Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-26 / 30. szám

Budapest, 1916 Julius 26. • • • Szemle. Háborús közgazdaságunk két éve. — A kereskedőkért. — A buda­pesti nagybankok félévi mérlege. Amikor a világháború kitört, nagynevű tudó­sok azt állították, bogy három hónap múlva Európa gazdasági összeomlása fog hekövetkezni. A háború — mint annyi más dolgot —•, a köz- gazdasági elméleteket is felborította. Kétévi gi­gászi küzdelem után, melyhez hasonlót a törté­nelem nem mutat fel, a magyar közgazdasági élet tántorithatlanul állja a harcot, felkészülve, ha kell, a háború harmadik évére is. Kitűnt, hogy anyagilag erősebbek vagyunk, mint mi magunk hittük. Az a páratlan konjunktúra, mely győzelmeink nyomában járt, örökké emlékeze­tes marad Magyarország közgazdasági életében. Kétségtelen, hogy mindezek az eredmények túl­nyomó részben annak az organizációnak kö­szönhetők, melyet az állam az ország gazdasági életére úgyszólván rákényszeritett. Igaz, hogy ez az állami omnipotencia sok irányban kelle­metlenül éreztette a hatását. Az se tagadható, hogy az egyéni kezdeményezésnek csaknem tel­jes mértékben való kikapcsolása a gazdasági élet némely terén olyan hézagokat teremtett, melyeket állami intervencióval nem lehetett pó­tolni. Bizonyos, hogy nagy hibák is történtek, de ennek az volt az oka, hogy a gazdasági mo­bilizáció nem volt előkészítve. De igy volt ez a többi hadviselő államokban is. Hogy pedig gazdasági téren a kellő rendszabályokat nem tudtuk mindig abban a formában megtalálni, amint ez a szükségletnek megfelelt volna, az abban rejlik, hogy általában a háború rövid tar­tamában bíztunk. Baj volt az is, hogy a súlyos gazdasági feladatokat olyan közigazgatási szer­vezettel kellett megoldanunk, mely nagy mér­tékben reformra szorul. Megtanulhatta a kor­mány a háború alatt, hogy az ország adminisz­trációját nem kizárólag jogászokból kell kiállí­tani. Helyet kell engedni a közigazgatásban a kereskedelmileg és ipartechnikailag képzett em­bereknek is. Ezeknek a hiányát a gazdasági élet háborús szervezésénél nagyon éreztük. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, mert nincs tám­pontunk arra, hogy a háború meddig tart. Egé­szen bizonyos, hogy ma a háború által okozott gazdasági nehézségek sokkal inkább érezhetők, mint például egy évvel ezelőtt. Az árak maga­sabbak, a készletek erősen megcsappantak és sok iparágban nagy munkaerőhiány kezd mu­tatkozni. Ma már sok esetben a tulságba vitt Központok se segíthetnek. Nekünk az a néze­tünk, hogy azt a féket, melylyel az állam eddig a gazdasági életet szorítva tartotta, egy kissé meg kell lazítani. Tért kell ismét engedni a ma­gántevékenységnek, elsősorban pedig olyan in­tézkedéseket kell foganatba venni, melyek a ter­melés fokozását segítik elő. Mert a háború óriási anyagfogyasztását csakis nagymérvű többter­meléssel lehet ellensúlyozni. * A mi jogrendünk alapelvei szerint a törvény­nek nemismerése nem biztosit büntetlenséget. Ez ellen a felfogás ellen kiváló jogászok már a béke idején is állást foglaltak.. Nagymérték­ben aktuális ez a kérdés most a háború alatt a kereskedők szempontjából, akikre a bíróságok, rendőri és közigazgatási hatóságok most való­ságos hajtóvadászatot rendeznek. A háború fo­lyamán több mint ezer olyan kormányrendelet adatott ki, melyben a kereskedőknek egyes dol­gok büntetés terhe alatt megtiltatnak. Ehhez járul még az a sok száz hirdetmény, melyekben a helyi hatóságok rendelkeznek. Természetes, hogy a rendeleteknek eme tömkelegében még a legintelligensebb kereskedő se tud eligazodni. A legtöbbje nincs is abban a helyzetben, hogy azok tartalmát megismerje. Tekintetbe kell venni azt is, hogy ezeknek a rendeleteknek javarésze gyorsított tempóban, minden előkészítés nélkül adatik ki. Indokolást, vagy magyarázatot egy­általában nem tartalmaznak, az életviszonyok­kal nincsenek összhangban és gyakran teljesen egymásnak ellentmondó szövegezéssel publikál­tainak. Különben is a legtöbb esetben érthetet­lenek és félremagyarázásokra adhatnak alkal­mat. Nem csoda azután, ha a kereskedő ebben a labirintusban eltéved. Nem akarjuk a rossz­akaratú bűnös kereskedőket védelmünkbe venni. De nem szabad megbüntetni a jóhiszemű keres­kedőt, aki valamely rendelet ellen vét, mert ab­ban a helyzetben se volt, hogy annak tartalmát megismerje. A mostani állapot a kereskedőkre nézve egyszerűen tarthatatlan. A központok ál­tal amúgy is agyonsanyargatott kereskedő ma már egy lépést se tehet anélkül, hogy valamely törvénybe vagy rendeletbe ne ütköznék. A kor­mánynak módokat és eszközöket kell találnia arra, hogy a kereskedők tűrhetetlen helyzetén segítsen. Ha máskép nem, hát olyan módon, mint ahogyan azt a berlini kereskedők testületé a kancellárhoz intézett beadványában követeli, tudniillik, hogy a kormány a háborúról szóló felhatalmazási törvény alapján rendeletben sta­tuálja, hogy a törvények és rendeleteknek nem­ismerése a jóhiszeműség bebizonyítása esetén tévedésnek minősíttessék, mely nem büntethető. * A budapesti nagybankok a legközelebbi na­pokban publikálják idei félévi mérlegüket. Máris megállapítható, hogy az eredmény nem­csak eléri, de meg is haladja az elmúlt év első felének tiszta hozamát. A kedvező konjunktúra ebben a félévben is éreztette hatását. A bankok érdekeltségébe tartozó nagy iparvállalatok tel­jes mértékben foglalkoztatva vannak és nagy haszonnal dolgoznak. Az intézetek nemcsak bankárjai ezeknek az iparvállalatoknak, hanem jövedelmeikben is részesülnek és ezenkívül a részvények többségét is kezükben tartják. Az úgynevezett folyó banküzlet szintén nagy len­dületet vett. Ezzel szemben még mindig stagnál a váltóleszámitolási üzlet, aminek az az oka, hogy a kereskedelmi pénzkereslet most igen csekély. Innen ered a magánkamatláb alacsony irányzata is, amely körülmény a bankokat arra kényszeritette, hogy a betéti kamatlábat is le­szállítsák. Természetes, hogy a tőzsdebizomá­nyi üzlet se ölthetett olyan mérveket, mint nor­mális időkben. A mostani félhivatalos magán- forgalom nem nagyon kedvez a bankok tevé­kenységének. Mindazonáltal állítható, hogy az elmúlt félévben ezen a téren is meglehetős élénkség volt tapasztalható. A most elmúlt fél­évbe esett a negyedik hadikölcsön is, mely a bankoknak szintén szép hasznot hozott. Hozzá­járulnak még ehhez a hadikölcsönnel kapcsola­tos banktranzakciók, melyek szintén fokozták a félév tiszta nyereségét. Érdekes, hogy a hadi­kölcsön dacára a betétek állaga ma mintegy 10—12 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt év végén. Ilyen körülmények között egy kissé fur­csának tűnik fel, hogy egyes nagybankok a részvénytőke felemelésére gondoltak. Vagy ta­lán a háború utáni időkre akartak rezervákat gyűjteni, amikor előreláthatólag nagy tőkeszük­séglet fog mutatkozni? Lehet. Mindenesetre jel­lemző, hogy tőkefelemelésekről most már nem hallunk beszélni. Úgy látszik, ezt az akciót fel­sőbb intelemre lefújták. Az bizonyos, hogy a mostani nagy pénzbőségben nem igen lehetne indokokat a tőkefelemelés mellett felhozni. BEKETOW-CIRKUSZ. VÁROSLIGET. TELEFON: 107-46. Ma és minden este 8 órakor a legérdekesebb műsor: minden mutatvány érdekfeszitő. Újra fellépnek: a 2 CAMILLOS a thelepátia, gondolat­olvasás, suggestio csodái. >0 01 m w 10 X JANCSI ADOLF COCO ZOLI FRANZ ROLAND X 0) n 01 (fi ŰJ o Es még 12 lovas és mű­vész attrakció. Csütörtökön 4 órakor szombaton 5 féláru előadás, teljes műsor. Vasárnap 4 órakor gyermekeknek félárak. A BLANKS család, a világ legjobb jongleurjelenete. Az árdrágítóval kötött üzlet érvénytelen. Ezt mondotta ki a bécsi kereskedelmi törvényszék és felebbvitelben az alsóausztriai tartományi fő­törvényszék is. A per, amelyben ezt az Ítéletet hozták, azért is érdekes, mert főszereplője Zucker Henrik, az ismert budapesti üvegáruke­reskedő, aki évekkel ezelőtt gyujtogatási peré­ből kifolyólag szomorú hírhedtségre tett szert. Zucker a háborúban borkereskedőnek csapott lel és ebben a minőségében egy bozéni terme­lőtől 7200 hektoliter tiroli bort vásárolt. Ebből a termelő csak 4200 hektolitert szállított, mire Zucker a hátralékos' 3000 hektoliter nemszálli- tásáért 81.000 korona kártérítésre beperelte. Az alperes azzal védekezett, hogy Zucker a borke­reskedést csak az Olaszországgal kitört háború óta űzi és nyilvánvaló, hogy a nagymennyiségű bort csak árdrágitási célból vásárolta. A felpe­res tehát a háborús konjunktúrából akart hasz­not huzni. A bécsi kereskedelmi törvényszék elfogadta az alperesnek ezt az érvelését és Zuckert keresetével elutasította. A tartományi főtörvényszék ezt az ítéletet helybenhagyta. A boszniai szilvapálinka-termelés. Boszniában a nagy szilvafőzőüstöket már régebben rekvirálták. Ezeknek pótlásáról csaknem egészen megfeledkeztek az illetékes körök, ugy, hogy a boszniai szilvatermelö- ket az idén az a veszély fenyegette, hogy nem kap­ják meg ideiében a szilvafőző pótüstöket. Csak mikor a termés érni kezdett és a szilvatermelők is meg- -siirgették, rendelték meg az üstöket a gyáraknál, bár túl vannak most halmozva rendelésekkel, mégis már megkezdték az üstök szállítását. A Gerbeaud részvénytársaság tőkeemelése. A Kugler Henrik utóda Gerbeaud rész­vénytársaság e hónap 21-ikén tartott közgyű­lésén a vállalat üzemének kibővítése és továbbfej­lesztése céljából a társaság alaptőkéjét 2,500.000 ko­ronával felemelte. Uj faipari részvénytársaság. A vallásalapitvány gőzfavágótelepét bérlő özv. Bäck Samuné gőzfavágó- telepe részvénytársasággá fog átala­kul n i. Az alapításban részt vesz a Landler cég és a Fabank is. A kávéközpontból. A kereskedelemügyi miniszter a részére biztosított jog alapján a kávéközpontba a kereskedelmi minisztérium részéről Bálint Imre miniszteri osztálytanácsost, a belügyminiszter részé­ről Kiszely Gyula dr. miniszteri osztálytanácsost, a horvát bán részéről pedig Tripkovic Milán osztálytanácsost küldötte ki. Brauch Ferenc kolbászárugyár r.-t. Brauch Ferenc hentesáru- és szalámigyáros cég vállalata a napokban egy millió korona alaptőkével megalakult Brauch Ferenc kolbászáru­gyár r.-t. tulajdonába ment át. Az igazgatóság tagjai lettek: Brauch Ferenc, Brauch Károly Ferenc, G o 1 d József, H i m 1 e r József és G a 1 i o 11 y Lajos. Az igazgatóság elnökké Brauch Ferencet, vezér- igazgatóvá Brauch Károly Ferencet, ügyvezetővé G o 1 d Józsefet választotta meg. = cH magyar ßana = «• • A Duna, mint nagyhajózási ut. A Duna csak ugy felelhet meg a jövőre nézve hozzá fűzött várakozásoknak, ha igazi nagyhajózási ut lesz belőle. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a Du­nát Budapesttől felfelé 3000 tonnás hajók részére is járhatóvá tesszük. Természetesen ehhez szükséges, hogy a meder a legkisebb vízállás mellett is 3 méter mélységű legyen. A tarifákat majd csak ugy lehet le­szállítani, illetve a dunaji utat a tengeri úttal csak ak­kor lehet versenyképessé tenni, ha egyszerre nagy tömegek lesznek továbbíthatók. A Dunamedernek lemélyítése nagy szabályozási munkálatokat igényel. Magyarország már régen felis­merte ezt és a Vaskapu a dévény—gönyőii ut szabá­lyozásával sokban hozzájárult a hajózási viszonyok megjavításához. A jelenlegi igényeknek azonban mindez nem elég. Most a világháború nagy tanulságai arra ösztönöznek, hogy a háború után a Dunát min­den eszközzel nagyhajózási úttá tegyük. Volt idő, am|időn azt a hibát követtük el, hogy az államvasuta­kat vizi utainkkal szemben versenyre vittük. Azóta egy milljiárdot fektettünk bele vasutainkba. Most azon­ban azt látjuk, hogy a vasutak nem bírják el a nagy tömegforgalmat, melyet kényszerűségből is a vizi útra kell majd terelni. A Duna szabályozási munkálatai távolról se fog­nak annyiba kerülni, mint amennyit a vasutak telje­sítőképességének fokozására kiadtunk. A Vaskapunál

Next

/
Thumbnails
Contents