Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-02 / 5. szám

Budapest, 1916 február 2.

ó

féle terve nincsen a kért telek hasznosítására. Ha nem kap ingyentelket ott az alapítvány, úgy ennek csaik az lesz a következménye, hogy továbbra is haszontalanul, parlagon hever az illető .telek és legföljebb a főváros le tárában van. némi nyoma. Pénzügyi okok tehát nem szólnak a pénzügyi bizottság döntése n ellett; marad tékát a kurucok másik védővonala, a közegészség szempontja. Az a szempont — nem szempont, mert hiszen senki sem tudja megái apitani, mily összefüggés vau a tiidcketegszanatónumok létezése és a szanatóriumok környékének levegője között. Nem hisszük, hogy a szegény tüdőbetegek levegője rontja Budapest levegőjét és kételkedünk abban, hogy Budakeszi felől érkeznek a leghatásosabb bacillusok a fővárosba. A leghatározottabban tagadjuk, hogy az uj szanatórium építése árt Budapest egészségügyének, hiszen meglehetős távolság is van a kiszemelt telek és a főváros között. De ha igaz is volna, hogy fertőző hatással van a budakeszi szanatóriumok levegője, betegeinek légzése Budapest lakóira, akkor sem lehet ezt az érvet a telekát- éngediés ellen felhasználni, mert hiszen az uj szanatórium az Erzsébet-szanatórium közvetlen közelében épülne fel és ha a főváros tűri az Er- zsébet-szanatóriumot, akkor az már egyre megy, hogy ugyanazon a vidéken pár száz beteggel több beteg keres üdülést, gyógyulást. Ellenkezőleg: a tüdőbaj Budapestnek egyik speciális betegsége és minden intézmény, amely a tüdőbetegség leküzdésére szolgál, egyenesen a főváros egészségügyi viszonyait javítja. Hiszen az uj szanatóriumban elsősorban budapesti i’le- toségii betegeket lehetne gyógyítani, hogyan lehet tehát jó lélekkel azt állítani, hogy az uj szanatórium; ártalmára volna Budapest egészségének?

Sajnáljuk, hegy a tanács tagjai, akik hivatalból 'jelen voltak a pénzügyi bizottság ülésén, nem vették kellő eréllyel védelmükbe az előterjesztést. A pénzügyi bizottság azonban nem a legfőbbé fórum és hihető, hogy a tanács módot fog adni a közgyűlésnek arra, hogy kiko.rrigálja a helytelen határozatot.

» - f

A fcrumplíszüret legendája

A műértő végrehajtó

Hogy egyszer végrehajtó járt a városházán, azon már napirendre tértek az emberek, bár annak idején meglehetősen csóválták a fejüket városatyák és tisztviselők egyaránt. Ahányszor azonban belépnek a polgármester titkárának szobájába, majd elfelejtenek lekezelni, mindenkinek a tekintete a jobb oldalfalra terelődik:

— Ez az a kép, — mondják elég titokzatosan.

— Nahát, — szól a másik, — nincs szeme annak az embernek. Az a parasztmenyecske egymagában megér pár koronát.

Így folyik a diskurzus hetek óta és a képet' mindenki megbámulja.

— Hiába, az exekució és a műér telem nem egy anyaméhben fogantak, — alakul ki az általános vélemény.

Annyi kép van .a városházán, minden tanácsnok szobájában van néhány igen becses festmény. B á r c z y az antikvitásokat kedveli, rokokó dámák függnek az Íróasztala fölött, Bódy a magántulajdónait is a hivatalos szobájában akasztja ki, hogy ne is beszéljünk a szociálpolitikai- ügyosztályról, ahol minden szobában zöld- fejii emberek lógnak a falakon. És mégis, mindenki ennek az egy képnék • a csodájára jár. Pedig nem is szecessziós, nem is hipermodern, nem is transcendentális, csak jó. Mégis mi ’ehet az ügy eredete?

Szóltunk már a végrehajtóról, neki volt afférja a képpel. Történt pedig, hogy a fővárosnak valami kisajátítási pőre volt, amelyet annak rendje és módja szerint mind a három fórumon elveszített. Fizetnie kellett vo'na hát vagy 20.000 koronát. Fizettek volna is, de egyszerűen elfelejtették. A kisajátítást szenvedett, de port nyert fél fiskálisa azonban lusta volt egy telefoná ás- ra, amire okvetlen kifizették volna az összeget, -hanem rövidesen kiszólt a bojtárjának:

— Végrehajtjuk a fővárost.

És végrehajtották. Mord urak jelentek meg a folyosón, majd a polgármesteri hivatal felé irányitották lépteiket. A nagy táskás előkelősége- » két É a m o 11 e titkár fogadta :

— Tetszik?

Igen, mondta az egyik és rámutatott a titkár feje fölött függő képre, amely dicsőségesen uralkodó királyunkat ábrázolja olajnyomatban.

Aztán gondolkozott és még hozzátette:

— Igen, ez tetszik, de a másik nem. Az a másik kissé parázna. A nőknek látszik a vádiijuk, pedig eső sem esik. csak krumplit szednek. Írja csak, Körmölő ur: őfelsége olajnyomatban ... (Lojális érzésünk tiltja, hogy a/, összeget is föltüntessük.)

La motte titkár eszmélni kezdett, hogy ha az urak nem helyet, hanem képet foglalnak, annak különösebb jelentősége van. Bemutatkozott:

— Lamotte vagyok.

— Schrank József — mondta egyszerűen a 1 másik. De a név ismerős volt, a végrehajt,ó | jelent meg Bárczy István előszobájában. Gyors ; telefonálás a főügyésznek, Szabó Imre dr. lelekszakad'va loholt a műkincsek megmentésére és 20 perc alatt folyósították az elfelejtett 20.000 koronát.

j A titkár kajánul .mosolygott:

Az urak sem értik ám a mesterségüket. Ezt olajnyomatot foglalják le, amikor a szomszédban itt van Pohl Hugó hires képe, a krumpliszüret!

A végrehajtó ravaszság azonban orgiáját ülte:

— Tudom én, mit kell lefoglalni. Nekem nem ; az a fontos,, hogy meglássák bennem a müértőt, | hanem hogy kiiszerits,aim a pénzt. Ennek pedig étben az esetben legfőbb eszköze ez az olaj- nyomat volt. Végre is, a főváros csak nem engedheti meg, hogy elárverezzük őfelsége arcképét?

! íme, ez a krumpliszüret legendája. Persze ! minden jó, ha a vége jó. A végrehajtó is kicsik- landozita a húszezer koronát, de Pohl Eugó kitűnő képe is sokat emelkedett értékben, mert ma mindenki megnézi: •

— Ez az a kép, amelyikre a végrehajtó kimondta, hogy nincs értéke. Pedig milyen szép!

j] III. kér. takarékpénztár

és a főváros betétje.

A Fővárosi Hi r lap közölte annak idején annak a megállapodásnak a részleteit, amelyet c főváros a Mozgóké p-0 11 h o n tulajdonosé val, Décsi Mórral létesített. Tudvalevö hogy a főváros mintegy 120,000 korona betéte helyezett el a III. kerületi takarékpénztárnál Nem azért, mintha túlontúl bízott volna az inté zet beni fásában, hanem mert az igazgatóságában helyet foglalt néhány te- kintélyes városatya is. A dologból bai lett, mert a háború eíctti gazdasági válságnak a szele ledöntötte a takarékpénztárt amely kény télén volt kimondani a felszámolást. Tavaly szeptemberben azután egyezséget kötőt: a főváros, e szerint a tartozást D éc s i Mór és neje vállalták magúikra és pedig olyképpen, hogy | Décsiék havi ezer koronás részletben fizetik a fővárosnak a takarékpénztárnál elhelyezett betétjét. Most uj stádiumba jutott a dolog: a takarékpénztár csődönkivüli kényszeregyezségi eljárást kért és a bíróság a kérelemnek helyt adva, kinevezte E r d é 1 y i Sándor dr. ország- gyűlési képviselőt vagyonfelszámolónak. Felmerült tehát az a kérdés, hogy vájjon a vagyon- fellsziámolónak nincs-e joga megtámadni az egyezséget azon az alapon, hogy a takarék- pénztár több hitelezői a fővárossal szemben hátrányos helyzetbe kerültek.

A kérdésről Szabó Imre dr. tiszti főügyész től a következő felvilágosítást kaptuk:

__ Tény, hogy szeptemberben szerződés

jött létre a főváros és a Mozgókép-Otth -n tulajdonosai között s a szerződésnek megfelelően szeptember óla havi 1000 koronát kap a főváros. A követelés ily módon biztosi foltnak tekinthető és a szerződési sem miképpen sem lehet megtámadni. A Mozgókép-Otthon nyereségében ugyanis részesedett a III. kerületi takarékpénztár, de részesedett egy harmadik jogi személy is és ez a harmadik személy ruházta a fővárosra a mozival szemben fennálló jogait. A helyzet tehát az, hogy nem a takarék pén :. tói és nem a Mozgókép-Otthontól nyer kielégítés: a lovaros követelése, naneiu • gy harmadik.ol, akinek kétségkiwil joga van a főváros javara lemondani az ö. meg.h .tő nyereségrészről. Ezt megtámadni éppen úgy nem lehet, mint ahogy senkinek sem tehet beleszólása abba- na én vaiakmcK a tartozását — bármilyen indokból — vádalom és kifizetem. A megtámadás ma már különben azért sem lehetséges, mert le-urt a határideje. Szerződésünk szerint abban az esetben, ha Décsiék nem tizeiig pontosan az egyezségi összeget, dacára annak, in gy futja a. jövedelemből, — jogunk van u tnoz- gétszínház kezelései átvenni és a moz*.ó- szinházzal úgy rendelkezni, mintha az a tulajdonunk volna. Hat esztendő alatt teljesen kifizeti a Mozgókép-Otthon a tökét, azután a kamatokat tartozik fizetni, mert ene is kezességet vállalt. Biztosra vehető teliá., hogy a fővárost egyetlenegy fillér kár sem rogja érni. Különben is a 111. k:Hi- leti takarékpénztár, amely elsősorban n.sel a tartozásért, mem ment tőinkre- hanem Lm- mobilizálta a vagyonát, fizetésképtelen lett. Kern,élhető azonban, hogy az összes hitelezők megkapják a pénzüket, sót még a részvényeseiknek is jut valami.

Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője, nagyjában ugyanezen az állásponton van:

lény, hogy a főváros szerződést kötött a Mozgókép-Otthon tulajdonosaival és ezen az utón teljesen biztosította a követe- télését. Ez azonban lényegileg nem egyéb- mint az adósságinak átvállalása olyan személy részéről, aki: a tanács a szóbanforgó összegre jónak, megbízhatónak talált. Megtámadni, perelni végtére is mindenkinek jogában áll. Bizonyos azonban, hogy semmi célja, eredménye nem volna a pörnek, mert hiszen a főváros nem a takarékpénztártól kapja vnssza a pénzét, hanem egv harmadik személytől.

A helyzet tehát egyelőre tűrhető, mert ha már elkövette a főváros azt a könnyelműséget, hogy aránylag magas betétet helyezett el egy kis banknál, legalább biztosította a pénzét ugy- aho.gy. Köztudomású azonban, hogy Décsi Mór nem elégedett meg a mozi-tulajdonos- ságga , hanem kibérelte a jövő szezontól kezdve a Fővárosi Orfeumot. ProvideáJ-e tehát a szerződés arra az esetre, ha Décsi a mozi vámján nyert pénzt elveszíti az orfeum rév-jón?

Etóin-Eécs-Büfepesf

Idegenforgalmi konferancia Lipcsében

Vita Emil dr. tanácsnok, a közgazdasági

ügyosztály vezetője, a múlt héten hivatalos ’kiküldetésben Németországban járt. Lipcsében nagyszabású konferencia volt, amelyen részt- vettek a német és osztrák kormány képviselői, a német és osztrák városok kiküldöttjei. Magyar- országot egyedül Vita tánácsnok képviselte a konferencián, amelyen arról volt szó, milyen intézkedésekre, alakulásokra lesz szükség a háború után. amikor előreláthatólag még igen sokáig z á r t t e r ü 1 e t e n, a központi hatalmiakhoz tartozó országokon beliül fog lebonyolódni az idegenforgalom. A németek a tőlük megszokott alapossággal foglalkoznak már most e fontos kérdéssel és dicséretére válik Budapest tanácsának, hogy az eszme jelentőségét átérezve, képviseltette magát a konferencián.

Döntő határozatokat ezúttal nem hoztak, inkább csak eszmecsere folyt, azonban Vita tanácsnok megragadta az alkalmat és felkérte a konferencia résztvevőit, hogy a jövőben sem tudományos, sem művészeti, sem kulturális, sem gazdasági, sem irodalmi téren ne tévesszék össze soha Budapestet és Magyarországot Ausztriával és vegyék tudomásul és hirdessék, ahol alkalmuk van arra, hogy Budapest Magyarország fővárosa és hogy Magyarország a monarchia független állama. A jelenvoltak helyesléssel honorálták a tanácsnok feszólitását és megígérték. hogy megszívlelik Budapest tanácsnokának kérését.