Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-27 / 39. szám

4

• 9 to

Közgyűlés. A törvényhatóság a nyári szünet után első közgyűlését október 4-én tartja. A napirenden fontosabb tárgyak nem lesznek, de általános érdeklődésre tarthat számot Bárczy polgármester nyilatkozata, amelyben ismertetni fogja a Zita-kórháznál és a müszeríizemnél előfordult dolgokat, a fegyelmi vizsgálatok eredményét és a történt intézkedéseket.

Kidobott csarnoki árusítók. A vásárcsarnokok igazgatósága rögtöni hatálylyal felmondott a központi vásárcsarnok amaz árusítóinak, akik nem foglalkoznak élelmiszerek árusításával, hanem egyéb cikkekkel. A kidobott kiskereskedők panaszos memorandumot intéztek emiatt a tanácshoz. A vásárcsarnok igazgatóságának eljárása érthető, de remélhetőleg nem azért történt a tömeges felmondás, hogy az igy felszabaduló helyekre protekciós árdrágítók kerüljenek. Az élelmiszerkereskedés ma elsőrendű fontosságú, az árusítóhelyeket tehát szaporítani kell; ebből a szempontból azt kívánja a közérdek, hogy a virágárusitókat se hagyják bennt a csarnokban.

A palacküzem építkezése. A belügyminiszter tudvalevőleg jóváhagyta a közgyűlés határozatát, amelylyel a községi palacküzem felállítását elrendelte. Az üzem helyisége a budai Bárány-szállóban lesz, amelyet most alakítanak át e célra. November végére elkészül a helyiség és decemberben megnyílik az üzem. Vezetője, mint megírtuk, Igali Kálmán dr. tanács- jegyző lesz.

Schwartz ur protektora. Hirt adtunk arról, hogy a hatósági zöldségüzem Miklós Jenő távozása után uj vezetőt kapott, Schwartz Ármin volt földbérlő személyében. Városházi körökben kiváncsi érdeklődéssel fogadták a hirt és felvetődött a kérdés: kinek köszönheti a főváros az uj akvizíciót? Módunkban áll a kiváncsi ság kielégítése: Schwartz igazgatót Fidschi Sándor bizottsági tag ajánlotta és kezdő fizetése

12.000 korona.

Intézkedés zsirinség esetére. Ismeretes, hogy a detailüzlettel nem rendelkező sertésvágókkal megállapodást létesített a főváros élelmiszerüzeme, amely szerint minden levágott sertés után 15 kg. zsírt és 5 kg. szalonnát adnak a vágók az üzem részére, valamivel a maximális ár alatt. A megállapodás értelmében már meg is kezdték a szállítást a vágók a főváros számára, amely tőlük eddig körülbelül 15 vaggon zsírt és 5 vaggon szalonnát kapott. Ezeket a készleteket az élelmiszerüzem elraktározza, hogy az esetleg beállható zsirinséget megakadályozza.

Győr közélelmezési mérlege. Győr város főszám- vevője bemutatta a tanácsnak a városi közélelmezési üzlet eddigi mérlegét. A mérlegszámla 145.742 korona 26 fillér kiadással zárul, készpénz 35.674 korona 35 fillér, árukészlet 83.353 korona 04 fillér, üzleti veszteség 17.714 korona 69 fillér volna, de ezen összeg változik a további forgalom szerint.

A megrendszabályozott étlap. A belügyminiszter tudvalevőleg felhatalmazta a városok polgármestereit, hogy a közszükségleti és összes élelmicikkek árait maximálja. Kolozsvár város az első, mely e joggal élve, maximálta a vendéglők és k á v é h á- zak árait. A maximálás szerint: kapuci.ner, feketekávé 44 fillér, tejeskávé 52 fillér, húsleves 30 fillér, barnaleves 40 fillér, ragoutleves 50 fillér, marhahús 2 korona 40 fillér, főzelék feltéttel 2 korona 20 fillér, sült csirke 3 korona, borjuszeletek 3 korona, sertéskaraj 2 korona 60 fillér, tészta 90 fillér. Vájjon mikor történik meg a maximálás Budapesten?

tires lakások Berlinben. Egy most megjelent kimutatás szerint Berlinben most 33,492 üres lakás van, köztük 14,347 egyszobás, 8329 kétszobás, 4403 háromszobás, 2341 négyszobás és 3093 öt és többszobás lakás. Berlinben az összes lakások száma kerek számban 600,000 és igy 1000 lakásra 66 üres lakás esik. A háború előtt 1913-ban 1000 lakásra csak 46 üres lakás esett.

A Fővárosi Orfeum már csak pár napig adja megnyitó miisorát, melynek sikere annál is inkább jóleső, mert teljesen magyar jellegű.

Télikert. A Lipi és Lupi felújítása, R á t k a i, Gyárfás és Somogyi Nusi felléptével osztatlan sikerrel járt'.

Budapest, 1916. szeptember 27.

A Kristálypalota már javában készül uj októberi műsorára, amely a mostani kitűnő műsornál is hatásosabbnak Ígérkezik.

Henry-aréna e hó vegével be akarta fejezni az idei szezont, amelyet az állandó nagy látogatottságra való tekintettel Henry igazgató október 15-ig meghosszabbított. A kitűnő műsor néhány remek uj számmal is kibővült.

• ••

Központok és maximális érák

A hadi központok nem örvendenek nagy népszerűségnek az országban. Maga a földművelési miniszter is beismerte a Házban az ország „központellenes hangulatát" és hozzátette, hogy a központok lassan működnek, bürokratikusak és elvesztik üzleti agilitásukat, dacára annak, hogy szakmabeli és céhbeli emberek vezetik.

A sajtóban és a parlamentben éles támadások hangzanak el a központok ellen. Működésűkkel senki sincs megelégedve. Ezen nincs mit csodálkoznunk. A központok hatóságilag korlátozzák az egyes ember tevékenységét és egyes iparágakban valóságos monopóliumot gyakorolnak. Azt mondja a földművelésügyi miniszter, hogy a központ egy szükséges rossz dolog, melyet a háború hozott létre és amelylyel mindenütt kedvezőtlen tapasztalatokat tettek. Ezt mi is aláírjuk. Csak azt nem értjük, hogy ezek után forszírozzák még mindig a központok alakulását?

A hatósági monopóliumnak csak ott van helye, ahol a kereslet önkéntes korlátozása nem elegendő többé ahhoz, hogy a kínálat csökkenése kiegyenlittessék, vagyis ahol az a veszély áll fenn, hogy a szükséglet nem a közgazdasági fontosság, hanem a vevők vásárló ereje szerint történik. Például a gazdag ember a kenyérmagvakat valamely luxusra pazarolhatná, mig a szegény az éhségét se csillapíthatná. A nagy néptömegek exisztenciájának a biztosítása a háborúban oly fontos dolog, hogy a monopólium hátrányaival is meg kell barátkoznunk. Ez a felfogás adott létet a központoknak, melyek most a hadigazdaság egy szükséges korrelátu- mát képezik. A baj csak az, hogy ezen a téren is nagyfokú tultengést látunk. Mert olyan központokat is alakítottak, melyekre abszolúte nem volt szükség és olyan áru forgalmát korlátozták, melyeknek szükséglete nem általános és amelyeknél a szabad versenyt minden körülmények között fenn lehetett volna tartani.

Ma már közmondássá lett az, hogy mihelyt valamely központ megalakul, úgy egyideig eltűnik a piacról az az áru, amelyet az illető központ monopolizálni fog. Ez igen sok esetben be is következett, sőt Ausztriában a tojásközpontot éppen azért szüntették be, mert egyszerűen áruhiányt idézett elő!

A hadigazdaság egy másik jellegzetes ténye a maximális ár. Hát ezzel a háborús intézkedéssel úgy nálunk, mint Ausztriában és Németországban nagyon keserves tapasztalatokat tettek. Már a római jog tanította, hogy a hatósági ármegállapításnak csak úgy van hatálya, ha az illető hatóság diszponál is az áru fölött, vagyis ha azt tényleg monopolizálja. Ha nem igy van, akkor a maximális ár mellett egy külön piaci ár képződik. Ha a maximális ár magasabb, mint a piaci helyzetből eredő ár, úgy a hatóság előmozdítja az áremelési törekvéseket, úgy, hogy a valóságban a maximális ár mindig minimális ár lesz. Ha pedig a maximális ár alacsonyabb, mint a piaci ár, az a kínálatot teljesen elnyomja, úgy, hogy az áru az illető piacon egyáltalában nem kapható. Láttuk ezt a zsirnál, sertéshúsnál stb.

Az bizonyos, hogy az a vad hajsza, melyet a bíróságok nagy erőkifejtésével és a rendeletek özönével az „árdrágítók“ ellen megindítottak, ma már teljes kudarcot vallott. A büntetéseket szokásból még kimérik, de a tárgyalások legtöbbjéből kiviláglik, hogy első sorban maga a fogyasztóközönség az árdrágító, mely megteremti azt a piaci árat, amely mindig magasabb a maximális árnál, de amelyet a publikum mégis szívesen fizet, mert mindenképen áruhoz akar jutni. Az igazi árfelhajtó tehát a közönség, illetve az általános pénzbőség, mely csökkentette a pénzvásárló erejét, ami viszont az árak emelkedését vonta maga után.

A központokkal és az ármaximálással tett tapasztalatok arra kell, hogy indítsák mz illetékes köröket, hogy a mostani rendszer további fejlesztésétől tartózkodjanak.

Itt van az ideje, hogy megkezdjük a hadi gazdasági intézmények „lefaragását“. Ma már a háborúnak olyan stádiumában vagyunk, hogy ismét szót lehet engedni a szabad kereskedelemnek és a szabad versenynek, mely minden fejlődésnek és anyagi boldogulásnak az alapját képezi.

A H. T. alkalmazottak fogyasztási szövetkezete. Kevesen tudják ma még, hogy a Haditerménynek százágu üzleti érdekeltsége mellett újabban vendéglői szakosztálya is van. A vendéglői szakosztály Reiss Jenő dr. és Diósi József, aki világkor üli útjában Nagyvárad—-Szófia—Párison át bő tapasztalatokkal érkezett a Nádor-utcába1, vezetésével naponként egy Révai- utcai éjszakai vendéglőben ülésezik. Teljes számban jelennek meg a főtisztviselők és' repre- zentábilis módon fogyasztják, ami jó és drága. Meglátszik rajtuk, hogy annak az intézménynek az alkalmazottai, amelyről azt mondja a fáma, hogy harmincmillió nyereséggel dolgozott. Vannak azonban ennek az intézménynek olyan tisztviselői is, akik lényegesen szerényebb viszonyok között élnek és akik a vendéglői szakosztályban nem szerepelhetnek, hanem összes vágyuk egy fogyasztási szövetkezet alapítása, ahonnan beszerezhetnék kis háztartásuk szükségleteit. A vendéglői szakosztály nem érez semmit mindebből a nyomorúságból, nem érzi Russo, nem érzi a Hitelbank kishivatalnokából mindenható igazgatóvá serdült Reiss, nem érzi Prager és a világlátott Diósi. így történhetett, hogy amikor a kishivatalnokok a fogyasztási szövetkezet megváltó ideájával előálltak, az igazgatóság a megalapításhoz oly jelentéktelen összeget helyezett kilátásba, hogy a múlt héten a dolgozó kulik elégedetlensége zúgolódássá fokozódott. A kishivatalnokok ügye ma sincsen még elintézve, de ha nem tudják megérteni, miért oly kőszívű az igazgatóság, menjenek el egy szép napon a Révai-utcába, nézzék meg a vendéglői szakosztály ülését. Ott meglátják, hogy a főhivatalnokoknak nem kell fogyasztási szövetkezet, mert azok nem nélkülöznek.

Cukorgyáralapitás — kartelen kívül. A Taussig M. cég, amelynek a csehországi Zedlec- Kuttenbeigben nagyszabású nyerscukorgyára van, Magyarországon cukorfinomitógyárat szándékozik alapítani, amely kartelen kiviil dolgoznék. A cég már az Alföldön több uradalommal tárgyalásokat folytat a répatermelés biztosítása végett. Ha ez nem járna kellő eredménnyel, akkor a Dunántúl fognak kísérletezni. A cukorgyár alapítása iránt a Parcellázóbank is érdeklődik, bár a Taussig-cég elég tőkeerős és nincs okvetlen ráutalva a bankösszeköttetésre.

Rendcsinálás a Gyapjuközpontnál. A Fővárosi Hírlap múlt hó elején megjelent közleménye, amely a Gyapjuközpont részvénytársaságnál uralkodó tarthatatlan állapotokat föltárta, érdekelt körökben kínos föltünést keltett. Megírtuk, hogy Weiss Fiilöp elnök az egyik ülésen sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a Hitelbank delegáltja: Deutsch Miklós igazgató, teljesen távol tartja magát a központ irányításától és az igazgatósági üléseken meg sem jelenik. Azt is szóvá tettük, hogy a kormány képviselője: Máily Ferenc miniszteri tanácsos sincs elragadtatva Heftyék működésétől és ennek a julius 17-i igazgatósági ülésről vezetett jegyzőkönyvben is nyomatékosan kifejezést adott. Elmondtuk továbbá, hogy a turóemegyei gazdák egyenesen á földművelési miniszterhez fordultak panaszukkal, mert Heftyék a gyapjuátvételre nézve sehogy sem tudtak velük megegyezni. Mindezek a közléseink nagy konsternációt kelhettek, az igazgatóság legközelebbi ülésén szóba kerültek és Heftyék valóságos inkvizíciót indítottak, hogy hiteles információink kutforrását kikutassák. Ez ugyan nem sikerült Hettyéknak, de közléseink a rendcsinálásra nézve mégis ha-