Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-08 / 10. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. március no 8-án 10 szem faiimiimmaniaiiiniiiamaniaiiiaiiianiaiiinniDiiinmaTi3QuiaiiiainniiinmaniauianiafiiaiiianiBiiiDinc EEÖFJEE TÉSt JÍUTlKt Egész évwe ........... 20 K Fé lév ........................ IO K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap *LJil±szerkesztő -JDacsó Emil. TárssierkesztS dl*. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér., Szív-utca ...... IS. szám Telefon .......... 137-IS 9 záróra az erkölcstelenség fejére koppant. Ki lázong miatta más, mint maga a megkárosodott, maga az erkölcstelenség: mert tudvalevő mindenki előtt, hogy az éjféli brettli művészet csak fügefalevélnek illeszkedett a testre, a mely csábitó meztelenségben jelent meg a nyilvánosság előtt, élj f élű tán. A béke korszaknak is messzire virító foltjai voltak ezek a művészeti tivornya-tanyák, ahová az éjfél előtt szedett belépődíj csak foglalója volt annak a nagy vámnak, amelyet a kerítő élelmesség szedett a mulatni vágyó gondtalanságtól. Békeidőben sok mindennek volt türelmi bárcája. Az volt a záróra utáni duhaj- kodásnak is. Akkor is riogatták olykor-olykor a rendőrséget, de mert nagyon túlbuzgó volt a világvárosi hóbortoskodás, elsiklot- tunk e tivornyatanyákból kiharsogó botrány fölött s vigasztalódtunk, hogy tán igy kell ennek lenni: minden nagyvárosi háztartásnak megvan a maga szemetesládája. Elkövetkezett a háború. Megsokasodott a bánat s mint a súlyos betegek szállása előtt vezető utón a szalmát, úgy hintettük tele a gyászos megemlékezéssel valakiről és valakinkről azt az állandóan zajos helyet is, ahol társaságba sodródtak össze emberek. Ilyenkor még az idegenre is kötelező a lábujjhegyen való, csöndes lépés. És mi történt? Mélységes bánatnak közelségében soha nem volt oly hangos a szemérmetlen, a szemtelen, a pökhendi, a végnélküli zaj, mint éppen most, a háború idején. Soha az idegenfosztogatás oly céda, mint a fegyveres öldöklés e borús korszakában. A rendőri krónikások mindennap közöltek verset egy-egy tömött tárcáról, amely a „Kristályában, Kaszinóban aknára futott, egy-egy ifjúról, aki éjiéin tán ott vált büntető alannyá. A mulatók versenye: a szemetesgödrök vetélkedése volt. Melyiknél dudórodott ki láthatóbban a szemét és a szemérmetlenség, azé volt a győzelemNem hivalkodásból, de a záróra eredetének megismerése okából említjük meg, hogy a záróra hiánya miatt ebben a mi lapunkban indult el az első duzzogás. Régen, a báboru kezdő korszakában. És mentül szap uí ább lett a dicsőségünk a harctereken, annál erősebb volt hangunk, a melv az éjfélutánt a nyugalom számára követelte. Az a zajongás, amely két-három tivornyatanya felől hangzik, hogy igy-ugy, mi lesz az éjfélutáni alkalmazottakkal, a csábhöl- gyekkel, ne zavarjon meg senkit. A szoba- asszony fájdalmas nyöszörgése ez, a leány- kereskedőé, akitől elragadják rabszolgáiéit, akik testükkel neki kerestek vagyont. waaoe Négymillió koronát szavazott meg a parlament a főváros tisztviselőinek drágasági pótlékára. A tisztviselők örültek és előre ittak volna a medve bőrére, ha a bőrt nem rekvirálták volna és ha lett volna pénzük ivási célokra. Korai volt az öröm: három hónap múlt el azóta, de nyoma sincsen még a húsz százalékos pótléknak. Valóban megható, hogy a tanács minden alkalommal dicséri a tisztviselőket, csak éppen élni nem engedi őket. Milliókat vesznek most fel, miért nem gondolnak arra, hogy á tisztviselők háborús megélhetését lehetővé tegyék? * A gáz ■f árát emelni akarják és ebben az a legnevezetesebb, hogy az emelés gonodolata nem a gázgyár vezetőségétől származik, hanem a főváros háztartásának egyensulytartóiiól. A gáz előállítási ára tagadhatatlanul horribilis módon növekedett és tudott tény az is, hogy nemcsak a vidéki városok emelték a gáz árát, hanem a német gázgyárak is. Csakhogy ezeknél az emelés iöbblete az üzem jövedelmezőségét állítja helyre, a főváros gázgyárának ózonod,/ érre nincsen szüksége, mert a gázgyár a háborús időben is gyönyörű eredményt produkált, sőt hihetetlen módon szaporította a fogyasztást. Bizonyos tehát, hogy nem a gázgyárnak van szüksége az emelésre és nem őt illeti az emelés ódiuma, hcr.em a főváros pénzügyeinek gondozóit, akik ezen a címen akarnak uj, vagy az eddiginél nagyobb bevételeket szerezni a fővárosnak. A cél maga hasznos és sürgősen szükséges, a gáz árának emelése azonban nem egyéb, mint az adóemelés trójai falova. És még hozzá az adóemelés legigazságtalanabb fajtájáé, mert hiszen a fogyasztási adót mindig a legszegényebb néprétegek érzik a legsúlyosabban. A milliomosok nem is világítanak és nem is főznek a gázzal, amiből az következik, hogy ők az újfajta adóemelést egyáltalában nem fogják érezni. Ne itt tessék takarékoskodni, vagy nagyobb jövedelmeket szerezni, hanem tessék a villamos üzemet beolvasztani a gázgyári üzembe. Akkor nemcsak azt fogja elérni a főváros, hogy megtakarítja az elektromos üzem félmilliós, teljesen fölösleges adminisztrációját, hanem a centralizációval egyszeriben megszünteti a két világítási üzem veszedelmes konkurrenciájái. * Fél millió i koronába kerül a kenyér jegyrendszer első fél éve, amiből következik, hogy egy esztendő alatt egymillió koronára fog növekedni ez a kiadás. Igaz, hogy a város a lisztakcióba belekalkulálja ezt a kiadást, de hiszen ez egyre megy, mert ezzel a liszt drágul meg. Nem közöltek pontos adatokat a millióról, nem számították ki, hány kilométeres kolbászt lehetne vásárolni azért a pénzért, amit elköltötték. De Berlinben egy esztendő alatt mindössze háromszázezer koronát fordítottak a jegyrendszerre, amiből világosan következik, hogy Berlinben olcsóbb az adminisztráció. Igaz, hogy ott nem foglalkoznak olyan komplikált műveletekkel, mint amilyen volt annak a fontos ténynek a kiszámítása és megállapítása, hogy a pesti kenyérjegyek égé_ szén Nisni-Nov gór ódig érnek. Harminckét millió csatornaépitésrc Főgyűjtőcsatorna az Angyalföldön. — A várbeli és a II. kér- csatornázás javítása. — Szenny vízlevezető csatorna a budai parton. — Fock tanácsnok nyilatkozata. — Budapest csatornázása az utóbbi években igen nagy haladást mutat, most pedig arról értesülünk, hogy Fock Ede tanácsnoknak, az ut- és csatornaépítő ügyosztály vezetőjének igen nagyszabású munkaprogrammja van, amelyre nem kevesebb mint harminckét millió megszavazását kéri. A Programm egész általánosságban már készen is van s ha a harminckét milliót megkapja az ügyosztály, akkor Budapest ama részei is fölvehetik a versenyt a többi világvárosokkal, amely részek eddig csatornázás tekintetében meglehetősen el voltak hanyagolva. A hatalmas munkaprogramul iránt Fock Ede tanácsnoknál érdeklődtünk, aki a következő nagyon érdekes kijelentéseket tette a Fővárosi Hi r lap munkatársa előtt: — Csatornázási célokra harminckét milliót kérünk, ami alatt azonban azt kell érteni, hogy nyolc-kilenc év alatt akarjuk pro gr am munkát végrehajtani. A csatornázási munkálatokat nem lehet lóhalálában csinálni, hiszen a most folyó nagy munkáknál, a kelenföldi csatorna kitorkotásának megvalósításánál sem tudunk évenkint egy milliónál többet beépíteni. Évi három-négy millióra van tehát szükségünk, hogy nyolc-kilenc év alatt végezhessünk a legsürgősebb munkákkal. — A pesti oldal csatornázása rendben van, a Tabánét is megcsináltuk, kész az óbudai főgyűjtőcsatorna is, a Kelenföld csatornázása is most van folyamatban, Hátra volna még az angyalföldi főgyűjtőcsatorna megépítése, a várbeli és a második kerületi csatornahálózat megjavítása és a budait a dumaparti, szenny- vizlevezető csatorna megalkotása. — A harminckét millióra ennek az utóbb felsorolt három tervnek a megvalósítása céljából van szükségünk- Az angyalföldi főgyűjtőcsatorna tervei még nincsenek ugyan készen, de már munkában vannak. A várbeli és a második kerületi csatornák megújításával sem késhetünk soká és a budai szennyvizle- vezető csatorna ennek egyenes és természetes kiegészítő része. — Befejeztük azokat a munkálatokat, is, amelyek Budapest csatornázásának elvi alapjait hivatott meghatározni. Meg kellett álla- pitanunk^Budapesten az egyes helyeken várható, illetve lehetséges csőmennyiséget. Ezt a célt eddig egyedül a budai állami ombiogra- íiai állomás végezte. Mi tizenhárom ilyen csőmérő állomást létesítettünk, ameíyek értékes anyagot szolgáltattak nekünk a csatornázási munkálatok terjedelmének, méreteinek meghatározásánál- Nagyon hasznos volt a maximális ^ csőmennyiség megállapításánál az a két esztendő, amelyen most estünk at és amelynél esőben gazdagabbat emberemijlTT ota"’e™ ittunk'.. Ezek az adatok is sürgetik azt, hogy az említett csatornázási munkaiatokat haladéktalanul megkezdjük — Most rolyó munkálataink természetesen a háború nyomasztó hatása alatt állanak.
