Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-23 / 8. szám
0 ^ -üo/ IQ ELŐFIZETÉSI TtüJlK: Egész évre ........... 20 K Félévre .................... IO K Eg yes számok, kap kötök a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felaifís sx.fn*fte*r.ts Dacsó Emil. T&fm_ar.str*kesw.ts dr*. Szilágyi Hugó megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI. kér.. Szív-utca ........ 18. f zám Te lefon ................ f 7-13 Fe hér lobogd lenghetne a városházán, mint a mentőknél szokás azon a napon, amelyen nem történik baleset. Egy-egy közgyűléstől a másikig közbeékelődik sok hetes semmittevés s estik a programm-szerkcsztő töpreng, hogy mi ennivalót rakjon a közgyűlés tarisznyájába, .ló, ha rátalál valamelyes hadi csemegére, amelytől nyálad zásnak indul egy tucat beszédes száj. Szokvány beszéddel, amellyel a tulajdon személye felé riogathatja a szunv- nyadó érdeklődést. Hopp! Megvan! A városilázai étlap szerkesztő beiktatja Weisz Manfred másfél milliós adományát, amely szánva van tüdőbeteg szanatórium építésére ama tiszteletteljes toldalékkal, hogy a másfél milliós épülethez adjon a főváros ingyen telket. Négy holdat a budakeszi határ erdős területén. A másfél- milliós adakozás ünnepi cselekedet. Disz küldöttség illenék fogadtatása elé, egyetlen szónokkal. aki köszöntőt mondana. De ime, mint eső után a gomba, kinőnek s sorakoznak a tiltakozó szónokok, akik neki szilajodmak a közegészségügynek s hegyen völgyön át vágtató rigmust mondanak a szörnyű veszedelemről, amely a szanatóriumnak toronyiránt való megépítése által a fővárost fenyegeti.. Mondván, hogy szaporittatvám a tüdőbeteget gyógyító szanatóriumok száma itt- a közvetlen közelségben: fertőzés terpeszkedik majd a belső területre. Azt mondják: spórolni kell a budai levegővel. Aki budapesti s t. b. c.-re van vágyakozása, szerezze meg a jobbparton, a hol sok száz kémény füstje, még több utca s kétszer annyi pincelalkás szemétje leheli a tüdőpusztftásra nevelt ba- cil'iusokait. A kikészített tüdőbeteg úgy se jár gyalog. Ha meg viszik: mindegy neki a túlsó partra kerül át, vagy szalad vele a vonat Tátrafüredig. És azt a tanácsot adják Weisz Man íródnak, «hogy vigye amodább a másfél millióját s hagyja helyben a ml tüdőbetegeinket. Nincs is a városházi ótlapszenkesztőnek más gondja, minthogy diétás kosztosok számára való főzetről gondoskodjék. Csak semmi paprikázott! A közellátás elsőrendű, a propeller nagyszerű, a kórházbeli szetnka- parásnak nem akad párja, rendben a tejügy, a Sárosfürdő, a deficit, az állandósított hadi- kölcsön s kész a megnyugtató válasz a nagyérdemű bizottsági tagok jogosult aggodal- m a I n ak el ősz I a tásár a. Most pedig csöndet kérek! Hadd töprengjen háboritlanul a szerkesztő, aki most kényszeríti ki agyából, a legközelebbi közgyűlés műsorát. Egyetlen pontot, de amelyre megmozdulnak-újra a heteken át hallgató ajkak. Suyos pont. Egyik felső leányiskola tennisz- páfyára kér telket. És olvasván egy ilyen súlyos napirendet, akad még bárgyú, aki kritikáját meri rászabadítani arra a nagy tekintetű gyülekezetre, amely verejtékező fáradsággal úgy tudja cselekedetnek szimulálni a semmittevést. Üzleteket vásárol a községi élelmiszerüzem, umiveí elárulja, hogy gyenge, nem képes ellátni a fővárost élelmiszerekkel. Ez kicsiben nem más, mint a magánüzletek megváltásat végeredményben az élelmiszer árusít ás kisajátító a, monopo- iizálása. Konkurrálni nem igen tud a főváros az élelmesebb, fürgébb, kereskedelmi szellemtől áthatott kiskereskedőkkel, úgy segít hát magán, hogy egyiknek kistájgerolja a bolthelyhégét, a másiknak viszont megveszi az üzletét. Távolból úgy fest ez a vásár, mintha a községi élelmiszer - üzem tényleg valami nagyszabású, koncepciózus pregrammol kezdene, mintha tényleg a kezébe akarná venni a gondoskodást arról, hogy Budapest lakói hiányt ne szenvedjenek jó és mér- sékelt áru élelmiszerekben. A látszat azonban erősen csal, mert az üzletek kisajátítása szomorú kényszerkisajátitás, természetes következménye a tulspekulációnak, amely különösen szalonnában, babban, rizsben és tojásban állott elő s amit úgy akar helyrehozni az üzem, hogy az elárusítóhelyek számát szaporítja. í* . ( Bérhelyiségekkel var tele a városháza környéke. Kiszámítható, hogy a főváros több bérösszeget fizet, mint annak az Összegnek az amortizációja volna, amelyet Űzetni kellene, ha a bérletek helyeit felépíthetnék az uj emeletet, amelynek tervei jórégen készen vannak. Ennél a pontnál látszik legjobban, hogy a takarékosság néha pazarlás. Ha a belügyminiszter ur nem szigorú elvett alapján intézkednék, hanem a konkrét tényeket és körülményekéi venné figyelembe, akkor lehetetlenség, hogy ne engedne merevségéből. Tb.zta ráfizetés, amit a főváros a helyiségbérietekkel csinál és a pénzügyi hibán kívül baj az is, hogy a decentralizálás az adminisztrációnak súlyos kerékkötője. * A propellertől búcsúi veszünk hát — a legközelebbi partbérletig, vagy a legközeleebbi katasztrófáig. Ab ovo meddő minden felhördülés, minden vita ott, ahol a tanács maga jelenti ki tehetetlenségét s ahol a tanács nem mondja meg őszintén, hogy semmiféle szankciója nincsen a közgyűlés akaratelhatározásának. A közigazgatási bizottság ülésén őszinte nyilatkozatot hallottunk, a polgármester kijelentette, hogy a főváros nem pályázik komolyan a prcpellerkoncesszióra, sőt nagy zavarban volna, ha a kormány feszólitaná, hogy vegye kezébe az átkelési forgalom lebonyolítását. Ez becsületes, nyílt beszéd, mert senkisem tagadhatja, hogy a fővaros nincsen abban a pénzügyi helyzetben, amit a propellerek átvétele, uj propellerek rendelése, alkalmazottak szociális viszonyainak javítása megkövetel. De igy állván a dolog, az egész propeller-vitának nem lehetett több értéke, mint — az áldozatok felkutatásának. Nincs többé telein tó. Harrer tanáéi .lekkönyvi megszorításé A Fővárosi fi i r 1 á . t adott már H a rrer Ferenc dr. tanácsnoknak, a városépítési ügyosztály vezetőjének arról a nagy fontosságú és sok gondot okozó tervéről1, amelynek hivatása, hogy egyszer és mindenkorra útját vágja a módfelett elhatalmasodott telekpanamának, a fővárostól olcsón kapott telkekkel való üzérkedésnek. Nem lehet elegendő módon méltányolni a tervet, amely hivatva van megakadályozni a rengeteg visszaélést, ami a főváros általi ipari célokra kedvezményes áron adott telkek körül évek során át valósággal felburjánzott. A városgazdasági ügyosztály teljesen készen van a tervvel, amelynek lényege a Központi Tejcsarno k k a 1 megkötés alatt levő szerződés alkalmából került először szóba. Ezentúl a főváros mindén telek eladási szerződésében olyan megszorítás fog szerepelni, amely teljesen kizárja a telkekkel később parcellázás utján való spekulálást. A korlátozás, amely abban áll. hogy a város számára az értékemelkedés bizonyos hasznokat biztosítson, valószínűleg a telek- könyvben is szerepelni fog. A nagyfontosságu tervről II a rrer Ferenc dr. tancsnok a következőket mondta a Fővárosi FI i r t ap munkatársának: Csodálom, hog.v a Fővárosi Hírlap már tudomást szerzett a telekspekuláció ellen készülő akciónkról. Eddig még csak a Központi Tej csarnok telek vételénél volt szó erről a tervről. Most már azonban, ha a nyilvánosságra került a dolog, megmondhatom, hogy a tervvel igen is foglalkoztunk és készen van már teljesen a javaslatunk is. Ez a javaslat már a jövő héten a kisajátítási albizottság és a pénzügyi bizottság elé fog kerülni. Végeredményben pedig a közgyűlés dönt ebbe a kérdésben. — A javaslat, amelynek részleteit természetesen a bizottsági tárgyalások előtt nem fedhetem fel, nagyobbára azokon az elveken épül föl, amelyeket a Fővárosi Hírlap említett cikkében már vázolt. A főcél az, hogy az értékemelkedés bizonyos része biztosíttassák a város részére. Ami most már a Központi Tejcsarnok szerződését illeti ez nem lesz precedens, hanem előbb fogják megállapítani az általános elveket és szabályokat és a Központi Tejcsarnokkal is csak azután kötjük meg a szerződést, már az uj rend alapján. — Természetesen az uj rendelkezés csak az olyan telkekre vonatkozik, ahol később lakóházak építése is lehetséges lesz. Nem vonatkozhat! k, fölösleges hogy vonatkozzék az olyan telkekre, amelyek nem akalrnaak arra, hogy parcelláztassanak. Ezek után egészen kétségtelen, hogy az a javaslat, amelyet Harrer Ferenc dr. tanácsnok a jövő héten fog a bizottságok elé terjeszteni, hivatva lesz irányt szabni a főváros jövendőbeli telekpolitikájának. Vaósziuü, hogy a városépítési ügyosztály javaslata olyan, hogy a telekkérdések körül kifejlődött visszaéléseknek egyszer és mindenkorra radikálisan végét fogja vetni. Valóban az utolsó pillanatban érkezik a i
