Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-12 / 28. szám

Budapest, 1916. julius 12.-mindössze egy szótöbbséggel győzött a tanács javaslata, amely elfogadja a 33 százalékos emelést.

Henry-aréna mia a legkellemesebb szórakozóhelyek közzé tartozik Budapesten. K o s c h k e Henry az agilis igazgató gondoskodott róla, hogy a nagy gonddal összeállított műsor a legkényesebb igényeket is kielégítse. Minden előadáson föllépnek. T a t o és May Hortense és Willy Pantzer, illu- zonisták, S i d i, a vasember, B i 1 I i o ni, továbbá a legvigabb bohócok és augusztok. Általános tetszést arat: a Szövetségi hűség a Kárpátokban cimii remekül k állított háborús darab. Az árak rendkívül mérsékeltek.

A legmagasabb zsirár. Aligha fizethetik az országban valahol is magasabb zsirárat, mint F i tini é b e n. Itt julius 6-án a városi tanács újból maximálta a zsir árát, amelyet kg.-ként 16 koronában állapították meg.

Uj élelmiszerközpont. A centralizálás idejét éljük és nem múlik el hét, hogy uj központ ne alakulna. Mint most halljuk Liptómegye közélelmezésének ellátására Liptószentmiklóson uj élelmi szerbeszerzési központ alakul a Város- és Községfejlesztési r.-t. bevonásával. Ezt a központot a jól bevált Szepesvár megyei élelmiszerbeszerzési központ mintájára létesítik. Ez az intézmény edd;ig 170.000 korona értékű árut hozott forgalomba. Az áruk között szerepelt: a rizs, denaturált szesz, tengeri, tengeri dara, tengeri liszt, gyufa, szappan, csokoládé kakaó, csirke, kacsa, kávé és sok mjinden más 'közsztikségletbei'i cikk. Az igazgatóság súlyt helyez az áruforgalom kiterjesztésére is s e célból Luczy Sándor Igazgatónak megbízást adott arra, hogy 2000 -drb mezei nyulat az őszi hónapokra biztosítson és rendeljen mielőbb zöldséget és gyümölcsöt ,is. Megkérte a vármegyei főhatóságokat, hogy a tojáskiviteli tilalmat sürgősen léptessék életbe; elhatározta, hogy egy bécsi cégnél 2 és fél vaggon amerjikai zsírt rendel.

Diana-sósborszesz föltétien biztos hatású és a legtökéletesebb háziszer. Kedves ajándékkal szolgál -az, aki hozzátartozójának a táborba Dián a-sós- borszeszt küld. HamisLványokat ne fogadjon 1! Föelárusitóhely: Diana Kereskedelmi Részvénytársaság, V., Nádor-utcza 6.

Beketow-cirkusz. A közönség általános véleménye, hogy a mostaninál szebb cirkuszi műsort Budapesten még nem lehetett látni. A jelenlegi mesés attrakciók csak e héten láthatók.

A szerencse-bankház. A 80.000 koronás főnyereményt a 61694. számú sorsjegy ütötte meg, amelyet a Dörge Frigyes bank r.-t.-nál vásároltak (Bu- -dapest, Kossuth Liajos-utca 4.). hol tudvalvöleg a múlt sorsjáték hat húzása közül háromban a szerencsés vevők megnyerték a legnagyobb és további két húzásban a második főnyereményt. Még mindig van idő -a részvételt megkezdeni! A Dörgé Bank erre vonatkozólag szívesen szolgál felv lágositással, teljesen díjtalanul és portómentesen. Röviddel a húzás befejezése előtt még a Dörge Frigyes Bank r.-t. (Kossuth Lajos-utca 4.) szerencsés vevői a 15.000 koronás nyereményt is megnyerték a 72870. számra.

Háztartási fémtárgyak

köte’ezö beszolgáltatása

a rendelet értelmében 1916. julius 18. kezdődik.

Figye meztetjük a közönséget, hogy a vörösréz, sárgaréz, nikkel, lomhák, és bronz házi edényeket és felszerelési tárgyakat

csai: j nli-Q s 18-ig

lehet fémbeváltóhelyeinken a hatóság lag megállapított magas árakon készpénzfize és ellenében beváltani.

A kötelező beszolgáltatáskor jóval alacsonyabb árak lépnek életbe, készpénzfizetés helyett pedig csak utalványokat adnak ki. Hivatalos fémbeváltóhelyeink az ország minden nagyobb lakóhelyén vannak.

A budapesti fémbeváltóhelyek : Hadifémkiáilitás VII., Erzsébet-körut 32.

(óntárgyakat csak itt lehet beváltani.)

I , Fehérvári-ut 9. Eisler Ede, It., Zsigmond utca 5. Dann Hugó, III.. Flórián-tér 14. Connérth Albert, Bécsi-nt 69 Schmi- deg Salamon, IV. Muzeum-k rut 2f. Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége, Kammermayer Károly-utea 3. Fischer László, Váci- utoa 2. Sárkány Pál, Szervita-tér 5. „Uránia“ Növédő Egyesület, V., Vilmos császár-ut 21. Drucker Lajos, Vilmos cs'szár-ut 64. Iván Simon, Vilmos császár-ut i 2. Kann és Heller, Lipót-körut 9. Ormai és Tarsa, Vilmos császár-ut 31. Ulrich B. J , VI. Teréz körút 19: Brunner I. L. és Társa, Szondy.utca 24. Kovács Károly, Király-utca 36. Stark és Petschauer, VII, Thököly-ut 18. Aczél Zsigmond, Rákóczi-ut 24. Diósy János, Andrássy-ut 18. Geittner és Rausch, Lis t Ferenc-tér 19. Gabos és Társa, Csányi-utca 7—9. Hirmann Ferenc, Dohány-utoa 10 Horner Dezső, Királyutca 49. Imrei Mihály Rotte.ibilier-utca 64. Vas Frigyes, Nagymező-utca 68. Waldhauser A. G., VIII.. Üllöi-ut 32. Heinrich A. és Fiai, Baross-utca 56. Ötvös A., Garai-tér 16. Radó Vilmos, IX., Üllői-ut 89. Gross Mór, Ráday-utca 17. Jeszenszky Jenő, Üllöi-ut 19. Szontágti Pál, X., Jászbet'ényi-ut 5. Rabolt Antnl.

Magyar Szentkorona Országainak Fámközpontja

• mm

Szemle.

Az adózók. — A titkos tartalékok.

— A tengerhajózási szubvenciók. —

A háború hatásai elsősorban a gazdasági cs pénzügyi vonatkozásokban nyilvánulnak meg. Meglátszik ez a parlamentben is, ahol most a politikái kérdések mellett a. gazdaságiak dominálnak. Az adóvita, amely a múlt héten kezdődött, bő mederben folyik tovább. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy ez a vita magas nívón mozog és hogy olyan szakszerű és objektiv felszólalások hangzanak el a magyar parlamentben, mint azelőtt soha. Kifogásolnunk kell azonban azt, hogy a parlamentben eddig nem domborították ki kellőkép azt a nagy aránytalanságot, jobban mondva igazságtalanságot, mely a kereskedő- és iparos-osztálynak túlságos megterhelésében és a földbirtok feltűnő kímélésében nyilatkozik meg. Kivételt képez ebben a tekintetben Vázsonyi Vilmos felszólalása, aki, mint mindig, most is fején találta a szeget és az adójavaslatok nagy komplexumából kihalászta azokat a paragrafusokat, melyek a gazdagok védelmére és a szegények hátrányára kodifikáltattak. Helyünk nem engedi meg, hogy Vázsonyi nagy beszédének bővebb taglalásába bocsátkozzunk. Itt csak rá akarunk mutatni egy visszásságra, melyre ő hívta fel a figyelmet. Adatokkal és számokkal bizonyítja, hogy az úgynevezett „saját tőke“ figyelembevételével a részvénytársaságok hadiadója mennyivel előnyösebben van megállapítva, mint a magán- személyeké. Vázsonyi kimutatja, hogy a javaslatban megállapított kulcs szerint, ha részvénytársaság nyereségtöbblete 8 millió korona, akkor a társaság az után 10 százalék adót fizet, mig a kereskedő vagy magánalkalmazott szintén 10 százalékos adó alá esik, ha a többletjövedelme 20,000 K. Ez minden adóigazság- nak a fejetetejére állítása és nem progresszió, hanem a legirtózatosabb depresszió az, amikor a szegény suszternek, aki 20,000 koronát szerzett a háború alatt nyereségtöbbletben — mert vannak ilyen szegény suszterek nagy számmal — vagy pedig annak a szabónak a nyereségét is éppen úgy 10 százalékkal adóztatjuk meg, mint a hatalmas bankét, amelynek 8 millió korona jövedelmi többlete van.

A most folyó parlamenti vitákban több Ízben szóvá tétetett a titkos tartalékok dolga is. Most történik először, hogy ez a szó a magyar törvénytárba belekerül. Ugyanis a hadi nyereségről szóló javaslatban intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy a titkos tartalékok egy része számíttassák hozzá ahhoz az adóalaphoz, mely a hadinyereségadó kiszámításánál alapul vétetik. Ezek a titkos tartalékok a modern részvénytársasági vállalatok fejlődésében fontos szerepet játszottak. El lehet mondani, hogy egyes nagy vállalatok óriási fellendülésüket és rendkívüli anyagi erejüket a nagy mértékben eszközölt titkos tartalékolásoknak köszönhetik. A titkos rezervák létesítése sokféle módon történik. Majdnem minden vállalatnál másképpen. Vázsonyi mondotta el igen elmésen, hogy megkérdezett egy kiváló baukférfiut, hányféleképen lehet titkos tartalékokat csinálni? A válasz ez volt: „Kedves öcsém, erre nem lehet felelni, mert ennek százféle módja van. Ezek annyira titkosak, hogy még a megcsinálásnak a módja is titkos a számunkra.“ — Mindenesetre fontos lépés a magyar adópolitika történetében, hogy ezek a titkos tartalékok, melyek eddig nebánts- virágként szerepeltek, ezentúl adózás alá esnek. Csakhogy itt egy igen fontos kérdés merül fel, melyre, igen helyesen, Vázsonyi is rámutatott. Vájjon ez a titkos tartalékolási szabadság, mely most már a törvényben is sta- tuáltatott, nem fog-e a természetes személyekre is átragadni? Mert, ha a nagybankoknak joguk van a nagy vagyonokat titkosan tartalékolni és később előbujtatni a haza javára, a közgazdaság javára, mert előre látták, hogy

világháború lesz, akkor minő jöxedéki kihágás az, ha valaki mint természetes személy, titkosan tartalékol, illetve jövedelmet és vagyont elhallgat? A jogegyenlőség elve igazán megkövetelné, hogy a magánszemélyek is ezentúl titkosan tartalékolhassanak.

A tengerhajózási szubvenciók mindig ott kisértenek, ahol a háború óriási terheinek fedezéséről tárgyalnak. Nem csoda. Mindenkinek szálka a szemében az a 6 millió korona, melyet a tengerhajózási társaságok most a háború alatt minden ellenszolgáltatás nélkül az államkincstártól kapnak. A közvélemény megbotránkozásának adott kifejezést Rakovszky István, amidőn erre a dologra a minap a parlamentben kemény szavakkal rámutatott.

— „Mi van — mondotta Rakovszky — a hajóstársaságok szubvenciójával? Az Adria szubvenciójával? Tudtommal ezek ellenszolgáltatások fejében adattak, hogy bizonyos járatokat, bizonyos gyorsaság mellett le kell bonyolita- niok. Vájjon betartják-e a járatokat. Ahogyan én tudom, az összes hajóstársaságok most

6.083,000 korona szubvenciót kapnak, az egész szubvenció kétharmadát, anélkül, hogy egyetlen hajót indítanának, egyetlen darab szenet használnának fel a kazánnak fűtésére. A szegény állami tisztviselők drágasági pótlékára nincs a kincstárnak pénze, de hatalmas, gazdag vállalatoknak 6 millió koronát odadobni, arra jut pénz!“

Igaza van Rakovszkynak. Minden jogérzék és jogrend ellen történik az, hogy az állami segélyek révén amúgy is nagy vagyonra szert tett vállalatok milliókat vágnak zsebre, anélkül, hogy szerződésbeli kötelezettségeiknek eleget tennének. Ez sehol a világon nem történik. Tud- tunkkal az osztrák és német hajóstársaságok a járatok szünetelése alatt egy fillér szubvenciót se kapnak. Miért olyan nagylelkű a kormány az állam millióival akkor, midőn ezeknek a pénzeknek most ezer más helyük volna?

Földgáz és petróleum. A Magyar földgáz r.-t.-nak a magyar államkincstárral megkötött szerződéséről csak kevés részlet szivárgott ki eddig. Beavatott helyről most érdekes informácíiókat kaptunk a megállapodás egyes részleteire vonatkozólag. Eszerint a Magyar Földgáz r.t-. nemcsak a földgáz-források energiáját fogja felhasználni, hanem petroleum után is köteles kutatni. A szerződés értelmében a vá.lalat az első hat évben legfeljebb tizenkét fúrásra kötelezhető. Ha a fúrások eredményesek lesznek, akkor a termelés bizonyos bruttószázalékát — amely 5 százaléktól 20 százalékig növekedhetek — a kincstár kapja meg természetben a vállalattól. Az olajszerződés is ugyanolyan időre szól, miint a földgázszerződés. Ha a nyersolajkutatások eredményesek lesznek, akkor a vállalat köteles felemelni az alaptőkéjét két millió koronával. Ennek egy ötödére a kincstárnak van elővételi joga. Érdekes még, hogy egy harmadiknak csak a pénzügyminiszter beleegyezésével adhat el a vállalat petróleumot. Az anyag- beszerzésre vonatkozólag az a megállapodás történt, hogy az első tiz évben csöveket, gépeket és anyagokat külföldről is belehet szerezni, ha áruk a belföldi ajánlatnál 12 százalékkal olcsóbb. A hivatalnokok és a munkások nemzetiségi számarányát is megállapították. Ha a kincstár az összes elővételi jogait gyakorolni fogja, akkor 13.400 szavazata lesz, a bankszindikátus 33.600 szavazatával szemben.

Az „Atlantica“ hajógyára. A „Fővárosi H i r- 1 a p“ jelentette elsőnek, hogy az „Atlantic a“ Budapesten modern, nagyszabású hajógyár építését vette tervbe és hogy ez a társaság üzemét a belvízi hajózásra is kifogja terjeszteni. Tiszasülyji Polnay Jenő, az Atlantica agilis vezérigazgatója éles üzleti érzékkel és ismert rátermettségével gyorsan átlátta azt a hatalmas jövőt, mely a Dunára és a dunai hajózásra vár. Megérezte, hogy egy olyan modern és nagyrahivatott vállalatnak, mint az Atlantjca, ki kell vennie részét ebből a munkából. A Polnay Jenő tervezete most valósággá lesz. Az „Atlantic a“ Tengerhajózási Részvénytársas ág julius 26-ára rendkívüli közgyűlést hirdet, amelyen alapszabályait megváltoztatja és alaptőkéjét 6 millió koronáról 8 millió koronára fölemelj. Az alapszabályok megváltoztatásával az „Atlantica“ üzemét kiterjeszteni kívánja: egyrészről a belvizi hajózás folytatására, másrészről egy hajógyár épité-