Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-19 / 29. szám
Ötödik évfolyam 29. szám Budapest, 1916. julius 19-én. Pj^QnimnaniaiiipiHaiiiaiiiaiiiHiiianiaiiiaiiiDiiiaiaipigiBgiiauiiBiinainoinpgnninningmniginnnBiHiqnfi ELŐFIZETÉSI TtRZTKt Egész évr»e ............... 20 -í Eé l évi*e............... IO K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap feitHBs szerkesztő Dacsó Emil. Társszerkesztő dr*. Szilágyi Hugó Megjeleni fi minden szettdán. Szerkesztő ség és kiadóhivatal i V/. ker. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-13 Szép dolog az egyértelműség, a harmónia, a föltétien bizalom, mégis furcsa, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának szezónzáró közgyűlésén három rövid óra leforgása alatt mindent megszavaztak a városatyák. Pedig nem is lett volna fölösleges szószapo- ritás, ha a bizottsági tag urak érdeklődtek volna a 120 milliós kölcsön részletei iránt, ha kritikát fűztek volna a beruházási programmhoz, törülni igyekeztek volna abból a nem föltétlenül szükséges tételeket, s ehelyett olyan kiadásokra fedezetet találni, amelyekkel Budapest szociális viszonyait javíthatták volna. Nagyon sok szó eshetett volna a kölcsön feltételeiről, még több a milliók felhasználásáról. De hát a városatyák éppenséggel nem kiváncsi természetűek és egyhangú hozzájárulással szankcionálták a tanács kölcsönpolitikáját, úgyszintén a háztartás eredményeit mutató zárószámadásokat. A múlt kritikájának hiánya azt jelenti, hogy a városatyák jónak tartják még azt is, amit a tanács is rossznak mond; a Programm kifogástalansága viszont arra vall, hogy a városatyák a jövőben sem kívánják hatásosabban ellenőrizni az adminisztrációt. Pedig a jövő Budapest ugyancsak rászorul némi vitára; sok probléma vár megoldásra, sok bajt kell orvosolni, hiszen a jövő a béke korszakát jelenti, a béke pedig a háború végét, a normális élet helyreálltát. A jövő hozza a tisztviselőknek a megdrágult életviszonyokhoz szabott fizetésrendezését, az építkezések megkezdését, a lakásépítő akció folytatását, utak, csatornák építését, a főváros telekpolitikájának uj irányát, a városszépítés és városszabályozás legszebb terveinek megvalósítását, a központi városházát, az Erzsébet- sugárutat, a Kelenföld szabályozását, az uj Tabánt. A jövő méhében rejlik az autobusz-forga- lom tökéletesítése, a villamosvasutak községi kézben való fúziója, a földalatti hálózat kiterjesztése, Budának és a kültelkeknek egészséges közlekedési viszonya, a villamos fogaskerekű, svábhegyi villamos, a főváros önálló adózási rendszere, az üres telkek megadóztatása, az értékemelkedési adó, a vigalmi adó, a biztosítók adója, az iskolák fejlesztése, tanügyi politikánk helyes konzerválása, közélelmezésünknek a háború tanulságaihoz mért javítása, a pesti piac megszervezése, a kórházi Programm megvalósítása, a Rókus-kórház kitelepítése, központi kórház, uj kórházak építése, gyakorlati csecsemővédelem, elmebetegek gyógyítása, kötelező ravatalozás, a gyógyszertárak községesi- tése, halotthamvasztás. A jövő feladata a Népjóléti Központ gépezetének meginditása, az áljótékonyság helyett igazi jótékonysági akció inaugurálása, a gázmüvek, elektromos müvek, vízmüvek fejlesztése, a közvilágítás javítása, a világítás egységes Programm szerint történő vezetése, reális szociálpolitika, fürdőink, állatkertünk istápolása, kereskedelmi kikötő, magyar Duna, az Alagút átvétele, hidvámok eltörlése, iparosok, kereskedők talpraállitása. Kimeríthetetlen a jövő Budapest programm- ja. Ebben a felsorolásban, amely a legközelebbi teendők vázlata, egyetlen utópia sincsen, csupa olyan probléma, amely forr már. Budapest nem volt, hanem lesz, — feltéve, hogy a polgárság is igy akarja és ezt az akaratát megfelelő módon érvényesíteni fogja a legközelebbi választásoknál, amelyek a fővárosi törvény revíziójával egyidőben nyernek aktuálitást — a háború után. c • • A propeller vándorló alkotmány; ma azé a társaságé, amelyiknek koncessziója van az átkelési forgalom lebonyolítására, holnap pedig eladó, megveheti, aki megfizeti. És egészen mellékes szempont, hogy történetesen arra való a koncesszió, hogy — használják, arra- való a propeller, hogy Buda és Pest egymásközti forgalmát elősegítse. Hallatlan dolog, hogy a propeller-társaság két járatot tart fenn és kilencet beszüntet, egyszerűen azért, mert mindössze két ócska propellerje van, a többit eladta. És még hallatlanabb, hogy a miniszter ur megvédelmezi a propeller-társaságot a fővárossal szemben és azzal érvel, hogy a propellerek eladása az ő tudtával történt. Ha ez a szomorú döntés más téren is érvényesülne, akkor egy szép napon a főváros eladhatná összes om nibusz-kocsiját a hadseregnek, vagy a vil- lamos-vasutak egyszerűen etsinkúf álnak kocsijaikat, s egyszeriben csak Budapesten nem volna egyetlenegy közlekedési eszköz sem. Az eredendő hiba abban a felfogásban van, hogy nálunk minden a közönség ellen történik és mindenkinek nyert ügye van a közönséggel szemben. A főváros nincsen megelégedve a kormány rendeletével, amelylyel az élő sertés árát maximálta, pedig a főváros sürgette állandóan a maximálást. És szinte hihetetlenül hangzik, hogy a főváros elégedetlenségének oka a maximált árak — alacsony volta. Nem is szégyelte magát a főváros, hanem táviratilag fordult a kormányhoz és kérte, hogy emeljék fel a hús- és zsirárakat. — Ez bizony nagy szégyen és tökéletes csődjét jelenti a főváros élelmezési politikájának. Lehet a furcsa eljárást magyarázni azzal, hogy ha a vidék ugyanolyan olcsó, vagy drága, mint Budapest, akkor egyetlenegy termelő sem lesz bolond Budapestre hozni a disznóját. Ez mind igaz lehet, de a meztelen tény, amelyet kimagyarázni nem lehet, az, hogy Budapest székesfőváros hatósága maga kérte a drágább árakat, tehát felbujtó az árdrágításra. A kórházakat egységes gazdasági kezelés alá vonják. Ezzel a hírrel lapunk szolgált először olvasóinak, s a hir alkalmas arra, hogy a főváros kórházi programmja legelsőrendü aktualitást nyerjen. A főváros egészségétől, kórházainak számától, berendezésétől, vezetésétől függ Budapest jóléte, fejlődése, s hogy a beteg emberek ki gyógyítása nemcsak szociális és humánus dolog, de egyszersmind a legjobb befektetés is, mert hiszen az ember csak addig adóalany, amíg él és az egészséges ember munkája olyan töke, amely végeredményében a főváros háztartását is gyarapítja. A kórházi programúi végrehajtásával tehát nem szabad a háború végéig várni. A főváros nemcsak kulturközpont, hanem egyúttal betegközpont is. Nyolcvan millió korona. A főváros hadikólesone. A főváros legújabb kötvénykölcsönénok most már a részletei is ismeretesek. Első eset és a maga nemében páratlan, hogy a főváros tanácsa nem élt a közgyűlés felhatalmazásának teljességével és 120 millió korona helyett mindössze nyolcvan millió koronás kölcsönüzletet köt, noha a nagybankok és a pénzügyminiszter erősen rábeszélték, hogy vegye igénybe a felajánlott teljes összeget. Ezzel azután megdőlt az egyetlen aggodalom, amely a kölcsönnel szemben felmerült, mert nagy hiba lett volna, ha a főváros 40 millió koronával nagyobb adósságot csinált volna, mint amennyire feltétlenül szüksége van; hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a kölcsönszerződéssel 60 évre köti le magát a főváros, 60 esztendőn keresztül kell fizetnie a kamatokat, amelyek csak relative, a mai viszonyokat, a pénzpiac mai helyzetét tekintve, mondhatók méltányosnak. Az a bölcs mérséklet, amelylyel a tanács ez alkalommal élt, sok százezer koronás megtakarítást jelent. Ha a tanács 40 millió koronát betétképpen elhelyezett volna a bankoknál, akkor a legjobb esetben 3—3Va százalékos betéti kamatot kapott volna a főváros a pénze után, holott a kölcsön után mintegy 6V-> százalékos kamatot kell fizetni. A differencia tehát 3 percent, negyven millió korona után évenkint 1.200,000 korona. Meg kell állapítani, hogy a főváros boni- tásának gyönyörű bizonyítéka a nagy kölcsön felajánlása és folyósítása. Ez a kölcsön nem úgy született, mint eddigi társai. Most a főváros vezetői nem házaltak sem Párisban, sem Berlinben, sem Londonban, sem Amerikában, hanem a pesti nagybankoktól indult ki a kölcsönüzlet kezdeményezése. Minthogy pedig a nagybankokról a legjobb akarattal sem lehet felfedezni, hogy merő hazafiságból, vagy lokálpatriotizmusból tették meg ajánlatukat, fel kell tételeznünk, hogy előbb alaposan áttanulmányozták a főváros mérlegét, költségvetését, zárószámadását, leltárát és az adatok tökéletes megismerése vezette őket arra a gondolatra, hogy pénzük legjobban és legbiztosabban a fővárosnál van elhelyezve. Legjobban és legbiztosabban — túlzás nélkül állíthatjuk ezt. Legjobban, mert a főváros kötvényei valamivel jobb kamatozást biztosítanak, mint az állam hadikölcsönei és legbiztosabban, mert az állam fizetési kötelezettségét senki sem ellenőrzi, senki sem vigyázhat arra, hogy mindig pontosan megkapja mindenki a hadikölcsönkötvények kamatait; ellenben a főváros fizetőképességére, kötelezettségeinek teljesítésére gondosan ügyel a kormány, amelynek felügyeleti és ellenőrzési joga egyszersmind azt a kötelességet is jelenti, hogy mintegy erkölcsi kezességet vállal a főváros által felvett és általa jóváhagyott kölcsön törlesztéséért, kamatfizetéséért. A főváros kölcsöneinek legfőbb bírálója a belügyminiszter és a pénzügyminiszter, s ha ők jóváhagyólag veszik tudomásul a kölcsön felvételét, úgy ez mindenesetre garanciája annak, hogy a kölcsön nemcsak a főváros, hanem a közönség szempontjából is előnyös. Egyébként pedig a helyzet az, hogy a főváros nem más, mint a főváros közönsége. Nagyon okos dolog, hogy a főváros alkalmat nyújt saját közönségének arra, hogy jegyezzen kötvényeket, mert ezzel az adós és a hitelező egy
