Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-03 / 18. szám
Budapest, 1916. május 3. Tf> száma felülmúlja a várakozást. A P a n t z e r-c s o- port csodás. mutatványai meg egyszerűen szenzációsak. Milliók Könyve. Milliók (Avassák a Milliók köny- ve-ic azért, mert 24 fillérért kitűnő regényt kap az olvasó. A tizedik szám. amely Feuidet Octav érdekes regényét az „Egy szegény ifjú tör:éneté“-t hozza, moit jelent meg. Kapható mindenütt. Hol van a sorsjegy? Ez a cime egy igen érdekes játéknak, melyre vonatkQzólag a Dörge Frigyes bank r. t. Budapest, Kossuth Lajos-utca 4., dijtalamü és portómentesen ad felvilágosi.ást. Levelezőlap elegendő. Szerkesztői üzenet. 1 r o d a t i s z t. Cikkét elkésve kaptuk. A folyosó- és teremőr dolgainak majd mi is utánajárunk, de abban önnek igazat adunk, hogy az olyan harcias úriemberek a lövészárokba valók. Szemle. A hadi adó. • - Takarékossági kényszer. — Monopóliumok a láthatáron. A háborús nyereségek megadóztatását nemcsak államfinanciális, hanem ethikai szempontok is indokolják. Joggal követelhető, hogy azok, akik a háború alatt sokat kerestek, magasabb adóval is terheltessenek. Még nem ismerjük az idevonatkozó kormányjavaslat részleteit, any- nyit azonban már félhivatalosan is kipattantot- tak, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a háborús években elért nyereség- többletnek legfeljebb 25 százalékával fognak megadóztatni. Mindjárt megjegyezzük, hogy Németországban és Ausztriában a maximális határ 35 százalék, Angliában pláne 70 százalék. Ilyen körülmények között feltűnést kelthet az, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége máris felterjesztéssel élt a kormányhoz és azt kéri, hogy a társaságokra kivetendő adó legfeljebb 10 százalék legyen. Mi is azon a nézetén vagyunk, hogy a nagy ipari vállalatok és a nagybankok az ország közgazdaságának fontos támaszát képezik, melyeket a háborúban agyonterhelni, illetve gyengíteni nem Szabad. Azt is valljuk, hogy szükség van arra, hogy ezek a nagyüzemek a béke idejére teljes erejükben fenmaradjanak. Csakhogy mindez okos divide n d a — és tartalékpolitikával is elérhető. A részvényesek a háború alatt amugyis magas osztalékot kaptak, nincs tehát semmi szükség arra, hogy még ingyenrészvényeket is adjanak nekik. Pedig néhány vállalat máris ezt cselekedte azáltal, hogy háborús nyeresége egy jelentékeny' részét tőkefelemelésre fordította. Ez az eljárás fiskális szempontból is erősen kifogásolható. A Gyosz feljajdulását tehát a legjobb akarat mellett se látjuk jogosultnak. Az a felfogás, hogy aki sokat kockáztat, annak sokat is kell nyernie, békeidején indokolt lehet, de nem jogos a háborúban, amidőn annyian vannak, akik mindenüket elvesztették. Valami áldozatkészséget a nagyipartól is elvárhat az állam, mely a háborúban sok alkalmat szolgáltatott azoknak arra, hogy mértéken túl is meggazdagodjanak. Ezért mindenesetre valamicske viszontszolgáltatás is jár; melyet az állam a kivetendőánéltányos hadiadó utján fog megkapni. Berlin katonai főparancsnoka, aki a háborúban a polgári hatalmat is kezében tartja, rendeletet adott ki, mely szerint a 18 éven aluli munkás hetibérének egyharmada az illető nevére a Berlin városi takarékpénztárban deponálandó. Ez a rendelet a hadi szocializmus történetében uj szakaszt nyit meg, mely a fináncpolitikust is nagy mértékben érdekelheti. Itt a vagyongyűjtést állami rendelet parancsolja. Amig a pénzügyi tudósok azon törik a fejüket, hogy a közhitei óriási igényei hogyan elégittessenek ki, addig egy katonai hatóság három rövid paragrafussal uj hitelforrást nyitott meg. Habár a rendelet első sorban a fiatalság pazarlásának akar gátat vetni, mégis annak a nagyobb elvi jelentősége financiális téren keresendő, mert itt katonai bátorsággal azt a problémát fogták meg, hogy milyen eszközök állanak rendelkezésünkre arra,' hogy a mostani idők nagy tőkeszükségletét a tőkeképződéssel összhangba hozzuk. Mig a takarékosságra való intés és a luxusfogyasztás megakadályozása, a problémának csak a negativ oldalát képezik, addig az említett katonai midelet pozitív oldalát abban látjuk, hogy a tőkeképződést kényszerűtől! mozdítja elő. Mindezt azért mondjuk itt el, hogy rátereljük a figyelmet a mi állapotainkra is. Nálunk bizonyos körökben valóságos pazarlás tapasztalható és sok tekintetben olyan fényűzés nyilvánul meg, amelyet béke idején soha se láttunk. Ezen az utón nem tanácsos tovább haladni. Mi nem követeljük, hogy az állam kényszereszközöket alkalmazzon, de azt elvárjuk, hogy a kormány és a hatóságok irányítással és jó példával szolgáljanak a takarékosság előmozdítására. A magyar társadalomnak meg kell értenie, hogy nagy köz- gazdasági érdekek követelik, hogy úgy a háború győzelmes befejezésére, valamint a békemunkálatok megkezdésére, óriási tőkéket kell gyűjteni, ami pedig csak takarékossággal érhető el A háború költségeinek a likvidálása a magyar állam évi költségvetését mintegy 500 millió koronával fogja szaporítani. Ezt az összeget uj adókból előteremteni nem lehet. Itt az állam csakis uj monopóliumok kreálásával segíthet magán. Illetékes körökben máris foglalkoznak ezzel a nagyfontosságu kérdéssel és máris halljuk, hogy elsősorban a szesz- és cukormonopólium megvalósítása van tervbe véve. Úgy látszik azonban, hogy ezenkívül sokkal nagyobb dologra is gondolnak. Az Omgencik az a felhívása, melyben egy esetleges gabonamonopoliumról kér véleményt a gazdáktól, arra enged következtetni, hogy az illetékes tényezők ezzel az eszmével is foglalkoznak- Nem kívánunk ebben a kérdésben most állást foglalni. Csak arra akarunk rámutatni, hogy az a központosítási irányzat, mely most a háború alatt jutott diadalra, egy olyan üzletágat akar a szabad forgalom alól kivonni, mely Magyarország közgazdasági életinek eddig úgyszólván alapját képezte. Mert az bizonyos, hogy a modern Magyarország gazdasági fellendülésének legfőbb tényezője a ma- gya" gabonakereskedelem és vele együtt a magyar malomipar volt. Mindkettővel első helyen áhottunk Európában. Ezt a pozíciót pedig gabo- naroi cpolium esetén nem tarthatnék meg. Áruhiány és értékpapírüzlet. Egy fővárosi napilap legutóbb azzal vádolta a budapesti bankokat hogy a közönséget a tözsdejátékra csábítják. Kérdést intéztünk ebben a tárgyban egyik nagybankunk tőzsdei diszponenséhez, aki nekünk a kővetkezőket mondotta: — Nem a bankok csábítják a közönséget, hanem ez keresi fel a bankokat, hogy értékpapírt vásároljon. Csábításról szó sem lehet. Minthogy élelmiszerekben és a különféle ipari termékekben áruhiány mutatkozik, az áruüzlet most nagy nehézségekbe ütközik. Fokozza a bajokat az a körülmény is, hogy ha már van is áru, a közlekedési akadályok miatt nem lehet azt elszállítani.. Nem csoda tehát, ha azok, akik most a háború alatt pénzt kerestek, értékpapírokat vásárolnak. Ez könnyebb és kényelmesebb üzlet ma, mint az áruüzlet, mely túlnyomó részben ma amúgy is a központok monopóliumát képezi. A vételkedv különösen az ipari és bankrészvények felé irányul. Nekünk is az a nézetünk, hogy a spekulációnak most a háború alatt nem szabad a tulságba csapni. A budapesti tőzsdén az uj rend életbelépése óta nem tapasztaltunk szertelenségeket. A tőzsdetanács és a Giró szigorúan ügyelnek arra, hogy az értékpapírüzlet a legitim határokat ne lépje át. Az értékpapírüzlet szilárdságát fokozza az a körülmény is, hogy a hadikölcsönön kívül most uj papír nem kerül a tőzsdére és igy a régi értékek iránt annál nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A nagy pénzbőség természetesen szintén egyik oka annak, hogy a publikum a részvényvásárlást favorizálja. Négy milliós hadikölcsön-jegyzés. Az uj négy millióval Wolfner Gyula és Társa cég a tizedik milliót is letette a haza oltárára, méltó példát szolgáltatván vele nemcsak nagyuraknak és főpapoknak, de egyben azoknak is, akik a háborús sors kegyelme révén vagyonukat gyarapították. Wolfneréknak szavakkal alig kifejezhető érdemei vannak abban, hogy a magyar hadsereg nyugodtan és kényelmesen teljesíthesse nagyszerű föladatát. Aki ezen a réven jut a megérdemelt haszonhoz, az előtt kalapot lehet emelni. Annál inkább igy van ez a Wolfner cégnél, amelynek főnökei Wolfner József és Wolfner Tivadar tökéletesen átérzik hazafias kötelességüket. Ezt a kötelességet nem engedik abban kimerülni, hogy a hadsereg felszerelését mintaszerűen intézik, hanem a hadijótékonyság terén is pompás dolgokat müveitek. Hadikölcsön jegyzésük is fejedelmi példa — méltó arra, hogy mindenki kövesse — akinek a háború anyagi előnyöket is szerzett. Grödelék erdő vásárlásai. A Kalotaszegi erdöipar r.-t. egyik főrészvényese: Frank Sebő, a vállalat igazgatósági tagja a tulajdonában levő részvényeket eladta a Grödel Testvérek cégnek es igy a vállalat érdekközösségbe jutott az Erdélyi erdöipar r.-L-al, amely vállalatnak részvényei viszont a Grödel cég tárcájában vannak. A „Kalotaszegi“ az igy megváltozott helyzet következtében legközelebb közgyűlést tart, amely alkalommal a bécsi Verkehrsbank és az Első magyar iparbank delegáltjai az igazgatóságból kilépnek és helyettük a Grödel cég képviselőit fogják beválasztani. A Kalotaszegi 200 K-ás n. é. részvényei ma körülbelül 800 K-át érnek és az árfolyamkülönbözeten Frank Sebő körülbelül egy millió koronát keresett. Itt említjük meg azt is, hogy a Petrozsény—csimpai faipar r.-t. Brassómegyei erdőségeinek egyrészét szintén megvásárolta a Grödel-cég. A Városi közgyűlése. Az eddigi szokástól eltérően a Városi Villamos vasat mai napig sem tartotta meg idei közgyűlését. A késedelmet az okozza, hogy a főváros vezetői előbb tisztába akarnak jönni azzal a fogas kérdéssel, mi lesz a Közútival; a tranzakcióval kapcsolatos tudvalevőleg a Városi kisebbségi részvényeinek megváltása. Úgy értesülünk, hogy a Városi közgyűlését május közepén tartják meg; a felügyelő-bizottság szombaton vizsgálta meg az 1915. év mérlegét. A Ferenc József földalatti vasút közgyűlését május 16-ikán tartják meg. Krondorfi-forradaíom. Különös afférja támadt a budapesti kávésoknak a Krondorfi sava- nyuviz-vállalattal. A Krondorfi ugyanis ügyes reklámnak vélte a maga számára, ha az újonnan megnyílt Lantos kávéház számára szép kivitelű árlapokat készíttetett, amelyen természetesen rajta van a savanyuviz hirdetése is. Bőkezű, ga- valléros és ízléses volt a vállalat, amikor a Lantos árlapjait megcsináltatta. A táblácskák valósággal díszei voltak a. kávéháznak. Pompás bőr- keretben voltak az árlapok és büszkén gondoltak a rengeteg Krondorfira, amit majd a Lantos vendégei megisznak. Igen ám, de a pesti kávésokban fölébredt az irigység. Ha az egyik kávést megilleti a díszes ajándék, akkor az a többinek is kijár. Kértek hát valamennyien, s miután Lantos csekély ötven darabot kapott, a többiek is ebben az arányban kívánták az ajándékot. A Krondorfi azonban gondolkodóba esett. Az árlapok darabonkint 10 koronába kerültek. Ha tehát minden kávés kívánságát ki kell elégíteni, akkor akár tönkre is lehet menni. Ha pedig nem ad nekik tizkoronás árlapokat, akkor a kávésok megharagusznak és be sem eresztik a vizet a kávéházukba. Ebbe meg pláne bele lehet pusztulni. Most a kínos ügy ennél a dilemmánál tart. Szóval kemény dió lett ebből a bajcsináló ajándékból. A Katonai Biztosító közgyűlése. Az Első biztositó intézet katonai szolgálat esetére, élet- és g y e r m e k-b iztositó társaság mint szövetkezet, e hónap 28-ikán tartotta meg 13. évi rendes közgyűlését. A jelentésből kitűnik, hogy az év végén 65.634 darab kötvénnyel 76,470.0S7 korona biztosított tőkével volt érvényben. A különböző tartalékok összege a 31 milliót eléri. Az üzletév feleslege 118.245.5U korona, mely lehetővé teszi, hogy a biztosított felek osztalék-alapjába 64.344.90 korona maltassék át, minek következtében ez a tartalék 438.427.32 koronára emelkedett; Tudomásul vette a közgyűlés, hogy az Első katonai biztositó intézet a háború által szükségessé vált többszörös sorozások folytán követelményeinek megfelelt azáltal, hogy később esedékes biztosítási összegeknek már a háború folyamán történt folyósítása cimén 5,903.715.58 koronát fizetett ki a biztosított feleknek. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat szombaton tartotta rendes évi közgyűlését S i- m o n Izidor kir. tanácsos elnöklésével. Az igazgatóság évi jelentését Vida Jenő vezérigazgató terjesztette elő. A közgyűlés tudomásul vette a jelentést és jóváhagy a az évi zárószámadást, mely szerint az értékcsökkenési tartalék-számlának 2,500.000.— koronával, az ipari üzemek külön értékcsökkenési tartalékának 1,000.000.— koronával történt gyarapítása után mutatkozó 5 447.737.01 korona tiszta nyereségből 825.000. korona az általános tartalékalapra, 75.000.— korona külön adományul a tisztviselők nyugdíjalapjára, 2U0.000.— korona a bányatárspénztárak részére, 200.000. — korona a munkásjóléti tartalékalapokra, 25.000. — korona a Szende Lajo s-alapra, 555.183.18 korona az igazgatóság és a tisztviselők alapszabályszerii jutalékára és 3,040.000.— korona a részvénytőke 19 százalékos osztalékára fordittassék, továbbá 300.000.— korona a háborúban megrokkant
