Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-18 / 42. szám
Budapest, 1916. október 18. 3 sőbb ázsióval fog eladni a kávéházi főpincérnek, ott huzza meg magát. * A táviratozás körül is meggyűlt, a bajunk. Nem amiatt sírunk, hogy hatvan fillér helyett most egy koronát kell fizetnünk. Isten ments, oda se neki. Az azonban már mégis sok, hogy délután négykor már duplapénzbe kerül a távirat. Sürgönyt igazán nem szórakozásból szokott küldeni az ember, hanem szükségből. Ezt a kényszert kihasználni igazán nem méltó az államhoz. Ám van az esti sürgönyföladásnak egy újabb kinövése is. A postahivatalokban mostanában minden délután négy órakor valóságos ostromállapot van. A jelenet Így fest: félnégykor megtelik a postahivatal siirgönyíeladókkal. Minél többen vannak, a hölgyek annál bájosabban csevegnek. Megszólal a telefon- csengő, persze odakell rohanni, mert a kedves, az egyetlen telefonál. A tömeg pedig egyre gyülekezik, közben négy óra lesz és megkezdődik a kétkoronás díjszámítás. Es kitör a vihar: — En itt voltam félnégykor.- Mit fecsegnek, mért nem dolgoznak. — Le kell szerelni a telefont. Valóságos ostrom keletkezik, a szidalmak bombái egymást érik. Még azt sem lehetne mondani, hogy a közönség felháborodása jogtalan, hiszen félnégykor tényleg ott álltak és mégis két koronát kell fizetniök. Közben pedig a kis postákon beszüntették a táviratfelvételt. Mintha csak számítás lenne, hogy mindenki a nagy postákon legyen kénytelen föladni táviratát és minél több kétkoronás dijat szedhessenek. Ez az uj intézkedés reformra szorul. Kár volna a magyar posta régi jóhirnevét ilyen kicsinyes eszközökkel megrontani. Uzsoráskodás az albérlőkkel Maximálni keli a hónapos szobák bérösszegét A hónapos szobák bére, mint minden a nap alatt, szintén, alaposan fölment a háború alatt. Az áremelkedés azonban ezen a téren sem normális. Nyilvánvalóan ennek is meg van a maga oka. A házbérek eddig általánosságban nem mentek följebb, tehát az egyedül jogos megokolás hiányzik. Az albérlőket tartók azonban úgy gondolkodnak, hogy ezen a réven fognak némi többjövedelemhez jutni, ezen a réven fogják behozni a drágaság által okozott károk egy- részét. csoráról még nem lévén" szó. A problémát úgy oldotta meg a polgármester, hogy az urakat másnapra invitálta meg a vita folytatására. Az uraik többé-kevésbbé el is fáradtak másnap és nem volt okuk panaszra, mert szellemi táplálékról gondoskodás történt. A liaragvó Perczel derültséget váltott ki és azt mondták, hogy egy ilyen haragos emberre nagy szükség volna a parlamentben is. Kassai Ferenc — a Kassai—Stern-párt (tagjai: Kassai Ferenc és Stern Sándor) nevében — a tanácsot igyekezett megvédeni a — polgármesterrel szemben, Székács Antal pedig sem az üvegről, sem a zápto- jástőzsdéről nem beszélt, mert Magyarországon senki sem beszél arról, amihez ért. Waigand Józsefről ismét megállapították, hogy a közgyűlés egyik legelegánsabb szónoka, legtartalmasabb, legértékesebb tagja. Hecht Ernő nem akart beszélni, noha feliratkozott, pedig tőle nagy szenzációkat vártak. És most következett a üliicksthal—Vázsonyi párbaj, üliicksthal Samu kezdte; olyan folyamatosan, szépen beszélt, mintha előre betanulta volna a mondókáját. Elsőrendű koponya, sugárzó okosság, értelem és — ravaszság: — ezt állapították meg róla csütörtökön is. Finom taktikával azt mondta, hogy őnéki mindig kell az általános választójog, csak éppen ma nem. Minthogy pedig Vázsonyi Vilmos ezzel szemben kijelentette, hogy őnéki mindig kell a választói jog és ma is, nyomban kiszámították, hogy a differencia a két vezérszónok között mindössze 1/365_öd, mivelhogy Vázsonyi egy esztendőben háromszázhatvanötször kívánja azt, ami Glticksthalnak csak háromszázhatvan- négyszer kell. És hogy ezt a csekély differenciát kiegyenlíthessék, az elnöklő polgármester úgy döntött, hogy — ne legyen döntés, ráérünk erre legközelebb . . . Bármily méltányosság illeti meg azonban a szegény szobakiadásra kárhoztatott polgárcsaládokat, a kiadott szobákkal mégis uzsoráskodás történik. Ma már ott tartunk, hogy a leggyalázatosabb lichthofra szóló szobát sem lehet 60 korona alatt megkapni, inig a valamivel rendesebb, mondhatnánk lakható szobák havi bére 100 koronánál kezdődik és egészen 200 koronáig emelkedik. Olyan horribilis bérek ezek. amelyeket már a fővárosnak nem szabad hangtalanul tűrnie. Annál is inkább föl kell emelnie a szavát a fővárosnak az uzsora ellen, mert tudnia kell, hogy a hónapos szobák lakói leginkább kisfizetésű hivatalnokok, valamint a jövő nemzedéke, az egyetemi ifjúság. Amennyiben pedig mások is laknak hónapos szobában, ezek a mások pályájuk kezdetén levő fiatalemberek, akiket amúgy is eléggé suit a vendéglői drágaság és képtelenség, hogy ilyen körülmények között kis pénzükkel be tudjanak rendezkedni. A főváros tanácsának, látva a hónapos szobák körül folyó uzsorát, már régen m a x i m á lói kellett volna a hónapos szobák bérét. Ha meg tudták csinálni a szállodai szobák árának megállapítását, akkor gondjuknak kellene lenni a hónapos szobák bérének maximálására is, ami mindenesetre még inkább megokolt. Sajnos, módunkban van a tanácsnak példát is színe elé állítani. Nemcsak Németországot idézzük, de a kis és „elmaradt“ Makót is, amely máris maximálta a hónapos szobák bérét. Budapestnek ugyan szégyen Makó után ballagni, de még | nagyobb szégyen lenne, ha még utána sem menne. Pénzügyi válság és kibontakozás Rossz üzlet a háború. — A deficit eredete. — Összehasonlitás a múlttal. A jövedelmek szaporítása. — A „Fővárosi Hírlap“ ankétje. Déri alpolgármester és Kabdeho tanácsos nyilatkozatai Budapest székesfőváros számára — nyugodtan elmondhatjuk — rossz üzlet a háború. Régen tisztában vagyunk vele, hogy a háború két esztendeje, amelybe bele kell érteni azt az időt is, amikor még inkább csak a háború szelét éreztük, okozta a főváros pénzügyi romlását. A deficites költségvetéseknek — minden ellenkező vádaskodással biztonsággal meg lehet állapítani — főként a háborúban kell az okozóját keresni. Bárczy István dr. polgármester hivatalbalé- pése hasonló pénzügyi nehézségek között kezdődött. A komolyabbik pénzügyi válság, bármennyire nagyobbak is most a költségvetésben és zárszámadásban szereplő számok, az 1906-iki volt, mert akkor a gazdálkodás hibái juttatták a deficites züllésbe a fővárost, ma viszont a rendkívüli idők miatt kell tízmilliós deficittel kiizködniink. A háztartás mérlege 1874—1912 között A számok természetesen különböznek. Budapest budgetje az egyesítés óta hihetetlen emelkedést mutat. Amig a lakosság 1870-ben 280,349 főből állott és 1913-ig 930,666 főre szaporodott a mi megháromszorozódást jelent; addig 1874—1912. között Budapest bevételei megötszöröződtek, de kiadásai megtízszereződtek. Ez idő alatt a növekedést százalékokban a községi alapban igy látjuk: bevételeknél kiadásoknál rendes ... .................. — — re ndes és rendkívüli ........ rendes, rendkívüli és kölcsönpénzek .............................. 357% 367% 673% 478% 497% 1078% Ez magyarázza, hogy bár 1906. táján a deficit komolyabb volt mint ma, az összeg, amely ezt a deficitet kifejezte, csak egy millió hétszázezer korona volt a mai tízmillióval szemben. Emlékezetesek azok a tanácskozások, amelyek tiz esztendő előtt Bárczy első megválasztása idején a helyzetet dominálták és amelyek a pénzügyi bajok szanálását célozták. Akkor igen nagy érdemeket szereztek Bódy Tivadar dr. az akkori pénzügyi tanácsnok és Déri Ferenc dr., aki még akkor tanácsjegyző volt és aki a pénzügyi válságról szóló nagyszabású előterjesztést csinálta. Emelkedő kiadások a háború miatt Ma ott tartunk, hogy a költségvetés évi emelkedését mindkét oldalon (bevétel, kiadás) normális viszonyok között mintegy öt millió koronára t e h e t j ti k. Ez a természetes fejlődés processzusa. A háború kitörése óta, illetve amióta a háború szelét érezzük, a költségvetésnek csupán egyik oldala, a kiadási oldal, mutatja a normális öt milliós emelkedést. A kiadásaink szaporodnak, de a bevételeink nem. A két esztendőben ez pontosan tízmillió koronát tesz ki, ami tökéletes bizonyítéka annak, hogy a főváros költségvetésének deficites voltát egyenesen és kizárólag a háborús viszonyok, nem pedig a rossz és könnyelmű gazdálkodás idézte elő. Elég egy pillantást vetni az utolsó négy esztendő pénzügyi viszonyaiba, hogy ezt a tételt számokkal igazolják. 1912- ben 1913- ban 1914- ben 1915- ben kiadás 78 millió 85 millió 90 millió 96 millió bevétel 78 millió 85 millió 90 millió 86 millió fölösleg 10.000 K 3 mill. K 54.000 K íme számadatokkal illusztráltuk a kiadásoknak és bevételeknek normális időkben való öt milliós emelkedését. Ezt az emelkedést a kiadás megtartotta a háborúban is, de nem tudta a bevétel megtartani. Óriási haladás és a pénzügyek teljes konszolidálását jelenti az, hogy amig 1916.-ban egy millió hétszázezer korona deficittel végződött a zárszámadás, akkor 1913-ban három milliós fölösleget tudott fölmutatni a főváros. Persze 1914-ben már itt volt a háború, ami egyszerre lenyomta a fölösleget és 1915-re újra jogaiba iktatta a deficitet. Fokozni kell a bevételeket Olyan számok ezek, amelyek megcáfolják a könnyelmű gazdálkodás vádját. A deficit azonban mégis itt van és a megoldást ismét meg kell találni. Tudunk egy tanácsi határozatról, amely minden ügyosztálynak kötelességévé teszi, hogy bevételeit növelje. Ez a helyes elv, mert mint kimutattuk, a főváros kiadásai ma is a normális emelkedést mutatják, tehát a bevételek fokozásának kell az elvnek lennie. Állandóan hallunk azonkívül ankétekről, amelyeket tulajdonképen adókigondoló bizottságnak kellene neveznünk. Egyszóval a főváros úgy igyekszik leküzdeni a pénzügyi bajokat, hogy részben üzemi bevételeit fokozza, irészben pedig uj adónemeket kíván behozni. Tanácsok és ötletek A „Fővárosi Hírlap“ ankétje. Mindenki előtt ismeretes már, hogy útban van a luxusadó, a világítási adó, igen sok hive van a városházán a közlekedési, de még inkább a telekértékemelkedés adójának. Ma még hozzávetőleges1 számítások sincsenek készen, hogy ezek az adók és az üzemi bevételek emelkedése rendbe tudják-e szedni a főváros anyagi viszonyait. Éppen azért időszerűnek tartottuk, hogy olyan egyéniségekhez forduljunk, akik megértő hozzászólással, tanácscsal, ötlettel gazdagíthatják azoknak a munkáját, akik e nagy probléma megoldására hivatottak. A Fővárosi Hírlap értékes szolgálatot vél teljesíteni, amikor ezeket a személyiségeket kiválogatja és a lap hasábjain megszólaltatja, fia az ankét során, amelyet itt akarunk hétről-hétre lefolytatni, csak pár értékes ötlettel gazdagítják is a fővárost, akkor is megoldottuk a célt, amelyet magunk elé tűztünk. Telekértéknövekedési adó Déri Ferenc alpolgármester nyilatkozata Fölkerestük Déri Ferenc dr. alporgármestert, akinek az 1906-iki pénzügyi válság szanálásában tevékeny szerep jutott. Déri alpolgármester ai következőkben nyilatkozott a Fővárosi Hírlap ankétjéről: — Egészséges ötletnek tartom a Fővárosi Hírlap papiros-ankétjét, amely alkalmas arra, hogy olyan pénzügyi és gazdasági szakemberek is hozzászóljanak a kérdéshez, akiknek a városházán nincsen szerepük. Gondolatok, ötletek, tanácsok születhetnek igy, amelyek mindenképen hasznosak lehetnek.
