Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-06 / 36. szám
4 Budapest, 1916. szeptember 6. Kálóm, mely a közfigyelmet mintegy varázsütésre erre a legrégibb s egyben kétségtelen legolcsóbb közlekedési útra kezdi terelni, E célból nagy tervekről beszélnek, elejtett nagy tervek újjászületése s újabb nagy tervek keletkezése van napirenden. A központi hatalmak gazdasági jövőjük reményét fokozott mértékben a Keletbe helyezik. Oda irányul és oda törekszik a világforgalmi vonalak javarésze a népek anyagi és szellemi erejének feleslegével, ott keresnek gazdagságot, hatalmat s jövőt és óriási vér- és pénzáldozatokkal vetik meg Európa nemzetéi is a gazdasági boldogulás jövőjének alapjait messze Keleten, mely felé egy hatalmas áramlat indult meg északról dél felé. Közép- és Eszak-Európából a Kelet felé irányult forgalom eddig leginkább az északi partok kikötőiből elindulva, az Atlanti-Óceánon és a Középtengeren át ment Szuez felé; inig másik része az északról delre haladó vasutak igénybevételével torkol ki a Földközi-tengerre s megy tengeren rendeltetési helyére. Az Északi tengertől a Földközi tengerig. A német birodalomnak ipari termelésükre nézve legkiválóbb keleti részeiből természetes és mesterséges viziutak csak az Északi- és Keleti-tenger felé vannak; délfelé a Éöldközi-tenger világkikötői felé közvetlen belvízi nt nincs, ide békeidőben csak a már előzőleg említett óriási kerülővel juthattak. Nagyon természetes, hogy egy olyan viziut eszméje, mely úgy az Északi-, valamint a Keleti-tengertől kezdve Közép-Európát északról délnek szelné át s alkalmas módon és helyeken torkolna a Kelet felé irányuló világkereskedelem forgalmi irányzatba, óriási fontossággal birna és előre ki sem számítható nagy előnyöket nyújtana a kereskedelemnek. Ilyen viziut megteremtésére a természetes előfeltételek: a német viziutaknak a Dunával való összeköttetése révén előálló nemzetközi jellegű világ- forgalmi viziutban kétségtelenül megtalálhatók, amely célra a legalkalmasabb vonalat úgyszólván már maga a természet jelölte ki. Éz összeköttetés révén a m a g yarDunas vele Magyarország a Nyugat és Kelet oly sokszor hangoztatott s még többször megirt közvetítője tényleg lehetne s bátran állíthatjuk, hogy csak ennek keresztülvitele volna képes az eddig sajnosán ki nem használt előnyös földrajzi fekvésünket végre-valahára érvényre juttatni. Az Északi- és Keleti-tengertől a Éöldközi- tenger felé Közép-Éurópán át vezető nagy nemzetközi' belvízi ut oly hatalmas forgalmi vonalat teremtene, melynek fontossága az eddig létezőket messze túlhaladná s egyben hazánknak a világforgalomban igen fontos helyzetet biztosíthatna, miáltal a koloniá- lis politikában is számottevő tényezővé válhatna. A középeurópai viziuthálozat. É nagyszabású középeurópai viziuthálozat a következőkből állana elő: I. A német viziutak — s ezeket a Dunával összekötő német és osztrák hajózható csatornák. II. A magyar Duna mint e középeurópai viziutak gerince a kiegészítő magyar viziuthálózattal. III. A Duna alsó folyása és a Dunának a tengerekkel meglevő természetes és tervezendő mesterséges utón való összeköttetése. Az I. alatti összekötő csatornák a következők volnának: a) A Rajna—Neckar—Duna-csatorna. b) A Rajna—Majna—Dimacsatorna. c) A Weser—Werra—-Majna-csatorna. d) A Duna—Odera—Visztula-csatorna. c) A Duna—Moldva—Elba-csatorna. Az a) és b) alatt megnevezett csatornák a Dunát á Rajnával, illetve az cmdenl kikötővel, a c) alatti a Weser-folyó révén Brémával, az e) alatti az Elbán át Hamburggal kötné össze, vagyis közvetlen vízi úti összeköttetést nyernénk az Északi-tengerhez; inig a d) alatti csatorna utján az Odera folyó torkolatánál Stettin világkereskedelmi kikötőn át a Keleti- tengerhez juthatnánk. Az előjelekből Ítélve az előzőkben felsorolt viziutak közül a b) és d) alattiak látszanak a megvalósulás céljaira legjobban előkészítve lenni, amelyekrö máskülönben lesz alkalmunk a majd Bécsbcn legközelebb megtartandó s a budapesti Duna-koiiferenciá- hoz hasonló u. n. ,,Wasserstrassen-Tag“-on részletes tájékozást hallani. A Duna Ulm—Regensburg (illetve Kclhcim) közötti szakaszának a tervbevett nagyhajózás céljaira való nyílt, mederszabályozás utján történő alkalmassí tétele, az e szakaszon uralkodó nagy esés és hordalék következtében csaknem leklizdhetlen akadályokba ütközvén, e helyett kamarazsilipekkel ellátott oldal hajózható csatorna létesítése van tervbe véve. A vázolt középeurópai viziut II. csoportját a 941. kin. hosszu Magyar Duna képezi, melyből: Dévény—Dunaradvány között 133 km. a „Felső-Dunára“, ó98 km. az ómoldováig terjedő „Közép-Dunára“ és 110 km. a Verciorováig számított „Alsó-Dunára“ esik. A ,,F e 1 s ö-D u n a“ hajózhatását célzó szabályozási munkákra az 1885. évi IX. t.-c. 34 millió koronát engedélyezett, mely munkálat célja, c folyamrésznek a „középvizre“ való hajózhatóvá tétele volt és 1896. évben, tehát immár 20 év előtt lie is fejeztetett. Az u. n. „kisvizre" való liajózhatást célzó és ez idő szerint folyamatban levő szabályozási munkákra, valamint a már említettek fenntartására újabb 40 millió korona lett előirányozva. A Dévény—Göuyő közötti 90 km. hosszu folyamrészen mintegy 33 km. hosszúságban ez utóbb jelzett munkálatok nagyrészt már befejeztettek, 17 km. terjedelemben kivitel alatt állanak s igy még 40 km. hosszú szakaszon lesznek végrehajtandók. A „Közép-Duna“ szabályozására az 1895: XLV1IL tc.-kel 40 millió s az 4908. évi XL1V. t.-c.-kel 50 millió korona lett rendelkezésre bocsátva, mely munkálatok a I isza folyó torkolatáig befejezettnek tekinthetők s a nagyhajózás követelte 2 méteres legkisebb hajózási mélység az egész folyamrészen biztosítottnak tekinthető. Az „A 1 d u n a i“ munkálatok két részből állottak, u. m. a Kazánszoros feletti sziklapadok eltávolításából, illetve e szakaszon párhuzam- és szoritómiivek között épült 60 méter széles és az orsovai null-vb alatti 2 m. mély csatorna-ut kirobbantásából, továbbá az Orsóvá alatti 80 m. széles és a jelzett vizszin alatt 3 méter mély „Vaskapu-csatorna“ mesteri elkészítéséből s a vele összefüggő folyamrész szabályozásából. Az előadottakból látjuk, hogy az egész 941 km. hosszu M a g y a r-D u nán a nagyhajózáshoz szükséges 2 méteres legkisebb hajózási mélység telesen el fog éretni, mihelyt a Felső-Dunán és az A lel imán az említett szabályozási munkák el lesznek végezve s igy idő előttinek vélem ama törekvést, mely a Dunának Budapesttől lefelé 3 m. legkisebb hajózási vízmélységre való szabályozását sürgeti. A budapesti kereskedelmi kikötő. Kizárólag vasutjaink teljesítőképességének fokozásával, az újabb jelszóvá vált „kettős vágányok“ kiépítésével mindenesetre enyhítünk a pillanatnyi szükségen s az e célra befektetendő sok-sok százmillió árán pótolni tudjuk azt, amire már most és talán a legközelebbi rövid időben szükségünk van, de a közlekedésokozta bajok nem fognak gazdasági életünkből mindaddig elmarni, inig a hajózás el nem fogja foglalni azt a helyet, mely forgalmi politikánkban méltán megilleti. A hajózást azonban csak a viziutak megfelelő hálózatának céltudatos kiépítésével lehet a megkívánt fokra emelni. Hogy hazánk úgy a dunai nagy nemzetközi forgalmi ut megteremtéséből, valamint országos viziuthá- lózatunk kiépítéséből csak úgy fogja a remélt áldásthozó előnyöket teljes mértékben élvezhetni, ha a viziutak mentén a vasúti és vízi forgalom árucserének lebonyolítására alkalmas helyeken modern berendezéssel felszerelt kikötőket létesít és ezekhez úgy a vasutakkal, mint közutakkal való közvetlen kapcsolatot teremt, az kétségtelen. Ezen létesítmények közül azonban legelsősorban a „Budapesti kereskedelmi és ipari kikötő“ bir legnagyobb fontossággal. Budapestnek kereskedelmi gócponttá leendő kifejlődése e kikötő létesítésével egyszer és mindenkorra biztosítottnak tekintendő. Ha székesfővárosunk az előtte elvonuló világforgalmi viziutnak egy, a hajózási forgalom általános követelményeinek mindenben megfelelő, a kereskedelem akadálytalan febonyolit- hatására alkalmas nagyszabású „kereskedelmi és ipari kikötővel" tud oly nyugpontul szolgálni, ahol az alulról, valamint fölülről jövő forgalom találkozik, ahol az árucsere és közvetítés, raktározás, a be- és kirakás tökéletes berendezésekkel elősegittctik, .a hajóknak a kikötő összes medencéibe s azokból vissza a nagy nyílt Dunába, mindkét irányban egyidőben és egyszerre való közlekedhetése, minden mesterséges, utón leendő átjuthatástól ,s ezzel kapcsolatos késedehneske- déstől, esetleges torlódásoktól mentes nyiltvizii, szabad ut biztosittatik, úgy Budapest oly kikötővárossá fog fejlődhetni, melynek előre meg sem mondható fontossága meghaladná még mindazon merész várakozásokat is, melyeket székesfővárosunk kedvező fekvéséhez eddig fűzni gondoltunk. Munkások liszttel való ellátása. Budapest székesfővárossal az élén a törvényhatósági városok kitartó szenvedelmcsséggel döngetik az illetékes minisztériumok kapuit, hogy bebocsátást és meghallgatást nyerjenek: a lakosság egész évi lisztellátását biztosítani és erre engedélyt kieszközölni akarnak. Hasztalan, az illetékes minisztériumok elzárkóznak és a kibocsátott rendelettől semmi szín alatt el nem térnek. Ami azonban nem sikerült a városoknak, azt megkapta az Általános Fogyasztási Szövetkezet. A szövetkezet, amelynek mintegy 30.000 munkás tagja van, a minisztertanácsban hozott határozattal engedélyt kapott, hogy tagjai számára az egész évi lisztszükségletet beszerezze és azt a tagok között, a fejenkint engedélyezett mennyiség erejéig előre kiossza. A kedvezmény megadásánál a miniszter-tanács figyelembe vette, hogy a szövetkezet tagjai munkások, akik nagyrészben municiógyárakban dolgoznak és igy a hadiérdek is indokolttá teszi, hogy ezek a munkások ne legyenek kénytelenek az élelmiszerek beszerzésénél sok időt elpazarolni. A szövetkezet szigorúan ügyel arra, hogy illetéktelen elemek a kedvezménynyel vissza ne élhessenek és most belépő uj tagoknak a liszt kiszolgálását megtagadja. Félévi mérlegek. A Magyar Agrár- és .Iára d é k b a n k Részvénytársaság igazgatósága megállapította az intézetnek 1916. junius 30-ra lezárt félévi mérlegét, mely a múlt évben elért 1,590.431.73 korona tiszta nyereséggel szemben 1,549.991.67 korona tiszta nyereséggel zárult, a nye- reségáthozat figyelembe vétele nélkül. A nyereség- és veszteség-számla a következő tételekből áll: Nyc- reség-áthozat az 1915. évről 327.524 korona 90 fillér (316.939.71 korona), kamatszámla 1,710.563.80 korona (1.641.481.19 korona); jutalékok és különféle nyereségek 479.576.80 korona (444.483.03 korona); liázbér- jövedelem számla 57.690 korona (57.540 korona); költség-számla 518.872.29 korona (477.255.85 korona); adó- és illetékszámla 185.266.73 korona (128.116 korona 64 fillér). Első félévi nyereség 1916. évben 1,877.516.57 korona. A kitüntetett nyereségben a társas üzletekből származó nyereség elszámolva nincsen. A bank tárcájában, valamint a biztosítéki alapokban levő értékpapírok ugyanolyan alacsony árfolyamon vannak a jelen mérlegben felvéve, mint a múlt évben. A Magyar Jelzálog-Hitelbank is most teszi közzé 1916. első félévi mérlegét, melynek adatai a következők: Bevételek: Áthozott nyereség az 1915. évről 1,062.044.17 korona, jutalékok a jelzálog és községi kölcsöniizletből, nyereségek eladott záloglevc- eken és községi kötelezőkön és egyéb nyereségek 1,640.753.25 korona, kamatjövedelmek 2,577.109.32 korona, összesen 5,280.806 korona 74 fillér. Kiadások: Igazgatási és kezelési összes költségek 758.387.63 korona, adók és illetékek 647.102,35 korona, hadi jótékonysági adományok 115.428.75 korona, íeliigyelöbi- zottság illetménye 15.000 korona, az 1915. évi nycrc- ségáthozattal együtt a tiszta nyereség 3,744.888.0- korona, a tavalyi első félévi 3,627.967,66 koronával szemben. A bank tárcájában levő saját kibocsátású dinietek, valamint az összes egyéb értékpapírok változatlanul az utolsó évi mérleg árfolyamain vétettek fel. Ehhez képest saját kibocsátmányaink és pedig a 4 százalékosok 70 százalék, a 4lls százalékosok 80 százalék árfolyammal, az egyéb értékpapírok pedig ugyancsak az 1914. július 25-én jegyzetteknél lényegesen alacsonyabb árfolyamon szerepelnek továbbra is a mérlegben. Az intézet az elmúlt félévben 2,748.000 korona összegű záloglevélkölcsönt valósított. Több nagyobb községi kölcsön, melyet a bank ezen időszakban — részben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel együttesen — engedélyezett, lebonyolítás alatt áll. Az idei első félévben eladott saját kibocsátmányu címletek nettevösszege 10 millió koronát, az intézeti címletek összforgalma 668 millió koronát tett. Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Részvény- társaság igazgatósága elhatározta, hogy szeptember 9-ére rendkívüli közgyűlést hiv egybe az igazgatóság kiegészítése céljából. Mint értesülünk, a közgyűlés az igazgatóság uj tagjaiul (i ii u t h e r Alfrédet, az En- zesfeldi Lőszer- és Fémművek R.-t. igazgatósági tagját, továbbá T o m a 1 a Gusztávot, ugyané vállalat vezérigazgatóját fogja megválasztani. A Lipták-tár- saság igazgatósága egyúttal elhatározta, hogy az En- zesfeldi Lőszergyárral egyetemben ui iparvállalatot létesit „Magyar Lőszergyár Részvénytársas á g“ céggel, melynek üzletkörét tüzérségi lövedékeknek teljes kikészítése, valamint olyan lőszereknek gyártása fogja képezni, melyek eddig a Eip- ták-társaság gyártási programmjába felvéve nem voltak,
