Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-19 / 3. szám
99-J'ov/wo^iJaí/:mp Budapest, 1916 január 19. 6 geri hal fogyasztása körül egész más tapasztalatokat szerzett. Az olcsó haj fajtát a közönség rendkívül megkedvelte és szívesen fogyasztja. De nagyban vásárolják a hadvezetőség és egyéb katonai intézmények (kórházak^ fogolytáborok) is. Ugyancsak így fogyasztják a tengeri halakat Németországban is. Mindennek a titka pedig abban rejlik, hogy amit a város nem tudott, a Magyar halkonzervgyárnál értenek a tengeri hal szakszerű kezeléséhez. A TÖKE fl P. H. és a főváros hííelszeroezete. Az a szenvedélyes vitatkozás, melyet a Pénzintézeti Központ terve előbb a vidéki pénzintézetek köreiben, később a parlamenti politikai pártok között felidézett, immár békés megegyezés utján befejezéshez közeledik. Az uj intézet megvalósulásának immár nincsenek komoly akadályai. Megalakul tehát a ország legnagyobb bankja mintegy 150 millió alaptőkével, az összes hazai pénzintézetek részvételével, nagy kormánybefolyással és ellenőrzéssel. A célja az, — és itt a megokolás saját szavait citáljuk: — hogy a hitélet és a pénzpiac terén mindenkor megfelelő helyzet teremtessék. Hogy a megválasztott eszközök alkalmasak-e ennek a nagy célnak elérésére, ma nem kutatjuk. Ezt majd megmutatja a jövő. De egy nevezetes tulajdonságára az uj intézménynek még is reá kell mutatnunk. Az egész hatalmas apparátus, a nagy alaptőke,, a tekintélyes veszteségtartalék, mind mind a vidék hitelét fogja szolgálni. Válságba jutott vidéki pénzintézeteket fog szanálni, vidéki pénzintézeteknek ad rendkívüli időkben hitelt, szóval arról gondoskodik, hogy a vidéken válságos idők és válságos viszonyok meg ne rendítsék a gazdasági életet. Ez a cél üdvös és helyes, de mindenesetre csodálatos, hogy a fővárosra senki sem gondolt ez alkalommal. Senki sem kutatta, hogy Budapesten az ország kereskedelmi 'és ipari központjában „mindenben megfelelő a helyzet“ a hitelviszonyok tekintetében? Emlékezünk rá, hogy nehány év előtt a fővárosi pénzviszonyok nagyon szomorú képet mutattak. Egész sereg közép-, kis- és törpe-bank került válságba, a gombamódra támadt szövetkezetek sorban elhullottak. A helyzet akkor semmivel sem volt vigasztalóbb itt Budapesten, mint a vidéken. Mi idézte elő ezeknek az intézeteknek a keletkezését és későbbi bukását. A fővárosi kereskedelemnek soha se állt megbízható hitelszervezet a rendelkezésére. A fővárosi nagy intézetek a rendes kereskedelmi hitellel: kereskedelmi váltók leszámítolásával, kereskedő cégeknek nyújtott folyószámlahitelekkel csak mellékesen foglalkoztak. Pénzbőség idején valósággal versenyeztek az anyagért, de pénzsziik időkben kímélet és tekintet nélkül vagy teljesen megvonták, vagy nagymértékben restringálták a hiteleket. Nagy alapítási, emmisziós és egyéb financiális műveleteik mellett a rendes kereskedelmi hitelt csak mint mellékfoglalkozást művelték és amint egy kissé viharos idők jártak, a kereskedelmi váltókat elsőknek dobták ki hajóikból. A főváros kereskedelmének sohase álltak megbízható hitelforrások a rendelkezésére. Ez a hiány hozta életre annak idején a sok közép-, kis- és törpebankot és hogy ezek nagyrészben elhullottak, a helyzet csak negativ értelemben tisztázódott. Ha véget ér a háború, ha megszűnnek a pénzpiac terén a mai kivételes állapotok, ha a hitelélet nagy igényei akkor jelentkezni fognak: a főváros kereskedelme fogja e bajokat legjobban megérezni. Mert nem lesz hely, a hova bizalommal fordulhat. A kereskedelemnek első sorban megbízható bankári összeköttetésre van szüksége. Arra van szükség, hogy jó és kifogástalan cégek váltóikat mindenkor el tudják helyezni, ne csak kedvező viszonyok között, pénzbőség idejében. A „Pénzintézeti Központot“ főképen az a tapasztalat hívta életre, hogy a vidéki bankok nehéz időkben nem jutnak reescompte hitelhez. Nos, szakasztott ez a baja és panasza a főváros kereskedelmének is. Kár, hogy azon a sok ankéten és tanácskozáson, a melyeken a Pénzintézeti Központ ügyét megvitatták, nem jutott szó a főváros kereskedelmi érdekeltségének és általában a főváros, közönségének. Pedig ez a kérdés égeti, ha nem is hallani hangos panaszokat. A hitelélet kérdései kényesek és az emberek nem szívesen viszik piacra panaszaikat. A fővárosi kereskedő házak, ha bajuk van, nem szaladhatnak a főispánhoz, mint a vidéki nagyságok, hogy segítsen rajtuk a kormány. Mindent összefoglalva, szükség van olyan hitelszervezetre, mely a főváros kereskedelmének állandó és megbízható módon áll rendelkezésére. És nem csak fővárosi, hanem országos érdek, hogy ezt a kérdést, akár a Pénzintézeti Központ keretén belül, akár ezen kívül, de sürgősen megoldják. Az osztálysorsjáték végnapjai. Foglalkoztunk ismételten azzal a gazdálkodássasi, amely az osztálysorsjátéknál dívik és a mely előreláthatólag rövidesen végét fogja járni. A helyzet tudniillik az, hogy a társaság formálisan is benyújtotta a koncesszió meghosszabbítására irányuló javaslatát és minden követ megmozgat, hogy a pénz iigyminsz tért rábírja arra, hogy az engedélyt újabb 20 évre megadja. Teleszky János pénzügyminiszter, információnk szerint, szakértők bevonásával akarja a kérdést megoldani és minden valószínűség szerint egyáltalán nem lesz tekintettel a társaság egyoldalú érdekeire. Arról, hogy a koncessziót újabb 20 évre a mai feltételek mellett adják meg, egyáltalán szó sem lehet, a legjobb esetben is alapos revízió tárgya lesz az eddig érvényben levő szerződés. A pénzügyminiszter nem teheti magáévá a hosszú lejáratú szerződés eszméjét, sem azokat a rendkívül. terhes feltételeket, amelyek az állampénztárt károsítják, és nem tekinthet el ettől a fontos jövedelmi forrástól, amely most az osztáysorsjáték zsebébe vándorol, ahelyett, hogy a kincstári bevételeket gyarapítaná. Az eredeti engedélyesek, a hihetetlen könnyelműséggel megkötött szerződés szerint, é v e n k i n t kb. 400.000 koronát kapnak, mint a tiszta nyereség egynegyed részét, alapitói igazolványok ellenében. Ez a rendszer teljesen megbukott. A pénzügyminiszter, aki már most foglalkozik az állam jövedelmeinek a háború után való fokozásával kétségkívül meg fogja ragadni ezt a rendkívül kedvező alkalmat, hogy állami osztály sorsjáték létesítésével az egész nyereséget a kincstár javára biztosítsa. Az osztály sorsjátéknál körülbelül tisztában vannak azzal, hogy a koncessziót, úgy amint van, a pénzügyi kormány semmi esetre sem fogja meghosszabbítani és ez idő szerint már nem is törekszenek másra csak arra, hogy lehetőleg kevés módosítás essék a szerződésben. Ebben az irányban már folynak purparlék, a melyeknek ugyan a pénzügyminisztérium részéről egyáltalán nincs vsiszhangjuk, de amelyektől az osztálysorsjáték igazgatósága a vállalat további fennállását reméli. Értesülésünk szerint a közgyűlésen szóvá fogják tenni ezeket a tárgyalásokat és meginterpellálják az igazgatóságot avégből, hogy a részvényeseket tájékoztassa a jövő kilátásairól. Hogy mit fog erre az igazgatóság felelni, az egyelőre épp úgy a jövő titka, mint a pénzügyminiszter döntése, azt azonban Hazai és Serényi urak sem hiszik, hogy olyan könnyen keresztül vergődjenek a koncesz- szió-meghosszabbitás útvesztőjén, mint a teve a tii fokán. Eternit részvénytársaság. Mint szakkörökből halljuk, az E t e r n i t-m ü- v e k (Hatschek Lajos palagyárai) részvény- társasággá fognak rövid időn belül átalakulni. A részvénytársatág tisztára családi érdekeltség lesz, bank nem vesz részt az alapításban. A cég, a régi tulajdonos halála miatt családi okokból alakul át több millió korona alaptőkével részvénytársasággá. Nincs szalma. Hetek óta' folyik a hajsza Budapesten! és a vidéken szalma után. A megbízások főleg Ausztriából érkeznek, miután az ottani üveggyáraknak az áruk csomagolásához nagy szalmakészletre van szükségük. Az ügynökök minden lehetőt elővetnek, hogy bármely áron is szalmát hajszoljanrk fel, miután azonban a hadsereg jóformán az egész készletet lefoglalta a hajsza eddig teljesen meddő maradt. Magyar-hollandi biztositó Magyar-hollandi biztositó r.-t. cég alatt 3 millió korona alaptőkével uj biztositó-inézet létesült Budapesten, mely átveszi a Hollandi életbíztositó-társaság magyarországi üzleteit. A Hollandi életbiztosító (Algemeine Maalschappij van Levensverzekeríng en Lijfrente) magyar fiókja ennek folytán likvidálni fog. Az uj magyar társaság elnökévé Nagy Ferenc nyug. államtitkár,, az igazgatóság tagjaivá dr. Ángyán Béta egyetemi tanár, jklódi-Szabó János orsz. képviselő, Johan Frederik Lo- dewijk Blankenberg, Jakob van Schevichaven, dr. Henri S miss a er, az amszterdami , Algemeene Maatschappij van Levensverzekeríng en Líjfrente vezérigazgatót, továbbá Vándor Károly Reach Tibor és Vreede Jan, a Hollandi (magyar fiókjának igazgatói választattak meg. A fel- lügyelő-bizoítság tagjai lettek: Bárczy Gusztáv, Hendrik de Vries dr. (Amszterdám) és Fledderus János Glinge, Németalföld budapesti főkonzulja. A MÁG. tőkeemelése. A Magyar Általános Hitelbrnk üléstermében a Magyar Általános Gépgyár Részvénytársaság e hó 21-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen az igazgatóság javasolni fogja a társaság alaptőkéjének 10.000 darab 200 koronás részvény kibocsátása utján ötmillió koronára való felemelését. A részvénytársaság tőkeemelése azzal p tranzakcióval függ össze, amellyel a Hitelbank a vállalatot érdekkörébe vonta. Az általános villamossági osztaléka. A Budapesti általános villamossági r.-t. 1915. évi zá- rószámadása 2,148.631 korona tiszta nyereséget mutat ki az 1914. évi 1,680.015 koronával szemben. Az osztalék a nyereség óriási emelkedése dacára 25 korona =: 12 ésfél százalék lesz, mint a múlt évben. Az értékcsökkenési és külön értékcsökkenési alapot 2,277.798 koronával (1914-ben 1,860.490 koronával) növelték, a válla- •lat tartalékjai immár az előző évi 18,344..745 koronáról 20,630.871 koronára emelkedtek, tehát a 7 milliós alaptőkének közel háromszorosát teszik ki. A társaságnak a villamosmüveibe befektetett 27,966.664 koronán (1914- ben 27,003.238 koronán) kívül 2,221.551 (1,523.314) korona pénzinézeteknél elhelyezett heverő tőkéje van. A len- és kendertermeíés kiterjesztése. A központi hatalmak kormányai nagy súlyt helyeznek arra, hogy ez évben a len- és kendertermelés a lehetőséghez képest kiterjesztessék. Németországban most fejezték be a mezőgazdák szervezeteivel folytatott tanácskozásokat, melynek során teljes megállapodásra jutottak a szükséges állami támogatások tekintetében. Ez a megegyezés lehetővé teszi, hogy a hadsereg szükséglete fedeztessék, még pedig oly módon, hogy a tartalékban lévő gyapotkészletek érintetlenek maradnak. — A földmivelési minisztérium — mint Az Újság jelenti — nálunk is foglalkozott e nagyfon- tosságu kérdéssel, melynek egyik lényeges részlete a honvédelmi miniszter most kiadott rendelete a len- és kendermunkások felmentéséről. A papírgyártás kritikus helyzete. Egyik legnagyobb papírgyári vállalatunk igazgatója a papírgyár helyzetéről a következőket mondta: A papírgyárak helyzete a celluloze-kiviteli tilalom és a gyanta ármaxímálásának életbelépte óta egyáltalában nem javult. A cellulózét a hazai gyárak ma is vígan elszállítják osztrák papírgyárakba, mert az Ausztriába irányuló kivitelt nem tiltotta be a rendelet. A gyantával pedig egyes spekuláns cégek még most is uzsoráskodnak és a 300 koronában maximált belföldi gyantáért 450 koronát is elkérnek. Külföldi gyantát pedig 6-—700 koronán alul nem kapnak a hazai gyárak. A cellulózé ára ma minőség szerint 36—37 és féltől 39 korona, holott egy évvel ezelőtt még 22—23 korona volt. A papírgyárak részéről az az óhaj merült fel, hogy n,e csak kiviteli tilalmat léptessenek életbe a cellulózéra, hanem maximálják is annak árát. A gyártási üzemhez szükséges cikkek ára mind megdrágultak. A porosz szén ára egy év alatt 40 százalékkal emelkedett, a kénsavas agyagföld ára 14 koronáról 33 koronára, a kén ára 13—14 koronáról 260—270 koronára ugrott fel. A papírgyárak ilyen körülmények között csak körülbelül 50 százalékra redukált üzemmel dolgoznak. Kivitelünk egyedül Bulgáriába és Törökországba van, de persze ez is igen szerény keretek között mozog. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP" lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner.
