Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-04 / 40. szám

ötödik évfolyam Budapest, 1916. október 4-én. 40. szám bHiaiimiiinjnmiiC3iiiDiiiamnníamgmp»iiBHmiiiDiiiPtiiainaiiininamoinomnmamntnQiiinmHinDnr< ELŐFIZETÉSI JÍRTlKt Egész évre .... ........ 20 í Fé l évre ................... IO K Eg yes számot* kapha­tót* a kiadó hivatalban» Várospolitikai és közgaZdaSáai hetilap Megjelenik mindenszer­r t ^ ^ dán» Szerkesztőség és f- etciös íMPftMKS Dacsó Emil. MP*s*Cpftc,z/s dr. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-utca ....... 18. szám Te lefon ............. 137-13 Vád akat általánosítani nagy hiba, de nem kevésbé hiba a védelem általánosítása, kiterjesztése azokra, akik netn érdemlik meg. A bizottsági tag urak nem jelzálogos hitelezői a főváros ingatlanai­nak és igy nem is tekintendők csatlakozótok­nak, amikor a közgyűlést védelmezik kívülről érkezett támadások ellen. Vázsonyi Vilmos monumentális beszédének, amelyet a pénzügyi bizottságban tartott, az az egyetlen szépség­hibája, hogy a maga puritánságának és önzet­lenségének a köpönyege alá rejtette összes városatya-társait, azokat is, akiknek a lólába kilátszik a, köpönyeg alól, mert éppenséggel nem mondhatók a városatyai önzetlenség és puritánság szobrainak. Vázsonyinak csakis a saját személyét illetőleg van igaza, amikor til­takozik a közgyűlés megvádolása ellen. Ettől az egyetlen ponttól eltekintve azonban, minden objektiv és jóhiszemű embernek el kell ismer­nie azoknak az igazságoknak a súlyát, amelye­ket a nagy beszédben felhalmozott a demokrata­párt vezére. Igaza volt abban, amit a kor­mányról mondott, amit a főpolgármester és a polgármester tarthatatlan viszonyáról, amit az adminisztráció hibáiról, legfőképpen pedig amit a főváros notórius rágalmazóiról, Buda­pest budapesti ellenségeiről mondott. A kormány Budapestet úgy tekinti, mintha Magyarországon kívül volna, sőt mintha ellen­séges terület volna. Érthetetlen makacssággal kell találkozni, valahányszor a főváros a kor­mányhoz fordul és kárörömmel hallgatják, amikor Budapesthez mocskos csizmával nyúl­nak bárhonnan is. Jól meg kell jegyezni, amit Vázsonyi a pénzügyminiszter urnák felelt: „A pénzügyminiszter ur nincs elragadtatva Buda­pest pénzügyi vezetésétől. Hát én sem vagyok elragadtatva és nem vagyok elragadtatva az állam pénzügyi vezetésétől sem. Nem vagyok elragadtatva az uj állami adóktól, a nagy ál­lami deficittől; nem vagyok elragadtatva a dip­lomáciától és a hadvezetéstől, nem vagyok el­ragadtatva az ország élelmiszerellátásától és még sok egyébtől.“ Jó volt leszögezni ezeket a szavakat, mert eljön majd az idő, amikor a pénzügyminiszter ismét a fővárostól fogja elvárni, hogy díszessé tegye a hadikölcsönjegyzés eredményét. Budapest ellenségei: — rosszhiszemüek és elfogultak táborán kivid mindazok, akik azt hiszik, hogy amit ők tesznek, az a purifikálás­nak az útja. Budapestről lesújtó kritikát mon­dani ma divat, Budapestet, a városházát pana­mafészeknek odaállítani olcsó1 és hálás mester­ség. Ezeknek az uraknak egészen sajátságos, uj magyar logikájuk van. Szerintük csakis Bu­dapesten lopnak az élelmezési tisztek és az üzletvezetők és szerintük a városházán egye­bet sem csinálnak, mint reggeltől estig lopják a közvagyont. Mindenki szakértő és beavatott akar lenni, amikor fővárosi ügyről van szó és Polónyi urnák ma inkább hisznek, mint Vázso­nyinak és Bárczynak. Ezzel a helyzettel számolni kell. Nyugod­tan és bölcsen kell bevárni, amig a józan meg­ismerés és belátás visszatér a Budapestet gán­csolok elméjébe és miként Vázsonyi megmon­dotta, nemcsak tisztességesen kell vezetni az adminisztrációt, hanem a látszatra is vigyázni kell. Egy hét múlva megszólal Budapest törvényhatósági bizottsága és a hangja méltó nyitánya lesz az uj szezonnak. Ismerjük már az első köz­gyűlés programmját, amelyen csupa lényeg­telen ügy szerepel, de ott díszük a polgár- mester nyilatkozata q Polónyi-iigyben és bizonyos, hogy hatalmas vita fejlődik majd ki e nyilatkozat nyomán. Ez bizony szo­morú, sivár perspektíva,mert annyit jelent, hogy alkotó munka helyett ismét afférek- nek elintézése, újabb afféréknek okozása következik. Budapest urainak jobban kell önmagukat megbecsülniük és nem szabad Polónyi urat megtisztelni azzal, hogy a köz­gyűlés foglalkozzék a dicső férfiú piszkoló- dásaival. Elismerjük, hogy vád nélkül nem maradhat a frontális támadás, de a tisztelt képviselő-városatya urak a parlamentben is megadhatták volna a méltó választ. A lóverseny szezonja ismét megindul Budapesten és eb­ből az alkalomból sürgős indítvány érkezett a tanácshoz a totalizator megszüntetése ér­dekében. A tanács menten el is intézte az indítványt: áttette a földmivelésügyi kor­mányhoz azzal, hogy a benne foglalt inten­ciód maga is pártolja. Ez mindenesetre nagyon szép dolog, de az elintézésnek ez a módja ismét csak arra jó, hogy egy aktával több legyen és egy üggyel több poshadjon a minisztériumban. Formailag kifogástalan a tanács elintézése, de a forma ez esetben megölte a lényeget, mert mire a miniszter ur az aktát elintézi, már régen lezajlanak a pesti versenyek, a totalizator már régen tönkretett ismét néhány gyönge jellemű embert. Mintha bizony a lótenyésztés, a ló­fajok nemesítése nem sikerülhetne totaliza­tor nélkül és mintha a telivérek csakis úgy tudnának futni, ha fogadnak rájuk. Állampénztári jegyeket vásárol a főváros. Nem is keve­set, hanem tizenöt millió korona értékűt. A vásárlásból kétféle irányban lehet levonni a tanulságokat. A főváros nyilván abból az összegből veszi az állampénztári jegyeket, amelyre nincsen szüksége, de ha fölösleges pénze van, ez nyilván azt mutatja, hogy fö­löslegesen vette fel. Ez pedig drága pasz- szió, mert a kölcsön után több mint hat és fél százalékos kamatot fizet, viszont a be­tétek után aligha kap három százaléknál többet. A differencia tizenöt millió koroná­nál több mint fél millió korona és az állam­pénztári jegyekbe való bújtatás utóin nem lesz kevesebb negyedmillió koronánál. A másik tanulmány a szomorú tranzakcióból az, hogy ime, a főváros elözékenyebb az állammal, mint a kormány vele szemben. A főváros most tizenöt millió koronát juttat közvetve az államnak és kifejezi egyúttal tizenötmilliós bizalmát az állammal szem­ben. Talán ez az a pénzügyi gazdálkodás, amelytől a pénzügyminiszter nincsen elra­gadtatva? ... Uj jövedelmek a telkek értékének emelkedéséből A főváros tanácsa kétségbeesve keresi a módokat, arm iyeken a tízmilliós deficitet, ha nem is küszöböl­heti ki, de mindenesetre enyhíteni reméli. A Fővá­rosi Hírlap ismertette a tanácsi határozatot, amelynek értelmében a tanács utasítja az egyes ügy­osztályokat, hogy a jövedelmek fokozásában vegye­nek részt. Egyben állandóan folyik az uj adónemek ki­gondolása is. Erre vonatkozólag olyan személyiség, aki Budapest székesfőváros viszonyait kiválóan is­meri, egyben pedig építkezési szaktekintély is, a kö­vetkezőkben fejtette ki munkatársunk előtt vélemé­nyét;- A fővárosnak különböző uj adókkal való kísérletezése ha1 hoz is eredményt, nem fogja a kívánt eredményt fölmutatni. Oka pedig en­nek, hogy az állam deficitje mindent le fog fog­lalni. Az állam adót vet ki a háborús nyere­ségre és jövedelemre, jön a vigalmi, színházi, villamosvasúti, automobil, világítási, viz- és sok másféle adó. Ismétlem, csupa állami adó. A város mindezeknek talán csak a pódlékját fogja kapni. Hasonlóképen az átiratási illetékhez, amely az .államnak ,5 százalékot, Budapest székesfővárosnak, — ahol az ingatlan van — csak 1 százalékot hoz. Olyan adóalapot kell te­hát keresni, amihez az államnak lehető kevés köze van. Ilyen adóalapnak tartom és tartják építészeti körökben egyáltalán a telekérték­emelkedést, amit tisztán a város fejlődése idéz elő. A telkek értékét a városi berendezkedések emelik, mint például az uj utak, a csatornák, viz- és villanyvezetékek, a közúti vasút, omni­busz, a városszabályozások és az uj építke­zések.- Nem nehéz megfigyelni azt sem, hogy a háborús jövedelmekből keletkezett uj tőkék az ingatlanokra vetik magukat és pedig főleg a könnyen értékesíthető és értékben gyorsan emelkedő nagy városi telkekre. Ott vannak azután a nagyvállalkozók is, akik más munka hijján, telkekkel spekulálnak. A telkek ára pe­dig minden uj gazdával emelkedik. Ahogy a né­met mondja: Ketten-Handel! — Ami most már a budapesti telkek értéké­nek emelkedését illeti, legfeltűnőbb a budai ol­dalon levő telkek értékének növekedése. Ennek az az oka, hogy ott még igen sok volt a nyers, vidék. Csak néhány példát említek. A villányi- uti villamos hire még a sashegyi telkek értékét is emelte. Ugyanez történt a Gellért-hegy északi telkeivel, amelyekre nézve az Erzsébet-hidi vil­lamos volt értékemelő hatással. A déliek érté­két már a Ferenc József-hid felemelte. A Sáros­fürdő építése és a mellette képzett uj ut a szom­szédos telkeket, amelyeket röviddel előbb még 150 koronájával lehetett kapni, 400 koronáig srófolta föl. A Tabánban a szabályozás puszta hire duplára emelte a telkek árát. A farkasréti villamos újabban a Krisztina-téri végállomás he­lyett most a Kálvária-térre jön be, ami azt ered­ményezte, hogy azóta a Earkasréten lakótelepek keletkeznek. Ugyancsak előre eszkomptálják a telektulajdonosok a Rózsadomb reménybeli autóbuszát. Most tervezik a Kelenföld négymil­liós. csatornázását és szabályozását, ami azt eredményezi, hogy a közelfekvő búzaföldekből ötemeletes bérháztelkek lesznek. — Szóval egész általánosságban el lehet mondani, hogy a háború alatt minden budapesti telek emelkedett és még emelkedni fog a háború

Next

/
Thumbnails
Contents