Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-26 / 17. szám

4 99 Budapest, 1916- április 26. Vázsonyi levele a főváros házbérkrajcár jövedelméről. Egy nagyobb vidéki város programmjába vette, hogy életbelépteti a házbérfillért. Az illető város tisztviselői között mozgalom indult meg az uj adó ellen, mert a tisztviselők köz&gi terheket nem viselnek, a házbérfillér azonban őket is sújtaná. Vázsonyi Vilmoshoz fordul­tak tehát, aki a következő levélben közölte vé­leményét a házbérfillérröl: „A házbérkrajcár Budapest háztartásában régóta szerepel. Ha jól tudom, csakhamar az egyesítés után keletkezett. Ezen a címen az 1916. évi költségvetés­ben 7,200.000 koronára tervezeti bevétel van felvéve, még pedig az 1915 évre bevételezett 211.868.150 ház­bérjövedelem minden koronája után 3.4 fillér. E ház- bérkrajcárnak ugyanis két tétele van; az egyik tétel a közszükségletek fedezésére minden egyes korona után három fillér, a másik a házi szemét kihordásá­nak költségére minden egy korona után 0.4 fillér. Minthogy a házbérkrajcár Budapesten már jóformán kezdettől fogva fennáll, dacára annak, hogy alapjában véve lakásadó jellegével bir, most már nem érezhető. A házbérkrajcárt ugyanis a háztulajdonos tartozik be­szedni és beszolgáltatni és igy a házbér magasságá­ban kellene mutatkoznia, mint a házbéradónak. Az in­gatlant terhelő adóknak és terheknek az a sajátszerű­ségük, hogy amennyiben hosszabb idő óta állanak fenn, már nem befolyásolják a lakáspiacot. Ha például a háztulajdon kedvező konjunktúrája mellett elenged­tetnék ma a házbérkrajcár, annak összege nyomtala­nul tűnnék el az Oerus torkában. A háztulajdonost ugyanis, ha kedvező a konjunktúra, ez egyáltalában nem bírná rá arra, hogy a házbéreket megfelelően le­szállítsa. Egészen más a helyzet ott, ahol a házbér­krajcárt mint uj adónemet akarják behozni. Ott ez a lépés, mihelyt a konjunktúra megengedi, kétség nél­kül a házbérek emelésére fog vezetni. A forgalmi életnek t. i. az a sajátszerűsége, hogy a terhek áthá­rítása mindig mértani haladvány arányában történik. Az áthárító sohasem elégszik meg azzal, hogy ponto­san az,t az uj terhet hárítsa át amely őt érte, hanem kétségtelen tapasztalatok szerint az uj terheken még nyerészkedik. Így történt pl. Budapesten, amidőn a községi adópótlékot 25 százalékról 33 százalékra emel­ték fel, hogy ezáltal rendezhessék tisztviselőink fize­tését. A többletteher a háztulajdonosokra nézve még egy millió koronát sem ért el, dacára ennek a háztu­lajdonos ezen emelés, ezen tehertöbblet ürügye alatt, kedvező lévén a konjunktúra egy a tehertöbblet tíz­szeres összegét jelentő házbéremeléssel felelt. Kép­zelhető azonban a házbérkrajcárnak olyan rendszere, amely a gyermeket a maga nevén nevezi meg és azt, mint lakásadót hozza be. Ez valamelyes, bár nagyon gyatra és fogyatékos szurrogátuma volna a községi jövedelmi adónak. Gyatra és fogyatékos azért, mert a nagy lakás nem jelent mindig nagy vagyoni erőt, mert néha mellékkörülmények kényzeritik a polgárt arra, hogy nagyobb lakást tartson, mint pl. nagy csa­lád stb. és kisebb lakásu ember gyakran vagyono­sabb, mint a nagylakásu. E rendszernek, a közvetlen lakásadónak mégis megvan az az előnye, hogy a kis­lakások ilyenformán a lakásadó alól mentesithe ők és a legnagyobb lakások, amelyek már kétségtelen va­gyoni erőre vallanak progresszive adóztathatók meg. Hogy ilyen módon lehet-e olyan bevételre szert tenni, amelylyel foglalkozni érdemes, ez számítások dolga. Az olyan adó ugyanis, amely vékony eredményű, tel­jesen haszontalan, mert nem éri meg a fáradságot, az izgalmat, a kezelést és az ilyenekre áll az a triviális kupié refrain: man regt sich auf und hat nichts davon.“ Husvét a menedékhelyeken. Látogatás a pesti nyomor tanyáin. Szombat este a front mögötíi országrészekben ün­nepre gyulladtak ki a lámpák és ünneplőbe öltöztek az emberek. És mikor mindenki ünnepelt, hangosan örült a húsvéti napoknak, voltak széles, fehérre me­szelt szobák, ahová a bánat barna árnya költözött. A hajléktalanok menhelyén szomorúság tanyázott, nem volt piros tojás, nem volt ünnepi kalács. Csönd­ben, bánatosan ültek az emberek ágyaik szélén, a pla­font nézték, az ablakon kérész ül bámulták az égen gyűrűző felhőket és nagyon szomorúak voltak. Végigjártuk husvét előestéjén a budapesti hajlék­talanok menhelyeit. Az Angyalföld i-u ton levő menhelyen száz­negyven hajléktalan gubbasziott árván, összebújva. Néhány asszony imádkozott egy sarokban, egyikük félig hangosan olvasta az imát, a többi csöndesen, térdepelve mormolta utána. Beszéltünk Pintér György gondnokkal: —Száznegyvenen alszanak ma nálunk, — mon­dotta, majdnem mind ugyanazok, mint máskor. Az aicukat is ismerjük, hiszen többnyire régi lakóink akik úgy hozzánk szoktak, hogy el se tudnának menni innen. Békéb.m háromszáz ember lakhatott itt, de a háború kitörése óta nagyon megfogyott a mi par.ájaink száma. Húsvéti ünnepet nem rendezünk, mert máskor sem szoktunk, most pedig a háborúban különösen nincs alkalmunk és pénzünk ilyesmire Az Alföld i-u teán Ováry Máté gondnok el­mondotta, hogy kétszázkilencven ágy van a men­liázban, de husvétkor százötvenketten vették csak igénybe. Ünnepséget: itt se rendeztek. Árván, elha­gyatottan, csöndben imádkozva ünnepeltek a sze­gény hajléktalanok. A R o tit e n b i 11 e r-u t c á n szokatlanul sokan aludtak husvét éjszakáján. Kilencvenhét ágy van ezen a menhelyen s kilencvenkettőnek akadt éjszakai la­kója, ami a háború óta nem történt még meg. özvegy Janikovszky Jánosné gondnoknő kalácscsal ked­veskedett a szegény hajléktalanoknak husvétkor. Elmenjünk a Szegé nyhá z-u teán levő men- helyre is, de itt a háború idejére kisegítő hadikórházar rendeztek be. Most sebesült katonákat ápolnak a haj­léktalanok ágyain . . . A nyomor tanyái után elmentünk a szegényebb sorsú munkások palotájába, az aréna-uti N é p s z á 1 - lóba is. Ebben a hatalmas, kívülről ridegnek látszó köpalótában már kissé vidámabb volt a husvét. Szom­baton este átöltözködtek a szálló lakói közül azok, akiknek ünneplőjük is van. A vacsorán, a minapi stájgerolás ellenére is, majdnem mind ott vol'.ak a lakók. Később, vacsora után, vig zene csendült föl a társalgószobákban; néhányan harmonikáztak, hege­dültek, a többiek pedig halkan dudolgatva, velük örültek az ünnepnek. Kérdést intéztünk a szálló vezetőségéhez, hogy a minapi stájgerolásnak milyen a hatása? Csodálatos­képen azonban a Népszálló vezetősége ridegen el­zárkózott minden felvilágosítás elől. — Nemrégiben egy nyilatkozatunk miatt — mon­dották — kellemetlenségünk támadt, ezért nem adha­tunk semmilyen információt. Véleményünk szerint a Népszálló vezetőségének nincs joga begombolkozni a nyilvánosság elől. Az ilyen eljárás bizonyára ellenkezik a polgármester és a szociálpolitikai ügyosztály felfogásával. A Népszálló nem magánvállalkozás, hanem a fővárosé s igy az ott történő események közérdeklődésre tarthatnak szá­mot. Bejártuk a Népszálló szobáit. Rend, tisztaság mindenütt, az étkezőszobában friss fehér térítővel le­bontott asztalok. Megszólítottunk egy öreg munkást, aki újságot olvasott, csöndesen, mialatt a többiek ze­néltek, énekeltek. — Mit szól a drágításhoz^ öreg?' — Nem baj, — felelte, — mert még igy is sokkal olcsóbb, mint máshol. A szállónak aligha fog ártani a stájgerolás. A sze­gény, kispénzű munkások kénytelenek itt lakni to­vább is. Ha lesznek, akik érezni fogják a drágítás ha­tását, úgy a munkások érzik majd meg. A Népszálló n m. i9SGMŐIWŐ1C Tüdővészes anyák életmentése A tiidővész elleni küzdelem során a főváros egészen uj területet talált az életmentésre. A társadalom, de maga az orvostudomány is, ta­nácstalan volt eddig számtalan esetben az olyan tüdővészes nőkkel szemben, akik családi ese­mény előtt állottak. Az egyik elpusztult éppen a szülés következtében, a másik viszont egye­nesen a gyógyulás útjára jutott. Természetes tehát, hogy a baj különféle természete és a nők egyénisége összefüggésben van ezzel a kérdés­sel. A legtöbb esetben nem tudták megállapí­tani a helyes utat és módot, hogy az ilyen tüdő­vészes anyákkal szemben milyen eljárást alkal­mazzanak. Most a főváros az uj tüdővészes kórházban külön osztályt létesít a tüdővészes szülőnők számára. Ez az osztály tudományos alapon fog­lalkozik majd a nagy problémával és egyben minden anyának egyéni természetét ismerve, állapítja meg az eljárást. Erős megfigyelés alap­ján fognak dönteni a kérdésben, vájjon szabad-e az egyik vagy másik tüdővészes nőnek gyer­mekét a világra hozni vagy sem? Olyan eset­ben, amikor a szülés az anya életét veszélyez­teti, meg fogják azt akadályozni. Viszont olyan esetekben, amikor a gyermek világra hozatala az anyának nem lesz ártalmára, sőt esetleg megjavítja egészségét, rendkívüli figyelemmel és a tudomány által megadott módokkal segítik azt elő. A tüdővészes kórháznak ez az osztálya minden körülmények között nagyban elő fogja segíteni, hogy a jövő számára egészséges nem­zedéket biztosítsunk. A vigalmi adó előmunkálatai. A tanács uta­sította az elöljáróságokat, hogy április hó 15-éig állapítsák meg és jelentsék be azt, hogy terüle­tükön, melyek azok a vállalatok, amelyek lát­ványosságok bemutatásával, előadások, verse­nyek, stb. rendezésével, vagy más módon a kö­zönség szórakoztatására, mulattatására szolgál­nak, továbbá, hogy a vállalatoknak a helyisége hol van, hogy e helyiségek közül a zárt helyisé­gek befogadó képessége mekkora, hogy ameny- nyiben e vállalatok programmszerü előadásokat tartanak, úgy naponkint, vagy hetenkint hány iily előadást tartanak. A kerületi elüljárók leg­utóbbi értekezletén elhatározták, hogy előbb e helyiségek kimutatását kérik a főkapitányságtól s azután fognak a továbbiakra vonatkozólag in­tézkedni. A „lex Harrer“. E cim alatt dr. Halom Dezső, a Magyar általános ingatlanbank r. t. vezérigaz­gatója „Az Újság" egyik minapi számában szak­szerű és kimaritő tanulmányt irt Harrer tanács­nok tervezetéről, amely a gyári telkek eladásá­nak feltételeit szabályozza. Ezt a tervezetet a „Fővárosi Hírlap“ elsőnek ismertette és annak nagy jelentőségét azóta is többször hangsú­lyozta. Elégtételünkre szolgál, amikor azt látjuk, hogy az elismert szakember, Halom Dezső is méltányolja Harrer korszakos munkáját, mond­ván: „A javaslat szerencsés kézzel és taktikai ügyességgel ott kezdi meg ezt az akciót, ahol magánérdekekbe nem ütközik. Nevezetesen a fő­városnak, mint magángazdasági alanynak jogá­ban van telkeivel épp úgy spekulálni, mint bárki másnak. Jogában van tehát a telkeit el nem adni, vagy pedig azokat oly módon értékesíteni, hogy az előálló nagy értékemelkedésből a városi kö­zösség kivegye a maga részét.“ Apró szépség­hibái — igy mondja Halom — vannak ugyan a javaslatnak, de az egész tervezetet sikerült al­kotásnak minősiti. Kívánatos ezek után, hogy azt a törvényhatóság közgyűlése is mielőbb le­tárgyalja és elfogadja A közüzemek áremelése Becsben. Bécs vá­ros költségvetésében 13 és fél millió korona hiány mutatkozik, melyeket a tanács adók és más bevételi források emelésével akar fedezni. Bécs város tanácsa a napokban terjesztette elő az idevonatkozó javaslattervezetet. E szerint a tanács telekérték növekedési adó, vigalmi adó (színházak és mozik stb. belépőjegyei után 10 százalék), totalizator adó és plakátadó behoza­talát javasolja. Ezenkívül tervbe vette a községi villamos vasúti tarifák, a gáz- és villám dijak fel­emelését. A villamos vasúti viteldijak a 14 fil- lérres jegynél 2 fillérrel, a 20 filléres jegynél 4 fillérrel emeltetnének. Egy másik javaslat oda konkludál, hogy egységes 20 filléres menetdij léptettessék életbe. Ez a díjemelés egyedül 7—8 millió korona bevételi többletet jelentene. A gáznál és villanynál csak az órák bérleti diját emelnék, amiből 2 és fél millió korona bevételi többletet várnak. A vigalmi adó hasznát 1 millió koronában preíiminálták, Beketow-cirkusz. A cirkusz második hetén a nagy­szerű műsor hatása és sikere még nagyobbo­dott. A siker kimagasló mutatványai: Milos hábo­rús előképei. Astoria iskolalovarnő, Beke- tow lóidomitásai, G au hier elefántidomitásai, Hoppkens háborús hírességei. C a r re nővérek, a világ legjobb lovarmiivésznői, Marius, az óriási erejű bajor és a komikusok: Adolf és Coco: Tom és Jack, Prelle hasbeszélő, Zander és Her­nandez és a közönség kedvencei, Zoli és Franz valamennyi előtt pedig Jancsi, az énekes bohóc. A Henry-aréna a Városliget legnépszerűbb szó­rakozóhelye, ahol kicsiny, nagy egyaránt megtalálja a maga kellemes mulatságá t Á rendkívül gazdag mű­sor legkiemelkedőbb száma a Willy P a n t z er­es o p o r t. Ez a kiváló müvész-ensemble az utóbbi 6 héten keresztül a .Fővárosi Orfeum“ közönségét ejtette csodálkozásba utolérhetetlen művészetével. Mos1 a H e n r y-a r é ii á b a n szerepelnek és minden előadásban résztvesznek. GYÖRI-N AGY hirdető és reklámiroda helyiségeit Erzsébet-körut 19. sz. :::::::::::::::::::: alá helyezte át.

Next

/
Thumbnails
Contents