Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-27 / 52. szám
Budapest, 1916. december 27. . yOUÍKai/JíiKMP 11 78 kifőzést és vendéglőt, végül 153 katonai intézményt látunk el a szükséges anyaggal. Ezek a tömegétkezőhelyek hetenként kapnak burgonyát és pedig fejenként és naponként 33 dekagrammot számítva. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az üzem áruja 629 kézen jut a közönség közé. Ezenkívül közbenjártunk az Országos bur- gonyaközvetitö irodánál, hogy a mi általunk for- galombahozott burgonya: mellett a burgonyanagykereskedőknek is utaljanak ki nagyobb mennyiségeket. Ezzel is csak a lakosság szükségletének kielégítését szolgáltuk. Közbenjártunk aziránt is, hogy gyártelepek és egyéb vállalatok számárai is utaljanak ki burgonyát a munkások részére. Ezeknek a vállalatoknak a munkásai el is vannak látva, ami ismét a piac jelentős tehermentesítése. így elértük azt, hogy a bódék előtt ma nincs, tolongás, sőt akárhány helyen az áru el sem fogy, szóval a meglévő készlettel és bizonyos intézkedésekkel sikerült úgy dolgozni, hogy a lakosság kényelmes ellátása a jegyrendszer behozatala nélkül is megtörtént. — Az utolsó három hónapban az üzem forgalma napi 17—20 vaggon volt. Szóval a burgonya révén hihetetlen összegű pénzforgalma volt üzemünknek és pedig számban olyain, hogy havi két és fél millió koronára rúgott. — Ha most ezt egész esztendőre számítjuk át, akkor világos, hogy a burgonya évi harminc millió körönéit forgalmaz. Hogy mit jelent ez, ahhoz nem kell sok kommentár, csak rá kell mutatni arrai, hogy ezzel szemben a főváros hatalmas gázgyári üzemének forgalma körülbelül évi húsz millió korona. A burgonyát ma a piaci 26 fillérrel szemben 24 fillérért adjuk mindaddig, amíg a nagyobb költségű burgonya nem kerül forgalomba. A zölcteégüzem egyéb anyagára vonatkozólag a következő felvilágosításokat kaptuk: — A legutóbbi időben különösen káposzta érkezett igen nagy mennyiségben, amelyet olcsó árban dobtunk a piacra. Lehetővé tettük, hogy mindenki beszerezhesse téli szükségletét. Savanyított állapotban is húsz vagg'ont hoztunk forgalomba. Újabban ismét 20 vaggon fejeskáposzta megy a piacra. A hagymaszükséglet kielégítését olykép biztosítottuk, hogy húsz vaggon legelső rendű makói és erfurti hagymát raktároztunk el, aminek árusítása állandóan folyamatban van. Elláttuk magunkat egyéb cikkekkel is, mint kelkáposztával, kalarábéval, sárgarépával, karfiollal, zellerrel stb. Kérdést intéztünk végül arra vonatkozólag hogy milyen hatással van a hatósági zöldségárusitás a piaci árak szabályozására vonatkozólag? Bérezel tanácsnok válaszként megmutatta a következő a legutóbbi napokból származó táblázatot: Piaci ár: A zöldsésr;:'rom ára: Burgonya: U.26 0.24 Fejeskáposzta: 0.22 0.16 Hagyma: 1.06 0.96 Kelkáposzta: 0.52 0.44 Kaleráb: 0.52 0.44 Sárgarépa: 0.54 0.44 Savanyított káp. 0.60 0.50 — Ebből a táblázatból biztos szemmel lehet látni a zöldségüzem árszabályozó hatását. Legszebb arany cigaretta-tárcák legnagyobb választékban Schönwald Imre ékszerésznél Budapest, Deák Ferenc-utca 21. Alapítva: 1852. Törzstelep: Pécs. Uj állások. A legszebb karácsonyi ajándékot kapták a főváros tisztviselői a belügyminsz- tertől. Hosszas habozás után jóváhagyták az uj állások szervezéséről szóló közgyűlési határozatot és bár a miniszter négy esztendőre szeretné beosztani az uj állások betöltését, ezt az akadályt a polgármester bizonyára könnyen legyőzi. 164 uj állás keletkezik ily módon, köztük négy uj főjegyzői és 14 uj tanácsjegyzői. A főjegyzői állásra automatikusan lépnek elő: Kemény Géza, Némethy Béla, Czibor és Lung tanácsjegyzők, a tanácsjegyzői állásokat pedig a januári, vagy februári közgyűlés fogja betölteni. VVeisz Manfred nem vár. A jótékonyságban, a melegszivtiségben is vannak fokozatok és vannak nivó-különbségek. A legtöbb adakozó leteszi a maga obuluszait a jótékonyság oltárára és ezzel a maga részéről be is fejezte az ügyet. Weiss Manfréd, aki még hatalmas vagyonához mérten is fejedelmi módon adakozik amikor a nyomort és szenvedést enyhítheti, nem tartozik a kényelmes jóltevök közé. ö utánna- néz annak is, mi történik a pénzével. Most is, hogy egy millió koronával megvetette alapjait a katonai tüdőbeteg szanatóriumnak, azt vette észre, hogy az nem lesz készen á jövő nyárra. Hát — mondta - készen kell lennie és máris megtoldta adományát még egy félmillióval, mert a tüdővészes katonák egyre többen lesznek. Fél esztendővel korábban, de félmillióval drágábban nagyon sok életet fog megmenteni csepeli Weiss Manfréd. A Goldberger-adó. Belealakulunk lassan- kint mindenbe, belealakulunk a háborúba, a drágaságba, az uj adókba; de az már mégis csak különös és fölháboritó, hogy az állam és a főváros mellett még a Párisi Nagy Áruház is adót vet ki „hűséges“ közönségére. Az előzékeny cég ugyanis a gyanútlan látogatót a következő, a kapufélfára kiragasztott kedves üdvözlö-so- rokkal fogadja: 2 KORONÁS BON itt előre vádandó, mely a vásárlási összegből levonásba lesz hozva. Egyszóval tessék beléptidijat fizetni, mert a Párisi Nagy Aruház ingyen még csak meg sem mutatja a portékáját. igaz, hogy az európai hirü nagy áruházak még hangversenyeket, mozielőadásokat is rendeznek, csakhogy odacsábítsák a közönséget, a nagy áruház allűrjeivel dolgozó Goldbergerék pedig olyan üzleti leleményességgel élnek, ami csak egy falusi panorámaigazgatóhoz lenne méltó. A beléptidij ugyan „a vásárlási összegbe levonásba lesz hozva“, de talán mégis a kereskedői fogások legalacso- nyabbrendtijéről, a vásárlási kényszer- r ő 1 van itt szó. Mert ugyebár, lehetséges az, hogy az én igényeimnek nem felel meg az áru kvalitása, vagy drágálom az árakat. Ilyen esetben tessék két koronát fizetni. Végre is, aki a Párisi Nagy Áruház portékájával nincs megelégedve, az már csak igazán megérdemli, hogy adót fizessen Goldbergeréknek? A V. V. V. uj aligazgatója, Á Budapesti Villamos Városi Vasút igazgatósága R e c h e r Rezső íőv. biz. tag. főfelügyelőt, a társulat régi, kiválóan érdemes főhivatalnokát, aligazgatóvá nevezte xi. Pannonia-szálloda, a Rákóci-uton a főváros egyik legrégibb, de legmodernebb berendezésű nagy- szállodája, amelyet különösen,, az otthonias kényelemért és a szolid kiszolgálásért keresnek föl az előkelő és a polgári osztály Budapesten tartózkodó utasai. A Szálloda vendéglője a főváros legelőkelőbb étkező helyiségei közé tartozik. Az előkelő szolidságot jellemzi hogy az igazgatóság a békeidőbeli árakat most is fentartja. Karácsonyi ünnep. A S c h 1 i c k-N i c h o 1 s o n- gyár a bevonul: és elesett alkalmazottai gyermekei részé e karácsonyi ünnepet rendezett, amelyen 378 gyermeket teljesen felruházott, 123-nak pedig segítséget adott. Az ünnepségen a Máv. istvántelki dalárda szerepelt. A vállalat, a tisztviselők és a munkások segitöalapj i három hét óta több mint 250.000 korona segítséget osztott ki a munkások családjainak s gyermekeinek. Szemle. A kiegyezés válsága — A szorongatott kereskedelem — A deviza- forgalom megrendszabályozása Nem szándékunk itt a kiegyezés politikai oldalával foglalkozni. Csak arra akarunk rámutatni, hogy odaát Ausztriában máris két kormány bukott bele. Hogy a kulisszák mögött mi történik, azt nem tudjuk. Azt azonban a külsőségekből is látjuk, hogy óriási nehézségek tornyosulnak a megegyezés elé. Kár, hogy a miniszterelnök az ellenzék ismételt sürgetésére sem volt hajlandó az országot a kiegyezés kérdéseiről tájékoztatni. A háború megtaníthatta államférfiainkat arra, hogy a gazdasági kérdésekben való titkolódzás nem hasznos dolog. Az ilyen kérdéseket az ország összes gazdasági érdekeltségeinek közreműködésével és hozzászólásával kell elintézni. Erre annál is inkább szükség van, minthogy úgy nálunk, mint odaát Ausztriában megint az a tulhatalmas agrár befolyás érvényesül, mely a monarchia kereskedelmi politikáját a legutóbbi évtizedben ku- darcról-kudarcra vezette. Osztrák forrásból azt a hirt terjesztik, hogy Stürgkh és Tisza egy hosszúlejáratú kiegyezésben állapodtak volna meg és hogy Körber és Spitzmüller azért buktak meg, mert ennek a kiegyezésnek keresztül- forszirozását nem voltak képesek biztosítani. Hogy ebből a verzióból mennyi igaz, nem tudjuk, azt azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy a magyar kormány most a háború alatt hosszabb időre akarná megkötni az ország kezét olyan gazdasági kérdésekben, melyeknek finálizálása a békekötés eredményeitől függ. Ilyen kiegyezést az osztrákok se akarnak. A bécsi polgármesternek arra a nyilatkozatára, hogy Ausztria örök éhségre nem kárhoztatja magát, nekünk magyaroknak az a válaszunk, hogy mi sem akarjuk magunkat örökre az osztrák iparnak kiszolgáltatni és nem akarunk a magyar ipar fellendítéséről örökre lemondani. Mindkét félre jó kiegyezés csak úgy lehetséges, ha abban a két állam gazdasági érdekei egyformán kielégítést találnak. Ilyen kiegyezést pedig csakis a nagy nyilvánosság bevonásával, illetve az ország összes kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági érdekeltségeinek a meghallgatásával lehet elérni. A német birodalmi gyűlés elnöke, Kaempf, kereskedőember, aki egyúttal elnöke a berlini kereskedelmi testületnek is. Ennek a hivatott férfiúnak a szájából legutóbb oly kijelentések hangzottak el, melyeket az illetékes körök nálunk is megszívlelhetnének. Azt mondotta Kaempf, hogy azok a háborús intézkedések, melyek a tisztességes kereskedelmet az élelmiszerforgalomból kikapcsolták, elhibázott rendelkezések voltaik, melyek ártottak a közérdeknek és amelyek a termelőknek se használtak. Mi is ezt tapasztaljuk itt Magyarországon. Csakhogy nálunk még azzal tetézték a dolgot, hogy valóságos hajszát indítottak a legitim kereskedelem ellen, mely ma már teljesen békók közé szorult. Mi is azt követeljük, hogy az árdrágítókat szigorúan büntessék és a hatóságok ne tűrjék, hogy a háborút egyes emberek a hirtelen meggazdagodásra és a szegény ember kifosztására használják ki. Csakhogy viszont azt is kívánjuk, hogy az állam ne tegye rá indokolatlanul a kezét minden árukészletre. Az á tulságig menő rekvi- rálás, melyet legutóbb néhány árucikkben végrehajtottak, rendkívül sokat ártott nemcsak a kereskedelemnek, de a fogyasztóknak is, amennyiben áruhiány mutatkozott, ami mindenesetre a drágaságnál is rosszabb dolog. Sokat ártottak a kereskedőknek azzal is, hogy az ármaximálá- sokkal rendesen elkésve jöttek és a maximális árakat sokkal alacsonyabban állapították meg,' mint ahogyan a kereskedők az árut beszerezték. Mi elismerjük, hogy a háború rendkívüli kényszerintézkedéseket tesz szükségessé, de azt nem
