Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-10 / 46. szám
Ő ITLt) /i Negyedik évfolyam Budapest, 1915. november hó 10-én. (4ß<- szem ELŐFIZETÉSI JÍNHXi Egósz évwm .......................76 X Fé l é»j»c ............ 8 X Eg yes számok hajt ft a- WA a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap ™ 0&f «tenth minden szew* rmtmiBm **+wAm**tjj Docuó Emil. Táp..í«rfc«„,7 Szilágyi Magó kiadóhivatalt Vi\ ken,. Szív-utca 18, százm Telefon ••••••• 137-13 ]S/!eguji’ózotf és megtapsolandó polgármester ur polgármesteri köszöntőjébe egyetlen szó beiktatását kérem. Ez a szó: tejmonopolium. Megmagyarázva, egy sorba kinyújtva ez a szó jelentené:/! fővárosba szállított: valamennyi tejnek a főváros a gazdája. Árnyéka ennek a tej- monopol,'iuninak már kisért Vázsonyi indítványában: A főváros, mert jussa van, rekvi- rálja valamennyi budapesti tejnagykeres- kediő és tej,vállalat szerződéseit. Egv házzal odébb már ott az, árnyéknak életet adó test: a tejmonopolium. Ne higyjék. hogy valami utolérhetlent kergetek, hogy a tejmonopoliummal versenytársat állítok a mesterséges aranykészités rébusza mellé. Megkisérlem a tejmonopolium realitásának megokolását. A főváros elsőrendű vásárló. Tisztességes, megbízható, mentes a zsákmányra leső mamagánérdektől. Az eladó vele szívesen is köt üzletet s ha tudja, hogy a tejet olyan urnák szállíthatja, aminő Budapest, nemhogy szűkíteni, de terjeszteni fogja üzemiét s a környékbeli gazdaságok, de meg a távoiesök is - a főváros hütő kocsijain — bőséggel szállítanak tejet. Hogy a közel környékről kocsinl Szállitóit tejet Budapest magának biztosítsa: arról gondoskodnék a vámőrség, amely a szállítmányokat arnugv is ellenőrzi kövezetvám meg másfajta adó cimén. Ez a sorompóőrség a szállított tejet a város számára lefoglalná, helyesebben kifizetné az árát. A sorompóknál épp úgy, mint a vasúti kirakodóknál, ahol ugyancsak jelenvaló a megadóztató pénzügyőr. A tejközvetitést elvégeznék a főváros tejes boltjai, vagy pedig a magánvállalkozásoktól megváltott üzletek. A tejmonopoliummal Bárczy István polgármester szembe száll a tejnzsorával, a hamisítással s ami a küzdő számára biztosítja a cserkoszorut: szembeszáll a gyermek halandósággal. E nagy célok mellett még kápráztat engem' sok mással is a tejmonopolium. A főváros feldolgoztatja tej fölöslegét vajnak, sajtnak. Megépíti az orsziág legnagyobb vaj- és sajtgyárát és lendít sok olyan vállalkozáson, amely a tejtermékekből táplálkozik. Álljon a régi Bárczv polgármester mellé az uj Bárczv polgármester bátorító szivvel. Biztassa, hogy nincs mit tartania a gyermekhalandóságon meggazdagodott tejszü- retelők hangos lármájától, összeköttetéseitől. Az, aki vezérnek áll: nagy és erős dandár követi. A kíszipolyozottak hatalmas hadereje, amelv legyőzhetetlen az önvédelmi harcban. Kínos látványt nyújtanak mostanában a kerületi klubok vacsorái. A restauráció közeledik és ez leginkább a klubokban látszik meg, mert a sok jelölt ott tolong, mutogatja magát, alázatosan hajlong, udvarol a legkisebb fajsúlyú városatyának is és arra kéri, támogassa át szavazatával. Derék, érdemes tisztviselőknek meg kell alázkodniok a törzsfőnökök előtt és állandóan szalonkabátban kell járniok, mert a törzsfőnök urak megkövetelik, hogy a jelöltek látogatást tegyenek náluk. Bizonyos hogy a hat esztendős tisztviselői mandátum-lejárat állandó Damokles-kard és állandóan serkenti a tisztviselőket, ambicionálja, sőt rettegteti őket és erős tényezője annak, hogy a tisztviselő lelkiismeretesen végezze a kötelességét. De ha végignézzük a jelöltek szomorú tülekedését, akkor lehetetlen más meggyőződésre jutni, mint arra, hogy a hat esztendős lejárat s általában a választások mai rendszere egyenesen embertelenség. 'Az uj fővárosi törvény nem lehet jó. ha hiáfttozni fos belőle a tisztvi- selők élethossziglan >.2ó megválasztása Rózsavölgyi Gyula egyike ama tisztviselőknek, akiknek a neve egyértelmű a puritán gondolkodással, a tisztességgel, szorgalommal, lelkiismeretes, értékes munkássággal. Fáj nekünk ettől a kiváló férfiútól búcsúzni és mégis helyesnek, szükségesnek mondjuk a távozását. Aki negyvenkét évig híven, becsülettel szolgálta városát, éppen úgy rászolgál a pihenésre, mint ahogyan az, aki minden szavával, minden cselekedetével bebizonyította rátermettségét, megérdemli, hogy karriérje újabb lendületet nyerjen. Ebből a szempontból búcsúzunk Rózsavölgyi Gyulától és üdvözöljük Déri Ferencet. A tízesek határozatainak nincsen semmi foganatja. Rés^ ben, mert a határozatokat nem lehet gyakorlatilag végrehajtani, részben, mert nem respektálja azokat a közélelmezési ügyosztály. Az elsőre példa a tejügy, a másodikra a sertéshús és a zsír. A tizes bizottság hosszas küzdés, vitázás után elhatározta hogy életbelépteti a tejutal- ványrendszert, amely nem lesz egyéb, mint elővételi jog a gyermekek és betegek számára. Alaposan megtárgyalták a dolgot s a vita végén határozatot hoztak, ámde kiderült, hogy hiába van tejutalvány, ha az utalvány honorálása, beváltása legalább is kétséges. Most tehát elölről kell kezdeni a tejprobléma megoldását és a tizes bizottság határozata inkább csak kerékkötője volt a végleges megoldásnak, aminek a gerince nem lehet más, mint egyrészt a tejbehozatal emelése, másrészt a közvetítő tejkereskedelem kiküszöbölése, a tejkereskedők hasznának lefölözése. A zsir- ás sertésügyben arra utasította a tizes bizottság Folkusházy tanácsnokot, hogy dobja piacra nagyobb mennyiségben a készleteket. A határozat meghozatala óta hetek múltak el, de a helyzet a zsir és a hús körül nem változott, sőt az árak talán egy kissé emelkedtek is. Ennek pedig két oka lehet: vagy az történt hogy elfelejtették végrehajtani a tízesek határozatát, vagy ha végrehajtották és még sem mutatkozik semmiféle hatás, akkor ez nyilván arra vall, hogy már késő, a népboldogitással elkésett a közélelmezési ügyosztály. Drága szállítók győznek a versenytárgyaláson. A Központi Népkonyha építkezése már befejezéséhez közeleg, a kőmives/rmmkák már elkészültek és most a berendezés van folyamatban. Ezúttal sem valósulhatott meg azonban egy fővárosi intézmény anélkül, liogy a budapesti előkelő vállalkozók sérelmem ne szenvedjenek és nncgokoíatlan részrehajlás benyomását ne keltse náluk az az eljárás, amelyben ezúttal W i 1 d n e r Ödön dr. tanácsnok, a szociálpoitikaí ügyosztály vezetője részesítette őket. A népkonyha tészta- és főzelékgépeire márciusban írták ki a szükebb pályázatot, amelyre a kővetkező váUliaillközók adlfják be ajánlatja lkat: May erhoffer és Nemén, yi 19,149 koronával, Mayer H e r ma ni n és H i r s c h 1 e r 22,411 koronával, Arnstein S. 25, 515 koronával, Köirting B. E. 22.622 koronával, B r ti n d 1 János 22,996 koronával, K n u t h Károly 23,070 koronával, Törzs és Ormai 21,284 koronával és Lukács és Huppert 22,387 koroná,*al. Az ajánlatokat április 22-ikéu bontották föl, amikor azonban B e c s e y Antal fővárosi bizottsági tag, aki a központi népkonyha bizottságnak szakértő tagja, magához hivatta a legolcsóbb ajánlatot tevő Maj/jerhoffert és közölte vele, hogy bár az ő ajánlalta a legolcsóbb, a bizottság mégsem lesz abban a helyzetiben, hogy az egész munkát neki adja. Közölte vele egyben azt is, hogy a munkálatokat kelti részre osztják és az iegyik felét m a másik teliéit pedig fcz utána következő ajánlattevő fogja megkapni. A munka kiadásának ez a jelzett módja is föltűnő volt, mert hiszen a pályázatiban — miután szüikiebbkiörü pályázatiról volt szó — már csak teljesen megbízható cégek vettek és vehettek részt. Mayerhoffer azonban belenyugodott a dologba és várta a döntesd Az igazi meglepetés azonban estik 'ákikoir következett', amikor szeptember 24-iíkién megtörtént a döntés. Általános megütközéssel hallották ugyanis a vállalkozók, hogy az egész munkát a Mayer és H i r s c h í e jr cég kapta meg, holott az ajánlattevőik között olcsóság dolgában a negyedik helyen állott. Ráadásul — bár semmi tekintetben kifogás alá nem eshetik a cég — de régi pesti vállalkozókkal szemben Mayer és Hirsch- lerék mindössze egy esztendő óta vannak Budapestien. A vállalkozók nem tudták ezt az eljárást se- hogysem megmagyarázni. Gondoltak arra, hátha az a szempont) érvényesült egyszer a városházán, hogy csak magyair gyártmányt akartak figyelembe venni. Ha mér nem a legolcsóbbat választották, akkor igazán csak ez az egy lehetett volna még az irányadó szempont. Erre is rácáfolt azonban az a körülmény, hogy olyan nagy magyar cégek ajánlatát sem vették figyelembe, mint Biründl János, vagy Törzs és Ormai, pedig ezek még olcsó,tíbak is, mint a Mayer és Hilrschler oég, Nyilvánvaló volt ilyenformán az elkedvetüene- dés afelett, hogy a városházán ismét az ott nem szokatlan befolyások érvényesültek. A Mayerhoffer-cég nem nyugodott bele egyszerűen ebbé a méltánytttal anságba. Legalább
