 147 ház Pe rsze, senki sem fog csodálkozni, ha konstatáljuk, hogy a legnagyobb és legnépesebb házak ebben a csoportban az ügyvédek tulajdonai, A háztulajdonosok száma természetesen sokkal kisebb, mint a házak száma, amennyiben 16,829 épülettel szemben 11,602 háztulajdonost mutat ki a statisztika. A jogi személyek közül (persze a bankoknak leginkább) huszonegynek van tíznél több háza. A fizikai személyek házairól szólván mindazon foglalkozásokban, ahol valamely határozott keresethez vannak kötve, a férfi háztulajdonosok nagy többségben vannak. Itt csak tizedrészben vannak az olyan női háztulajdonosok, akik önálló keresetükből élnek. Megváltozik azonban az arány a vagyonukból élőknél, ahol 1552 férfiúval szemben 1956 nő szerepel háztulajdonosként, aminek oka nyilván az, hogy nagy számmal vannak az olyan özvegy asszonyok, akik férjük elhalálozása után háztulajdonukból élnek. A háztulajdonosoknak az egyes ■ foglalkozási ágak között való eloszlásukban nem érdektelen adatok a következők sem. író és művész háztulajdonos van 102, biró és ügyész 62, műépítész 53. Találunk egy fővárosi altisztet,, akinek három háza van. Nagyon szomorú jelentés, hogy a budapesti házbérek igen jelentékeny része elhagyja Budapestet
