Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-01 / 49. szám
ISI egyedik évfolyam Budapest, 1915. december hó 1-én. 49. szám fiiiinniBiiiDiiianltaiiibiiiDiiiniiinitiHliiaHllíBIgár iiniWniiibiiiatiiniHoiiiniiiDtadiifBiiiaiiianiaiitDirtl SKÖFJZETÉSI AflTZKi Stfrfsi évwm ..........16 X Té l róre............................. S 9€ Ma yes számok hapha- •í* a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap faiaiBa ncHteaciA Da.C*Ó Sámli. Táwaavmr’ftmmmtB ár*. Szilátgyl HillfjÓ kiadó Mvaía í t VJ. 3r.lv-utc a • • • 18. száma Telefon................. • 137-fJ 9 szegénység nagy ellensége tört ellenünk decemberi hideggel novemberben. A hideg ellen védekező tudomány még nem jutott el az utcák intéséig s Artdrássy-uton, Ürömvölgy-utcában egyformán dideregnek az emberek. Megnyugvásunkra szolgálna, ha a városházán ilyenkor beigubodznánalk az elmék s együttesben azon tanakodnának, hogy az élelmiszeres Ínség mellől.minő eszközzel kergethetnék el a hideget. De a városházán ma tavasz van. A sürgős kötélességteilljesités gubájából színes lepkék röpülnek szerte széjjel. Minden utcában van egy-egy ház, amelynek ablakában a protekció virága nyílik. Azokra szállnak, hogy gyűjtsék a szavazat mézét a hivatalokban elhelyezett kaptár számára. A repülő iparon tűi föllendült a levélíróipar. Egy-egy bizottsági tag, nem is egy, de valamennyi, röhögve szól a széndrágaságról. A fűtőanyagot ingyen szállítja számára a posta. Leveleket, amelynek a fele is elég volna a város fűtéséhez. És milyen meleg levelek. Nincs az a porosz kőszén, amelynek hőka 1 or iája velük vetekedhetnék. Sajátkezű- lég hitelesített önérdem Eifíel-tornyok. Kezdi az egyik születése percén. A pelenka korszak ragyogó nyitánya már hangszerelve van a családi összeköttetések mindenfajta hangszereire. Már hallod az öblös nagybácsi rézkürtjét s a kerületi píenipotencáarius nagybőgőjét. Andalítóan vegyül bele a „kéz kezet mos“ hárfa szólama és a staccatora igazított prim hegedű. A magán- és a közjelölt közt semmi különbség. Ennek is, annak is skitalpak a lábán s azon siklik hegyre föl, völgybe le, hogy a hó alól kikaparja a törvényhatósági vok- *ók zuzmóját. Ez a városi tisztviselőiéiért nappali munkája. És ha nyugalomra hajtja fejét a nappal a szelíd estnek zsölleszékébe, a magán- és közjelölt nem pihen. Vár rá az elővacsora, amelyet tisztelői rendeznek. A pótvacsora, ahol dübörögve várják, az éjfél előtti büffé, amelyet a ,,kezeit csókolom nagyságos asz- szony“ protektornő ebédlőjében Gerbeaud «endezett s az éjfél utáni kávéház. ahol cigánykirályok nótája mellett harsog a kiáltás: Már tied a vök sunk. Ezért üres a városháza tél idején s ezért süvít lakatlan szobákon át a sok panasz, mint pusztaságokon a szél. Ezért van boldogság a városházi sáncokon kiviil és nyavalyás azokon túl. Ezért súlyos tényező ma a kerületközi bizottság, az atyafi, a sógor, a koma s jelentéktelen a fagyos’ködó dandár. Várjuk meg a restauráció végét. Akkorra tán már vége lesz a hiíleg télnek is. Egy svéd ««, tudós járt a múlt hét^n Budapesten. A magyar főváros közélelmezési viszonyait jött tanulmányozni és utjának eredményét a következő nyilatkozatba foglalta: „Nagyon érdekes adatokat tudtam meg Budapest közélelmezéséröl. Érdekesek, mert egy hadviselő állam rosszul szervezett közélelmezési viszonyaiba világítanak bele. A drágarág sokkalta nagyobb Budapesten, mint akár Bécsben, akár Berlinben vagy Münchenben, Kölnben, Frankfurtban. és a többi nagy német városokban“ ... A semleges külföld véleménye a legkevésbbé sem hízelgő a főváros közélelmezésének vezetőire. Egyebekben igazan nem kell Svédországhoz fordulni, ha Folkushá- zyék érdemeinek méltatásáról van szó. Tessék elolvasni, mit mondott a kereskedelmi kamara értekezletén Sándor Pál. A Lipótváros képviselőjére nem lehet mondani, hogy elfogult s hogy mindenképpen a kormányt akarja védeni a fővárossal szemben. És Sándor Pál mégis súlyos vádat hangoztatott, azt, hogy a főváros maga ts egyik tényezője, csinólója volt az árdrágításnak, mert a maximális áTw-lat szívesen fizette túl és ezáltal nemcsak precedenst alkotott, hanem hatósági jelleggel ruházta fel az áruuzsorát. Ami most a fórumon folyik, jobbára nem más, mint feleselés, a felelősség labdájának egyik hálóból a másikba rúgása. De a közönség, amely a kormány és a főváros kettős malomköve közé szorult, nem vesztette el a látását és jól tudja, hogy a kormány hanyagsága és a főváros tehetetlensége okozta az élelmiszerhiányt, drágaságot. Folkusházy tanácsnok ur a pénteki tizes bizottsági ülésen mint kiváló matematikus bontakozott ki. A lisztbajokról volt szó, a gabonabeszerzés körül elkövetett ügyetlenségekről és a bizottság tagjai azon törték a fejüket, Hogyan lehetne a fenyegető szégyent elhárítani a fővárostól. De szót kért Folkusházy tanácsnok, a homlokára ütött, azt mondta hogy: stopp, megvan a megoldás, olyan egyszerű, hogy szinte nevetséges. Ha kevés a liszt, mondotta, tessék leszállítani a porciókat. íme, itt a bizonyítéka annak, hogy a köz- élelmezési ügyosztály vezetőjének eredeti ötletei vannak: Folkusházy arról kíván gondoskodni, miképpen juthatna kevesebb liszthez a publikum. Holott talán annak a problémának a megoldását várja tőle Budapest, hogyan lehetne elkerülni azt a szégyent, hogy a főváros közönsége ismét kukorica kenyérre szoruljon. Az elektromos üzem költségvetésének tárgyalása a világítási bizottságban meglehetősen felszínes volt. A bizottsági tag urak a legnagyobb kéjjel kutattak apró-cseprő, a milliók mellett számba sem vehető tételek után, ellenben elfelejtették meg- , kérdezni, miért kell annyi autó személyes használatra, miért rendezkedett be ez a fiatal üzem mindjárt olyan széles, fényűzéssel telt alapon és miért nem igyekszik szerényebb keretek között maradni. Egyszóval a rendszer szervi bajai iránt kellett volna jobban érdeklődni, nem pedig az amúgy is tudott részletek iránt.. Félő, hogy az Általános Villamossági megváltásával annyira kibővülnek a villamosüzem keretei, hogy a sok milliós vállalat vezetése nem bizonyul majd eléggé — Stcrknak. Déri alpolgármester nyilatkozik a „Fővárosi Hirlap“-nal* Dr. Déri Ferenc, a székesfőváros nj alpolgármesterének előszobája még ma is tele van. itt még ma is egymásnak adják át az emberek a kilincset, még mindig tart a tanerők bncsiijá- rása, akiknek most eggyel megszaporodott az elintéznivalójuk: őszintém és melegen kívánnak gratulálni Déri Ferencnek. Amíg az első interjúra várunk, amelyet az uj alpolgármester újságírónak ad, megjelenik egy ember egyik kezében szögek és kalapács, a másikban egy vadonatúj tábla, most került ki a nyomdából, rajta: Dr. Déri Ferenc alpolgármester A táblát Grill Lajos titkár veszi át, aki az uj alpolgármesterrel együtt fog átvonulni a Rózsa- 'völgyi-féle helyiségekbe és majd csak ott szögeit éti ki. Maga Déri alpolgármester egy halom tankönyv és egy másik halom gratuláló levél között fogadja »a F ö v á r o s i H i r 1 á p munkatársát, aki.cpogrammja iráni érdeklődik. A maga utolérhetetlen szerénységével és lekötelező kedvességével mondja: — A székesfőváros törvényhatósági bizottsága a polgármester munkatársává választott meg és igy egészen természetes, hogy, Programm ómat a polgármester ur irányelveivel kell összhangzásba hoznom. Egyelőre a polgármester ur arra kért, hogy amíg a tanácsnok-választás meg nem történt, maradjak helyemen és vezessem tovább a közoktatási ügyosztályt. Természetes azonban, hogy ha átveszem az alpolgármesteri ügykört, akkor is a régi gonddal és a régi szeretettel fogok viseltetni Budapest közokta ásügye iránt, amelynek szolgálatában annyi időt töltöttem és amely igazán a szivemhez nőtt. — A polgármester ur csoportja meg van-e már állapítva? — kérdeztük. — Ez eddig még nem történt meg. de igen természetesnek tartom, ha a közoktatási ügyosztályt a polgármester ur az én csoportomba fogja beosztani. Bármint történjék is azonban, amint eddig dolgoztam, úgy fogok ezentúl is. Bárhogy alakuljon is csoportom, az én munkakedvem mindenképen megmarad. Ha pedig megtörténnék az, hogy a közoktatásügyi nem kerülne az én kezembe, még mindig módomban lesz a tanácsüléseken a közoktatási dolgokhoz hozzászólni és tapasztalataimat a köz javára értékesíteni. — Amig a munkabeosztás meg nem történt, addig természetesen fölösleges volna kialakult programúiról beszélni, sőt még azután is időbe telik, amig meghatározott programmrói beszélhetek. — Az alpolgármesteri állás — mondottuk —• inkább a felügyelet nehéz munkájában merül ki. Nem félős-e, hogy annak az alkotó erőnek, amelyet Budapest közönsége alpolgármester ur eddig való munkájában becsülni tanult, gátja lesz?
