Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-26 / 4. szám
S$7 jO Ötödik évfolyam . Budapest, 1916. január hó 26-án. 4. szám fcniaiimiiiaiiiamaiiini[inniaiiiDinamnmpiiiainBiiiDiiinmamai;iniiininniiiai^dttiemiaiiiaiiiHmniiai ELŐFIZETÉS I AJMKi Bgász. évvm .....................16 K Fá i évvé .............. 8 K. Eg yes számok kaj>H a~ eótk a kiadóhivatalban* Várospolitikát és közgazdasági hetilap fmieíSm (uiMnis Dac só Basil, <£p, Szilágyi Hágó JUlagjelenik minden szán- dán. Szerkesztőség ém kiadóhivatali VI, kar,, Sziv-utca • • • 18. száma Talajon................... f37-fi ..... 9 csavargőzös, teljes óimén: a Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási részvénytársaság személyszállításra kioktatott, vizenjáró. szemétfuvarozó alkalma'.osság. Büszke és dacos. Mert igy illik ez privilégiumához, amelyet megszületésékor szerzett első születtségi jusson. Bölcsőjében minden áldozatra kész szülők ringatták: a főváros és a kormány, s meg sem várva a bejelentő nyöszörgést: másodpercenként rakosgatták alája a kedvezések és a subvenció pelenkáját. Lekötötték számára a Dunát, a melynek vízi adójá- Jioz csak neki volt jussa. Magán alkalmatosságnak tilos volt átkelni a Dunán. Se egyenest, se rézsuton. A csavargőzös megtorpedózhatta, aknára kergethette, tele köpködhette saját kéménye füstjével, mert övé a hatalom a Duna pesti szakaszán. Családapává ser'dül- ve. sok apró propeller-sirályt sivalkodltatott a Dunán. Az oíjszüllöttek valamennyien koraérettek voltak, s kerekeik lapátjai, buillámot verve, üzletről cs-ahogtak. Az üzletről különös fogalmai voltak. Rongyosan járatta a kiskorú csavargókat, gyomrukat olyan szénnel táplálta, a melytől szédülés fogta el utasait s alkalmazottait ő képez tette ki először dunai kom bácsiknak, adván nekik, tisztes bér helyett, címeket s korlátlan büszkeséget a közönséggel szemben. Mialatt az egv fészek vízi verebei a Dunán átkeltek: a fészekrakó szülőnek, a Budapesti Csavargőzös Átkelést és Hajózási Részvénytársaságnak a közönség zsebébe mélyedt a tekintete s bánatos kebléből mély sóhajtás olyankor tört ki, amikor egy-egy városatya uj bid épitését sürgette. A múlt év diadal-koszorút szerzett neki. Ei volt zárva a Lánchíd, a mi ui adó- forrásnak nyitotta meg számára a zsilipjét. Egy-egv propeller: utasezredeket billentett át az egyik partról a másikra s a jegytépéstől. rengő görcsök táncát lejtették a táskás kisasszony ujjat. Ujjé! Ez az egv esztendő kitermelt annyit, amennyiből kitelnék Szalo- niki blokádjának költsége. De a Lánchíd megnyílt. Kedves alkalom, hogy a Csavar- gőzös gazdái partraszállva, a Teleki-téren kölcsön szerzett gúnyába öltözködjenek s mlint alázatos koldusok jelentkezzenek a városházán. könyörögve a partbérlet leszállításért, privilégium meghosszabbításért s tán. könyörgő csuklások mélyén elrejtve, a vitei- diii felemeléséért. Lesz-e vájjon bátorsága a fővárosnak követni az adomabeli izraelita példáját, a ki meghallgatván egv koldus ember szózatát, inasához fordulva akként rendelkezett: Lökd ki! Mert összetöri a szivemet . . . A vigalmi adó célját félreértették azokr akik a félreértm hetőségétől remélik az eszme hatását. Persze, hogy a vigalmi adóból nem kaphat husz-har- minc milliót a főváros, természetes, hogy egye_ dűl a. vigalmi adóra nem lehet bazirozni a költ_ ségvetést, amelynek deficitje közel húsz millió korona. De ha minden megfogható jövedelmet ebből a szempontból vizsgálunk és minden uj bevételtől a deficit megszűnését követeljük, akkor sohasem csinálunk semmit, akkor meg sem kezdjük a háztartás rendezésének munkáját, mert hiszen külön-külöti egyik jövedelmi forrás sem elegendő arra, amihez végeredményben hozzájárul. A döntő szempont először is az, hogy minden lehető módot és eszközt meg kell ragadni és a sok kis bevételből összekovácsolni a nagy deficit ellenösszegét. A második szempont, hogy a vigalmi adó a legigazságosabb, mert aki nem sajnál önmagától semmiféle élvezetet és nem sajnál q mulatóhelyek tulajdonosaitól semmiféle hasznot, annak legyen esze és szive hozzá, hcg\ / fővárostól se sajnáljon némi anyagi elégtételt. * A sertéshús maximálásáról épületes vita folyt a. kilence_ sekké degradált tízesek tanácsában. Kezdte a vitát a vásárcsarnok igazgatója, Szabó Ferenc úr. Akiről kiderüli, hogy a hentesektől kér felvilágosítást arról, miképpen történik az élelmiszereknek a kontingensen belül történő kússzál_ litása. Ezen aztán egészen komolyan elvitatkoztak az urak, minthogy ha a kontigens megállapítása és egyáltalában a szállítási igazolná _ nyok kezelése a fővárostól függene, vagy mintha nem tudnák, hogy ma világháború van és ma ezeket a kérdéseket nem a szabad forgalom alapján, hanem kölcsönös megállapodá_ sok szerint intézik. Aki gondolkodik kissé, rá„ jön árra, hogy a helyzet voltaképpen kedvezőbb ma, mint volt béke idejében. Mert ma nem viheti el Bécs és Ausztria kényekedve szerint mindenünket. A kontigens csakugyan az önálló vámterület szurrogátuma és megköszönnék a tisztelt agrárius urak, ha a világháború után is fennmaradna a mai helyzet. A kenyérjegy a gyakorlatban kitünően bevált és az életbeléptetése semmiféle zökkenéssel nem járt. Akik eb_ bői a körülményből a főváros közélelmezési ügyosztályának dicsőségéh akarják kihámozni, azok előtt az előzmények teljesen ismeretlenek. Tudniillik, hogy a közélelmezési ügyosztály de_ rék vezetője berzenkedett a kenyér jegy ellen. Először kivihetetlennek mondotta a tervet, aztán rövidnek az előkészítés terminusát. És ezek után simán ment minden, megnyugvással fo_ gcdta a kényes pesti közönség is az uj ren_ det. A konzekvenciát ebből olyan irányban kell levonni, hogy ime, ha a miniszter úgy akarja, akkor nincsenek lehetetlenségek, akkor még a közélelmezési ügyosztály is pontosan és idejére el tudja végezni a dolgát. Központi elosztó korház épül Megszűnik a betegek sanyargatása. A Rakóczi-utat elékteleniíö óriási épülettömeg, amely most a Rókus-kórház nevet viseli, már rég útjában van azok szemének, akik Budapest fejlődését esztétikus, összhangzatos formában szeretnék látni. Természetesen az egészség- ügyi szempontok is amellett szólanak, hogy ezt az öreg rekvizitumot uj épülettel cseréljék föl. Sajnos, mire ezek a kívánságok a megvalósulás felé komolyabb lépéseket tehettek volna, akkorra ránk köszöntött a háború és minden halasztást szenvedett. Természetesen nem szünetel azonban a tervezgeted, amely ma már igen szépen kialakult gondolatokat termelt és ha majd a béke napja felragyog, hozzá lehetne látni a megvalósításhoz. Általában a kórházak körül hatalmas evolúció kel majd életre, hiszen ezen a területen a fővárosnak a kormány által jóváhagyott negyvenöt milliós beruházási íuunkaprogrammja van. A háború alatt sem szünetelnek azok a tárgyalások, melyeket a főváros a kormánnyal folytat és a melyeknek a célja az, hogy a: kormány minden lehető segítséget megadjon ennek a nagy programúinak a végrehajtásához. A fővárosnak e tekintetben az az álláspontja, hogy a községi kórházakat Iegfölebb busz percentben veszik igénybe a budapesti illetőségűek, az ápoltak 80 százaléka vidéki illetőségű és igy jogos és méltányos, hogy a kórházak megalkotásának és íöntartásának horribilis költségeiben illő módon vegyen részt az állam is. Illetékes forrásból arról értesül a Fővárosi Hírlap, hogy e tekintetben a kormányban meg is van a hajlandóság, hogy a fővárosnak komoly, számbavehetö segítséget nyújtson és igen valószínű, hogy mire a háború, véget ér, a munkaprogramm megvalósulásra kerül, a megegyezés teljes mértékben létre is jön. Az első lépések közé fog tartozni a Rókus- kórház eltüntetése. Amikor azután arról van szó, hogy a Rókus-kórházat pótolni kell, akkor egy uj, a modern egészségügyben szinte már törvénnyé vált alapelv fog érvényesülni és ez az előbbeni törekvésekkel egyenesen ellentétben áll, amennyiben a kórházak lehető decentralizációját szolgálja. A modern higiénia ugyanis kimondta, hogy nem kívánatosak az ezei ágynál nagyobb kórházak. Ez az elv vezérelte a tanácsot akkor, amikor elhatározta, hogy a Rókus-kórház helyett három kórházat épit, amelyek egyike speciálisan tüdőbetegkórház lesz, amelyet ép úgy, mint a másik kettőt, valahol a külvárosokban helyeznek el. Itr első sorban a Váczi-ut, a Lágymányos és Újpest jönnek számításba, de különösen a Lágymányosra gondolnak, mert ennek a vidéknek egyáltalán nincsen kórháza. A terv csúcspontjában azonban egy központi kórház megalkotása áll. Ez a központi kórház tulajdonképen elosztó állomás jellegével fog birni, aminek természetes követelménye az. hogy lehetőleg központi elhelyezéssel bírjon. Rengeteg sok és töméntelen számban panaszolt anomáliának kell véget vetnie a központi kórháznak. Hétről-hétre megismétlődnek a panaszok, amelyek a közönséget vérig bosszantják. Maguk a mentők is telve vannak elkeseredéssel amiatt, hogy betegszálitások alkalmával egyik kórházból a másikba utasítják