Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-26 / 4. szám
6 Budapest, 1916 január 26. hogy a 'kormány már most jó eleve gondoskodott a kivándorlási ügy szabályozásáról a háború utánra. A háború ugyanis több okból meg- szákitotta a kivándorlási folyamatot. Először a tengeri blokád miatt másodszor, mert a férfiakat a zászlók alá hívták és végül, mert az angol „Cunard“ társaság sietve felszedte a sátorfáját. Teljesen értjük azonban, ha a kormány már most arra gondol, hogy ez a folyamat, mely a háború előtt évtizedeken át oly sok vérveszteséget okozott a magyarságnak, háborít után újra megindulhat. Tehát gondoskodni kíván róla, hogy a kivándorlást célszerű intézkedésekkel, helyes gazdasági és szocicális politikával, lehetőleg akadályozza. Nagy és nehéz kérdés ez. mert szinte elviselhetetlennek látszik az a gondólat. hogy ahoz a rettenetes vérveszteséghez, melyet a háború okozott, még a kivándorlás okozta állandó vérveszteség is gyengítse a magyarság erejét. Igenis szükség van arra, hogy evvel a problémával .miár most foglalkozzék a kormány is, a törvényhozás is, és mindenki, a kinek a magyarság jövője és boldogulása a szivén fekszik. De hogy az uj társaság megalapi- tása volna a leghelyesebb kezdő lépés ehez a2 akcióhoz, ebben kételkedünk. A kivándorlásról 1903-ban hoztak törvényt. Akkor az volt az intenció, hogy a kivándorlást Fiúmén át kell irányítani, a kivándorlást intéző hajósvállalatot állami felügyelet alá kell helyezni, az idegen hajóstársaságok ügynökeinek működését eltiltani. így remélték .a kivándörlás korlátozását. így jutott a „Cunard“ éls az „Adria“, mint a Cunard képviselője a kivándorlás monopóliumához. Tudjuk, hogy a célt nem érték el. A kivándorlés nem csökkent, hanem emelkedett. A hatósági felügyelet alatt álló ügynökök sokkal biztosabban és nyugodtabban dolgoztak, mint az idegen társaságok titokban működő ügynökei. Busás jövedelmekhez jutott az „Adria“, a „Menetjegyiroda“, de a kivándorlás egyre nőtt. Sokszor volt emiatt vihar és izgalom az országgyűlésen. Diplomáciai kellemetlenségek is voltak bőven. Amerika nem akarta tűrni a kivándorlás ilyen hatósági elősegítését. A német hajósvállalatok pedig sérelmesnek találták a „Cunard“ monopóliumát. Már most, ha a kivándorlási ügy rendezése napirendre kerül, nem értjük, miért az a legfontosabb és legsürgősebb, hogy az „Adria“ ismét megkapja a maga monopóliumát? Talán egyéb kérdések is volnának itt tisztázandók és rendezendők? Első sorban a kivándorlási törvény revíziója. Mert végre is, talán nem az a legfontosabb, hogy a magyar kivándorlókon az „Adria“ gazdagodjék, mint inkább az, hogy a most megakadt kivándorlás a jövőben a legszűkebb korlátok közé szorittassék. Ám ha lesz itt egy nagy hajós vállalat, mely készen áll a kivándorlók elszállítására, majd gondoskodik ez a vállalat arról is, hogy kivándorló is akadjon bőven. A háború tanulságai. A háború népszerűsítette a földrajzot és nagymértékben felkeltette az érdeklődést a közgazdasági kérdések iránt. Jól esik látnunk, hogy a parlamentben a gazdasági dolgok már úgyszólván háttérbe szorították a meddő politikai vitákat. A képviselőházban a közelmúlt napokban szakszerű felszólalásokat hallottunk, melyek során a gazdasági kérdéseket kiváló alapossággal tárgyalták. Szőnyegre kerültek olyan fontos kérdések is, amelyekhez a törvényhozás termében béke idején is csak keztyiis kézzel mertek hozzányúlni. Különösen érdeklődésre tarthat számot a tőke koncentrációjáról folyt eszmecsere, melynek során a pénzügyminiszter minden kertelés nélkül kijelentette, hogy tisztán a nagytőkének, illetve a nagybankoknak köszönhető, hogy finánciális erőnk a háború alatt ilyen impozáns módon volt. képes megnyilvánulni. A tőkekoncentráció az összes hadviselő államokban diadalokat aratott. Nagynevű közgazdászok máris állítják, hogy a háború után a nagytőke még jelentékenyebb hatalomra fog szert tenni. Szerintük Európában is az fog bekövetkezni, ami Amerikában a polgárháború után. Jön majd a plutokraták, a trösztök uralma, A hagy adóterhek és a kormányok pénz- éhsége a pénz-, ipar- és kereskedő-mágnásokat az egyesülésre, a trösztök alakítására fogják szorítani, melyek természetesen nagy politikai befolyással fognak rendelkezni. Ezzel szemben természetesen az állam sem fog tétlen maradni és monopóliumokkal igyekszik majd a finánciáit erősíteni. A szesz- és petroleum-monopólium magyar kormánykörökben máris elhatározott dolog. Ez még csak hagyján. De bizonyos berkekben már gabonamono'póli u m r ó.l is beszélnek, melynek megvalósítását fökép azokban a körökben forszírozzák, melyek a mostani háborús gabonaszervezetet dirigálják. Úgy látszik, nagyon beleszoktak az uralkodásba és elfelejtik, hogy béke idején ennek az országnak a szabad gabonakereskedelem képezi egyik fő- gazdagságát. Egyáltalán azt tapasztaljuk, hogy a háború folytán szükségessé vált organizációk, központok, és más efféle intézmények erősen ki fognak hatni a békeidők közgazdaságának szervezésére is. A háborús állapotból folyó tanulságok nagyon kedveznek majd a kartelek további elhatalmasodásának. Mert mindenütt és mindig azt fogják hangoztatni, hogy nagy gazdasági erőkifejtés, amint a háborús korszak bizonyította, csak erős szervezetekkel volt lehetséges. És ez részben igaz is, mert hiszen láttuk, hogy az úgynevezett központok legtöbbje a már létező karteleken épült fel. Úgy halljuk, hogy a faközpont is komolyan készülőben van. Az alapot természetesen a különböző fakartelek szolgáltatnák. Egyelőre azonban a nagy erdőbirtokosok tudni sem akarnak a faközpontról, mert most ők igy is jó üzleteket csinálnak. Különösen az ármaximálástól félnek, ami a központ megalakításának természetes következménye lesz. Most persze olyan árakat szabnak, amilyeneket akarnak. Nem ártana, ha a kormány itt is erős kézzel járna el, minthogy a faüzlet terén ma már tarthatlan viszonyok uralkodnak. Az bizonyos, hogy a háború megtanított bennünket a közgazdasági élet organizációjára. A háború elején csak katonai, pénzügyi és közlekedési organizációnk volt megfelelően elkészítve. Most már gazdasági felikészültségünk is teljes. Ez teszi lehetővé, hogy ki tudunk tartani ebben a hosszú háborúban, mely a nemzet összes erőinek megfeszítését igényli. Főképp áll ez a gazdasági erőkre nézve, melyeket csak kitűnő organizációval lehet a háború céljaira kihasználni. A fiumei rizshántoló pőre. A Fővárosi Hirlap-ban már közöltük, hogy a Fiumei rizshántoló gyár 280.000 koronás kártérítési pórt indított Fiume ellen, mert a városi tanács 70 koronás áron rekvirálta a rizst, mikor annak piaci ára már 140 korona volt. Időközben a felek között egyezkedés indult meg. A rizshántológyár 150.000 koronára szállította le a követelését 280.000 koronáról, de azért még igy is kétséges, hogy Fiume városa egyezséget köt-e a vállalattal. Információnk szerint a port tovább folytatják, mert a Fiumei rizshántoló követelését túlzottnak tartják. Szerb szilva Magyarországon. Megbizható forrásból értesítenek bennünket, hogy Zimonyban mintegy 3—400 vaggon szerb származású aszalt szilva van beraktározva, melyet most Budapestre fognak szállítani. Miután Boszniában és Horvátországban tavaly gyönge volt a szilvatermés a nagy szerb behozatal bizonyára le fogja nyomni iá szilva magas árát. Ma két koronával mérik detailban az aszalt szilvát, holott békeidőben 60—70 fillért kellett fizetni a legjobb minőségű szilváért. Eternit részvénytársaság. Fenti cim alatt múlt heti szamunkban arról tettünk említést, hogy az Eternit-müvek (Hatschek Lajos palagyárai) családi részvénytársasággá fognak átalakulni. Illetékes heiyről most annak a megállapítását kérik, hogy hiradásunk tévedésen alapszik, mert a Hatschek Lajos cégnek nincsen szándékában vállalataiból részvénytársaságot alapítani. A malomipar konjunktúrája. Példátlan sokat, szinte a megcsömörlésíg kerestek a malmok a háborús esztendőben, amiről az eddig publikált mérlegek is tanúskodnak. A fényes konjunktúra, az őrlési forgalom nagy haszna egész sereg uj vidéki malom létesítését eredményezte. Újabban Győrött, Gyulán, Újvidéken, Makón, Zsombolyán létesültek uj malomvállalatok:, amelyek őszre, amikor az uj kampány megindul, már őrölni fognak. Maikon a Zeit- ler-téle gőzmalom rt. épit uj malmot 150.000 korona költséggel. Az „Első budapesti gőzmalom“ is jelentékenyen megnagyobbítja a napokban megvásárolt gyomai uj malmát. Érdekes azonban. hogy Ausztriában alighanem megirigyelték a magyar malomiparnak az utolsó két észtén-' dobén elért kedvező eredményét. Hir szerint ugyanis — mint Az Újság jelenti — egy osztrák nagyiparos az elmúlt hetekben Nagymaroson hatalmas telket vásárolt abból a célból, hogv ott nagyszabású modern malomtelepet építsen és helyezzen üzembe. Beavatottak szerint az ui malomvállalat termékeit főként Ausztriában kívánja elhelyezni, a hol a magyar liszt iránt állandóan nagy kereslet mutatkozik. Az Általános villamossági közgyűlése. A Budapesti Általános Villamossági R.-t. vasárnap tartotta évi közgyűlését Fodor István udvari tanácsos elnök-vezérigazgató vezetése alatt. Az előterjesztett mérleg 7,998.598 korona 62 fillér tiszta nyer ességgel zárul. Az igazgatóság indítványára elhatározták, hogy ebből 5 százalékos osztalékra (10 korona) 350.000 korong fordittassék, jutalékul 127.564 korona 51 fillér fizettessék ki. Maradt a múlt évről áthozott 150.033 korona 32 fillérrel 1,588.637 korona 50 fillér. Ebből a külön értékcsökkenési tartalékalapra 250.000 korona fordittassék, az adótartalék-alaphoz átutalunk 500.000 koronát. 525.000 koronát 7 és fél százalékos külön osztalékul fizetnek ki, részvényenként 15 koronát, a társaság segélyalapja javára 80.000 koronát adnak és a fennmaradó 233.637 korona 50 fillér uj számlára vitetik át. Az esedékes 22. számú szelvények január hó 24-től kezdődőleg 25 koronával váltatnak be A M. Á. G. tőkeemelése. A Magyar Általános Gépgyár Rt. rendkívüli közgyűlése a jelenlegi 3 millió korona alaptőkének 10.000 darab egyenként 200 korona névértékű bemttA tatóra szóló részvény kibocsátása által 5 millió koronára való felemelését határozta el. Az e célból kibocsátott 10.000 darab részvényből a régi részvények birtokosainak 5000 darab uj részvényt ajánlanak fel. Az elővételi jog gyakorlása céljából a részvények január 24-étől február l-é;g nyújthatók be. A Magyar Ruggyantagyár r.-t. 1915. december 11-én, tartott rendkívüli közgyűlése elhatározta, hogy részvénytőkéjét 1.500.000 ke 'na névértékű uj részvény kibocsátásával 4,500.000 korináról 6,000.000 koronára emeli, oly módon, hogy három régi részvény birtoka egy uj részvény átvételére fog jogosítani, névértéken, vagyis 200 korona árfolyamon, hozzáadva ehhez az ez évi január 1-étől számított kamatot. Az uj részvények kibocsátó idejének meghatározását az igazgatóságra bizták. A rendkívüli közgyűlés ezen fölhatalmazása alapján az igazgatóság elhatározta, hogy rz uj részvények kibocsátása ez évi február l-étől 29-éig fog megtörténni. Az uj részvények kiadásával az igazgatóság a Wiener Bank-Verein magyarországi és bécsi telepét bízta meg. Kiadja: a „FŐVÁROSI HIRLAR“ lapkiadó-vállalat. Ä kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda. Havas és Lehner. HERZ ARMIN FIAI Budapest, IX,, Soroksári-ut 76. MAGYAR SZALÁMIGYÁR. Aki igazán jó és Ízletes szalámit akar venni, az kérjen HERZ-szalámit! Ezen legjobb hírnévnek örvendő magyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrangú húsból készül. A valódi HERZ- féle szalámi rudja ólompecséttet van ellátva, melyen a gyár védjegye látható, amire úgy a rudakban, mint a felvágott állapotban való bevásárlásnál ügyeljünk. Kapható minden jobb csemege-, fűszer- és hentesüzletben. ::
