Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-19 / 3. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. január hó 19-én. 3. szám jrtnaiiipi»aiiiritriaiHDmbrflanidtaaiiiiainqiiinnialiigniaiiibuiniiipiiicaiiQinnmaiaama»inmBn«nrni ELŐFIZETÉSI ÚRTZrCi Egész évr*a .............73 K ¥4 1 évi*e ......... & K Üg yes számolt Szaph a° MA a Madöfttvalaíbam. Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmiaia, Rirktiifl Oacuö Emil. Ídr.ií.r&ci/Í ár>. Szilágyi Hugó **•0* m tani ft minden srmw- dán. Szén készt őség 4a kiadóhivatalt VI. kan», Sxív-uttca • • • 18. száam Telefon........................-4M Pe ckes beszéd hangzott el a közgyűlés termében a múlt héten. A beszéd alá bizottsági tagságának képzeld tekintélyéből épített talapzatot. Oly magasat, hogy senki eldönteni nem tudta: melyik a nagyobb: a beszéd-e. vagy az a ki a beszédet mondta? Ismételjük: a beszéd pec- kes volt s az volt az is. akinek ajkáról mindenek ámulása közben lepergett. Nádíedeles házak ereszén ilyen peckesen sűrűsödik a felhő izzadsága jégszigonyokká s az alatta haliadó ember aggódva veti félre a fejét, nehogy a szigcnysorozatból egy is a fejére kop- d anion. Mert szörnyűséges szószigonyok röpködtek a közgyűlési teremben.- Diszkeretbe abroncsolva glóriának volt tűzdelve Heteés Antal bizottsági tag feje köré; onnan kapkodta le egyenként s harsogva dobta a városi tisztviselők irányában. Az első találat a városi főti'sztviseilöket érte. Azt mondta róluk: gorombák. A második találattól a kisebb tisztviselők ri'adoznak. Azt mondta róluk: kaszinóznak. Elbirják-e a fő- és a kisebb rendű tisztviselők e súlyos vádakat? Semmi okom, hogy ezzel törődjem. Védelmükre nem sietek, mert védőjük hívatlanul is jelentkezik s már a küszöbön eléje áll annak, a ki fö-^, közép- és ai- tisztviselőket sokszor hiábavalóságokkal1 gyötri. Ennek a védlőnek a neve: Munka. Ha a fő-, közép- és altisztviselő hódolni kívánna is a bizottsági tagság érlelte tekintély előtt: e hódolat ellen tiltakozik a munka, a melyet, úgy látszik, házi Istenüknek inkább tisztelnek a .»gorombák'' és a kaszinózók. mint azt, a ki. tudja a szösz, mifajta jusson, megkülönböztetett elbánást követel a maga számára és első helvet akkor is, a mikor a túlzsúfolt teremben utolsónak jelentkezik. Hajdan az ilyenfajta urakat nemzeti bácsiknak nevezték. A nemzeti bácsi haragos volt mindig s lepooskondizott mindenkit, a ki nem szaladd eléje levett kalappal, s nem bókolt neki küllönösképen csupán azért, mert ellenzés nadrágot viselt és sarkantyú pengett a csizmáján. Az volt önmagáról táplált véleménye, hogy tulajdonképen ő a nemzet s kívüle mindenki más vályogvető vagy vonót gyantázó cigány. Hála a gondviselésnek, a városházai bentlakók leszoktak a szapora télekzetvételtői. . olyankor, ha előttük városi bizottsági tag jelentkezik. Sorszámot adnak neki is. hogy a nem-bizottsági tagok ügyes-bajos rendjébe elhelyezkedjenek és ha az időből nem futva amannak is, ennek is eléje állítják a munkát. A bizottsági tag ur vádiának bizonyosan az volt az oka, hogy. bár kitűzte mellére bizottsági tagságának érdemrendjét, az mondatott neki még is: Várjon az ur, a míg a sor rá kerül. Hajdan az ilyenfajta válasz lázadásnak minősíttetett a tekintély ellen; ma. a demokrata égbolt alatt derűs mosoly köszönti a tekintéílyeskedés minden fajta mozdulatát. A Népopera körül talán végre elcsendesülnek a hullámok. A tanács és az előterjesztés alkotóinak legnagyobb döf öltétele az, hogy még a legszenvedélyesebb ellenzéki szónokok is elismerték azt a kényszer- helyzetet, amelyben jobb javaslat nem terjeszthető a közgyűlés elé. De engedje meg a tisztelt tanács, hogy ezzel az elégtétellel azután le is zárjuk a „követel" rovatot. Nem szabad rossz- indulatról beszélni és elfogultságról, amikor valaki szemrehányásokkal illeti a N époperával kapcsolatban a tanácsot és nem szabad figyelmen kiviil hagyni, hogy az adott viszonyok között sokkal merészebb dolog nyíltan kiállni a közgyűlés fóruma elé és rámutatni a hibákra> mint amilyen merészséget a tanács elárult, amikor a közgyűlés tudta nélkül határozott népoperái dolgokban. Füredi Mór és Hecht Ernő bizottsági tagoktól nem lehet megtagadni azt az elismerést, hogy bennük és általuk a közgyűlés lelkiismerete szólalt meg. Amit mondtak, nem mindenben igaz és nem mindenben találó^ de bizonyos, hogy ezzel az üggyel egyszer már be kellett számolni, mert a közönség misztikus fátyolon keresztül szemléli a Népopera szerencsétlen ügyét. Nem történt disznóság, de sok hanyagság és sok mellőzése a közgyűlésnek. Ez pedig elég hiba és a tanács felelősségét csak fokozza, hogy egyetlenegy hang sem akadt a volt bérlők ellen, senki sincsen, aki mást vádolna, mint a tanácsot. A költségvetéssel is végeztünk tehát. Egy-két helyén való, okos beszéd, egy-két semmitmondó felszólalás aztán keresztül robogtak a városatyák az előirányzat tételein és tető alá hozták a deficites munkát. A közgyűlés felhatalmazást adott ezáltal a tanácsnak, hogy a folyó évben bevételezzen és kiadjon, de hogy a bevételek és kiadások közötti hézagot mivel töltse ki, arról nem szól a felhatalmazás. Mindenről beszéltek a városatyák? csak arról nem, mi legyen a deficittel miből fogja fizetni a főváros azokat a terheket, amelyeknek erejéig nem nyúlik a bevételek takarója. Igaz, hogy a tanács maga sem kívánt ezzel a kérdéssel foglalkozni és maga is a háború utáni idők feladatai közé sorozta a deficit fedezetéről való gondoskodást. Ez azonban eggyel több ok lett volna arra, hogy a közgyűlés alaposabbb munkát végezzen, mint a tanács. Uj adók születtek meg, Istennek hála, egyelőre csak a városatyák képzeletében. A községi pótlék felemesére a világítási és hasonló adókra gondolunk, amikor annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy csak a városatyák képzeletében fog élni az uj teher, nem pedig a valóságban. Mert hiszen ha a deficit eltüntetésének csakis az volna a módja, hogy az eddigi terheket felemeljék olyan mértékig, amely mellett a deficit összegét megkapja a főváros, — akkor a probléma könnyebb volna a Kolumbusz tojásnál is. Nem ezt várja a közönség a közgyűléstől és a tanácstól, hanem uj jövedelmeketf amelyek legföljebb a tehetős elemeket sújtják, vagy azokatf akik könnyen jutnak pénzhez és könnyű szerrel válnak meg tőle. Nem lehet szó adóemelésről, uj adókról, mert hiszen az állam amúgy sem enged ezen a téren konkurrenciát. Köztielem a deficit ellen. Bérezel tanácsnok az uj adókról, A városházán megkezdődött a munka: két uj adónem behozatalának megtervezése. Az egyik a Vázsonyi Vilmos által proponált vigalmi adó, a másik a Glückst h a 1 Samu által ajánlott villamossági adó. Egyelőre a pénzügyi ügyosztály tanulmányozza a kérdést, majd megkezdődnek a tárgyalások és úgy vagyunk értesülve, hogy igen rövid időn belül készen is lesznek a tervek és az uj adókkal sokkal hamarabb fogunk találkozni, mint azt általában hiszik. A két uj adónem tarveire és az érdekeltek ag- gadalmaira vonatkozóag a Fővárosi Hírlap munkatársa Bérezel Jenő dr. tanácsnoknak, a pénzügyi ügyosztály vezetőjének véleményét kérte ki. a ki a következőket volt szives mondani: — A székesfőváros közgyűlése utasította a tanácsot, hogy a két adó tervezetét készítse el. Ennek az utasításnak alapján már meg is kezdődött a mimika. Először természetesen tanulmányozni kell a kérdést, mert hiszen különösen a vigalmi adónak hatalmas, kiterjedt irodalma van. Külföldön, főleg Németországban mindenütt meg van már adóztatva a szórakozás, de nálunk Magyarországon is behozták már a vigalmi adót Aradon, Brassóban, Miskolcon és Nagyváradon. Természetesen ösz- szehasonlitáisokkal fogunk élni és a különböző adózási módok közül1, a legalkalmasabbakat és legiigazságosabbakaf fogjuk kiválogatni. — A vigalmi adó ellen — mondtuk — mint a Fővárosi H i r la p-nak alkalma volt tapasztalni, különösen a mozitulajdonosok között észlelhető erősebb felzúdulás. Azzal érvelnek, hogy a székesfőváros uj adója főként a legszegényebb néposztályt fogja sújtani, amelyet egyetlen szellemi élvezetétő1 foszt meg. — Ha a mozisok azt mondják, hogy az uj adó a legszegényebb osztályt sújtja, akkor nekik semmi okuk sincsen a fölzúdulásra, mert ők semmi esetre sem számíthatók a legszegényebb osztályhoz. Különben föl lehet tételezni, hogy senkit sem fog érzékenyen érinteni} az a pár garas, amit a moziadó ki fog tenni. Különben sem a mozisok fizetik meg az adót. hanem a közönség. De mit fog fizetni a közönség? Még ha a legerősebbet, a francia rendszert vesz- szüik is alapúik ahol a jegy árának tiz_ százalékát teszi ki az adó, akkor is, aki eddig egv. koronát fizetett, nyugodtan megfizetheti az egv korona tiz fillért és_ a legszegényebb munkás is adhat busz fillér helyett huszonkettőt. Ez igazán nem, jelentékeny összeg és bizonyos, hogy emiatt a budapesti mozik egyetlen látogatót sem fognak elveszíteni. — Egyébként is hive vagyok és szívesen alkalmazok minden jó és igazságos progresszivitást, ha majd a tervezet kidolgozására kerül a sor. A villamos világítás megadóztatásáról így nyilatkozott Bérezel tanácsnok: — A közgyűlés utasítása értelmében az elektromos áram megadóztatásának tervet
